Az 1838-as jeges árvíz pusztításainak történetét elsősorban a budapesti eseményekből ismerjük. Báró Wesselényi Miklós, gróf Széchenyi István naplóiból szinte percről-percre követhetjük a jég beállását, megindulását, a gátak átaszakadását és az utcákon hömpölygő jéghideg víz áradását. Talán ezért lehet, hogy az 1838-as árvizet hajlamosak vagyunk csak "pestinek" nevezni. Azonban a jeges ár nem csak Pest-Budán okozott károkat, hanem Nyergesújfalutól egészen le dél felé, Mohácsig. Az első város, amely a jégtorlódás miatti vízszintemelkedésnek áldozatul esett Esztergom volt. Az árvíz mementói, az árvíztáblák megtalálhatók városszerte, kőbe dermedt ujjak mutatják fejünk felett a vízszintet. Izgalmas nyomozásra invitálom az olvasókat, melynek végén kiderül, hogy mekkora is volt pontosan az 1838-as jeges árvíz magassága Esztergom szabad királyi városában.
Helischer József
meglehetősen hosszú című "
Rövid tudósítás az 1838.-iki esztergomi árvízről, annak
következményeiről, a kárvallottak számára béfolyt segedelmekről, és
ezeknek Fölosztásukról" művében így ír a városra törő márciusi jeges áradatról:
„Itten a tél november 11-én 1837 mielőtt a föld megfagyott volna,
havazással korán béköszöntött. Egész télen által igen gyakran, néha
pedig olly erősen havazott, hogy a városban két láb s azon belül is,
magos havunk lenne, és ezen temérdek hó ámbár lassankint és csak nem
szakadtlan olvadna. Mégis, mivel a nem fagyos föld a hó levét mind
ellitta, a Duna nálunk csekély vízzel december 21-én 1837 csak vékony
jéggel hártyásodott bé, alább pedig Visegrádnál két nappal hamarább, még
pedig alszéllel sűrű havazás közt állott bé. Az idő meglágyulván az
1838 március első napján a Duna áradni kezdett, és annyira megduzzadt,
hogy március 5-én a városnak alacsonyabb utcáit már víz borítaná el, és
6-án itten a jeget is elindítaná, de a hír szerint Drávától Pestig
szinte alszéllel béállott a Duna jege, feszesen állván, a fölülről
lefolyt jég a visegrádi torkolatokban fennakadt, és azokat a felső jég
hozta szálfák, szénabuglyák s kazalok annyira nevelték, hogy a folyásban
meggátolt víz a felső dunai jéggel szaporítva, mely három nap alatt
mind lejött és szabadon el nem uszhatván megfeneklett, majd egészen a
Garamnak Dunába szakadásáig megrakodott szüntelen egész március 13-áig
úgy dagadna, hogy minden eddigi árvizek közül a tett jelek szerint és
ember emlékezetére a legnagyobbat, az 1809-eit is, még öt lábbal
meghaladván az egész belső várost elöntötte..."
Némethy Károly 100. évfordulóra írt "A pest-budai árvíz 1838-ban" művében
ellenben azt állítja, hogy Esztergomnál március 6-án már jégmentes volt a Duna. Két napra rá a Pozsonynál felszakadt jég Komáromnál, Nyergesújfalunál elakadt és víz alá került a Tát-Dorog út. De ez csak rövid ideig tartott, majd ez a jégtömeg is elvonult Esztergom városa alatt. Nem jutott azonban messzire, előbb Dömösnél akadt el, és elgátolva a Dunát, rohamosan emelkedni kezdett a vízszint. A jégdugót kimozdította a víznyomás, de újból elakadt Kisoroszi felett a Szentendrei-sziget csúcsán. Kisoroszi alatt még egybefüggő jégpáncél borította a folyót, így a jégdugó megrekedt.
Március 8. és 13. között a jégtömbökből összefagyott gát mögött folyamatosan emelkedett a víz. Ha a Duna középvízhozamával próbáljuk érzékeltetni ennek a víztömegnek a nagyságát, ami 2-3000 köbméter másodpercenként érthetővé válik, hogyan fordulhatott elő, hogy felfelé 40 kilométeres szakaszon mindent elpusztított az árvíz. Még a 100 kilométerre fekvő Gönyűnél is éreztette hatását a visszaduzzasztás. Március 13-án aztán ez az irdatlan víztömeg kimozdította a helyéből a torlaszt és rázúdult a Szentendrei-szigetre, valamint a parton fekvő városokra. Így pusztult el Vác és Szentendre is.
Esztergom ekkoriban még négy önálló közigazgatási egység volt: Esztergom szabad királyi város, tőle északra fekvő Szenttamás, és az érseki Víziváros valamint a Várhegy északi oldalán elterülő Szentgyörgymező községek. Közülük a legjobban a város szenvedett; 853 házából 630 pusztult el (74%) és további 89 rongálódott meg (10,4%). A magasabban fekvő községekben alig 10-10 ház pusztult el.
Az összes kár Némethy szerint 656,508 forint volt, míg más források szerint ez elérte a 1,6 millió forintot.
