Dunáról a Sárvízre - A Gógai rév másfél évszázada

Kácsor László Gemenc könyvében található egy fekete-fehér kép a Gógai révről. Az egyszerű vízparti idillt ábrázoló fotó különlegességét az adja, hogy kortalan. Készülhetett volna akár tavaly is, esetleg ötven, kétszáz éve, vagy régebben is, ha festmény lenne. Mivel a Gógai rév térben pontosan elhelyezhető, ebből következően az épület és maga a fénykép kortalansága némi utánjárással keretek közé szorítható. 

A gógai révház a Sióval

Még a legelején érdemes tisztázni, hogy a képen nem a Duna látható. Hanem a Sió. Vagy a Sárvíz. Attól függően, hogy mikori térképet nézünk. A fénykép készítése idején már valószínűleg Siónak hívták. Régen persze ez is Duna volt, de a taplósi kanyarulat árvágása, majd a Doromlásnál ásott vezérárok alaposan átrendezte a tájat és egy dunai révből sárvízi révet csinált. Vagy sióit. Mindez nem hangzik túl egyszerűen, de hát a Gemenc vízrajza alapból bonyolult téma, amire még jött az emberi beavatkozás hatása is. Kissé rombolja az idilli képet az a tény, hogy a gógai rév létesítése is annak a következménye, hogy az ember drasztikusan belenyúlt a tájba. 

Emberek komppal kelnek át a Dunán a Gógai (Kutyatanyai) révnél. 1958. augusztus 17.
MTI Fotó: Bereth Ferenc

A Gógai rév már más érdeklődését is felkeltette, aki vette a fáradságot, utánanézzen a rév történetének és az épületek sorsának, ezért érdemes itt kezdeni az olvasást. Most röviden csak arra szükséges kitérni, ami onnan kimaradt.   

A bejegyzést ihlető fénykép történetéhez hozzátartozik, hogy Kácsor László 1976-ban megjelent könyvében a szerző saját felvételeként van megjelölve, azonban ugyanez a kép egy 1981-es Népszava cikkben [1981-05-20 / 116. szám] is felbukkan, ahol Járay Rudolf/MTI szerzőt tüntették fel mellette. 

1800-ban járunk. Történetünk és a képen látható révház helyszíne ekkor még a Duna bal partja, Bogyiszló falu közigazgatási határain belül, azaz a Duna-Tisza-közén. Tolna mellett még a Nagy-Duna folyik és a mezővárostól délre egy hatalmas, túlfejlett kanyarulat található. A Duna itt messze belevág a Sárköz árterületébe kikerülve a Taplósnak nevezett földnyelvet, amely ekkor már alaposan elvékonyodott a folyó romboló hatása miatt, és közel van az átszakadáshoz. A déli irányú kanyarulatfejlődés egyre nehezebb helyzetbe hozta azokat, akik gyalogosan, vagy szekérrel Bogyiszló és  Szekszárd között közlekednének a Dunán keresztül vivő legrövidebb úton. A taplósi földnyelv végén volt ugyanis a régi révátkelés. Bogyiszlóhoz tartozott a Taplósi csárda, vele szemközt állt Korsóföld diversorium. 

Épülő és pusztuló partok a régi Bogyiszló-Szekszárdi révnél, Korsóföldnél, 1816-ban. (forrás)

Jó lett volna, ha mondjuk száz évvel korábban felfedezik a fényképezést, akkor talán erről a révátkelőről is lenne használható fénykép. Egy biztos, térképeket már ekkoriban is készítettek és a mérnöki szemléletű szelvényeket ellátták dátummal és magyarázattal. Készült a taplósi kanyarulatról is ilyen térkép, amiből megtudhatjuk, hogy az ember nem várta meg míg a földnyelv magától átszakad, hanem 1816-ban némi földmunkával a Taplósi-fészigetből Taplósi-szigetet csináltak. 1816-ban ezzel párhuzamosan értelmét vesztette és megszűnt a korsóföldi átkelő is, a képeken látható diversoriumok az alábbi térképen láthatók utoljára. 

Rév-vándorlás 1816-1842. (forrás)

Mivel az átvágás környezetében még évekig érvényesült a Duna erőteljes romboló hatása, ahogy az új nyomvonalat birtokba vette, ezért egy darabig nem létesülhetett ezen a szakaszon új révátkelő. Létezik egy 1834-es, viszonylag részletes térkép a területről, ahol nem jelölnek semmi hasonlót. 1856-ban viszont már felbukkan az épület és a révátkelést jelölő szimbólum, csakhogy akkor már szigorú értelemben nem beszélhetünk dunai révátkelésről, ugyanis a Tolnai-Duna-ágat már levágták. 

