2022. november 21., hétfő

Rege a három Rezétről


Pörböly mellett, közvetlenül a Gemenc határát jelző árvízvédelmi töltésen túl található egy jelentéktelennek tűnő Duna-ág, amelyet jobbára már csak a térképeken jelölnek élővíznek vékony, kék vonallal. Ez a Kerülő-Duna, melynek fontosságát és nagyságát jelzi, hogy mind a mai napig vármegyehatár, de számunkra azért igazán fontos, mert eredetileg ez volt "A Rezéti-Duna".


2022. november 19-én, Baján mért 91 centiméteres vízállásnál nem nagyon lehetett benne reménykedni, hogy lesz víz a Kerülő-Dunában. Annak ellenére sem, hogy a Pörbölyi Ökocentrumban megvásárolható legújabb Gemenc térkép is élővízként ábrázolja. Pörbölynél felismerhető még a mederforma, egy méretes árok formájában. A növényzet térhódítása ezen a szakaszon nem számottevő; a Gemenci Erdei Vasút hídja környékén még csak lágyszárúakat, illetve nádat találni a legmélyebben fekvő részeken. 


Megmaradását annak köszönheti a Kerülő-Duna, hogy az árvízvédelmi töltés építése idején a Kalocsai Érseki Uradalom részét képezte, annak is a szentistványi kerületéhez tartozott. A töltés nyomvonalát a nyugati és déli partján húzták meg, holott már akkoriban is lefűződésében meglehetősen előrehaladott állapotban volt, medrén több helyen állandó hidak létesültek. Lefűződésének pontos időpontja nem ismert, 1809-ben már vékony mellékágként jelölték, ami fokokon keresztül kapcsolódott az ekkor még szabadon kanyargó főághoz. 


Jelenlegi helyzetét legjobban vasúti megállóhelyekkel lehet körülírni. A Kerülő-Duna kiindulási pontja a Lassi-csárdánál volt. Itt manapság vasúti megállóhely és halászati múzeum található. Ez a kocsma és révátkelő már messze esik a Rezéti-Dunától is, hát még a Nagy-Dunától. Régi forgalmát részben annak köszönhette, hogy telente az itt kialakult (főágról lefűződött) öbölbe húzták be a vízimolnárok a hajómalmaikat a jeges árvíz elől a XIX. század végéig, melyet ma is Malomtelelőnek hívnak (ugyancsak vasúti megállóhely). Innen egy hurkot leírva haladt a Kerülő-Duna délnyugat, majd vissza északkelet felé. Legtávolabbi pontja kb. a pörbölyi végállomásnál található, a visszatorkollása pedig a Nyárilegelő megállóhelynél. 

Hidrológiai szempontból a legfontosabb megállóhely mégis az a Nagyrezét, amely a Kerülő-Duna hurkán belül található. 

A Rezét keleti része 1809-ben (forrás)

A földrajzi nevezéktan logikája azt mondatja: ha létezik Nagyrezét, egészen biztos létezik valahol Kisrezét is. De mégis, merre?

A Rezéti-Duna elhelyezkedése nem ad elég jó támpontot a kérdés megválaszolásához, hiszen manapság azt a Duna-ágat értjük alatta, amin körbe lehet kenuzni a mesterséges Veránka-szigetet, és nem pedig a Rezétet. De először tisztázzuk, mi is volt ez a Rezét egészen pontosan? Erdőnév? Dűlőnév? Elpusztult település? Nehéz meghatározni. Annyi bizonyos, hogy a Rezét egy bizonyos időszakban egy jól körülhatárolható, bizonyára erdős dunai sziget volt, amelyet kelet felől az Öreg-Duna, minden más irányból pedig az ártérbe messze benyúló Kerülő-Duna, más néven Kis-Duna vagy Moldovicz-fok határolt. Középvonala jelölte ki a határt Pest-Pilis-Solt(-Kiskun 1876-tól) és Tolna, és jelöli ki jelenleg is Bács-Kiskun és Tolna vármegyék között. Ami azt sugallja, hogy a kerülő-Duna egykor főág lehetett, és Rezét—ugyanúgy mint a Veránka—a bal part részét képezte, azaz a Duna-Tisza-közéhez tartozott földrajzilag. Arról nem találtam adatot, hogy ez az állapot mikor változhatott meg, a rendelkezésre álló, pontosabb térképek már a jobb parton ábrázolják. 

A Rezét 1830 körül (forrás)

Ez az egységes Rezét-sziget sajnos története egy pontján útjába került a Gemencen keresztül szabadon kanyargó főágnak, amely kb. 50 év alatt, közvetlenül az 1893-as veránkai átmetszés előtt először két, majd három darabra szabdalta. A legnagyobb rész lett értelemszerűen a Nagyrezét, a keleti csücske a Kisrezét, miután a főág átszakította az 1826-ra már alaposan elvékonyodott keleti földnyelvet. A III. katonai felmérés idején a Nagyrezét még egy hasonlóan vékony földnyelven keresztül kapcsolódott a Rezét-erdő nevű középső részhez, amely a következő 13 évben a kanyarulat déli irányú fejlődése miatt ugyancsak átszakadt a Nyárilegelő vasútállomástól keletre. A veránkai átmetszést elfoglaló főág rohamtempóban pusztította el a Kisrezétet, miközben a Nagyrezétet és a Rezét-erdőt fenyegető elmosódás veszélye lényegesen lecsökkent, a lefűződő Veránkai-ág vízhozam-csökkenésével párhuzamosan. Ezt a Veránkai-ágat kezdték ezután Rezéti-Dunának nevezni, ami annyiban igaz, hogy az alsó negyedrésznyi szakasza Lassi alatt valóban a Rezétet határolja, bár északról. Ilyen név-vándorlás elő-előfordul a Gemencben, hiszen maga a Gemenc földrajzi név is egy dunai szigetről terjedt ki az egész ártérre, melyet Haynald Lajos kalocsai érsek mentett meg az utókor számára.

A Rezét 1880-ban, a III. katonai felmérésen (mapire.eu)

A leírtakból következik, hogy manapság két Rezét létezik; Nagyrezét, és a három részre tagolódott Rezéti-sziget középső része, amely a III. kat. felmérés térképén Rezét-erdőként szerepel. Ez utóbbit a legfrissebb térképek újból Kisrezétként jelölik, holott a Középső-Rezét név talán pontosabb lenne, és figyelembe venné az elmosott Kis Rezéti-sziget kegyeleti jogait is. 

Nem lehet elégszer leírni, hogy a Gemenc egy varázslatos hely, ahol ilyen történetekre lehet bukkanni mégoly jelentéktelennek tűnő, régen kiszáradt holtágak medrében.

2 megjegyzés:

CsBA írta...

Egy pontosítás:
Nem Pest és Tolna, hanem Tolna és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyék határa volt.
Azon belül Solt vm, ami kb a Hunyadiak korában volt utoljára önálló vármegye.


Amúgy fontos hely, ugyanis itt nyomóhálóztam előszőr növendék csukákat, amik a visszahúzódó vízben másnapra megdöglöttek volna.

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Javítottam! A Kiskun részek csak 1876-ban csatalkoztak.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...