2010. február 21., vasárnap

Magyarázat Zsitnyán János § II_355 számú Duna Mappáció során 1826-ban készített térképszelvényéhez tartozó leíráshoz.


1826. augusztus 11.

Ezen a szelvényen Felsőgöd, Sződliget, Csörög egyes részei lehettek felmérve. Ekkor még a Grassalkovich család birtoka volt, de bérlőként a Mayerfyak gazdálkodtak a környéken. Az ő munkásságuknak köszönhetően történtek a lecsapolások, aminek következtében a mocsaras tájon kaszálók keletkeztek. A Kis Turján, Rokázó, Csikázó egykori lápos területek voltak, melynek utolsó maradványa az ún. Piócás volt. Ez a terület az Ilka-major és a vasút közé eshetett. A turján jelentése: mocsaras, vizenyős, ingoványos. A csikázó szó eredhet a csík szóból, ami egy mocsaras állóvízben élő halfaj.

A Csörgi Malom valószínűleg azonos a Sződligeten a Floch birtokon átfolyó Sződrákosi patakra épített malommal. Ez a malom még állt 1948-ban, amikor a patak még 200 méterrel északabbra folyt. A Vármegye Canalissa nagy valószínűséggel az Ilka patak, bár a méreteihez képest kissé túlzó lenne az elnevezés. Gondolhatunk még a Sződrákosi patakra is, hiszen a Csörgi Malomnak sokkal több vízre volt szüksége, mint amit az Ilka patak tudott biztosítani a lecsapolásból. Halastó létesítésére is alkalmasabb az a vízfolyás. Az Ilka patak mellett viszont az a legfontosabb érv, hogy a torkolata természetes kikötőhely, ami nem lehet más, mint a mai gödi Köztársaság út vége, ahol a szeszgyár is állt.

Puszta Kápolna volt a középkori Göd központja, a falu maga a Rákóczi úti focipályán terült el. Temploma és temetője a vasúton túl délkeletre emelkedő dombon állt. A Várdomb mai napig megőrizte nevét. Az Ökör-járás, Göböl-járás a Kincsem teleptől északra elterülő marhalegelők voltak, a göböl szó hízómarhát jelentett.

A váci út (kettes út) alatt az ingoványos már árteret jelöl, részben a mai vízmű területről lehet szó. A fokok olyan pontok voltak, ahol az árvizek a folyóhátak mögé kerültek, és apadáskor ezen a természetes zsilipen visszatérhettek a mederbe. A Kis-fok valahol a mai Ilka zsilip környékén lehetett, a másik fok helye bizonytalan.

A gödi Duna-szakaszon 1826-ban megfigyelt folyamatok sok érdekességgel szolgálhatnak. Zsitnyán szerint a Gödi sziget a part alámosása következtében keletkező hordalékból épült föl. A gödi medertágulat azért jött létre, mert a gázlóban lelassuló vízsebesség hatására a hordalék kiülepedett. Ezt az anyagtömeget a folyó próbálja oldalirányban megkerülni, tehát alámosódnak a partok, omlás is bekövetkezhet a magasparton. Így további hordalék kerül a folyó- mederbe, és ez a folyamat önmagát erősíti. A szigeteken a leírásban nem jeleznek erdőt, csak bokrokat, sőt a Fegyveresi (Nagy) szigeten még mezőgazdasági művelés is folyik, ez vélhetően a szatmári ártéri szilvásokhoz hasonló gyümölcstermesztés.

A szigetek felszínalaktanára utalás, hogy partjuk erősen elmosódik, tehát ebben a korban a Duna pusztította őket, területük csökkent. Ez magyarázható éghajlati okokkal: megnövekedett a Duna vízszállítása csapadékosabb éveknek köszönhetően.

A monostori oldalon lévő mellékág már ebben a korban is erősen föl volt iszapolva, hajóvontatásra ugyan alkalmas lenne a part, de a kellő vízmélység itt nem volt meg. A gödi oldal bokrossága, magassága miatt volt alkalmatlan a hajóvontatásra, egyedül a lehajózás volt akadálytalan a főágban. A térképészek a helyiek elmondása alapján minden szelvényen bejelölték azt a vonalat, ameddig a legnagyobb árvizek elérnek, a szerző erről tesz említést az utolsó sorában.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...