A Grében felrobbantása

1890-ben a szerbiai Grében hegy felrobbantásával és elhordásával kezdődött meg az Al-Duna szabályozása. Herkuleshez méltó feladat volt a hajózást akadályozó Gellérthegy-nagyságú szirt elhordása, mely később a nyersanyagot szolgáltatta a szabályozási művek építésénél.  

A régi Grében és ami maradt belőle (forrás: timelord.blog)

Az Al-Duna szabályozás olyannyira szerteágazó téma, hogy könyveket lehetne írni róla. Ebben a bejegyzésben kizárólag egyetlen pontra fókuszálunk a Grében-hegygerincre, és a tövében tajtékzó Dunára. Mivel a Grében-hegy kifejezés földrajzilag értelmetlen - a greben szó szerbül hegygerincet jelent - ezért egyszerűen a Grébent fogjuk használni.

Miután a Duna keleti folyása Drankónál délire, délkeletire vált és áttöri az Izlás, majd a Tachtalia két sellőjét a jobb parton egy viszonylag meredek hegygerinc bukkan fel. 294 méteres magassága nem teszi ugyan heggyé, de a külalakjába nem lehet belekötni. Éppen úgy, mint a Gellért-hegy hegy mivoltába sem Budapesten. A Grében délkeleti elvégződése a folyószabályozás előtt mélyen belenyúlt a Duna medrébe, 390 méterre szorítva össze a folyó völgyét. Ez a szélesség még bőven elegendő lett volna a hajózáshoz, azonban a hegy a folyó medrében sziklapadokat alkotva folytatódott. Ezek voltak a Vránik sziklazátonyok.

Izlás, Tachtalia, Grében és a Vránik zátonyok a III. kat. felmérés térképén (mapire.eu)

Az összeszűkülő folyó vizét ez a kőkemény "fenékzátony" visszaduzzasztotta, egy olyan vízbukást hozva létre, melyen az áthajózás szinte lehetetlen volt. Főként hegymenetben. A víz 5 méter/sec (=18 km/h) sebességgel bukott át a Vránik szikláin, majd a Grében szirtet elhagyva hirtelen két kilométer széles mederben terült szét. Ezen a szakaszon pedig éppen a szétterülő víz következtében létrejövő sekély meder okozott problémát a hajósoknak. Az öblözetben egykor két nagyobb és több kisebb szigetet épített a lerakódó hordalék. Közülük a Porec volt a legnagyobb, melyen a III. kat. felmérés egy romtemplomot jelöl.

A lerepesztett szirt (forrás Droppa Kálmán, fortepan.hu)

A Báziástól a Vaskapu-szorosig tartó sziklás medrű, sellőkkel, sziklaszirtekkel, alattomos kőpadokkal tarkított medret először Vásárhelyi Pál térképezte fel. Hossz és keresztszelvényekkel kiegészített térképét sokan méltatták, a kor térképészeti csúcsteljesítménye volt, mely lehetővé tette a szabályozási munkálatok megindulását. Mivel a kőágyban rohanó Duna partja itt 60 év alatt sem változott semmit, nem évült el, a későbbi mérnökgenerációk is használhatták.

Mederszélesség a II. kat felmérés térképén (mapire.eu)

Gróf Széchenyi István a Desdemona evezőshajóval megtett al-dunai hajóútja után lelkes támogatója lett a Duna szabályozásának. Ebben a munkában látta biztosítva Magyarország felemelkedését és bekapcsolódásunkat a nemzetközi kereskedelembe. Munkájában támogatta a bécsi udvar is.
Az első kapavágás 1833. július 19. történt, éppen a Grében tövében. Bár a szirt ekkor még érintetlen maradt, az első komolyabb feladat a Kozle és a Grében közti Tachtalia sellő hajózhatóvá tétele volt. Ezen a szakaszon nem csupán a folyó mélységével volt gond, de a sziklapadok elhelyezkedése miatt az áramlási viszonyok is kiszámíthatatlanok voltak. Volt olyan szakasz, ahol a folyó völgyére merőlegesen áramlott a víz egyik parttól a másik irányában. Hogy ezt megszüntessék egy hajózó csatornát vágtak az meder aljzatát képező sziklapadba. Elkészült továbbá egy 122 kilométer hosszú út, a híres Széchenyi-út, mely lehetővé tette a hajók vontatását. A munkálatok 1835-ig tartottak, amikor I. Ferenc király halála után elapadtak az erre szánt források. Széchenyi a saját pénzéből fejezte be a munkát, de az újabb munkák megindulásáig 45 évet kellett várni.

1878-ban a berlini kongresszuson Magyarországnak jutott a megtisztelő feladat, hogy hajózhatóvá tegye az Al-Dunát a nemzetközi hajóforgalom számára. A szerbekkel és a románokkal elhúzódó tárgyalások után végül 1890-ben kezdhettünk neki Széchenyi művének befejezéséhez. Az első kapavágás a Grében felrobbantása volt. Az eseményről így tudósított Dr. Simonyi Jenő, az Al-Duna c. munkájában:

"A Grében foknál kezdték meg a nagyszerű szabályozási munkát, 1890-ben (szeptember 15-én), nagy ünnepélyességgel, magyar, osztrák és szerb minisztereknek és számos előkelő vendégnek jelenlétében. A Greben-hegy közelében egy hajó födélzetén volt együtt a nagy társaság. A Greben-hegy tövében, két aknában néhány ezer kilogramm robbanószer volt elhelyezve. A gyujtózsinór a hajón lévő elektromos gyujtókészülékkel volt összekapcsolva. Miután az üdvözlő beszédeket megtartották, Baross miniszter megnyomta a gyujtókészülék gombját, az akna levegőbe repült és a Greben-hegy fokából nagy sziklatömb hullott alá a Duna hullámaiba."

Kettős célja volt a szabályozásnak, a hajóút állandó mélységének biztosítása, valamint a vízsebesség csökkentése a hegymenet megkönnyítése érdekében. A vízsebesség csökkentése érdekében ki kellett szélesíteni a medret. A Grében Dunába nyúló csúcsából 150 métert szándékoztak lecsípni. 2-8 tonna robbanóanyag fogyott el, csak ezen az egy helyszínen. Az így nyert 64000 köbméter kőzetet nem a szabadpiacon értékesítették, hanem egy párhuzamműbe építették bele, mely a Grében új csúcsától 6,5 kilométeren keresztül szűkítette az alatta lévő öblözetet. A kőzet szállítását nehezítette a hegy meredeksége és a helyhiány. Külön erre a célra egy alagutat fúrtak a hegybe, majd a túloldalon ipari vasút szállította a követ a párhuzammű gerincén. A Grében tövéből induló párhuzammű 2,8 méteres magasságával 1,3 métert duzzasztotta vissza a Dunát, így megszűnt a vízbukás jelensége. Jelenleg a Duna szélessége itt 620 méter.

Az építkezés megpecsételte a Porec szigeteinek sorsát, egy tóvá szelídített Duna-mederben tengődtek a Vaskapu  I. erőmű megépítéséig. Az Ada Kaleh szigetet is elárasztó 33 méteres vízszintemelés hiábavalóvá tette a XIX. század végi hatalmas erőfeszítéseket. A felduzzasztott folyó elnyelte a veszélyes sziklákkal együtt a szabályozási műveket is és hiábavalóvá tette a grébeni kiszögellés felrobbantását. 

A Grében szirt a felduzzasztott folyóval (forrás)

A lerepesztett Grében hegy azonban ma is ugyanott áll a herkulesi munka mementójaként.