2013. augusztus 26., hétfő

Egy nap a Duna Expedícióval


Szinte az utolsó pillanatban kaptam lehetőséget dr. Csányi Bélától, hogy részt vehessek a 3. Duna Expedíció (Joint Danube Survey 3., JDS3) egy napján, melyen mintavételezés és a minták előkészítése is zajlott. A Regensburgból két hete indult kutatók rövid, előre nem tervezett gödi kitérő után (az expedíció két magyar tagja gödi) pontban reggel hétkor szálltak ismét hajóra. Irány a Deák Ferenc híd alatti Kis-Háros-sziget környéke volt, ahol már a 22. mintavételezési pont került sorra. 
 

Rajtam kívül még ketten kaptak helyet a hajókon erre a napra, ők a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságtól érkeztek. Motorcsónakkal az Istrosra mentünk, ahol éppen a reggelit szolgálták föl. Míg a constantai illetőségű Istros elsősorban a kutatók kényelméért felel (étkezés, szllás), addig a belgrádi Argus a kutatómunkának ad otthont fedélzetén.


Az Istroson román, az Arguson szerb kapitány és legénység szolgál. Sajnos az előző Duna Expedíción részt vett magyar Széchenyi jégtörő ezúttal nem kapott helyet a flottában. Az expedíció harmadik hajójáról azt a hírt kaptuk, hogy kissé lemaradva követnek minket, valahol Szob környékén halásztak éppen. Az ő útjukat az éjszakai munka is lassítja, de remélhetőleg Budapesten már ők is felzárkóznak a nyílt napra.


Az Istros "hídja" és kapitánya, aki szereti ha fényképezik.


Az Argus hídja és műszerei.


Radarkép és hajózási térkép a Lágymányosi hídtól délre.


Az Expedíció vezetője, dr. Csányi Béla szabadidejében a dudáján zenél, miközben a flotta dél felé tart.


Budapesten megállás nélkül haladtunk keresztül körülbelül 20-22 kilométeres óránkénti sebességgel. Az Argus gyorsabb volt, hamar kilométeres előnyre tettt szert. Közben a nemzetközi kutatógárda az Istros fedélzetéről fényképezte a fővárost. Ugyan sütött a nap, de a menetészél miatt sokan hivatalos széldzsekijükbe burkolóztak, melyen a címképen látható hivatalos embléma szerepel.


Dr. Csányi Béla nem csupán a hidrobiológia és a zene területén mozog otthonosan, a külföldieknek szívesen magyarázta az érdekesebb budapesti látnivalókat, azok történetét. Nem csupán Széchenyi került szóba a Lánchíd kapcsán, hanem az A38 hajó is.


Budapesten túl, a kevesek által ismert tétényi Deák Ferenc híd alatt a két hajó folyásiránnyal szembe fordult, ami azt jelentette, hogy megérkeztünk az aznapra kijelölt egyetlen mérőponthoz, a Kis-Háros-sziget szelvényéhez (1620 fkm). Átlagosan egy napra két mérőpont jut, bár volt már olyan is, hogy három volt. Ilyenkor a mérés könnyedén átcsúszhat az éjszakába. Másnap pedig lehet kelni fél ötkor (a hajón alvó szerencsésebbeknek fél hatkor).


Egymás mellé navigált a két hajó, így a kutatók nagyobbik része átszállt az Argusra. Az Istroson a mederszelvényezést végző csapat maradt, de ők is hamarosan motorcsónakba szálltak. E mérőpont jelentősségét a nemrégiben átadott Csepeli Szennyvíztisztító adja, melynek beeresztő csöve a meder kellős közepén található, innen kb. 8 kilométerrel feljebb. A beömlő víz csóvája - mivel nem kristálytiszta - vízkémiai és biológiaia módszerekkel kimutatható. A szelvényben ugyanis nem csupán egyetlen pontban mérnek, hanem legalább háromban. Volt olyan komponens, a makrogerinctelenek, ahol a parttal együtt összesen 7 pontból kell mintát venni. Így elképzelhető, hogy a meder közepén érkező szennyező csóva meg fog jelenni a kiértékelésben a mederközépi mintákból.


A kutatók egy része hamar birtokba vette az Arguson berendezett laboratóriumot, ahol a minták előkészítése, és bizonyos esetekben elemzése zajlik. Olyannyira specializált minden munkafolyamat, hogy az expedíció résztvevői nagyon keveset tudnak a többiek módszereiről és azok elméletéről.


Talán a laboratórium közelsége miatt láttunk különféle vegyi anyagokat a taton felállított asztalokon. A minták tartósításához szükséges anyagok mellett érdemes megemlíteni, hogy sok esetben fagyasztást alkalmaznak.


Ezért látható három fagyasztó az Argus hídja előtt. A mintákat három naponta szállítják mikrobusszal Pozsonyba és Bécsbe, ahonnan tovább osztják majd Európa fontosabb laboratóriumaiba. Rómától Oslóig, Zágrábtól Hollandiáig.


A laboratóriumban zajlik a vízminták előkészítése, az alábbi képen egy szűrőn át eresztik a Duna 3 pontjáról vett mintát. Ami ezen a mikrométeres szűrőn fennakad, kémcsőbe kerül szűrővel együtt, majd lefagyasztják.


