2010. április 18., vasárnap

Égető-szigeti tanulmányút




A sziget déli csúcsa és a part között keletkezett zátonyon mára erdő nőtt. A kifolyásnál medret már alig lehet észrevenni. Csupán az áradások alkalmával keletkezett felszínformák mutatják, hogy itt néha élővíz folyik.


A déli zátony látképe észak felől. A mederben is terjeszkedő bokorfüzes a mellékág feltöltődését mutatja. A feltöltődés lassan és biztosan halad előre, a folyamat visszafordíthatatlan.


A sziget déli csúcsánál már a légifelvétel sem mutat medret.


A z égető-szigeti mellékág oldalirányból is szűkül, a szemközti parton ugyancsak bokorfüzes nő a kiülepedő, szervesanyagban gazdag Duna üledékeken.

 
Az Égető-sziget keskenységét jól mutatja a ritkás, vékony erdő, itt éppen iszalaggal benőtt nyárfák láthatók.


A szigetet parthoz kapcsoló gát a mellékág északi negyedében épült, a képen a gáttól északra látható nyílt vízfelület látható. A Nagy-Duna medertől ugyancsak beerdősült zátony választja el. A kép meglehetősen csalóka, ebben a mederszakaszban az év legnagyobb részében nincsen víz.


A gáttól délre látható vízfelület záródása oldalirányból igen szembetűnő.


Az Égető-sziget gátja máig egyben van. Mivel az üledékek majdnem teljesen ellepték, a növényzet is megtelepedhetett rajta. Koronaszintjét a mai, 2010. 04.18-i reggel 7 órakor Vácott mért 224 cm alapján 240-250 cm közé becsülöm. Legalacsonyabb pontja a képen látható átnedvesedett aszfaltos burkolat. Magassága miatt a Főágból észak és dél felől beáramló Duna vízből könnyen kiülepedik a hordalék az álló vízben. A bokorfüzesek ezt az üledéket megkötik és megjelenésükkel tovább erősítik a feliszapolódási folyamatot. A mederben sok helyütt már a part és sziget között összefüggő növénytakaró alakult ki, ezek keresztirányban zárják el a mellékágat.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...