Pihen a Kompkötő-sziget, kikötötték

Vác fölött, a II. világháború végén még állt egy kecses sziget a Duna kellős közepén. Egyenlő távolságra esett mindkét parttól és egyenlő mélységű Duna-ágak övezték. Még maguk a hajósok sem tudták eldönteni melyik ág alkalmasabb inkább a hajózásra, mindkettőt előszeretettel használták. Egészen addig, amíg a Váci-Duna szabályozása meg nem indult. Egy emberéletnyi idő lepergett azóta, de már rá sem ismerni a tájra.

 

A helyzet illusztrálásához elkértem Selmeczi Kovács Ádám repülőgépről, árvíz idején készített felvételét. Az eredetiről leszedtem a szabályozás óta lerakódott üledéken felnőtt ártéri erdőt. Ez lett belőle:

A Kompkötő-sziget kissé hasonló helyzetben volt a Helembai-szigethez. A meder középvonalában alakult ki, térképek tanúsága szerint nem nagyon vándorolt sem jobbra, sem balra. Aztán a negyvenes évek végén felépült keresztgát következtében teljesen átalakult a Duna áramlási viszonya. Az önkényesen kiválasztott főágba összpontosult mindkét ág vízhozama. A bal oldali ág elkezdett szűkülni és feltöltődni, míg a jobb oldali ág szélesedni és mélyülni. Eredetileg a keresztgát koronaszintje váci vízállásnál mért 250 cm magasságra falazták fel. A falazást itt szó szerint kell érteni, méretre vágott kövekből, megfelelő alapozásra húzták fel kötőanyag felhasználásával. Alakja nem egyenes, a víznyomás irányában kidomborul a meglehetősen nagy hossz miatt. Közepét a jég már megbontotta, de a szigeti oldalon annyi hordalékot fogott fel, hogy új ártéri erdő nőtt fel rajta. Egykor vízmérce is volt rajta, ennek ma már csak a nyoma van meg.

A gondos kőművesmunka ellenére a keresztgáton is megtelepedtek fűzfák, komolyan akadályt gördítve a szigetre igyekvők útjába. Gyökereik lassan repesztik és oldják a kötőanyagot, és ha a jégnyomás esetleg kidönti őket gyökereik nagyobb köveket is kifordíthatnak, tovább csorbítva ezzel a gátat. A jég által kicsorbított gát koronamagassága az eredeti 250 centiméteres magasságot már nem éri el, így gyakrabban jelentkezhet vízáramlás a mellékágban. Ez sajnos még mindig nagyon kevés ahhoz, hogy a felhalmozódott üledékeket kiöblíthesse a főágba.

Kettősség határozza meg ma is a Kompkötő-sziget arculatát. Az új főági oldal a megnövekedett következtében fokozatosan pusztul, bár ebben a hajóforgalom által generált hullámzásnak is van szerepe. A délkeleti, alsóbb szigetcsúcs közelében vízbedőlt fák jelölik az erőteljes elmosódást. Ezen a szakaszon járhatatlan a part.

A szabályozás során a Kompkötő-sziget északi csúcsát kőszórással kellett védeni a jelentkező elmosódással szemben. A kőszorás elvégződésénél a főági szakaszon limány keletkezik, amely ugyancsak képes megbontani a part anyagát.

A keresztgát által megfogott víztömeg akadályt is jelent a beáramló hordalék számára. A megrekedt víznek és hordaléknak köszönhetően a  felső szigetcsúccsal átellemben egy érdekes félsziget emelkedett ki a Dunából. Fokozatosan növekedett egyre jobban elzárva a mellékág bejáratát. Hízása azonban a keresztgát kicsorbulása miatt valamelyest lelassult. Fejlődési szakaszait a rajta felnövő fűzfák évgyűrűi illusztrálnák legjobban.

Dendrokronológiai vizsgálatokkal évre pontosan meg lehetne határozni, mikor kötötték meg fiatal fűzek a hordalékzátonyokok felszínét. A keresztgát felvízi szakaszán a szigeti oldal iszapolódott fel először. A szemközti kelta sáncokról letekintve élesen elkülönülnek az idősebb szigetmagot jelző sötétebb lombú nyárasok, a fiatalabb, mélyebb térszínen felnőtt világos füzesektől.

A feltöltődés és szukcesszió gyorsaságát mi sem bizonyítja jobban, mint egy 30 éve készült légifelvétel. Növényzet ekkor még csak a szigethez szorosan hozzáforrt zátonyokon jelent meg (lásd előbbi kép).

Ott ahol a légifotó homokpadokat jelöl csupán (mint például a keresztgát alvízi szakaszán), ott ma ez a látvány fogadja a bátor, szúnyogok ellen alaposan felvértezett látogatót. Gondoljunk csak bele, itt 1945-ben még a nyílt Duna vize hullámzott.

A júniusi rekordárvíz által lerakott homokon hamar új élet sarjadt. Gyökereik hamar megkötik a friss üledéket, tovább gyarapítva ezáltal a sziget tömegét, magasságát és szélességét. A főági oldalon gyakran változik az üledék szemcsemérete, előfordul olyan is, hogy iszapból szinte átmenet nélkül következik durvaszemcsés kavics, majd homok és padosan megjelenő agyag. A Kompkötő-sziget túlsó oldalán iszap és agyag az uralkodó üledék, néhol homokkal is találkozni a visszatorkollás közelében.

Természetesen előre látható, hogy a feltöltődés folytatódni fog. Az egykor összefüggő vízfelület fokozatosan aprózódik, délkeleti irányban már szinte egybefüggő erdő zárja el a főágtól. Sőt, megfigyelhető itt a Luppa melletti Egyfás-szigethez hasonló apró (nevenincs) szigetecske. Lassan csökken a vízmélység, a növényzet pedig oldalról szűkíti majd a megmaradt vízfelületet. Évtizedek múlva ismét más arcát mutatja majd a táj.

Persze a Kompkötő-sziget sorsát nem csupán egyetlen nézőpontból lehet megközelíteni. A régi, két teljesen egyforma Duna-ág teljesen egyforma élővilággal rendelkezett. Az egyik ág feliszapolódása következtében megszűnt a természetes állapot, de egyben nőtt a biodiverzitás. Ez egyfajta paradoxonként hangzik, de tény, hogy rengeteg vonuló madár számára paradicsomi állapot jött létre a váci Buki- és Kompkötő-sziget beerdősült zátonyain. Ugyanígy a sekélyebb lassabb vizet kedvelő halfajok is jobban jártak. Mivel távol esik a várostól, sőt a kerékpárúttól is, legfeljebb horgászok zavarhatják meg az itt megtelepedett élővilágot.

Még ha teljesen visszabontanák a keresztgátat, az egykori kecses Kompkötő-szigetet már nem kaphatnánk vissza.


További képek a szigetről: Ártéri mintázatok