2017. április 22., szombat

Mindeközben Németországban...


2017. április elejétől az alacsony vízállás miatt nem tudnak teljes merüléssel, azaz teljesen megrakodva közlekedni az uszályok a Duna németországi szakaszán. A hetek óta tartó állapot nem csak a Dunán okoz fennakadást, de a hajósok a Rajna Kölntől délre eső szakaszán is kénytelenek kevesebb rakománnyal hajózni, ami a fuvarozási költségek emelkedéséhez vezethet. A problémát csak fokozza, hogy az alacsony vízállás és a jégzajlás már 2016. novembere és 2017. februárja között is komoly kiesést okozott a folyó teljes szakaszán. Ekkor az is előfordul, hogy az uszályok kapacitásuk csupán 20-30%-át tudták kihasználni és az árut több hajóra kellett szétrakni, vagy éppen közútra áttenni. Nem csak a német média kezeli kiemelt hírként az alacsony vízállást, a nagyobb hírügynökségek, pl. a Reuters is átvették a hírt.

"Tévhit, hogy a Duna nemzetközi hajóforgalmát a leginkább a magyar folyamszakaszon akadályozza a nem mindig megfelelő vízmélység. A REKK tanulmányából kiderül, hogy Németországban hetven kilométeren még nehezebb dolguk van a hajósoknak.
A Straubing-Vilshofen közti Duna-szakasz miatt már a német Bundestag képviselőinek is régóta fáj a feje. A parlament 2002 júniusában egy tervet is elfogadott az egykori természetes állapotához még viszonylag közel álló, mégis nagy forgalmú vízi út fejlesztésére. Ennek ellenére a szakasz helyzete a mai napig változékonyabb a magyar Dunáénál. A hajózást akadályozó gázlók a német területen az év 53 százalékában fordulnak elő, míg hazánkban csak 41 százalékában." Népszabadság 2011. június 28.

A Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontja (REKK) tanulmányában alaposan utánajárt a német Duna, azon belül is a hajózás szempontjából legrosszabb Straubing-Vilshofen szakasz problémájának. E 70 kilométeres szakaszon közel 10%-al több gázlós nap van, bár a gázlók kevésbé sekélyek a magyar szakasznál. Straubing (2329,8 fkm) és Passau (2230,8 fkm) között 100 kilométeren nincs duzzasztómű. A Kachlet erőmű Passaunál körülbelül 10 méterrel emeli meg a felső szakasz vízszintjét, ez 28 kilométerre érezteti visszaduzzasztó hatását, kilenc kilométerrel Vilshofen felettig. Vilshofen és Straubing között a Duna viszonylag természetes kanyarulatokat ír le, de ez a természetesség látszólagos csupán, a szabályozási művek olyan sűrűségben követik egymást, hogy akár egy újabb erőmű is kijöhetett volna a szabályozás árából. Ezen a szakaszon torkollik be München folyója, az Alpokból érkező Isar, amely már korántsem szállít annyi hordalékot, hogy az akadályozza a Dunai hajózást a torkolat alatt, hiszen alsó szakasza szinte teljesen be van lépcsőzve, amin nem jut át a hordalék. Ez a németországi Duna utolsó "természetes" szakasza, ahol mint látjuk, a hajózás még nem zavartalan.

Vilshofen hajózási térképe

Hazai vízügyes nézőpontból szemlélve a dolgokat úgy tűnhet, hogy nyugaton minden hajó zavartalanul közlekedhet az év összes napján, mert a folyó lépcsőzve van. Továbbá minden ország egyértelműen a duzzasztóművek építése mellett foglal állást. Pedig ez koránt sincs így. Még a már szinte teljesen lépcsőzött német szakaszon sem tudnak megállapodni a Vilshofen-Straubing közötti szakasz jövőjéről. És a duzzasztott szakaszokon sem tudnak közlekedni a hajók, ha nem jut a mederbe elegendő víz. Ha nincsen mit felduzzasztani. Ugyanez lenne a (kisvízi)helyzet Magyarországon is.

Ennek fényében érdemes elolvasni az alábbi idézeteket és az eredeti cikkeket:
"A [bős-nagymarosi] vízlépcső ahhoz is hozzájárulna, hogy a Duna stabilan hajózhatóvá váljon a magyarországi szakaszon is. Jelenleg csak korlátozottan van meg a szükséges két és fél méteres merülési mélység, noha a vízi szállítás a leggazdaságosabb. „Magyarország vállalta, hogy ezt biztosítja, de nem kötelezhető rá. Az EU azonban úgyis kikényszeríti, mert a Duna a kontinens egyik fő közlekedési ütőere” – mondta a vízügyi szakember." Mészáros Csaba. A Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének címzetes egyetemi docense - Index 2013. június 14.

"Vízi erőművek, duzzasztógátak és víztározók létesítésével lehetne megoldani azt, hogy a Duna magyarországi szakasza évente 340 napon keresztül hajózható legyen. A Magyarországi Logisztikai Szolgáltatóközpontok Szövetsége szerint jelentős lemaradásban vagyunk mind a nyugat-európai országokhoz, mind pedig Szerbiához és Romániához képest a Duna logisztikai célú hasznosíthatósága terén. [...] 
Alacsony vízállás esetén az egységnyi árut két-három fordulóban tudják elszállítani a hajók, ami így nagyban növeli a költségeket, gazdaságtalanná teszi a vízi fuvarozást, és a kibocsátott többlet-kipufogógáz révén nő a környezeti terhelés. Ilyen gondokkal nem kell számolni a Duna egyetlen külföldi szakaszán sem – emelte ki a szakmai szervezet főtitkára..." Bíró Koppány Ajtony, Magyar Nemzet 2016. augusztus 7.

"Jelenleg azonban Kelheimtől lefelé a korlátozások nélküli hajózás csak a Bősi Vízlépcsőig lehetséges, mivel jelenleg a magyar Duna-szakaszon az előírt feltételek nem biztosíthatók." Reális Zöldek


Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • http://rekk.bkae.hu/images/stories/letoltheto/hajzt_fejleszts_s_hajzs_2010_05.pdf
  • http://www.fgs.wsv.de/kostenlose_downloads/produkte_muster/images/Streckenatlas_Donau.pdf
  • Árpási Zoltán: Mosonyi Emil, a vízépítés professzora

2017. április 17., hétfő

Adony két gátja


Olykor egyetlen pár méter széles és tucatnyi méter hosszú kőszórás alapjaiban tudja megváltoztatni a Duna tájképét. Viharos gyorsasággal lezajló változások ezek, elrepül ötven év és a fiatalkori tájra a nyugdíjas már rá sem ismer. Adony hetven hektárnál is nagyobb mellékágának kétharmadán ma már erdőt találunk. Az arány azért ilyen kedvező, mert a '90-es években a mellékág alsó harmadát a horgászlobbi kikotortatta.  


A Fortepan 91054-es számú képe ihlette ezt a bejegyzést, mely 1955-ben készült a 6-os út főváros felé tartó sávjának kellős közepéről. Dél felé tekintünk, a részben lezárt alsó torkolat irányába. Balra az Adonyi Nagy-szigetet, valamint a mellékág nyílt vízfelszínét látjuk, amely helyenként meghaladta a 200 méter szélességet (amely komoly érték, tekintve, hogy jelenleg a főág 480 méter széles). A kép közepén, az út és a folyó által körbeölelt erdő ugyancsak egy szigetet takar, ez volt az Adonyi Kis-sziget. Az alábbi kép — ugyancsak 1955-ből és ugyancsak a Fortepanról (91091) — a nagy és a kis adonyi sziget mellékágának torkolatában készült, ott, ahol ma a hajóállomás található.