A részvét egész Európában adakozásra ösztönözte az embereket, Oroszországtól Hollandiáig, Erdélytől egészen Lombardiáig majdnem 1,2 millió forint adomány gyűlt össze. A királyi család által küldött segélyen kívül különösen Csehországból érkezett sok adomány. Metternich herceg árvízkárosultakat szegélyező fogadásán még ennél is több, 74000 forint gyűlt össze. Adakozott az orosz cár, a szász király, az amszterdami polgárok és a galíciai jobbágyok. Esztergomban az árvízi mentés és helyreállítás központja a mai Duna Múzeum épületében rendezkedett be. Innen intézték a pénzkiutalásokat és koordinálták a lakosság ellátását valamint a romok eltakarítását.
Az ár levonultával Esztergomban, a helyreállított házakon árvíztáblákat helyeztek el. Ezek nem csak az emlékezést szolgálták, hanem egyfelől útmutatást adtak a mérnököknek, másfelől a helyi lakosságnak. Irányt szabtak az építkezéseknek, az árvízvédelmi munkálatoknak és a terep feltöltésének.
Számuk az évekkel fokozatosan csökkent, elbontották őket házastul, bevakolták, vagy elpusztultak a háborúban. 2012-ben 16 megmaradt példányról van tudomásunk, ezek közül mindössze az alábbi kettő nem látogatható. (Ezek forrása:
Villy és a wikipédia)
 |
| Bottyán / 1838-ban : Barát / utca 10. Ferences Rendház ebédlője |
 |
| Rákóczi / Kis Piac / téri (10.?) zárt kapualj táblája |
A többi 14 árvízi tábla közterületen van. Legtöbbel a mai Deák Ferenc utcában találkozhatunk, melyet 1838-ban még Német utcának hívtak. Régebben talán egyenletesebben voltak elosztva szerte a városban. Jelenlegi elhelyezkedésüket egy
külön térképen is ábrázoltam, amely hasznos lehet a böngészéshez.
 |
| Széchenyi / Nagy Piac / tér 25. 118 cm |
 |
| Széchenyi / Nagy Piac / tér 10. 159 cm |
 |
| Széchenyi / Nagy piac / tér 1. Városháza nyugati oldala. 156 cm |
 |
| Bottyán / Barát / utca 3. volt Vármegyeháza. 92 cm |
 |
| Deák Ferenc / Német / utca 16. 222 cm |
 |
| Deák Ferenc / Német / utca 34. 230 cm |
 |
| Pór Antal / Halpiac / tér, Öregtemplom. 214 cm |
 |
| Deák Ferenc / Német / utca 59. 230 cm |
 |
| Jókai / Öreg / utca 58. 212 cm |
 |
| Rudnay / Szent Anna / tér 26. 155 cm |
 |
| Mikszáth / Szent Anna / utca 7. 133 cm |
 |
| Mikszáth / Szent Anna / utca 16. 148 cm |
 |
| Kossuth Lajos / Budai / utca 58. 135 cm |
 |
| Terézia utca 2. kápolna falában (Szegényház) 61 cm |
Meglepő, hogy mindössze kettő egyforma van közülük. Így teljességgel kizárható az az elképzelés, hogy ezeket valami központi akarat helyeztette el a város meghatározott pontjain. Sokkal valószínűbb, hogy a táblákat az újjáépített házak lakói finanszírozták. Feltehetőleg, amikor ezeket beágyazták a házak falába jelen lehetett egy mérnök, ugyanis közel azonos szintben helyezkednek el. Ezzel el is érkeztünk a legizgalmasabb kérdéshez, vajon ezek a táblák mekkora abszolút magasságban helyezkednek el?
Az esztergomi árvíztáblák szintezése
Budapesten sokkal könnyebb volt az árvíz magasságát meghatározni, ugyanis ott már létezett vízmérce 1838-ban. Elegendő volt mindössze a 0 pont abszolút magasságához hozzáadni a mért vízoszlop magasságát és meg is volt az eredmény. Esztergomban ekkor még nem működött vízmérce, így az árvíztáblák adataiból lehet csak kiindulni.
Talán a legegyszerűbb mérési módnak tűnhet manapság, ha GPS-szel állunk a tábla mellé és feljegyezzük a mért tengerszint feletti magasságot. Ez a módszer azonban jobb műszerek esetén is 30-40 centiméteres eltérést jelenthet a valós adattól, de inkább métereset. Másik megoldásnak az kínálkozott, hogy pontos, térképen jelölt magasságadatokat keresünk az árvíztáblák közelében. Ilyen egyetlen egy adódott, a Széchenyi téren 108,4 méter magasságot jelzett ez EOTR 10.000-es térkép. Ez később használható adatnak bizonyult az ábrázolt szintvonalakkal együtt (107,5, 108,75 és 110 m). Kissé körülményesebb, de nagyon pontos adatot nyújtó módszer a geodéziai szintezés. Reményt keltő kommentet is találtam a
szeretgom.hu témánkkal foglalkozó bejegyzése alatt, miszerint unatkozó földmérők egyszer munka mellett pusztán kedvtelésből bemérték ezeket a táblákat. Később kis utánajárással sikerült is egyikükkel telefonon beszélni, de sajnos már nem emlékezett pontosan a 15-20 évvel ezelőtti mérés eredményeire. Abban azonban bizonyos volt, hogy az általuk mért táblák között maximum 10 centiméteres eltérés lehetett. Ez azt jelentette, hogy a táblák mindegyike eredeti helyzetben van, ott ahol annak idején befalazták őket. Utolsó lehetőségnek maradt, hogy olyan térképet találok, melyen annak idején, 1838-ban bejelölték az árvíz magasságát és maximális kiterjedését. Szerencsém volt és találtam egyet.
 |
| Az esztergomi árvíz maximális szintje de Miguel szerint |
Az árvízkárosultak részére készítette az Esztergomban állomásozó 39. sz. cs. k. gyalogezred másod osztályából: de Miguel. Részletes magasságadatokkal, a károkról készített kimutatásokkal, melyeket táblázatba rendezett. Térképén fekete színnel tüntette fel az elpusztult épületeket. Ezek főként a szegényebb lakosság vályogból épült házait jelentette, ahol a padlásra menekített értékek súlya is szerepet játszott az átázott vályogfalak összeomlásában. Esztergom minden utcasarkán és fontosabb terén bécsi lábban (31,6 cm) és hüvelykben (2,63 cm) adta meg a vízborítás mértékét. A könnyebb érthetőség kedvéért átszámoltam ezt centiméterre.
 |
| Vízszintadatok de Miguel mérései alapján a mai Esztergom városára vetítve. |
A mi szempontunkból a legfontosabb adat is rajta van: a derék katona az 1838-as árvíz legnagyobb kiteredését is berajzolta pontozott vonallal az utókor számára. Alig néhány háztömb került ezen vonalon kívül. Csupán a hegyláb házai, a temető és a szőlőhegyek menekültek meg a Duna vizétől. A lakosság elsősorban a rokonoknál és ezeken a területeken lelt menedékre. Talán úgy lehet a legjobban érzékeltetni az esztegomi helyzet súlyosságát, ha az árvíz szintjét rávetítjük a mai településre. Az egyes pontok segítenek eligazodni, hogy pontosan milyen magasan állt a jéghideg víz az utcákon. Ezek azonban csupán relatív magasságok. Változott azóta a terep, feltöltések zajlottak, emelkedett az utak, járdák szintje is. A vasútállomás területét is feltöltötték eleink, hogy az 1838-as árvíz megismétlődése se tehessen kárt a létesítményben. Könnyedén megállapítható az abszolút (tengerszint feletti) magasság is. Csupán össze kellett vetni az EOTR szelvény szintvonalaival, az eredmény alább tanulmányozható:
 |
| Az árvíz kiterjedése és a jelenlegi szintvonalak kapcsolata |
A de Miguel által berajzolt legnagyobb mért vízborítás szinte tökéletesen illeszkedik az EOTR 10.000-es térkép 110 méteres szintvonalára. Az eltérések az elmúlt 174 év terepmunkálataiból adódhatnak. Mindenesetre bátran kijelenthető, hogy az esztergomi jeges árvíz 110 méter körüli értéken tetőzött 1838. március 13-án. Az adat ellenőrzésére egy másik térképen jelölt magasságadatot használtam, a Széchenyi téri 108,4 méteres szintet. A közelben található két árvíztábla, a Széchenyi tér 10-es szám, valamint az Esztergomi Városháza nyugati árkádján mért 152 ill. 159 centiméteres adatot hozzáadva ugyancsak 110 métert kapunk. (Fontos megemlíteni, hogy de Miguel ezen a területen 50 centiméterrel kisebb értéket jelölt, a fél méteres eltérés okára nem sikerült rájönnöm). Az árvízszint további pontosítása érdekében fontos lenne újra szintezni az árvíztáblákat, így néhány centiméteres hibahatárral lehetne pontosítani az általam számított 110 méteres adatot.
 |
| A Duna kiöntése és visszahúzódása 1838. március 8 és 13-a között |
Összevetve a de Miguel-féle térképet Helischer leírásával kiszámíthatóvá vált az 1809-es esztergomi árvízszint magassága is. Amennyiben igaz, hogy "...az 1809-eit is, még öt lábbal
meghaladván..." mindössze ki kell vonnunk ezt az öt lábat a 110 méteres értékből. 110-(5*31,6)= 108,42 méter a Balti-tenger szintje felett.
Amennyiben bárkinek tudomása van bármilyen más létező, avagy elpusztult esztergomi árvízi tábláról, térképről ill. adatról, kérem írjanak a blog e-mail címére, hogy közösen összegyűjthessük az 1838-as árvíz lappangó emlékeit!
Ajánlott és felhasznált irodalom:
A de Miguel féle térkép lelőhelye az Országos Széchenyi Könvtár Térképtára, raktári száma: TR_7101
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése