2010. január 18., hétfő

Előadás vázlat 2010. 01.30.

 
A mellékág vízutánpótlásának lehetőségei

Jelenlegi két módon pótlódik a kisvízi helyzetben (vácnál mért 125 cm) a mellékág vize

1. források.

2. csapadékvíz.

További vízutánpótlás csak emberi beavatkozással valósítható meg:

1. Ilka-patak torkolatának délebbre helyezése

1. ábra Az északi küszöb
1989-ben történtek először előkészületek ennek kapcsán, kiásták a leendő patakmedret, de a patak áthelyezése nem valósult meg. Ennek nyomait látni a fentebbi gégömb felvételen. A patak torkolata a felsőgödi töltés déli elvégződésénél elmosott öblözetben van. Az új torkolat a patak meghosszabbított vonala és a mellékág metszéspontjánál lenne.

Előnye: az Ilka patak személyes (de csak egyszeri) vízhozammérésem alapján 35 l/sec (további szakszerűbb mérések kellenének egy évig havonta legalább 1), ez elegendő lenne a kisvízi helyzetben a mellékág frissítésére. Egy-két nap alatt megvalósítható, akár erőgépek felhasználása nélkül. Megakadályozza a gépjárműbehajtást a szigetre.

Veszélyei: a délről záró homokpad elmosódhat, így a maradék víz is kiáramlik a főágba. A Duna meder süllyedése következtében beállhat az a helyzet, hogy 20-30 év múlva a Gödi-szigetet mindössze a keskeny Ilka-patak fogja elválasztani a parttól.

2. Kotrás ész nélkül

Állandóan napirenden lévő kérdés Gödön: kotorjunk-e? A válasz többnyire igen. De meg kell jegyezni, hogy ez a legdurvább beavatkozás a folyószabályozás után folyamatosan egyensúly felé tartó Kis-Duna számára. Mindenképpen modellezés kellene, hogy előre láthassuk a kotrás következményeit.

Némi számolás sem árt.

Északi küszöb: 125cm h Vác (lásd 1. ábra) 98,86 m.B.f
Déli küszöb:     kb. 80-90 cm h Vác (lásd 2. ábra) kb. 98,56 m.B.f.
Legkisebb h Vác: -51 cm

Tehát ha az északi küszöböt 176 cm mélységben elbontjuk, LKV (legkisebb vízállás) esetén még mindig nincs víz a mederben. Ha fél méterrel lejjebb ásunk az már 226 cm. A sóderes hordalék persze azonnal omlana, szükség lenne a partfal biztosítására. A kotrás egyetlen pozitívuma az állandó vízáramlás lenne, de az ezért fizetett ár hatalmas. Kotorni kell, a kitermelt anyagot el kell szállítani, ki kell szedni a gátat, meg kell építeni a partfal biztosítását, amire valószínűleg a Nemzeti Park sohasem adná áldását. Így hát omlana a part, bedőlnének a fák. Két áradás visszatemetné azt amit rengeteg pénzért kitermeltünk. Mert a Duna főágának hidrológiai viszonyai nem változnak, a két sarkantyú továbbra is a horányi oldalra tereli a sodorvonalat, tehát a lassabb vízsebesség még mindig a gödi oldalnak maradna. A lassú vízsebesség pedig üledékfelhalmozódást eredményez. Tehát hamarosan visszaállna az eredeti állapot. Lehet megint kotorni.

3. Kotrás ésszel

Ez mindössze abból állna, hogy az északi küszöb szintjét a déliére hozzuk, magyarul ellapátolunk nagyjából 30-35 cm sódert. Ennek következtében a jelenlegi 2008. 195 nap meghaladja, 53,42 %, 2007. 160 nap meghaladja (43,84%), 2006. 167 nap meghaladja, 45,75% értékek a következőképpen változnának:


125 110 100 90  
2008 53,42 56,44 59,73 61,64 +8,22
2007 43,72 53,83 62,02 71,86 +28,14
2006 45,75 50,41 52,88 55,62 +9,86

1. táblázat. Az év napjainak hány százalékában van vízáramlás a mellékágban az északi küszöb magasságának függvényében

Tehát ha 35 cm sódert ellapátolnánk, éves szinten minimum 30 nappal növekedne meg az az időszak, amikor vízáramlás jelentkezik a Kis-Dunában. Az áramlás nagyobb gyakorisága ugyan továbbra is magában hordozza az esetleges partpusztulást, de korántsem akkora mértékben, mint a 2. pontban. A gát elbontásával szabadabb útja lenne a víznek önerőből mélyíteni saját medrét, addig a szintig, amíg újra beáll az egyensúlyi állapot.

2. ábra A Kis-Duna déli elzáródása

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...