Kezdetben, azaz a folyószabályozások előtt az adonyi medertágulatban még három sziget volt. A fent említett adonyi szigetek mellett északon ott találjuk már Iváncsa közigazgatási határain belül a legkisebb Iváncsai-szigetet. Az adonyi mellékágba torkollott be a Gerecsében eredő Váli-víz, mígnem lerövidítették a futását és áttették a torkolatot az Ercsihez tartozó Sina-telep mellé. Azóta csak régi Váli-víz néven emlegetik az egykori patakmedret. 

Az adonyi szigetek 1815-ben

A szabályozatlan Duna alaposan alámosta az adonyi partokat a Kis-sziget alatt. Ez a homorú kanyarulat éppen a lórévi kompnál tért vissza a főágba, ahol annak idején Görgei a vesztőhelyre vitte gróf Zichy Ödönt 1848 őszén. Ekkor még a révészeknek könnyebb dolguk volt, hiszen a Ráckevei-Duna elvitte a vízhozam harmadát. A természetes állapot viszonylag sokáig fennmaradt, Adonynál 1872 után kezdett csak megváltozni a Duna képe. Miután lezárták Gubacsnál a Ráckevei-Dunát, a megnövekedett vízhozam nekilátott elmosni a Budafoki-ág partjait. A meder nem volt arra tervezve, hogy elbírja a megnövekedett víztömeget, ezért szükségessé vált a meder kotrása. Ezzel párhuzamosan — ahogy Ihrig Dénesnél olvashatjuk — 1884-85-ben megépült a zárás az adonyi mellékágban. Emellett az Iváncsai-szigetnél párhuzammű épült, hogy minél több víz maradhasson a főmederben. 

Az adonyi zárás 1911-ben (forrás)

Mivel a címben már amúgy is lelőttük a poént, az 1885-ös zárás után még épült egy keresztgát Adonynál, de előbb nézzük meg, hol volt az első zárás. Erre vonatkozóan nem sok térkép áll rendelkezésünkre. A III. katonai felmérés és a kataszteri térképek pár évvel korábban készültek, így gátnak nyoma sincs rajtuk. A legkorábbi térkép, amit találtam 1911-ben készült. A Duna 1:25000-es helyszínrajzán ott találjuk már a zárást a Váli-víz torkolata felett. Ami egyrészt azért különös, mert középen nyitva van kissé, azaz a Duna és a Váli-víz át tud haladni rajta, bár nagyon leszűkített körülmények között. Másrészt lehetett volna a Váli-víz torkolata felett is építeni a zárást, úgy, hogy a Duna egyáltalán ne jusson be a mellékágba, míg a Váli-víz patakja alul ki tudjon folyni az adonyi kompnál a főágba. Nem csak a blog szerint nem stimmelt valami ezzel a zárással, a vízügyi szakemberek is újraterveztek és valamikor az 1930-as években építettek még egy keresztgátat. 

Az adonyi szigetek 1941-ben

Az építés pontos dátuma 1930 (A Budapest - Paks vízisport térképen még nincs rajta) és 1941 közé esik (a fenti képen már ott van az Alsó [Bocskai] utca végében). Viszont az 1930-as térképen még ott van a régi zárás, de az 1941-es képről már hiányzik. Nem tűnt el, csak a térképészek nem tartották fontosnak, hogy ábrázolják. Az új zárás már nem hagyott kiskaput a folyónak, 200 méter szélességben, falazott kőtömbökkkel állja útját a vízáramlásnak. Északi részén érinti az Adonyi Kis-szigetet, de ez egy "halálos" érintés volt, a gátnak köszönhetően rohamosan feliszapolódott a medre és ma már csak egy keskeny árok jelzi, hogy itt egykor a Duna hömpölygött. 

Ugyanez a sors várt a nagyobbik szigetre is. A 3 kilométernél hosszabb és fél kilométernél szélesebb sziget ma erdészeti terület, így nekik kapóra jön, ha van egy állandó út a szigetre, ahol a gépeikkel árvízmentes időben közlekedhetnek. Az erdészet már csak azért is fontos az Adonyi-sziget szempontjából, mert a mellékág kétharmadán ma erdőt találunk. Ha ma ugyanott állnánk, ahol az első kép fényképésze nem látnánk semmit a fáktól. Vizet pedig már csak azért sem látnánk, mert már nincs is azon a területen nyílt vízfelszín. Az innen hiány víz pedig a főágban folyik le, de az a meder még mindig nem alkalmas ekkora vízmennyiség szállítására, de Adony pusztuló partjairól már írtunk pár éve. 


Sokkal több erdőt találnánk az adonyi holtágban, ha a helyi horgászok nem kotortatták volna ki 1989-ben az alsó elzárás alatti és a felső feletti szakaszt. Ezáltal alakult ki a keresztgát Janus-arca, egyik oldalon erdővel, a másikon pedig nyílt vízfelszínnel. A táj antropogén átalakítása azonban ma is zajlik. Valamikor később keletkezett egy harmadik átjáró (a két meglévő között), mely leginkább egy szigetre vezető erdészeti utra emlékeztet. 

A felső gát eltűnése (2016 január és szeptember) 

Ha a gégömb térképén a csúszkát tologatjuk meglepődve konstatálhatjuk, hogy a 2016 január 18-i és a 2016 szeptember 19-i állpot nem egyezik (szerencsére). Nagyon úgy néz ki, hogy tavaly nyáron elbontották a felső zárás középső részét. Némi friss víz várható tehát magasabb vízállás esetén az eddig zárt mederben, de avízáramlás megindulása csak az alsó gát megnyitása esetén fordulhat elő. 

2017. április 6., csütörtök

Még feltárható lenne a hosszúréti római erőd!


Miután néhány hete térképen rábukkantunk a kisoroszi ártéri erdőben megbúvó római kikötőerőd romjaira, most személyesen is sikerült vele találkozni. Sajnos nem sok maradt belőle, és az is rohamosan fogy. Annak idején, 83 éve példás összefogással sikerült megmenteni a "barbár" parton álló verőcei párját, talán ezt is sikerül hamarosan konzerválni. 

Illegális kutatóárok nyomai az erődben

1934-ben Paulovics István a nógrádverőcei erőd kapcsán leírja milyen példás összefogással sikerült megmenteni a római romokat. Az erődöt rejtő — egy rajta álló kereszt miatt akkoriban Kereszt-dombnak nevezett — 3 méter magas halmon a tervezők keresztülvezették volna a 12-es út nyomvonalát. A vármegye és a régészek összefogásának köszönhetően nem csak az út nyomvonalát vitték messzebb a romoktól, hanem ezzel egyidőben átfogó ásatásokat is végeztek a lelőhelyen. Sőt mindennek végén ősszel még a romokat is konzerválták, hogy megvédjék a fagytól a felszínre került falakat. És mindez a gazdasági világválság utórezgései alatt valósulhatott meg. 

A Duna másik oldalán található romok közel sem voltak ilyen szerencsések. 

A két erőd elhelyezkedése egy 1955-ös légifelvételen

Annak ellenére, hogy a Duna domború partján találjuk, ahol a folyóhidraulika miatt üledék felhalmozódást kellene tapasztalnunk — ami elvileg jobban védte volna a romokat, mint a szemközti parton — a római maradványok sokkal rosszabb állapotban maradtak fenn. Az 1770-es térképen a rom mintegy félszigetként nyúlik a folyóba. Ez az alámosott domborulat még jelenleg is felismerhető, habár a meder nagyon átalakult nem csak a római korhoz, hanem az elmúlt évszázadokhoz képest is. A kitett helyzetből adódóan a jeges árvizek jelentős kárt tettek az épületben. De nem csak a természeti erők pusztították a lelőhelyet.

A Kereszt-domb és a tévesen feliratozott Kőhidi-sziget 1930 körül

A hosszúréti római rom egykor a nyílt Dunára nézett, egyenesen a szemközti verőcei kikötőerődre. Ez a kilátás körülbelül 1500 éven keresztül állt fenn. Az 1880-as évektől kezdve fokozatosan úszott be a képbe egy zátony, majd erdősült szigetté. E sziget etimológiája is megér egy bekezdést. A közeli mezőt, melynek szélén a rom is található kőgesztelyi, vagy kőgeszteri névvel illették. Mivel a Szentendrei-szigeten nincsenek más kőzetkibukkanások, csak a romok erős a gyanú, hogy a kilátásba belezavaró sziget a romról kapta nevét, Kőgeszteri-sziget. Vélhetően a "kő" előtag miatt gyakran keverték (pl. a később még említésre kerülő Soproni Sándor is) egy másik szigettel, a Kőhidi-szigettel, amely a váci Buki-sziget korábbi neve volt. Külön cikket érdemelne, hogy ugyanezt a szigetet korábban még Harsányi-szigetként ismerték.
 

A kisoroszi Hosszúrét (másik nevén a Pásztorkert) lelőhelyén mindezidáig nem volt szakszerű feltárás, csak alkalmankénti terepbejárás. A Szentendrei-szigeten hiánycikk a kő, ezért a romok sokáig kőbányaként funkcionáltak a helyi igények kielégítésére. Amikor Rómer Flóris elsőként leírta a romokat a falak még mindig 1,2 méter magasan álltak, bár egy részük már beleomlott a Dunába. Akkoriban a kőtörmelék és tégladarabok 80 ölnyi (150 méter) hosszúságban borították a magas part tövét. 

Soproni Sándor azonosította a romokat, először őrtoronyként, majd megváltoztatva véleményét kikötőerődnek vélte, hiszen ezek az erődök párban álltak a Duna mellett. A két szárnyfallal rendelkező verőcei erőd minden kétséget kizáróan kikötőerőd volt, mely Ammianus Marcellinusnál is felbukkan. 

"Valentinianus tehát előreküldte Merobaudest a vezetésére bízott gyalogoscsapattal, hogy pusztítsák és perzseljék föl a barbárok telepeit. Társul rendelte mellé Sebastianust, ő maga pedig gyorsan Aquincum felé indította el táborát. Itt a váratlan eshetőségekre fölkészülve hajókat gyűjtött össze, nagy sietve hidat veretett, de aztán mégis egy másik helyen kelt át és tört be a quadusok országába. Azok a sziklás hegyekről figyelték jövetelét, ahová nagyobb részük a jövőbeli események miatt nyugtalankodva és aggódva hozzátartozóival együtt elköltözött."

Mivel még nem volt szakszerű feltárás, az őrtorony - kikötőerőd vita még nem zárult le megnyugtatóan. A hivatalos feltárásra pedig mielőbb sort kellene keríteni, különben nem-hivatalos feltárók fogják birtokba venni. 

Az egykori fő-, majd egykori mellékág jobb partján emelkedő domb őrzi a római romokat

A kincskeresés és a hirtelen meggazdagodás iránti vágy egyidős az emberiséggel. Ősi tapasztalat, hogy a romok valamilyen kincset mindig rejtenek. Legjobb esetben aranypénzt, emellett az adott korban meglehetősen értékes tetőcserepet, ólomdarabokat, vasdarabokat, használható kerámiát, de kőben szegény vidéken az építőanyag is lehet "kincs". Nógrádverőcén is találtak egy komolyabb — igaz középkori — éremleletet a római romok közt, nem véletlen tehát, hogy a szemközti erődöt is feltúrták a kincsvadászok. Zárójeles megjegyzés, de ugyanez a helyzet sok más magyarországi római koros rommal, például a dunabogdányi erődöt, Cirpit is rendszeresen fosztogatták és fosztogatják ma is.

Illegális kutatóárok kelet felé nézve

Hangulatos ligetben, az árvízvédelmi töltés tövében található a hosszúréti rom. Bár rét már régen nincs a közelében, és a Duna is egyre távolodik, a lelőhely dombja még felismerhető. Soproni Sándor egy 12x12 méter alapterületű tornyot feltételezett itt, melynek belső mérete 9,5 méter, falai pedig 2,2 méter vastagok voltak. E a tekintélyes toronynak ma már csak egyetlen fala látszik a felszínen - "hála" a kincskeresők otthagyott kutatóárkának. 

Az erőd elhelyezkedése a Kőgeszteri-sziget töltéséről nézve

Az itt talált néhány bélyeges tégla feliratai (CARIS TRB, LVPICINVS TRB) alapján az erőd Valentinianus császár korában épülhetett 364-375 között. Természetesen az is elképzelhető, hogy ekkor egy jelentősebb átépítés zajlott, de szakszerű feltárás hiányában nem lehet biztos építési időpontot mondani. A málló falazatban fel lehet ismerni a Visegrádi-hegység sötét tónusú andezit tömbjeit, melyek egy sor vízszintesen lerakott tégla lábazaton nyugszanak. A lábazat alatti fal némileg kiugrik, ez lehetett az alapozás. A fal nem párhuzamos a mai mellékággal, nyugati részét a folyó már elmosta. Azt nem lehet megállapítani, hogy e toronyhoz is kapcsolódtak-e két oldalt szárnyfalak és ezek végén tornyok. A parton elszórtan heverő andezit tömbökről sem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a romokból származnak, vagy az erőd közvetlen szomszédságában, a Kőgeszteri-szigetre tartó töltés építésekor kerültek oda. Csak reménykedhetünk benne, hogy a vízügyi szakemberek spórolásból nem a hosszúréti romokat használták kőbányának. 

Habarcstörmelék egy illegális kutatógödörben

A kincskeresők által ásott árokban és gödrökben felbukkan a fal belső oldalán felhalmozódott habarcstörmelék, mely fokozatosan hullott ki a rom oldalából. Ez is egy fontos korjelző lelet, hiszen az erőd pusztulása arra az időpontra tehető, amikor megindult a törmelékék felhalmozódása. Alatta pedig ott találjuk a római kori járószintet, ahol esetleg szétszórt római kori leleteket találhatnak a régészek. 

A Kőgeszteri-mellékágban a legutóbbi árhullámból megrekedt víz (balra az erőd "kiálló" dombja)

Ha az átlagember meglátja a hosszúréti romokat nem a Világörökségi címre asszociál először, de előfordulhat, hogy hamarosan mégis megkaphatja ezt a kitüntető címet sok más hasonló romhoz hasonlóan. Ausztriában és Németországban már meg is kapták. A magyarországi római limes (helyesen: ripa) jelenleg is Világörökség-várományos. 

Tavaly (2016) óta a magyar kormányban Visy Zsolt személyében a római-kori régészetet A római birodalom határai - A dunai limes magyarországi szakasza világörökségi várományos helyszín Világörökség Jegyzékébe történő jelölésével és a Hajógyári-szigeten fekvő helytartói palota bemutatásával összefüggő feladatok koordinációjáért felelős miniszteri biztos képviseli. A dunaparti településeket pedig a Magyar Limes Szövetség fogja össze:
"A katonai táborokat, tornyokat és útszakaszokat magában foglaló határvonal magyarországi szakaszát még térképezik. A szakasz 2009 óta szerepel a magyar világörökségi várományos helyszínek listáján A római limes magyarországi szakasza – A Ripa Pannonica néven, A Római Birodalom határai nevű nemzetközi sorozathelyszín tervezett kiterjesztéseként. Az érintett önkormányzatok is szeretnék a magyar szakaszt a világörökség részévé nyilváníttatni, ezért létrehozták a Magyar Limes Szövetséget."
Remélhetően hamarosan meglesz a Világörökségi cím és megkezdődhet a római örökség feltárása és konzerválása! Így talán még megmenthető lenne a római örökségünk.


Ajánlott és felhasznált irodalom:

2017. április 1., szombat

Dunai kavicsok fotópályázat


Immár az ötödik Dunai Szigetek fotópályázat indul útjára! 2017-ben a folyó "élettelen", de nagyon is mozgó, változó részére koncentrálunk. A pályázat témája idén is meglehetősen egyszerű, viszont kellőképpen tág: dunai kavicsok. Kinek, mit jelent a folyó geológiája? Jöhetnek a vízgyűjtő legutolsó szegletéből összehordott kavicsok, a folyószabályozás kövei, régmúlt romok vízbedőlt sziklái, löszbabák, és egyéb jellegzetes geológiai alakzatok és mintázatok

Oligocén tardi agyag Dunakeszin (Horváth Tibor képe)

A 2017. évi Dunai Szigetek fotópályázat témája: 
Dunai kavicsok.

A képek központi fókuszában szerepeljen legalább egy szikla, kőzet (a lösz is kőzet!!!), kő, kavics, vagy ezek mintázata, például a hullámok által rajzolt minták a homokban. Archív, fekete-fehér képekkel is szabad nevezni, de ilyen csak egy kép legyen a maximum a nevezésenként beküldhető háromból. A photoshop használatát nem tudom és nem is akarom megtiltani. Se eddig beküldött, máshol megjelent képet, se más munkáját, se montázst (több képet egybe szerkesztve) ne küldjenek be. Rossz minőségű és telefonnal készített képet sem érdemes beküldeni, mert igencsak silányul mutatnak majd a többi között. Az utóbbi évek rossz tapasztalata miatt csak olyan képet fogadok el, amelynek van címe. Az már mindegy, hogy a cím a DSC00001, vagy valami komolyabb szöveg, de feltétel, hogy valamit találjunk ki.

Sarkantyú a Torda-sziget mellett

A díjazás:



1. helyezés: 1 db 1 éves Földgömb magazin előfizetés, és a magazin régebbi példányai és 1 db családi belépőjegy az esztergomi Duna Múzeumba!

2. helyezés: 1 db fél éves Élet és Tudomány előfizetés és a magazin régebbi példányai

3. helyezés: Patrick Leigh Fermor: Erdők s vizek közt c. könyve

4. közönségdíj: Nick Thorpe: A Duna – Utazás s Fekete-tengertől a Fekete-erdőig c. könyve

+ Meglepetés fődíj! Egy napos kirándulás a négy helyezett pályázó által kiválasztott Duna-szakaszon! (Viszünk Dunakavicsot is.)



Pályázat zárul: 2017. május 6. (szombat) dél
Szavazni ezután egy hétig lehet, május 13-án délig.
Eredményhirdetés: május 14-én, vasárnap.

A szavazás menete: a tavalyi fotópályázaton már működött az az elv, miszerint aki veszi a fáradságot és beküld legalább egy képet, az szavazhat a többiek munkájára. A szavazatot május 7. után, emailban fogom kérni. Ez elsősorban azért van így, hogy fényképezésre ösztönözzük az olvasókat, másrészt pedig azért, nehogy a legtöbb "ismerőssel" rendelkező fényképész nyerjen (arra ott van a közönségszavazás). Újonnan bevezetett szabály (az elmúlt években megfigyelt szavazati hajlandóság miatt), hogy csak olyasvalaki képe nyerhet, aki maga is vette a fáradságot, hogy szavazzon. A beérkező képeket folyamatosan fogom feltölteni a Dunai Szigetek facebook oldalára és ide a blogra is, ahol már mindenki szavazhat a leendő közönségdíjas fényképre. Szóval érdemes igyekezni a beküldéssel, aki a közönségdíjra pályázik.

A facebookon létrehozunk egy albumot, ahol egy "like" egy pontot ér, egy megosztás pedig hármat. Akinek nincs facebookja, az a fotópályázat aloldalán saját névvel kommentben szavazhat, ezek mindegyike ugyanúgy 1 pontot fog érni. Amennyiben a fotósok körében megtartott szavazáson szavazategyenlőség alakulna ki, akkor a közönség véleményét vesszük figyelembe a végső sorrendnél.
 

A fényképeket erre a címre lehet beküldeni és ugyanitt, vagy kommentben lehet érdeklődni, ha valami kérdés merülne fel a fotópályázattal kapcsolatban:

dunaiszigetek@gmail.com

Mindenkinek kellemes tavaszi fényképezést kívánok!



Szávoszt-Vass Dániel

2017. március 27., hétfő

Fentről a Duna


Nagyon sok dunai sziget múltjának feltárásában segített nekünk a mapire.eu, a maps.hungaricana.hu és a fentrol.hu, melyet nemrég találóan a légifotók Fortepanjának neveztek. A Fentről honlapjára a már meglévő 104808 darab mellé újabb 10646 kép került feltöltésre. 

A legutóbb feltöltött képek térbeli elhelyezkedése (fentrol.blog.hu)

Pontosan nem tudom mennyi képen szerepel a Duna, de annyi bizonyos, hogy ha nem is azonos évben készült képekkel, de az egész magyaroszági szakasz le van fedve. Ahol a Duna határfolyó, mint a szlovák szakaszon valamivel kevesebb a kép, mint ott, ahol a folyó mindkét partja hazánkhoz tartozik. A Március 22-én feltöltött újabb tízezernyi kép a Duna három szakaszát mutatja be. Folyásirányban ezek:
  • Szob-Érd
  • Adony-Dunaújváros
  • Paks-Szekszárd

Aki tehát már régóta böngészi a folyót a honlapon, e területeken érdemes mostanában újra szétnézni. A képek időbeli terjedelme 1959-2005-ig tart, azaz 1959-es a legrégebbi és 2005-ben készült a legújabb. 1992 és 2004 közötti képek nincsenek (még) és a 2004, 2005-ös képekkel is a mostani feltöltésben találkozhatunk ezekkel először. Az új képek zöme 1975 utáni, tehát a folyó közelmúltjával ismerkedhetünk meg ez alkalommal. 

A számtalan új fotó lehetővé teszi, hogy jobban megismerjük a szigeteink múltját. Minden egyes újabb légifelvétellel egy újabb filmkocka kerül helyére a Duna múltjában. Mindemellett más érdekességek is előkerültek. Például a parti képek után fentről is megnézhetjük, hogyan került egy hatalmas D betű a Dunába Nagymarosnál, mely később majdhogynem nyomtalanul elmúlt.

A nagymarosi D betű története négy részben (1969, 1988, 1992, 2006 - ez utóbbi kakukktojás)

Felbukkan, majd eltűnik a Visegrádi-zátony, melyből normális körülmények között egy szigetecske is lehetett volna. 1988-tól kőcsápok nyúlnak a folyóba és alig négy év múlva egy hatalmas félsziget keletkezik mögötte, amit újabb két év múlva már bontanak is. Talán erről is kerül majd elő légifotó.


Kellemes böngészést kívánok!

A honlap, valamint az ajánlott és felhasznált irodalom:

2017. március 23., csütörtök

Vízrajzi magasságjegyek


Dunaszentbenedek református templomának falában van egy öntöttvas tábla, melyen a "Vízrajzi magasságjegy" felirat, valamint egy 1893-as évszám olvasható. Mivel a falu (a neve alapján is) meglehetősen közel fekszik a Dunához, és alig 9,5 kilométerre van innen Gerjen, ahol ugyanezzel az évszámmal Magyarország legalacsonyabbra helyezett árvíztábláját találni, feltételezhetnénk, hogy  ez a tábla is árvízi magasságot jelöl. Fontos tisztáznunk, hogy nem. De akkor mégis mi ez?

