A későn jött és korán ment tavasz első biztos jele volt, hogy a Dunakanyart ellepték a kerékpárosok. Amióta megépült Budapest és Szob között a kerékpárút, évről-évre többen kerekednek fel a városiak, hogy kikerekezhessenek a természetbe. Sajnos, vagy szerencsére sokan úgy teszik meg ezt a távolságot, hogy meg sem állnak gyönyörködni a természet apró szépségeiben. A természet számára bizonyára szerencsére, hiszen így nem tapossuk le a virágokat, nem zavarjuk meg az erdei állatokat. Ezért is voltam bizonytalan és halogattam már két éve e bejegyzés megírását. Kismarost elhagyva balról a Duna Rét-sziget csak árvízkor látható mellékága kísér minket. Az ezen túl húzódó rét ilyenkor tavasszal egy hatalmas, színpompás virágtengert alkot!
 |
| Réti boglárka (Ranunculus acris) |
A pontos helyszínről már volt szó itt a Dunai Szigeteken. A Duna-rét virágtengerét fátlan ártéri és réti társulások alkotják. A Duna felőli oldalon és az egykori mellékágban magassásos, míg a rét magasabban fekvő részein inkább réti társulással találkozhatunk. Emberi gazdálkodásnak nyoma sincsen, leszámítva a Kismarosi-szigetet kísérő ültetett nyárast. A rétet a település felől a mellékág áthatolhatatlan cserje és lágyszárú növényzete óvja a hívatlan vendégektől, azonban néhány - főként horgászok által látogatott földúton át lehet jutni a szigethez. Ha elhatározzuk magunkat és letérünk a kerékpárútról, kizárólag ezeket használjuk!
 |
| Ernyős madártej (Ornithogalum umbellatum) |
A terület ugyanis védett, Natura 2000-es terület, ráadásul a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik.
 |
| Magyar kutyatej (Euphorbia pannonica) |
 |
| Lándzsás útifű (Plantago lanceolata) |
 |
| Mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) |
 |
| Nyári tőzike (Leucojum aestivum), védett! |
 |
| Fekete nadálytő (Symphytum officinale) |
 |
| