2012. szeptember 30., vasárnap

Hidrológiai kísérlet a Szabadság-szigeten

 
Ezen a nyáron új szakaszába lépett a mohácsi Szabadság-sziget és mellékág revitalizációja. Hosszú előkészületek után megkezdődött ugyanis a mellékág kotrása. Ez a projekt Magyarországon eddig mind célját, mind az összefogás méretét tekintve egyedülálló. Ritka példája az állami, önkormányzati, civil, nagyvállalati természetvédelmi tervezésnek és kivitelezésnek. A revitalizáció egyben egy érdekes földrajzi-hidrológiai kísérlet is. Vajon lehetséges-e mesterségesen életben tartani szigeteket? Lássuk tehát mi is történt ezidáig!


A Szabadság-sziget projekt egy helyi összefogásból fejlődött európai-szintű beruházássá. Az előzményekről tudni kell, hogy 1983-ban a mellékágban egy 5 méter magas keresztgát épült, melyben egy vízvezeték fut. Ez a vezeték a szigeten létesült parti szűrésű kutak vizét juttatja az ivóvízhálózatba. A gát felépülését is felfoghatjuk egyfajta kísérletnek, mely beavatkozás drasztikus változást okozott a mellékág vízháztartásában. A gát miatt megszűnt a vízáramlás az addig széles, bővizű ágban, rohamosan kezdett feltöltődni iszappal és egyéb szerves hordalékkal. Szűkült és egyben sekélyedett a meder. Napjainkra olyannyira megromlott az állapota, hogy az év mindössze 8%-ban jelentkezik vízáramlás. A mohácsiak szerencsére nem hagyták sorsára a számukra oly kedves szigetet.

Az öt éves, 2009. január 1-jétől 2013. december 31-éig tartó projekt irányítását a WWF Magyarország végzi az Európai Unió LIFE+ finanszírozásával. A projekt költsége 1,8 millió euró, ennek 60%-át állja a LIFE+ Természet és Biodiverzitás program, 15%-ot a WWF, 10%-ot a közreműködő partnerek, a fennmaradó összeget pedig a társfinanszírozók fizetik. Közreműködő Partnerek: Mohács Város Önkormányzata, az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi- és Vízügyi Igazgatóság, a Dunántúli Regionális Vízmű, Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, a Coca-Cola és a Cargill.
Az eddig eltelt időben sikerült a sziget magántulajdonban lévő részeit megvásárolni, így az állami tulajdonba került, kezelője a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatósága lett. Elkészült a tájrehabilitáció környezeti hatásvizsgálata és lezajlottak az engedélyeztetési folyamatok. A Szabadság-szigeten megkezdődött az idegenhonos fajok irtása, majd őshonos facsemeték ültetésével az ártéri erdő természetközeli állapotának helyreállítása.  Közel hat évi előkészítő munkálatok után idén nyáron végre elindulhatott a mohácsi Szabadság-sziget mellékágának kotrása. Vízállástól függően pontonra rögzített hidraulikus úszókotróval végezték a munkálatokat, melyet hetente kísértek műszaki ellenőrzések. Kedvező vízálláskor újabb kotrók álltak munkába. Elsőként a két torkolati szakaszt kotorták, majd innen haladnak a kotróhajók egyre beljebb a mellékágban. A kikotort anyag elhelyezéséről nem találtam információt.

Ez a jelen. Ha a sziget múltját kutatjuk, akkor meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a sziget honlapján és a programot vezető WWF-nél csupán 1983-ig visszamenőleg tárgyalják a sziget történetét. Holott a pontosabb ismeretek érdekében vissza kell mennünk az időben a Szabadság-sziget keletkezéséig. Ami nem igazán nagy idő, mindössze 70-80 év. Az alábbi térképeken és légifelvételeken nyomon tudjuk követni a Szabadság-zátony megjelenését, rövid sziget létét, majd a pusztulás fázisát 2006-ig.


Már az elnevezésből következtetni lehet arra, hogy a sziget nem lehet túl idős mederforma. Nagyon valószínű, hogy csak 1945 után kapott végleges nevet. A II. katonai felmérés szelvényén, 1859-ben a szigetnek még nyoma sincs, helyén egységes Duna medret látni a Mohács fölötti kanyarulatban.


1930-ban egy részletesebb vízisport térképen már homokpadként jelölik. A zátony déli részén két kisebb és különálló sziget jelent meg, egyiken már a növényzet is megtelepedett. Ekkoriban ez a Duna-szakasz még széles lapos, kisvízi időszakban szárazra kerülő partszakasz képét mutatta. Szabadság-szigetről még ekkor sem beszélhetünk.
 

Röpke 10 év alatt azonban alaposan megváltozott a táj. A zátonyon megtelepedett a növényzet. Még ugyan több különálló darabból áll, de a közöttük húzódó homokos medrek feltöltődése már folyamatban van. 1941-ben már szigetről beszélhetünk. Ennek ellenére több, az '50-es években kiadott vízisport térképen még Szabadság-zátonyként jelölik.


2006-ban már egy összeforrt, de elöregedett Szabadság-szigetet látunk. A keresztgát felépülésének következtében a mellékági mederben is szigetek alakultak ki a felhalmozódott iszaprétegeken. A ki- és betorkollásnál zátonyok keletkeztek, melyek beerdősülve tovább csökkentették a bejutó víz mennyiségét. Az álló és mozgó víztömegek közti különbséget jól érzékeltetik a Duna eltérő színei. Külső beavatkozás nélkül rövid időn belül holtággá vált volna a mellékág és a szigetet többé semmi sem különböztette volna meg a parttól.
A térképszelvények igazolják tehát az elnevezés alapján felmerült teóriát, hogy a Szabadság-sziget egy nagyon fiatal mederforma. Szigetté válása körülbelül 80 éve mehetett végbe néhány évtizednyi zátony-lét után. 1983-ban a keresztgát megépülése gyorsította fel drasztikusan a feltöltődést. Az, hogy ez a mesterséges beavatkozással együtt gyorsan változó mederforma végül stabilizálódik, csupán a jelenben zajló, újabb mesterséges beavatkozásnak köszönhető.

Ha minden a tervek szerint megy, 2013 őszén-telén a mellékágban lépcsőzetesen megnyílik a keresztgát, a benne futó vízvezetéket pedig beágyazzák a meder alá. Ennek következtében megindulhat a természetes vízmozgás, mely a kotrással együtt képes lesz eltávolítani a lerakódott hordalékot. A kotrás révén biztosított lesz az állandó, legalább 1,5 méteres vízmélység. Mesterségesen alakítják ki a part "természetes" vonalvezetését. Legfontosabb cél, hogy a mellékág önfenntartóvá váljon, azaz a beérkező hordalék el is távozzon belőle és legalább 30 évig ne kelljen újabb beavatkozást elvégezni. A vízáramlás sebessége várhatóan továbbra is elmarad majd a főágétól, de éppen ezáltal őrizhető majd meg a védett halak ívóhelye, valamint a madárvilág sokszínűsége. A megtisztított, áramló vizű mellékág miatt a parti szűrésű kutakból nyert ivóvíz minősége is javulni fog. Újra alkalmas lesz a terület a vízisportokra, strandolásra és visszatérhetnek a horgászok is.

A folyamatvan lévő projektről 2 videót is találtam, eddig egyik sem kapott szélesebb nyilvánosságot. A felvételek azonban segíthetnek jobban megismerni a Dunának ezt a kevésbé ismert szegletét.





A Szabadság-sziget mintaprojekt célja, hogy minél szélesebb körben tudomást szerezzenek róla mind a tudományos, mind pedig a civil szférából. Ezért itt a Dunai Szigetek blogon is folyamatosan figyelemmel kísérjük a megvalósulást és a revitalizált mederben zajló jövőbeli folyamatokat. A szabadság-szigeti "kísérlet" sikere avagy kudarca fontos hivatkozási pont lehet a további dunai mellékág-revitalizációs tervezéssel és kivitelezéssel kapcsolatban.

A projekt megvalósulásához további anyagi segítségre van szüksége a szervezőknek. Részletek a támogatás lehetőségeiről a hivatalos honlapon találhatóak: szabadsagsziget.hu

Fényképek forrása: WWF, Szabadsagsziget.hu

1 megjegyzés:

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Ezt a hozzászólást ma emailben kaptam, mivel fontos információkat tartalmaz bemásolom ide:

Kedves Dániel!
Láttam, hogy a Szabadság-szigetes bejegyzésnél a kikotort iszap további sorsáról nem találtál anyagot. Nos, egyetlen merítéssel 2,4 köbméter iszapot emelnek ki a mellékágból, amit egy úgynevezett cenkerbe helyeznek. Ennek az alja teljes egészében nyitható. Amikor a cenker megtelt, kiúszik a Duna hordalékhiánytól sújtott főágába, és lassan kinyitja a fenekén lévő ajtókat, így az iszap visszakerül a folyóba, amely sodrásának köszönhetően egyenletesen elszállítja. A project végéig 160 000 köbméter iszapot termelnek ki így. További információ a WWF Magazin 2012/2 számában.
Tisztelettel: Bombay Bálint, WWF Magyarország

Köszönöm szépen a kiegészítést!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...