2021. július 16., péntek

Egy óholocén öblözet maradványa Muzslánál


A felvidéki Muzsla egyetlen szigete meglehetősen idős képződmény a Dunán. Több mint három évszázada is kitüntetett helyként hivatkoztak rá; gr. Bercsényi Miklós Rákóczinak írt leveleiben a csapatmozgások hivatkozási pontjaként szerepel. Régisége ellenére mégis fiatal képződmény; a Dunamocstól Párkányig húzódó egykori óholocén szigetvilág utolsó túlélője.  

A Muzslai-sziget 1991-ben (fentrol.hu)

A Muzslai-sziget jelenéről készült már bejegyzés a blogon; érdemes a gyöngyvirágos szigettel kezdeni! 

Bercsényi Miklós Köbölkúton kelt levelében 1705. július 3-án említi a Muzslai-szigetet, ebben a szövegkörnyezetben: 
"Okát idejövetelének megírtam már két ízbéli leveleim­ben Nagyságodnak, ugyan curírt is küldtem; de, az mint már ittlétemmel vizsgálom, bizonyossan írhatom Nagyságod­nak : több még nem ment által, hanem egy csuport, melynek még magam néztem meg 7 utszára sátorait; az muzslai szi­geten túl, táti sár mellett fekszik, itt egy mérfőd hozzám ha van, az Dunán kívül. Ugyan Muzslán van ezer lovasom, az ki reánéz. az Duna mentiben elhánt istrázsáim Komáromig." [1] 
Amióta térképen szerepel a Muzslai-sziget nem sok minden történt vele. Ha a felszínfejlődéséről kellene csak írni, akkor valószínűleg ez lenne a blog történetének legrövidebb és legunalmasabb bejegyzése. Adott ez a legalább 316 éves sziget, mely mindvégig ugyanott létezett, Nyergesújfaluval szemben ugyanabban a méretben. 1900 és 1911 között ugyan lezárták a mellékágát, de az árvízvédelmi töltés nyomvonala kikerülte, így ma is felismerhető jellegzetes félhold alakjáról. Hossza 1,5 kilométer, legnagyobb szélessége kb. 270 méter volt, vízállástól függően. Miután a zárás megépült a sziget nyugati csúcsa és a balpart között, a sziget mellékága részben feltöltődött és leszűkült. Korábban üde kaszálórétként hasznosították, később, a XX. század közepétől ültetvényerdőket telepítettek rá.

A Muzslai-sziget jelenlegi helyzete összevetve az 1823-as állapotokkal (forrás)

Elsőként 1823-ban írták le részletesen, a Duna Mappáció térképezéséhez kapcsolódóan. Ekkor két kisebb sziget tartozott hozzá. Egyikük a mellékág felső szakaszán, a másik pedig a keleti csúcs főági oldalán állt. Később mindkettő beleolvadt a Muzslai-szigetbe. Két évszázaddal ezelőtt fűz és nád borította [2] az erózió által alaposan megtépázott partokat. A szigeteket minden nagyobb árvíz elborította, csakúgy mint az öblözet legnagyobb részét. Érdekes módon a felmérést készítő Melczel János feljegyezte a mellékágban szeptember 20-án mért 2 láb 9 hüvelykes vízállást is, ami nem érte el az egy métert mai értékre számolva. 

A sziget formája korábban orsóhoz lehetett hasonlatos, de a már említett főági erózió elhordta az orsó alsó részét, így alakulhatott ki a félhold, vagy pontosabban egér-forma. Ebben szerepet játszhatott a zárás is, ami a főágba terelte a mellékág vizét is a hajósok kedvéért. 

A frissen felépített zárás 1911-ben (forrás)

Nem áll rendelkezésre adat azzal kapcsolatban, hogy a Muzslai-sziget pontosan mikor alakult ki, de az biztosnak tűnik, hogy egy hatalmas ártéri öblözet utolsó maradványáról beszélhetünk. Dunamocs és a párkányi papírgyár között a jégkorszakot követő évezredekben a Duna egy kb. 20 kilométer hosszú és 5 kilométer széles ártéren kanyargott. A főág Neszmély után élesen észak felé kanyarodott, majd a bal partot alámosva tartott Esztergom felé. Az összes település (Karvát leszámítva, amely korábban puszta volt) ezen a magasparton épült fel; Dunamocs, Búcs, Muzsla és Ebed. 

A Dunamocstól Párkányig húzódó balparti öblözet (mapire.eu)

Pécsi Márton kutatásai alapján [3] ez a Duna-ág idővel lezáródott, mivel a bátorkeszi és madari szőlőhegyekről érkező Nagyvölgy-patak Búcsnál egy hatalmas hordalékkúpot épített a régi mederbe. 1955-ben Pécsi Márton személyesen megfigyelhette, hogy a Duna-mederben képződött lápi fekete rétegekre települt a világosabb színű patakhordalék, amikor a patakot egy csatornán keresztül Süttő felé vezették le. Miután a Duna elhagyta a Búcs felé kanyarodó medrét a kiágazása keletebbre, Süttőhöz került át, amely a Csenke erdőt megkerülve érte el a korábbi mellékágat Muzsla felett. Ez a fiatalabb, a szántóföldek alatt megbúvó mederhálózat később erekké alakult, majd az ember az ereket felhasználva csatornát ásott a belvizek levezetése érdekében. Egy ilyen csatorna felett halad át a Muzsla-Dunamocs autóút is. 

Dunából ér, érből csatorna.

A már említett 1823-as duna mappációs leírásban feljegyezték azt is, hogy a dunai árvizek ezeken az ereken keresztül öntötték el az óholocén szigeten képződött ártere. Ezt az árteret néhány helyen ármentes homokdombok szakították meg, melyre erdőt telepítettek annak érdekében, hogy a szél ne fújhassa el szabadon a futóhomokot. Egy ilyen erdő volt a fácános is, melyet manapság Csenkei-erdőnek neveznek. Ez az az erdő, ahonnan az út a Muzslai-szigetre vezet. Ha esetleg valaki személyesen is bejárná ezt a földtanilag fiatal területet...



Felhasznált irodalom: 

[1] https://adt.arcanum.com/hu/view/Eltekonyvek_gb_00970_1_04/?query=%22muzslai-sziget%22&pg=627&layout=s

[2] Ádám Szilvia: Dunai szigetek ártéri erdeinek természetvédelmi, ökológiai és tájtörténeti kutatása, PhD értekezés.  2020.

[3] dr. Pécsi Márton: A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana, Akadémiai 1959.

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Vegig nagy erdeklodessel olvastam az irast. Csenkere sokat sartam botanizalni, sok a hasznos informacio a cikkben, gratulalok hozza!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...