Barangolás a Horvát-Dunakanyarban

IN ENGLISH

A címben szereplő "Horvát-Dunakanyar" kifejezésre nyilván sokan felkapják a fejüket, hogy ilyesmi nem is létezik. Azt nem tudom, használta-e már másvalaki előttem ezt a kifejezést. Ebben az esetben nem a látkép, vagy a hegyes táj miatt merül fel a hasonlat, hanem a Duna hirtelen irányváltozásai eredményezték ezt a szójátékot. Tekintsünk a térképre, és  tanulmányozzuk a Duna Kopácsi-rét és Vukovár közé eső szakaszát (1. kép).

1. kép A Horvát-Dunakanyar és a Drávatorok

Vác városától a Dráva torokig a Duna szinte tökéletesen egyenesen déli irányba tart. Abban a medrében, melyet a pleisztocén óta folyamatos nyugati irányú eltolódás jellemez. A Bajától délre zajló süllyedés, mely ebbe az irányba vonzotta a folyót a mai napig tart. A süllyedék fokozatos feltöltődése miatt alsószakasz jellegű Dunát széles ártér kíséri, melynek két szépen fennmaradt és védett példája a Gemenc magyar területen és a Kopácsi-rét (Kopački rit) már Horvátországban. A déli irány a Dráva torkolatánál hirtelen derékszögben megtörik, mintha a Duna ömlene a Drávába és nem fordítva. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, a Duna és Dráva jelenlegi torkolatának elhelyezkedése csupán egy pillanatfelvétel a földtörténet szempontjából. A Duna még a közép- és újkorban is körülbelül 20 kilométer széles ártéren állandóan vándorolva vette fel az ugyancsak gyakran új medret kereső Drávát. A jelenlegi torkolat elhelyezkedése a folyószabályozás következménye (2. kép).

2. kép Drávatorok (Darutól balra ömlik a Dráva a Dunába)

A Dunát az Erdődi-hát nevű löszvonulat téríti keleti irányba, mely helyenként 60 méterrel emelkedik a folyó 0 pontja fölé. A fennsík még mindig magán viseli a szlavóniai szerb pusztítás nyomait; aknamezőre figyelmeztető táblák, kiégett épületek, lassan újjáépülő katolikus templomok. Az Erdődi-hát területén magyar faluval is találkozhatunk Dalj község egyik része Dályahegy ma is magyar többségű település. A környéken bőven termő gyümölcsösök, hatalmas szántőföldek terülnek el. Keresztülautózva ezen a tájon, a Balaton-felvidék jutott eszembe leginkább.

A löszhátról kitűnő rálátást kapunk az alattunk elterülő Vajdaságra. A Duna partján Almás (horvátul: Almjaš) falu az első a Dráva torkolat után. A térképre pillantva látható, hogy a betorkolló Dráva vize még hosszú kilométereken keresztül nem keveredik el a Dunáéval. A jobb part mentén ez a csóva még sokáig kimutatható. (Az 1. képen látható különböző szinek a hordalékviszonyok különbözőségéből adódnak). Az összeadódó vízhozamok révén a folyó szélessége alaposan megnövekszik. Almás falu mellett volt alkalmam megfigyelni a folyószabályozási műveket egy rövidebb szakaszon a torkolat irányában. Itt már nem a tipikus vonalban leszórt kősarkantyúkkal terelik szűkebb mederbe a folyó vizét, hanem T-alakú sarkantyúk sorozatával (3. kép). Ott ahol a parthoz csatlakoznak erőteljes elmosás jelentkezik.

 

3. kép T-alakú sarkantyú Almásnál

Az almási mellékágban (4. kép) is megfigyelhető egy keresztgát, amibe két hatalmas átereszt (5. kép) építettek be, hogy biztosítsák a kicsiny kikötő folymatos vízellátását (6. kép) A partokon az átereszek következtében nagy területen szakad le a part, a hirtelen árhullámok következtében. Ottjártamokor az alacsony vízállás miatt nem volt kapcsolat a fő és mellékág között, így a kishajók sem juthattak ki a Dunára.

4. kép Az almási mellékág

5. kép Mellékágelzáró gát Almásnál

6. kép Horgászkikötő a mellékágban

A terepviszonyokat kihasználva a XV. században várat emelnek a fennsík egyik stratégiai pontjára Erdőd/Erdut faluban. Az Erdődi vár sorsát éppen a meredek löszfalak pecsételték meg. Az alámosott part omlásai magával ragadták a várfal északi részét (7. kép). A várat a XIX. században az Adamovich-Cseh család kriptává építette át, a várárokban ott feküdt egyik német nyelvű sírkövük  kettétörve. Az fentebb említett családnak a településen volt 1945-ig egy kastélya, mely később a hírhedt Arkannak volt a székhelye a szlavóniai háború idején.

7. kép Drótkötelekkel védekeznek a löszfal omlása ellen az Erdődi várban

A szeletes csuszamlások révén a leszakadt várfal egyes részei még láthatók a löszfalat borító sűrű bokrok között. A csuszamlásokat a folyószabályozás eszközeivel próbálták megelőzni, minél távolabb tartva a Dunát a löszfal tövétől. Sarkantyúk tömege épült a mederben, áttéve a sodorvonalat a vajdasági oldalra. A lassuló vízáramlás és a hordalék kiülepedése miatt több - mára egybeolvadt - sziget emelkedett ki a Dunából Erdőd vára alatt (8. kép).

 

8. kép Erdődi-szigetek, a gombosi hidak és kilátás a Vajdaságra

Erdőd községet elhagyva a Duna megkerüli a löszfennsíkot, hogy aztán Dályánál (Dalj) újra déli irányt vegyen föl. Vukovár környékén egy újabb váltás történik, ezúttal a Fruska Gora magaslatai térítik keleti irányba a folyót. De az már egy másik történet lesz.