Visegrád alatt a nagy folyam két ágra szakad s a folyam medrét kísérő és irányitó hegyek kényszere folytán görbe szigetet képez, mely hol szélesedve, hol ismét keskennyé válva húzódik le Békásmegyerig, ahol a kétfelé oszlott Duna ujra eggyé válva hömpölyög tova.
Ez a gyönyörü sziget - a Szentendresziget, ezelőtt Monostorsziget. Keletkezése egészen természetes, a nagy erővel mozgó viztömeg, amelynek keletfelé irányuló folyásának hirtelen gátat vet a folyó balpartján huzódó hegylánc - s kénytelen egyszerre déli irányba csapni, és ezen a természetes átvágódás a viztömeggel együtt hömpölygő föld és kőanyagot lerakja, ami által a vizfenék emelkedvén - végre a vizszintjén is felülállva szigetet képez. Igy termett a Duna közepére a folyamnak magyarországi részén ez a második legnagyobb szigete. - Hossza 33 km. szélessége pedig 2-3 km.
Alakja szeszélyes - mint mindennek, amit a természet spontán teremt. Mindkét oldalán számos kisebb-nagyobb sziget kiséri, melyek közül a legnagyobbnak a területe sem nagyobb másfél száz holdnál - s ezen szigetekkel az egész - mondjuk szigetcsoport - térfogata körülbelül tizenkétezer hold. Rajta négy község van
...
Sziget-Monostor .... Valamikor a sziget jóval népesebb volt. A török világ előtt számos olyan község feküdt itt, amelyekről okleveleinkből tudunk, nyomukat eltemette a vizárhozta föveny, a szellő hordta por és föld s a fáról hullott haraszt...
Igy tudunk arról, hogy itt állt Várad, Szent -Péter, Bulgár, Torda, - Tahi (mely a mai Tahi-Tótfaluval együtt formál csak helyiséget) egyedül is szép kiterjedésü helység lehetett, és Vác-rév emléke talán még ma is az a rév, mely Vác és a sziget között közlekedik.
...
Valamikor a község (Szigetmonostor) 4232 holdnyi terjedelmű határában két elég nagy község állott még, melyeknek ma azonban a helye nem, csak a neve ismert: Bulgár az egyik Szempe a másik. Sőt vannak irott nyomok, melyek szerint itt római lakott hely is lett volna s azt annak idején SALVA MANSIO ANTONIO néven nevezték. Építési maradványok hiányában persze ezekről nem szólhatunk.
A sziget, - melynek szélein a Duna odahömpölygette homok nagy területeket hordott be - persze ma sürün lombos, erdős, ami által maga a helység is felettébb sokat nyer. Itt a sziget földjét jól termőnek mondhatjuk, ahol a szép szántóföldek, buja rétek és gazdagon termő szőllők vannak.
Igy a lakosság módos, a mezőgazdaságra gondot fordító és értelmes.
Az 1754. évi vármegyei nemesi összeirás szerint már ekkor itt zálogos birtokos volt Horányi Antal budai lakos. E család szerepet játszott Pestvármegye életében, s annak alispánt, dietai követet, meg táblabirót is adott. A család nevét ma is őrzi a HORÁNYI CSÁRDA a pesti társaságok kedves kiránduló helye.
A helység egyik legnagyobb birtokosa ma Surányi József, aki birtokának egyik részét parcellázva nyaraló települ szánta. Ez a telep az alább tárgyalt Surány.
Rexa Dezső: Dunamenti nyaralóhelyek, Magyar Városok Monográfiája XV.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése