2010. július 12., hétfő

Villámlátogatás a Mohácsi-szigeten

 
A Mohácsi-, más néven Margitta-sziget a folyószabályozás következtében szűnt meg létezni. Ez a 25 km hosszú 16 km széles sziget a Duna árteréhez tartozott, állandó település rajta egészen a múlt századig nem alakult ki. Az árvizek rendszeresen elborították, a legutolsó 1956 márciusában tarolta le jégtábláival.


A sziget legfontosabb régészeti emléke a dunafalvi strandon látható, szemben a dunaszekcsői löszfallal, melyen Lugio római tábor állt (szép kép Lugioról). Contra Florentiam (Dunafalva) erődítménye Septimus Severus császár uralkodása alatt készült el. Központi épületből és két oldalfalból állt, melyek egy belső udvart fogtak körül, ahol a hajók biztonságban horgonyozhattak. Az ilyen erődök fontos pontjai voltak a barbár területekkel zajló kereskedelemnek. Ez a Barbaricumban épült hídfőállás biztosította a Maros völgye felől érkező Daciai kereskedelmi és hadiutat. Tavaly a Nemzeti Múzeum végzett ásatást a területen.


A sziget belsejében az idei év nagy esőzései révén visszatért a víz a régen elhagyott medrekbe, visszatért az egykori vízivilág. A belvíz ugyanis azokban az elhagyott, alacsonyabban fekvő egykori medrekben gyűlt össze, melyeket a szántóföldi művelés még nem tudott elegyengetni a téeszesítés óta.


A Mohácsi-sziget magasabb pontjain előbukkanó dolomitrögöket a kollektivizálás után ledózerolták, a maradékra termőföldet hordtak, melyet most az esővíz mos le. Felesleges munka a javából. Dolomitrögök a kukoricatáblában.


A Mohácsi-szigetet kelet felől a Bajánál kiágazó Baracskai-Duna határolta, egykorvolt medrében részben a Sugovica és a kisebb vízhozamú Ferenc-tápcstorna fut, mely elsősorban öntözési célokat lát el. Ebbe a csatornába szivattyúzzák jelenleg is a szántóföldekről a növényvédő szerekkel, műtrágyával és gyomirtóval szennyezett belvizet. Ennek hatása ha nem is annyira látványos, mint a Kőrösökön, de megmutatkozik a pipáló halakban és a halomba rakott busatetemekben. A tápcsatorna gyűjti össze továbbá a Vaskút és Bácsalmás felett "emelkedő" 171 méter magas Ólom-hegyről érkező vizeket.

A szabályozás révén a Baracskai-Duna vízhozama a Mohácsi főágba került, nagyban elősegítve a szekcsői löszfal pusztulását. Az egykori Lugio táborának felét már elvitte a Duna. Ez egyfelől magyarázható a Duna  pleisztocén óta tartó fokozatos nyugat felé vándorlásával, másrészt az antropogén geomorfológiával, ami ebben az esetben egyértelműen a folyószabályozás.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...