Gödi-sziget 1953-2005

 

A sziget északi felét 1926-ban még homokzátonyként ábrázolják, 1951-ben a légifelvétel alapján már megkezdődött a benövényesedése, de alacsonyabb helyzete miatt az árvizek gyakrabban elborították, mint a sziget fő tömbjét. Az 1953-as felvétel alapján jól látszik, hogy a zátonyt és a szigetet egy 15-20 m széles fattyúág választja el egymástól. Ennek a fattyúágnak a nyomvonala ma is megtalálható, bár az 50-es évek végén beerdősült, ezáltal feltöltődése felgyorsult. Összefoglalva elmondható, a folyószabályozás következtében 10 év alatt a sziget északi része gyarapodott jelentős mértékben. A növényzet által megkötött zátony hozzáforrt a sziget tömbjéhez. Ugyanakkor az 1957-es légifelvétel alapján elmondható, hogy a gát és az északi sarkantyú révén a sziget északi fele oldalirányban is gyarapodott. Ezen a kisvíz esetén készült felvételen válik először láthatóvá a már meglévő északi, és a rohamosan gyarapodó déli homokzátony. Az északi zátony magassága ekkor meghaladta a déliét, ám ez az állapot 5 év múlva változott, az 1962-es felvételeken csak a déli zátony figyelhető meg, az északit víz borítja. 

 

A légifotók:
1953, 1955, 1957, 1962, 1979 Hadtörténeti Múzeum Térképtár
1984, 1989, VITUKI, Argos Távérzékelési Studio
2005 FÖMI

A déli visszatorkollásnál a part felőli oldalon is megkezdődött a hordalék kiülepedése, köszönhetően a visszatorkollás és a széles meder miatti vízsebesség csökkenésnek. 1957-től felgyorsult a déli meder feliszapolódása, a sziget mentén, majd 1962-ben már a meder közepén is zátonyt találunk. Ezek a zátonyok 1979-re benövényesedtek és hozzáforrtak a szigethez. Jelenleg mintegy 1,5-2 méterrel emelkedik a mellékág medre fölé, az egykori (1951 előtti) sziget szintjénél pedig 1-1,5 méterrel alacsonyabban található. Felülete nem vízszintes; közvetlenül a mellékág mellett a legmagasabb, beljebb a sziget magja felé lejt, ahol meredek rézsűben (a szabályozás előtti alámosott part mentén) végződik el. Erről a térszínről aztán egyenletesen lejt a főág felé.

Az 1962-es légifelvétel készítésétől napjainkig a sziget északi részén csak kismértékű volt a növekedés. A keresztgát északi oldalán a megrekedt hordalék fokozatosan növényesedett be, tovább szűkítve a sziget felől a mellékágat. Kismértékű gyarapodás zajlott az északi sarkantyú felett, és újabban egy szigettel párhuzamos zátony is megjelent a legészakabbi részen a főágban. A mellékág északi elzáródása folyamatosan zajlik, 1953 óta 70 méterrel szűkült az északi betorkollás. Legnagyobb ütemben 1984 és 2005 között, tehát ez a folyamat a legutóbbi időben gyorsult fel. A nyílt meder 20-22 m-re szűkült. A Köztársaság úttól a partra vezető földút mentén egy egészen új sarjerdő nőtt fel a homokzátonyon. Ennek a zátonynak az anyaga részben az Ilka-patak új torkolatának öblözetéből mosódott ki, ahol jelenleg a legnagyobb mértékű partpusztulás zajlik. Itt egy 100 méteres partszakaszon 42 méter maximális mélységben pusztult el az egykori part az 50-es évektől. Ennek az oka az, hogy a felsőgödi partbiztosítás rövidebb a kelleténél, hiszen az elmosódás pont a kőszórás déli elvégződésénél jelentkezik. Valószínűleg a patak torkolatának áthelyezése is befolyásolta a part állékonyságának megbomlását. Könnyen megállapítható, hogy itt további partpusztulás várható.

A sziget déli részének gyors növekedése 1957 után kezdődött, a széles meder feliszapolódásával. 1979-re a zátonyon megtelepedett növényzet alig harmadára szűkítette az egykori medret. A gödi part felől a meder ugyancsak szűkült, legnagyobb mértékben a Biológiai Kutatóintézet alatti partszakaszon. A part mentén kiülepedő hordalékon megjelenő növényzetet vizsgálva egészen az alsógödi révig nyomozható ez a folyamat. A révtől délre a kotrások és a gödi part felé közelítő sodorvonal miatt további kiülepedés nem jelentkezik.

1979-re egy önálló sziget alakult ki a zátonyon a sziget és a part között. Ez a sziget keleti irányból folyamatosan erodálódik a mellékág által. Anyaga a főág felé mosódik ki, és délnyugati irányban gyarapítja a szigetet. A benövényesedett zátony a fattyúág feliszapolódása miatt hozzákapcsolódott a Gödi-sziget tömbjéhez. Az elmúlt két évtizedben a szigetnek elsősorban a déli része épült. 1984-re bokorfüzes nőtt a sziget délnyugati részén, tovább szűkítve a fattyúágat. A zátonyból kifejlődő szigeten is délnyugati irányban terjeszkedett az ártéri erdő. Napjainkra ez a folyamat jelentősen lassult, ennek egyik oka, hogy nyaranta a nagyszámú strandoló látogatja ezt a részt, megakadályozva a homokos fövenyen a növényzet térhódítását.

Üledék felhalmozódás jelentkezik még a Duna főágában a sziget nyugati oldalán található két sarkantyú felett. Ennek az oka, hogy a sarkantyúk megváltoztatják az áramlás irányát. A feltorlódott víz a sarkantyúk mentén a part felé áramlik, majd tovább a fő folyásirányra ellentétesen a sziget nyugati partján. Az örvénylő vízmozgás legkisebb sebességértékeit az örvény közepén érik el, itt jelentkezik a hordalék lerakódás. Anyaga elsősorban kavics, huzamosabb kisvízi időszakban lágyszárú növényzet jelenik meg rajta.

A növényzet megjelenését lényegesen befolyásolja a vízszint változásából származó tényezők. Az egyes szintek vízborítása meghatározza a kialakuló társulásokat. A sziget növekedésének és benövényesedésének a legfőbb oka a főágban bekövetkezett medermélyülés. Ha a folyamat folytatódik, akkor az ártéri füzesekben számolni kell a csúcsszáradással, amely tájképi romlást okozhat az ártéri erdőkben.