A gógai rév felbukkanása (forrás: 1834, 1856)

Hogy a térképek nem tévednek és viszonylag jó intervallumot adnak meg a gógai rév keletkezéséhez, arról Rádi József "Kalocsán Gemencről" című könyvében szereplő mondat ad bizonyosságot. A gógai-, bogyiszlói-, vagy más néven kutyatanyasi révet a Kalocsai Érseki Uradalom hozta létre a Duna főágán, 1842-ben. Ekkoriban az érseki uradalmi erdők a Duna mindkét oldalára kiterjedtek. Góga a Duna-Tisza közén volt, és ugyanúgy Bogyiszlóhoz tartozott, mint az onnan nemrég leszakított Taplós. Gógával átellenben, a Duna túloldalán volt Bárányfok, Sárosalja és valamivel délebbre a nevezetes Borrév. Kutyatanya helyzete bizonytalan, a térképek mindkét parton jelölték a Gógai révnél. 

Gógánál körülbelül egy évtizedig működhetett a dunai révátkelés. 1852-ben Doromlásnál új vezérárokba terelték a Dunát, levágva a tolnai kanyarulatot. Ezzel megszűnt Tolna mezőváros élő kapcsolata a Dunával, és Bogyiszló egyik napról a másikra átkerült a Dunántúlra. Ezzel a Tolnai-szakasz holtággá vált, amit ugyanúgy le kellett valahogy küzdeniük az átutazóknak. Tehát a révállomás tovább funkcionált, habár az erőteljes feltöltődés miatt évről-évre rövidebb távot kellett megtennie a révésznek a két part között. Hogy a gógai rév ezután sem szűnt meg, egy újabb emberi beavatkozásnak volt "köszönhető". Legkésőbb 1856-ban az addig Báta felé kanyargó Sárvíz folyót egy egyenes árokkal belevezették a Taplósi-Holt-Dunába. A beavatkozást nem a holtág revitalizációja tette szükségessé, hanem az, hogy a lehető leggyorsabban levezessék a Sárközt gyakran elöntő vizeket. Ezáltal a Gógai rév átkerült a Sárvíz partjára, és még évtizedeken keresztül segítette az itt átutazókat. 

A gógai rév 1980-ban és 1989-ben (fentrol.hu)

A Gógai rév épülete ma már nincsen meg. A helyszínen némi sittkupac emlékeztet arra, hogy itt valaha épület állhatott. Sorsáról így írtak:

"Ezeknek a volt réveknek már csak halvány emléke él. Ezeken a réveken át faanyagot, szénát szállítottak, sőt sokszor állatokat is (Csanádi-rév), és az erdei munkások egy része is még rendszeresen használta. A régi réveket a kalocsai érsekség állandó, fizetett uradalmi révészekkel üzemeltette. Az érsekség által üzemeltetett ilyen rév volt a kutyatanyai, gemenci, feketeerdei, érsekcsanádi (csak a bátai részben). Ezek a révek kompokkal és nagy ladikokkal üzemeltek, 1945 után már gépesítve is (az érsekcsanádi). A korábban üzemeltetett kompokat a Sión húzták (kutyatanyait), a dunaiakat nagy evezőkkel hajtották és kormányozták. A révek időközben tanácsi kezelésbe kerültek (érsekcsanádi, bátai, kutyatanyai). Erdészeti kezelésben a Sión a kutyatanyai maradt meg legtovább, a tolnai Duna áttöltése után azonban végleg megszűnt."

Évszámot azonban nem írtak a megszűnéshez. A fentrol.hu légifotói sem adnak pontos támpontot ehhez (bár nem kizárt, hogy idővel fognak, ahogy kerülnek fel újabb felvételek), 1980-ban még ott látjuk behavazott tetővel, azonban a rossz felbontású 1989-es képen mintha már elnyelte volna a bozót. 

A Gógai rév tehát közel másfél évszázadon keresztül üzemelt, ez idő alatt három folyót is kiszolgált. 10 évet a Dunán, és további 140 évet a Sárvíz, majd a Sió partján (érdekes, hogy a régebbi térképek a torkolati szakaszon Sárvizet írnak, az újabbak Siót — ezek időbeli elhatárolása a jövő feladatai közé tartozik). Kortalan fényképe révén őrzi egy letűnt Duna-táj emlékét. Munkáját pedig átvette az M9-es autópálya.

Ajánlott és felhasznált irodalom: 

• Kácsor László: Gemenc. Gondolat 1975.
• Rádi József: Kalocsán Gemencről. Kalocsa 2012.
• https://nabuhad.blogspot.com/2020/06/kutyatanyai-rev.html
• https://nabuhad.blogspot.com/2020/06/taplosi-holt-duna.html#more
• https://elbiferrum.blogspot.com/2019/03/goga.html
• https://elbiferrum.blogspot.com/2010/11/goga-es-taplos.html
• https://elbiferrum.blogspot.com/2019/05/taplos-es-goga-kozt-avagy-egy-alkotoi.html