Lassan kiürült a fedélzet, mindenki ment a dolgára. Egy csapatot motorcsónakkal kitettek a parton, ahol három kilométeres szakaszt jártak be hálójukkal nyakig érő gumicsizmában. Amikor végeztek átvitték őket a túlsó partra.


Leghosszabb ideig a makrogerinctelenek mintavételezése tartott, elsősorban a sok mintavételezési pont miatt. A szelvény öt pontján kotorták meg a folyó aljzatán található üledéket az alább látható eszközzel. Gyakran nagyobb kőtömbők egészen eldeformálhatják a fémből kovácsolt farkasfogakat.


A mederaljzat kotrása során ilyen harcias jelzőrákot is sikerült zsákmányul ejteni a Duna osztrák szakaszán. Kolozsnémánál szokatlan helyen, a meder közepén sikerült Dunavirág (Ephoron virgo) lárvát találni.


Makrogerinctelen mintavételezés mellett az expedíció kutatásaiban szerepet kap a fitoplanktonok vizsgálata. Mintavételezésnél 20 liter vízmintából gyűlik össze a háló aljában egy kémcsőnyi adag, amely aztán gondosan feliratozott egységes műanyag tárolóedénybe kerül.


Utoljára maradt a parti munkák közül az öt vödör makrogerinctelen hordalékminta átszűrése. Ez egyfajta fordított aranymosás, hiszen itt nem a legnehezebb fajsúlyú komponent keressük, hanem éppen a legkönnyebbeket. A hordaléből kimosott élőlényeket bő vízzel öblítjük bele egy hálóba, amelyből aztán ugyanúgy a fehér tárolóedényekbe kerülnek a csigák, kagylók, lárvák, férgek.


Az ötödik mintában, mely a Kis-Háros-sziget partjánál került a vonóhálóba érdekes lelet került elő. Olajos iszapos trutymóban élő dunavirág kérészlárvára bukkantunk. Az olajost itt szó szerint kell érteni, a víz alá merített vödörből szivárványszínű szennyeződés kezdett terjengeni a víz felszínén. Sokfelé hallani, hogy a dunavirág egyértelmű jele a folyók tisztulásának, erre tessék, az eddigi legundorítóbb masszábó kerül elő egy élő példány.


Dunavirágokkal amúgy a hajók fedélzetén is találkozni, sok elhullott kérész, valamint rossz helyre került pete borította mindkét hajó fedélzetén a szélvédett zugokat.


Talán ez a kép adja vissza legjobban a mindennapos hidrobiológus munka hangulatát.


Már a fedélzeten zajlik a kagylós mintavételezés, ahol a kopoltyúszövet egy darabkája kerül a kémcsőbe. Egy lelkes szerb kolléga végzi a műtétet, személyes elmondása szerint a kagyló a legszebb élőlény a világon! 


A 3. Duna Expedíció egyik - ha nem a legfontosabb - vizsgálata a lebegtetett üledék vizsgálat. Az Argus orrában és tatján egyarant található egy kb. 600 literes fém hordó, melybe folyamatosan szivattyúzzák a Duna vizét. Percenként körülbelül 20 liter víz áramlik át rajta 4 órán keresztül. A hordó belsejében egy fém henger pörög percenként 27000-res fordulatszámmal, amely belső teflon borításán a lebegtetett üledékek lecsapódnak. Amikor letelik a 4 óra, a fémhengert kiemelik.


A benne összegyűlt agyagszerű üledék összetételében a részvevő laborok rengeteg összetevőt vizsgálnak majd. Köztük nem csupán gyógyszermaradványos, szerves szennyezőanyagok vegyületeit vizsgálják, hanem azok alkotóelemeit, melyek a hullámzás, napsugárzás, vagy kémiai folyamatok hatására aprózódnak. Választ kaphatunk majd ezáltal arra a kérdésre is, hogy mennyi igaz abból, hogy a folyó komoly mértékben tartalmaz hormonokat gyógyszerekből és fogamzásgátló szerekből.


Már a mintavételezés közben is eleredt az eső, amely a pakolás végére már komoly záporrá fejlődott. Az Argusról így nézett ki az Istros.


Esőben érkeztünk Budapestre, ahol a kutatócsoport aznapi szállása lesz. Ki a hajón, ki szállodában piheni ki a nap fáradalmait, hogy másnap újult erővel tudjanak majd felelni a nyílt napon elhangzó - remélhetőleg minél több - kérdésre.


Az eseményről a sajtó is megemlékezett - végre. Péntekig ugyanis egyetlen hír jelent meg az JDS3-ról a Dunai Szigetek blog kivételével, a Magyar Tudományos Akadémia honlapján. Talán a nyílt napnak köszönhetően többen is hallanak majd erről a 6 évente megszervezett expedícióról.


Itt lesz a budapesti nyílt nap is, amelyre szeretettel várnak minden érdeklődőt!

Köszönettel tartozom dr. Csányi Bélának és Szekeres Józsefnek, hogy lehetővé tették ezt az egy napot a Duna Expedíció fedélzetén, valamint az egész kutatógárdának és legénységnek a rengeteg információért!

A JDS3 honlapja, ahol rendszeresen jelennek meg friss információk: http://www.danubesurvey.org/news

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...