2011. április 7., csütörtök

Löszfalomlás és szigetképződés Dunaszekcsőn

 

Dunaszekcső, 2008. február 13. (hirado.hu)
2011. április 5-én újra megindult a löszfal Dunaszekcsőn. Tucatnyi ház került veszélybe a Várhegy tövében, több családot kitelepítettek.  600 méteres rés tátong a löszfennsíkon. Ha csak a közelmúlt történéseit vesszük sorra, már az is kitenne egy külön bejegyzést.
2007. szeptemberében megindult fél millió köbméter lösz, ennek egy része a Dunába csúszott 2008. februárjában (lásd mellékelt ábra). A csapadékos 2010. márciusában újabb omlás, június 16-án 100-150 köbméter lösz szakadt le. 
A 2011. január 18-i kulcsi helyzet kapcsán már volt szó a Dunai Szigeteken arról, hogy a Dunának milyen szerepe van ezekben a folyamatokban, érdemes ezt a vizsgálatot megtenni e baranyai település kapcsán is.

Lugio erődje állt a Várhegyen azokban az időkben, amikor a Bajánál kettéágazó Duna két ága megközelítően azonos mennyiségű vízhozamot vezetett le. A baracskai-ág később fokozatosan feltöltődött,  így a megnövekedett dunai vízhozam nekifeszült a szekcsői löszös magaspartnak. A térszín itt átlagosan 50 méterrel emelkedik meredeken a Duna vízszintje fölé. 1998 óta természetvédelmi terület (Dunaszekcsői Löszfal TT), a rajta található ritka löszgyep-társulásoknak és a löszfal tájképi értékének köszönhetően. A védett terület nagysága 6,8 ha.
A  Várhegyen található szabályos négyzet alapú római katonai tábornak már csak a fele van meg. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt 1600 évben megközelítőleg 60 méternyi tűnt el belőle. Könnyen kiszámolható, hogy a Duna száz évenként körülbelül 4 métert oldalaz nyugati irányban. Hogy a folyamatot megállítsák, a Duna szabályozása kapcsán kőszórással próbálták csökkenteni a jobb partra nehezedő nyomást.
 
A dunaszekcsői löszfal környezete. (Sárga pontozott: párhuzammű, kék vonal: a Duna sodorvonala, fekete szaggatott: löszfal)
 
Ezek a szabályozási művek azonban egyvalamit nem tudtak megakadályozni: a löszfal átnedvesedését árvizek idején. Ha árvíz után gyors apadás következik be, a Duna mintegy "leszívja" a porózus löszben lévő víztömeget, így a magaspart elvesztheti stabilitását. A Kulcsnál hasonló helyzetben lévő pannon agyagos fekü itt is a Duna vízszintje alatt helyezkedik el. Átnedvesedve kitűnő csúszópályául szolgál az újabb és újabb lösz-szeleteknek. Nedvesség érkezik egyfelől a Duna irányából, másrészt a csapadékból. Mivel a feküként szolgáló agyagrétegek kibillentek, ráadásul a Duna felé lejtenek, az áramló talajvíz akadálytalanul rombolhatja a lösz állékonyságát közvetlenül a vízzáró rétegek fölött. Ez nevezik a lösz alagosodásának. A parton fakadó források ennek a jelenségnek a velejárói. A terület geológiájáról Kraft János írt kiváló beszámolót. Művében számtalan hasznos ábra található Dunaszekcső löszfaláról.

A lösz alapvetően stabil, amit a benne lévő mésznek köszönhet. Ha ez kioldódik, vagy terhelés hatására szétesik szerkezete könnyű prédája lesz a külső erőknek. A szekcsői partot alámosó Duna ezt a leomlott anyagmennyiséget könnyedén elhordja. 2008. február havában a szeletes csuszamlások leomlott anyaga a Dunába érve egy szigetet hozott létre. A víz a laza szerkezetű üledékből álló névtelen képződményt idővel elmosta. Szerencsére készült erről a rövid életű képződményről egy felvétel:


   
Jelentősebb omlásoknál megeshet, hogy a Dunába kerülő anyagmennyiség a hajózást is veszélyezteti.  Előfordulhat az is, hogy a folyó új utat keres, hogy megkerülhesse ezt a földtömeget. Ebben az esetben a szemközti part kerülhet veszélybe.

A Dunántúl keleti partján zajló löszfal omlások természetes folyamatok eredményei. A Baja - Kalocsa közötti süllyedék kialakulása a Késő-Pleisztocénben elvonzotta az addig délkeleti irányba tartó Dunát. Ekkor kezdődött meg a fokozatos nyugati irányú medereltolódás, amely napjainkban is zajlik. Löszfal omlások eddig is voltak és eztán is lesznek. A Baja - Kalocsai süllyedék képződését emberi úton megállítani nem lehet. A probléma megoldására számtalan ötlet van a Duna felduzzasztásától kezdve a csapadék elvezetésén keresztül a löszfalak megtámasztásáig. Ezek mind-mind hatalmas anyagi áldozattal járnak. Dunaszekcső Önkormányzata a napokban nyert 353 millió forintot pályázaton a löszfal megtámasztására és monitoringrendszer kiépítésére. Az összes költség eléri a 420 millió forintot a 2600 fős településen.

Itt a Dunai Szigetek blogon továbbra is azt az álláspontot képviselem, hogy soha ne építkezzünk se löszfal tetejére, se az alá. Sőt ne is parcellázzunk ilyen területeket. 

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...