2011. augusztus 22., hétfő

Tersánszky Józsi Jenő: Sziget a Dunán

 
1926 nyarán játszódik ez az idilli, vízparti történet. A Gröhner és Társa Ingatlanforgalmi Iroda dolgozói elhatározzák, hogy a nagy forróságra való tekintettel minden nap munka után lerándulnak a Szúnyog-szigeti (ma Népsziget) csónakházba. A történet nyomán megelevenedik előttünk a két világháború közti pezsgő vízi világ. Találkozhatunk uszályok, kotróhajók, vízművek személyzetével. Horgászokkal és "önkéntes vademberekkel", akik a városi életet felcserélik nyaranta a nomád sátorozással. Szó esik a korabeli vandál vízitúrázókról, akik a vízműveket rongálják, kocahajósokról, akik csak a Megyeri csárdáig eveznek, vagy csak éppen vontattatják bárkájukat Tahiig. Pontos leírást kaphatunk  napszúrást követő éjszakáról, és az orvosi vonalnál maradva, még egy vízihullával is találkozhatunk.
Vízi sport rajongóknak különösen ajánlott ez a novella, nyelvezete, hangulata és a korabeli Duna-leírások miatt. Sokan fognak magukra ismerni, miután végigolvasták ezt a romantikát és kalandokat sem nélkülöző történetet.

Álljon itt néhány részlet a novellából, kedvcsinálónak:
"Tegnap családommal Szentendrén jártam. A MFRT egyik pompás gőzhajóján utaztunk. Elképesztett, mekkora tömegben nyüzsög a csónak a Dunán. Úgyszólva több a csónak, mint a víz. És a parton, végtől végig, a teméntelen csónakház, egymást érik a víkendházak. És az a sokadalom, ami a nyári vendéglők cigánybandás vagy szaxofonbúgásos teraszait tölti meg, egymás hegyén-hátán! Ki gondolta volna tíz-tizenkét évvel ezelőtt, hogy ezek a partok így beépülnek és benépesülnek. Nekem és a feleségemnek aztán igazán a világon mindenkinél különb okunk van, hogy örökre visszaemlékezzünk ezekre a helyekre! Mikor a kis Lupa-sziget mellett haladt tova a hajó, akkor éppenséggel nagyot kacagtunk össze. Itt dőlt el annak idején, hogy életünk összekötődött. De hát akkoriban még nyoma sem volt ezen a szigeten a mostani nyaralóknak, hajóhídnak, parkoknak, a nyírott pázsitból elővilágló színes, homokos utakkal. Elhagyott, buja füves foltnak zöldellett ez a kis sziget a Duna sodrában. Legföllebb a partjának egy részén magaslott néhány öreg fűz és némi rekettyés. Meg a belsejében düledezett egy-két pásztorkunyhó. Azok között sem mindig legelt a kevés számú tehéncsorda, és füttyengetett a pásztorgyerek a hajók felé. Ez a nagy forgalom, nagy fejlődés, csinosodás az alatt a tizenkét év alatt lendült neki az öreg Dunán és mellékén, amióta nem jártunk erre."
  


"-Ezek tévednek, hogy mivelünk a Lidón találkoznak, mert egyáltalán nem kötünk ki ott. Úgy utálom azt a helyet! Már a neve neki nagyzási hóbort. Egy kis rongy szigetnek az orrában homokos strandcsík van és sekély, elég jó iszapmentes víz, zátonyok között. Rögtön itt van az összekötő hídon túl. Minden kezdő csónakos, minden kényelmes, gyáva társaság ott csődül össze a környékről a Lidón. A férfiak zabálnak, isznak, és akár a kávéházban, ütik a kártyát a pokrócon. Vagy pedig fölnyitják a gramofonos dobozt, és táncolnak a nőkkel. Ezeknek aztán éppenséggel a fürdőruha divatbemutatóra megy ki az egész szórakozás. A fürdőbe is ajakrúzzsal mennek... Ugyanazokat a vicceket, pletykákat hallja valaki, ugyanazoktól a pofáktól..."
 


"A nap aranyporban homályló budai hegyek pereméről sugárzott. Egy szétfolyó, nagy, pirosas gömb. A parti fűzfák koronáját és a vízművek pogácsa alakú, óriás kútjainak kúpját melengették már csak a napsugarak. Az árnyékok messze benyúltak a Dunába. A csöndes habfodrok közül fölvetette magát a levegőbe egy-egy halacska. A kék égen csókacsapat repült éji pihenőre. A hasukon, szárnyukon megcsillant a hunyó napfény."
 


"Szentendrén alul van egy kis sziget a Dunában. Hivatalos neve Lupa-sziget. De mert a tahi kerület képviselőjének volt a tulajdona, hát a nevéről nevezték. Mikor választották a képviselőt, a kortesek a szigetnek a legelőjét ugyan odaígérték a tahi gazdáknak, de a választás után elfeledkeztek az ígéretről. A képviselő kiadta bérbe a szigetje legelőjét. Erre az egyik gazda dühében kifakadt: minket kéne arra a szigetre vinni legelni, mert marhák voltunk, hogy erre a képviselőre szavaztunk! Azóta a kis szigetet Marhák-szigetének hívják a környéken."

5 megjegyzés:

Kovács-Sinkó Levente írta...

Helló!

Már ki is vettem a könyvtárból! :)

Vácnál az Égető-szigetet mi Szúnyog-szigetként ismerjük.

Üdv,

Levente

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Örülök! Szerintem tetszeni fog, meglehetősen olvasmányos.

Magyarországon tucatnyi Szúnyog-sziget van. A Vácit még Tímár-szigetként is ismerik.

Köszönöm a linket!

Kovács-Sinkó Levente írta...

Elolvastam. Nagyon-nagyon jó! Tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek.

Levente

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Örülök, hogy tetszett! :)

ludányilaci írta...

Ha valaki ellenállhatatlan vágyat érez az olvasásra, van egy példányom átadó a könyvből!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...