Vízrajzi magasságjegy, Dunaszentbenedek. (fényképezte: Kátai Emese)

Magyarországon viszonylag sok hasonló táblával találkozhatunk. Elsősorban a települések legmasszívabb épületeinek falán helyezték el őket, melyek szinte kivétel nélkül templomok voltak akkoriban. Találunk ilyen öntöttvas táblát a szentbenedeki református templom, a nagytétényi Miasszonyunk templom, az óbudai Szent Péter és Pál plébánia templom, a vajdasági Kabol kolostortemplomának, vagy éppen az érdi Szent Mihály templom falán. Ezek kinézetre teljesen egyformák, ugyanabban a műhelyben öntötték őket. 

Vácott, Esztergomban, Dömösön, a felvidéki Gútán, Izsán és Csallóközaranyosban is találunk hasonló táblákat, az előbbiektől mindössze egyetlen pontban különböznek; az évszám ezeken két évvel későbbi: 1895. A földrajzi elhelyezkedésük alapján nem tévedhetünk nagyot, ha azt feltételezzük, hogy Budapesttől délre 1893-ban, attól északra és nyugatra két évvel később helyezték ki a vízrajzi magasságjegyeket.

Mivel a teljesség igénye nélkül felsorolt települések mind a Duna-mentiek, a vízrajzi magasságjegyeknek közük kell, hogy legyen a Dunához. De vajon mi?

Apró furat jelzi a pontos magasságot Vácott.

A megfejtésről Noéh Ferenc Régi magasságjegyek Budapesten c. írásában olvashatunk:
"A folyók szabályozásához szükséges magasságmérések ügye a XIX. század végén a földművelésügyi tárca kebelében működő Vízrajzi Osztály hatáskörébe tartozott. Ennek mérnökei a Duna budapesti szakasza mentén is helyeztek el magassági pontokat, elsősorban templomok és kastélyok falába. [...] A 20 × 12 centiméter méretű táblákon a „Vízrajzi magasságjegy” felirat látható, valamint az elhelyezés évszáma: 1893. Ezeknek a tábláknak nincsen konzolosan előreugró peremük, amelyre korábban a magasságot vonatkoztatták; ezek úgynevezett furatos táblák, amelyeken a magasságot a tábla közepe táján elhelyezkedő apró furat őrzi."

A Duna mentén Budapesttől délre már az 1880-as évektől folytak a szabályozási munkák. A Szigetközi szakaszt 1886-1896 között szabályozták, a hajózható Vaskaput ugyancsak a Millennium évében adták át. Az 1893-95-ös magasságjegyek kihelyezése ebből a szempontból megkésettnek tűnik, habár ezeket később is tudták használni.

A leírásból nem derül ki, hogy ez a magasság egy abszolút, avagy relatív magasság, a tengerszinthez, vagy a Duna adott helyen mért legalacsonyabb vízállásához viszonyították (bár az előbbinek jóval nagyobb a valószínűsége). Továbbá az is kérdés, hogy a földmérők honnan tudták az adott pont magasságát. Kellett lennie egy adatbázisnak, amely minden vízrajzi magasságjegy adatát tartalmazta települési vagy azon belül utcaszinten. Ha ez az eredeti adatbázis esetleg megvan, meg lehetne nézni, hogy az adatok stimmelnek-e, illetve mennyi tűnt el közülük az évtizedek során.

Aki tud ilyenről, szóljon!

FRISSÍTÉS (2017.03.25): 

Két olyan kommentet kaptunk a facebookon, amely jól kiegészíti a cikket:

K. István: Az ilyen fali táblák mérése régen egyszerű volt, a megfelelő felszereléssel, mint például a mellékelt képen látható furatos tábla mérése is, viszont ma már nagyon nehéz megoldani a megfelelő felszerelés hiányában.



B. Zoltán: Létezik egy 1927-ben kiadott katalógus, amely tartalmazza a Vízrajzi Osztály magassági pontjainak adatait. A Duna mérést Dévénytől az Aldunáig, Az alduna felmérésének pontjait. A Tisza mérés pontjait a forrástól a torkolatig és a Balaton magassági pontjait. Adria feletti magasságokkal, alapjuk a Bécsi Katonaföldrajzi Intézet szintezésének 1880-as években a nyers mérésekből számított magasságok. 1960-as években ezeket a pontokat bemérték, így balti magasságuk is van. IV. rendű Bendefy pontként vannak nyilvántartva. Minden dokumentum BFKH Földmérési, Távérzékelési és Földhivatali Főosztály Alaphálózati és Államhatárügyi Osztályán található meg.



FRISSÍTÉS 2.0, 2017.04.06 

Mészáros János megtalálta térképen is a dunaszentbenedeki főpontot (F.P.) és magasságát a "Duna helyszínrajza" térképmű 1:5000-es méretarányú változatában. 1898-1911 között készítették, ebbe beletartozott a felmérés és tisztázati rajz készítés, majd a szelvények végleges kiadása.





Köszönet a találatért és ötletért Kákai Emesének!


Ajánlott és felhasznált irodalom:

Noéh Ferenc: Régi magassági jegyek Budapesten
Homolya András: Árvizek, magassági alappontok, árvízszintjelző táblák Budapesten, Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság 30. Vándorgyűlés

2017. március 14., kedd

Csóva


Ahogy egyre közeledik a 17. FINA vizes világbajnokság július 14-i megnyitója úgy kerül ismét a figyelem előterébe a Dagály fürdő és ókori elődje, a rajta talált római fürdőkről elnevezett Fürdő-sziget és az ott fakadó hévforrások. Most éppen egy 1971. október 28-án készült légifotón tapasztalt érdekes jelenség kapcsán.

Az Árpád híd és a Dagály strand 1971.10.28 fentrol.hu

Egy hosszú, világos csóva nyúlik az elkotort Fürdő-sziget hűlt helyéről az Árpád híd keleti pillére felé. A híd pillére után a csóva jellegzetes hullámokat vet. A képhez felirat is tartozik:

"Sirályok köröznek az egykori Fürdő-sziget hévforrása felett. A meder aljzatáról feltörő hévíz folyásirányban egyre inkább elvegyül a Duna vizével, miközben hordalékával kirajzolja a hídpillér áramlásra gyakorolt hatását is."
Mivel úgy éreztem ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen megnéztem egy jóval későbbi képet is. Az alábbi felvétel 1992-ben, infravörös tartományban készült légifelvételen a vegetáció zöldje vörösen jelenik meg. Ez akár el is terelhetné a szemlélő tekintetet a kék Duna előző képpel azonos pontján keletkező vékony csóvájáról. A csóva azonban itt is megvan. Elképzelhető, hogy tényleg az elkotort sziget helyén fakadó források érik el a felszínt ilyen módon?

Árpád híd és a Dagály strand 1992. fentrol.hu

A csóva több szempontból is gyanúsnak tűnik, fontossági sorrendet nélkülözve fel is sorolnánk ezeket:
  1. Szabó József geológus ábrája szerint a Fürdő-szigetek forrásai nem egy pontban fakadtak, sokkal inkább egy nagyobb területen szóródva bukkantak felszínre. Két nagyobb csoportjuk közül az egyik éppen a Rákos patak (azóta áthelyezett) torkolatával szemben, míg a másik attól délebbre helyezkedett el. 
  2. A feltörő források vízhozama sem lehetett akkora, hogy elérje a Duna felszínét, sem pedig az általuk megmozgatott hordalék nem lehetne ekkora mennyiségű. Nem is beszélve a színéről.
  3. Éppen a csóva megjelenése mellett található a Dagály fürdő - elképzelhető, hogy esetleg a Dagályban keletkező vizeket elvezető túlfolyót helyezték el a Duna medrében?
Ez utóbbi könnyen kideríthető — nem kellett mást tenni, mint felhívni a Budapesti Gyógyfürdők Zrt.-t, ahol a harmadik kapcsolás után sikerült olyasvalakit találni, aki tudta a választ a kérdésre: Létezik/létezett-e  a Dagálynak ilyen túlfolyója. Azonban az igenlő válasz több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt. 


Az Összekötő vasúti híd alatti szennyvízbefolyó 1976-ban

A Dagály strandnak létezett túlfolyója, azonban az nem a Rákos-patak torkolatával szemben, hanem attól 300 méterrel délebbre ömlött a Dunába. Most, hogy a vizes VB-re elkészült a Duna Aréna a kifolyót 200 méterrel északabbra helyezték át, amely még mindig messze van a csóva felbukkanásától. 

Szerencsére a hívás során fény derült a csóva prózai eredetére. Ez pedig nem más, mint a Fővárosi Csatornázási Művek szennyvízbefolyója. Budapest területén nem ez volt az egyetlen ilyen létesítmény. Volt egy Lágymányossal szemben is, a (déli) Összekötő vasúti híd alatt, valamint Budafokon kettő, a felső a Dr. Papp Elemér utca, az alsó pedig a mai Savoya park vonalában a csepeli oldalhoz közelebb. Ha hinni lehet a híreknek a csepeli szennyvíztisztító megépülésével ezek a szennyezőforrások végleg megszűntek. 

Persze sokkal jobb lett volna mindnyájunknak, ha ezek a csóvák valóban a mederből fakadó hévforrások lettek volna...

2017. március 7., kedd

Időgéppel a Martuskára


A Szentendrei-sziget területe az elmúlt évszázadban jelentősen megövekedett. Északi részén, Kisoroszitól egészen a váci Kompkötő-sziget északi csúcsáig egy olyan hatalmas árteret találunk, ahol három sziget kapcsolódott a parthoz. Ezen az 5,5 kilométeres Duna-szakaszon a legidősebb és elsőként eltűnt sziget a Martuska volt. Eltűnésének időpontja egészen ezidáig ismeretlen volt... 


Ma már sem a Szentendrei-sziget, sem pedig a Duna felől közelítve nem ismerhetünk rá az egykori szigetre. Itt, a szentgyörgyi "hegyek" tövében nem szűkült olyannyira a meder, mint Kisoroszi felé, ahol 300 méternél is szélesebb ártéri erdő nőtt fel a zátonyos Dunában. Mindössze a Martuska-sziget mellékága iszapolódott fel fokozatosan az éve során. Sok más dunai szigettel ellentétben ez itt természetes folyamat volt.


A Martuska-sziget legmagasabb térszíne szabálytalan formájú kaszáló rét. Úgy néz ki, mint egy rendszeresen nyírt füvű park, ahol vízitúrázóként az ember szívesen felverné a sátrát és töltené az éjszakát. A Duna túloldalán remek kilátás nyílik a verőcei Fehér-hegyre. Ez a terület ma is ártér, az árvízvédelmi töltés, mely a Szentendrei-sziget vízbázisát is védi beljebb, a régi partvonal mentén húzódik. Félig meddig tehát megmaradt a Duna birodalmának. 


Mellékágának alsó szakasza még felismerhető, egy teknő alakú mélyedésben fűzek és sűrű nádas jelzi a vizesebb részeket. A teknő egyik végét a szigetre vezető út töltése zárja le, a másikat pedig a Duna hordalékán nőtt ártéri erdő. A töltésúttól nyugatra már sűrűsödik az erdő és a mellékág nyomvonala sem ismerhető fel. Ez az erdő a Martuska nyugati csúcsán képződött zátonyon növekedett fel. Ahhoz, hogy a sziget történetét rekonstruálni tudjuk a térképek és légifelvételek segítségét kell kérnünk.

Martuska-sziget 2010, Googleearth

Napjainkban, mint láttuk, a szigetet nagyon nehéz felfedezni. Ha csak a googleearth állna rendelkezésünkre ez nem is sikerülne. A turistatérképek már több kapaszkodót nyújtanak, ezeken legalább — mint az elnéptelenedett falvak esetében — dűlőnévként fennmaradhatott a Martuska földrajzi név. Menjünk vissza 55 évet az időben, és nézzük hogyan nézett ki akkoriban a "sziget".

Martuska-sziget 1955.

A Hadtörténeti Térképtár 1955-ös légifelvételén sem bukkan még fel a Martuska. A Duna ekkoriban még fátlan arcát mutatta errefelé is. Alig két tucat fát lehet kivenni a szigeten. De így csupaszon a mellékág mintha jobban kivehető lenne, és kezd felsejleni a sziget régi orsó alakú körvonala is. 
A váci-ágban sok szigetet kapcsoltak a parthoz a két világháború között, például a szomszédos Verőcei- és a Kőgeszteri-szigetet. Elképzelhető, hogy ekkoriban még megvolt a Martuska?

Tanya-sziget, 1930.

Sajnos nem. Az angyalos vízisport térkép még a nevét is elfelejtette, azaz átnevezte Tanya-szigetnek. Mivel a kis fekete négyzet épületet jelöl, akár érthető is lehet ez a névadás. A mellékág még megvan, nedves vízi növényzetet jelöltek rajta. Nyugati szakasza még itt is felismerhetetlen. Talán a körökkel jelölt fák megmutatnak még valamit a sziget alakjából. Úgy néz ki még tovább kell visszautaznunk az időben, hogy a valódi szigetre rábukkanhassunk. 

Martuska-sziget, 1856

Következő állomásunk 1856, ahol a térképen a korabeli hajózási viszonyokkal is meg lehet ismerkedni. A térképészek hosszú zátonyt ábrázolnak a sziget nyugati csúcsátol felfelé, de igen, megvan végre a sziget! Parthoz van már kapcsolva ugyan, élő vizű mellékág nélkül, de felismerhető. Ott van szemben a már ugyancsak eltűnt, éppen Vác és Verőce közigazgatási határán átnyúló Határ-szigettel együtt. Ha még jobban visszamegyünk az időben hamarosan már a mellékágnak is fel kell bukkannia. A finomhangolás miatt most csak 14 évet teszünk meg.

Martuska-sziget, 1842

A II. katonai felmérés szelvényén, 1842-ben végre felbukkan a Martuska, teljes életnagyságban. Nem von le sokat az örömünkből az sem, hogy név nélkül szerepel. Keskeny, 20-30 méter széles mellékága körülöleli a part felől a már ekkor is meglévő zátonyt is. Hosszúsága 800, legnagyobb szélessége 90 méter. Balra tőle ott látjuk a régi vármegyehatárt, amely elválasztja a nógrádi Kisoroszit a "pesti" Tahitótfalutól. Ha fénykorában is látni szeretnénk Martuskát egészen a honi térképezés óvodáskoráig kell visszamennünk. 

Insula Martuska 1770.

Tahitótfalu, pontosabban Szentgyörgy legészakibb szegletében így festett Insula Martuska, a róla készült legkorábbi térképen. Ekkoriban 550 méter hosszú és 90 méter széles volt, egy hasonló szélességű folyóág választotta el a Szentendrei-szigettől. Feltételezhető tehát, hogy a sziget már jóval korábban is létezett, a térképészek már öreg korában ábrázolták először, majd dokumentálták az 1840-es évekre tehető eltűnését. 

Számos szomszédjával szemben neki még megadatott a természetes elmúlás... 

2017. február 28., kedd

Római hídfő az erdőben


Mielőtt a 12-es úton beérnénk Verőcére, a dunai oldalon egy vízmű épület mellett haladunk el. A vízmű telkén alig száz méterrel a sárga épület után derékig érő romokat látni a folyóparton. Méretes andezittömbökből épült öles falak rajzolnak ki egy négyzet alakú tornyot, melyből oldalt mint karok nyúlnak ki a Dunához lefutó falak. Ezek a karok egy kikötőt öleltek át 1600 évvel ezelőtt. 

Kikötőerőd Verőcén

1600 éve ez a terület a nem tartozott a Római Birodalomhoz. Ellenséges kvád területen épült a Barbaricumban, a folyó "rossz" oldalán. Az ide küldött katonák az ismert világ határán egyensúlyoztak. Elhagyatottságukat tovább erősítette, hogy Pannoniától még egy sziget is elválasztotta őket. A Szentendrei-sziget kezdetben nem is tartozott a Birodalomhoz, csak a III. századtól kezdődtek meg errefelé a római katonai építkezések. Kisorosziban kiserőd, Dunakeszivel és Váccal szemben hídfő épült ki, amely a dunai hajóhadat volt hivatott kiszolgálni, valamint a két part közötti forgalmat csatornázták be. Egy ilyen kikötőerőd mindennapi életében könnyen bepillantást nyerhetünk pl. Dunakeszin, a révnél egy családi ház pincéjében nyílt múzeumban

Egy váci példán ezt már részletesen bemutattuk, hogy a római mérnökök felkészültségét bizonyítja az, hogy mindegyik kikötőerőd ma is a Duna partján található, azaz olyan pontokra építkeztek, ahol a folyó oldalazó eróziója elhanyagolható. 

Ez a dunakeszi erőd ugyancsak barbár területen épült, ráadásul párban. A párja odaát található a horányi oldalon az erdőben. De vajon volt-e párja a verőcei erődnek? 

Kellett, hogy legyen és szerencsére a mapire.eu honlapra folyamatosan felkerülő kataszteri térképeknek hála, meg is találtuk. Kuriózum, hogy ez az erőd első és eddig egyetlen általunk ismert térképi ábrázolása.


Pontosan a verőcei kikötőerőddel szemben található, közel a kisoroszi határhoz. Sajnos Verőce kataszteri térképe még nem került fel a honlapra, így csak a tahitótfalusi erődet jelölik a Kőgesztélyi réten. A név ismerős lehet a dunai szigetek olvasói számára, hasonló nevű Kőgeszteri-sziget létezett egykor a hídfőtől nyugatra ugyanezen a parton. Érdekes módon ennek a szigetnek a pusztulása összefüggésbe hozható azzal, hogy a tahitótfalusi kikötőerőd eltűnt a szem elől. Pontosabban a Duna partjáról. 

Az 1885-ös kataszteri térkép még nyílt vizet jelöl az erődfalak lábánál. Ha összevetjük ezt a jelenlegi helyzettel, meglepve konstatálhatjuk, hogy az elmúlt száz év alatt a Duna igencsak visszahúzódott, medrét széles sávban ártéri erdő foglalta el. Mi okozhatta ezt a változást?


Könnyű kitalálni a választ; a folyószabályozás és a Szentendrei-sziget felső csúcsa alatti szigetek felszámolása. Ezek a szigetek viszonylag bizonytalan képződmények voltak, méretük gyorsan változott a vízállás függvényében ezen a zátonyos szakaszon. Elnevezésük sem egyértelmű, hol ezt, hol azt a szigetet nevezik a térképek Kőgeszteri-, Tanya-, Szúnyog-, vagy éppen Verőczei-sziget néven. 1930 és 1941 között felépült a Kőgeszteri-szigeteknél egy mellékágelzáró kőszórás, amely megpecsételte a szigetek és az erőd dunai panorámájának sorsát. A két iker-erőd 1500 éven keresztül nézhette egymást a folyó két partján, mígnem ártéri erdőt nem növesztett közéjük a folyószabályozás.

FRISSÍTÉS! 

Insula Atony Controver és a római híd nyomvonala

A Hungaricana térképei közül előkerült egy újabb térkép a romokról. A Mappa individualis insulanae cameralis Kiss. Oroszi possessionis nevű szép kivitelű térkép 1770-ben készült, Kisoroszi település urbéri viszonyait ábrázolja, valamint egy érdekes szigetet a folyó középvonalában. Amely mintha nem tartozna sem Kisoroszihoz, sem pedig Verőcéhez közigazgatásilag. 
Az erődök között hútott vonal latin felirata (Vestigia Antiqui Pontis) alapján a térkép rajzolója azt feltételezhette, hogy a két parton található romok egy ókori híd maradványai. Ez egy meglehetősen közkeletű elmélet volt, sokfelé még ma is hídfőerődként utalnak a közvetlenül a Duna partján található romokra. Másik nevük az aranyos, de nagyon kifejező "Bolhavár" ill. "Leányvár". 
Köszönet a találatért Kovács-Deme Tihamérnak!

2017. február 21., kedd

Újjáéledt a Csiliz-patak


Többnyire a Duna magyarországi szakaszára koncentrál a blog, ennek főként nyelvi okai vannak. Néha azonban előfordul, hogy a szomszédos magyar nyelvű sajtó hírei sem jutnak át a határon. Pedig érdemes kitekinteni, hogy mi történik a Duna más szakaszain. Most éppen a Csallóközből érkezett jó hír, a Duna egyik régi mellékágát, a Csiliz-patakot revitalizálták részben európai uniós támogatásból. 


A Csiliz-patakról később külön cikkben is megemlékezünk majd, elöljáróban talán annyit, hogy ez a vízfolyás jelenleg 33,5 kilométer hosszú és a Csallóköz déli részét kanyarogja be Bős és Csicsó között. A Vámosszabadi-Medve határátkelő híd alatt, Nagybajcs és Vének között torkollik vissza a Duna lefűződött kanyarulataiba, majd a Dunába. Egykor vármegyei határ is volt Győr, Pozsony és Komárom vármegyék között. A Csiliz-patak és a Duna főága által bezárt területet Csilizköznek nevezték, mint ilyen Győr vármegye egyik járásának névadója is volt. Az utóbbi 30 évben nem végeztek rajta komolyabb tisztítási munkálatot, ezért feliszapolódott, hosszának 2/3-a ki is száradt, valamint illegális szemétlerakóként működött. 

Szerencsére a Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Egyesület (Bratislavské regionálne ochranárske združenie, BROZ) 2010-ben EU-s forrásokra pályázott, hogy megmentsék a Natura 2000-es területet és a rajta élő északi pocok veszélyeztetett alfaját, a Microtus oeconomus mehelyi-t. A munkálatok 2013-ban kezdődtek meg, melyben a Comenius Egyetem Természettudományi kara és a Szlovák Vízügyi Kutatóintézet is részt vett. 


A Csiliz egykor széles medrű, kanyargós mellékága volt a Dunának. A folyószabályozás következtében azonban a Csiliz egyre kevesebb vizet kapott, hiszen a töltések leválasztották a Dunáról, ahonnan még a XVII. században is rendszeresen kapott vizet. A XIX. században a további ármentesítés során két csatornát (Határ-csatorna és a Füzespuszta-Gellér csatorna) vezettek keresztül a medrén, melyek elvezették vizeinek többségét. Ezen ugyan voltak bújtató csatornák, de a tisztítás elmaradása miatt megteltek, eltömődtek és nem biztosították a vízmozgást a két mederszakasz között. A 2016-ig tartó munkálatok fő eleme volt ezen bújtatóknak az átépítése és megtisztítása. Emellett kotorni és szélesíteni is kellett a Csiliz medrét, ugyanis az előrehaladott feliszapolódás és a növényzet térhódítása is akadályozta a vízmozgást. Alsó 5 kilométeres szakaszán pedig gyakorlatilag új medret kellett kialakítani a Kulcsodi-kanyarulatig, ezen a részen ráadásul 300 tonna illegális hulladék került a patak medrébe, vagy annak közelébe.  


2016 november végén a szlovák környezetvédelmi miniszter, Solymos László részvételével zárták le a projektet, melynek 800 ezer eurós költségvetéséből 75%-ot az EU, 25%-ot pedig a szlovák környezetvédelmi minisztérium finanszírozott. 536 hektár láp, 103 hektár nedves rét és kaszáló, valamint 155 hektár nádas újult meg a Csiliz-patakkal együtt. Így talán újra növekedésnek indulhat a védett északi pocok populáció, mely csupán egy csilizpatasi nádasban és egy csilizradványi zsombékosban maradt fenn Szlovákia területén. Amúgy Észak-Amerikában is előfordul ez a jégkori reliktum faj. 


Jó hír, hogy a Csallóközi patakrevitalizáció a jövőben folytatódni fog, a miniszter a Vásárúti Tőkés-ág felújítására is ígéretet tett.

A Dunai Szigetek blog pedig arra tesz ígéretet, hogy nem hanyagoljuk el a külföldi Duna-szakaszokat sem és a Csiliz-patakhoz is visszatérünk még egy cikk erejéig.

Cikkek a Csilizköz revitalizációjáról:
Natura 2000-es területek Szlovákiában:
A Tósziget-Csilizközi járás története:

2017. február 17., péntek

Épül a sztálinvárosi kikötő


1954. nyarára készült el Dunaújváros — akkoriban Sztálinváros, azelőtt Dunapentele — kikötője. A Szalki-sziget lezárt mellékágában azonban nem ment zökkenőmentesen az építkezés. A laza talaj, az árvizek és az emberi hanyagság is hátráltatta a munkát. 

A munkálatok megkezdődnek 1950. körül.

Az 2016. év dunai szigete versenyt a dunaújvárosi Szalki-sziget nyerte, ennek kapcsán több cikk (pl. ez és ez) is megjelent, sőt TV-adás is foglalkozott a győzelemmel járó felelősséggel. Sok levelet, megkeresést kaptunk olvasóinktól, akik közül néhányan még képeket is csatoltak. Jiling Krisztián András több képet is küldött a Szalki-sziget 1950-es éveiből, amikor a sziget déli csúcsán megkezdődött a város képét a mai napig meghatározó kikötő építése. A Duna fölé emelkedő Mezőföld meredek, löszös magaspartja remek kilátó volt a fényképészek számára. 

1941-ben a Szalki-sziget csúcsa már "készen állt". Forrás: mapire.eu

1903-ban ért el a Duna-szabályozás Pentele faluhoz, ekkor robbantották fel a hajózás érdekében Szt. Pantaleon római romokra és azokból épült kolostorát, mely a település nevét is adta (Érdekes módon a sziget a szemközti településről kapta nevét). A szabályozás apropóját az adta, hogy 1890-ben és a rákövetkező évben is feltorlódott Pentelénél a jég, melynek visszaduzzasztó hatása akár Budapestet is érinthette.

A szabályozás során a Szalki-szigetet az árvízszint feletti magasságú keresztgáttal a parthoz kapcsolták, hogy magas vízállás esetén is megközelíthető legyen a Szalkszentmárton felé közlekedő rév. Az 1941-es térképen a rév Há. jelöléssel látható. A térképen már látható az első képen is megfigyelhető "nyúlvány" a sziget déli részén, amely nem más mint egy párhuzammű, mely ekkor még csak a középvízi medret szorította össze. Már ekkoriban is téli kikötőként volt nyilvántartva a Szalki-sziget öble, habár a kezdeti időszakban még csak a környékbeli hajómalmokat vontatták be ide a jég elől.

Épül a ruhagyár a szigeten (Fortepan Nr. 91081.)

A kikötő építéséről 1950-ben döntöttek. Két másik helyszín versenyzett a Szalki-szigettel; a Kisapostagi-sziget, valamint még délebbre a Kisapostag alatti folyószakasz. Mivel a kikötő a Dunai Vasmű igényeit szolgálta, célszerű volt hozzá minél közelebb felépíteni. A kapcsolattartást azonban nagyon megnehezítette a meredek löszfal szintkülönbsége. További gondot okozott a keresztgát alatt feliszapolódott öböl, hiszen 50 éve nem volt vízmozgás a mellékágban. 
Az építkezés még Dunapentelén kezdődött, de Sztálinvárosban ért véget. 1951. november hetedikén, a vasmű első csapolása után nevezték át a várost az 1961-ig viselt nevére; Sztálinvárosra.  

A kikötő vasbeton szekrényeinek lerakása (Fortepan Nr. 91581.)

Éppen ezért a munkálatokat a mellékág kotrásával kellett kezdeni. Először a kikötő bejárati csatornáját készítették el, majd a II. ütemben a kikötőmedencét mélyítették ki, hogy az építésben részt vevő hajók gond nélkül ki-be közlekedhessenek. Szükség is volt a kellő mélységű mederre, ugyanis 53 darab hatalmas vasbeton szekrényt kellett ide szállítani vízi úton. Közülük 51 darab 10*10*10 méter, azaz 1000 köbméter méretű volt kettő pedig 10*10*22,69 méteres. 

Vasbeton szekrények és a jeges Duna (forrás: Kisely Tamás)

A vasbeton szekrényeket egy vezérárokba letett fél méter vastag kőszórásra alapozták. A lerakott szekrények 562,5 méter hosszú kikötő partfalat alkottak. Ezen a hosszon összesen 6 uszály tudott egy időben horgonyozni. 1952 nyarára került az összes szekrény a helyére, ez után kezdődhetett a mögöttes terület feltöltése. Ide iszapmentes homokot s kavicsot töltöttek be, majd tömörítették az anyagot, hiszen el kellett bírnia a kirakodott anyagot, a vasúti kocsikat, a sínpályát és a kikötői darut is. A közel két méteres feltöltés során a Szalki-sziget déli része ármentes területté vált.

1952. Épül a ruhagyár, déli irányban épül ki a kikötői partfal.

A feltöltést azonban szakszerűtlenül végezték, így a 40-53. szekrény elcsúszott, vízszintes irányba majdnem 6 métert, míg függőlegesen 60 centimétert. Ezért ki kellett szedni a szekrénybe már betöltött homokos kavicsot, majd újból ki kellett kotorni a vezérárkot és letenni az alapozást. 
1954 júliusában készült el a kikötő. Ugyanebben az évben, ugyanebben a hónapban a Dunán levonuló árvíz a partfal süllyedését okozta; a tömörödés következtében elmozduló szekrények között a feltöltött laza üledék kifolyt a mellékágba, szabályos hordalékkúpokat alkotva. 

Az elkészült kikötő

1957 nyarán akkora mennyiségű ércet halmoztak fel a kikötőben, hogy a partfalat alkotó szekrények újból elmozdultak. A rakpart átlagosan 20 centimétert süllyedt, a legnagyobb elmozdulás közel egy méteres volt, míg a vízszintes elmozdulás 63 centiméter volt. Ha a partfal élét ma megnézzük, ez a kidudorodás még ma is jól látszik. Az elmozdulás következtében a vasúti pálya és a darupályát is ki kellett javítani. 
1957-re készült el a kikötő emblematikus épülete, a Vörös Október Ruhagyár, ahol a fénykorban 700 munkás dolgozott. A gyárat 1993-ban privatizálták, 2005-ben, a megszűnés évében is 300 alkalmazottnak adott megélhetést. 

A vízisportolók is birtokba vették a kikötőt 1965.

A kikötő partfalának stabilitását az 1960-as években sikrült biztosítani végül, a kikötő azóta is Magyarország legforgalmasabbjai közé tartozik. 2013-ban évi 1,4 millió tonna árut rakodtak ki- és be, de a teljes kapacitás elérheti a 3,2 millió tonnát.

Amikor az uszályok végre birtokba vehették az öblöt, a helybéli vízisport élet is fellendült. Jól megfér itt egymás mellett a kajak és a szén-, vagy ércszállító uszály. Azóta is ez a kettősség jellemzi a Szalki-sziget öböllé alakított mellékágát. 



Ajánlott és felhasznált irodalom:


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...