Ortorektifikáció

 
Végre sikerült ortorektifikálni az összes 1984-08-16 dátummal készült légifotót a Duna váci-ágáról. Az eljárás lényege, hogy nemcsak vetületi rendszerbe kellett illeszteni ezeket a fotókat, hanem egy domborzatmodellel is korrigáltam őket, hogy a távolságok egyezzenek a térképi távolságokkal. Egy kilométer út egy lejtőn ugyanis más hosszúságú, mint sík terepen, azaz térképen. A három átnézeti  képen látható az egyes szelvények elhelyezkedése. Szándékosan nem a legjobb minőségben, akinek szüksége lenne rájuk, azok kérjék ki a VITUKI-tól. Alattuk az EOV (Egységes Országos Vetület) 10.000-res térképei láthatók a vizsgált területről. A légifotók ennek a térképnek a koordinátáit vették át az ortorektifikálás során.

Az ortorektifikálást az ERDAS 9.3-as programban célszerű végezni, kell hozzá egy légifotó, egy már koordináta rendszerbe illesztett vetület, egy domborzatmodell (x,y,z koordinátákkal) és a légifotó adatai, mint például a fókusztávolság, keretjelek, és a fókusz középponti koordinátája.

Ha ezek nincsenek meg, kár belefogni, nagyon szétcsúszhat az egész. Nekem is becsúsztak 20-30 méteres hibák, ám ezeket az illesztésnél még lehet korrigálni. 

Az 1984-es légifotók jellemzője, hogy a stratégiai fontosságú területeket egész egyszerűen kivágták a negatívokból. A célterületen két ilyen rész található, a Szentendrei-sziget déli részének vízbázisa és a váci cementgyár kikötői része, utóbbi a Büki (Buki)-sziget nagy részét is eltüntette, sajnos. Ezeket a fotókat különösen nehéz volt illeszteni, ugyanis feltétel, hogy ezek az illesztőpontok egyenletesen oszoljanak el, de ha a kép fele eleve hiányzik az már eleve torzítja a végeredményt. A legnagyobb hibák a Szentendrei-sziget északi részén fordultak elő, ez visszavezethető a nagy szintkülönbségre.

 

Visegrádi-várhegy. A szabályos négyzet alapú légifotót ilyen alakúra "gyűrte" a domborzatmodell.
 

Ez a kép pedig akár rejtvény is lehetne, hol készült... Igazán kár volt szétvágni, egy egész sorozatot tettek használhatatlanná.

A légifotók 2000 méteres repülési magasságból készültek, 50.000-res felvételi méretaránnyal. A többi légifotóm alacsonyabbról készült, és a Duna-meder szűkebb környezetét láttatja. Gyakran csak az ártéri erdő és a vízfelület látható rajtuk ezért volt fontos, hogy előbb ez az illesztőpontokban gazdagabb területet illesszem először vetületi rendszerben, mert akkor a többi fotót már ehhez viszonyíthatom. Mondjuk a fehér foltok nem könnyítik meg a dolgomat, de így már fel lehet venni az 1984-es partszakaszt, ami az augusztus 16-i vízállást (reggel 228, este 225 cm - nagyjából középvíz) tükrözi. A napszakot meg lehet határozni az árnyékok szögéből.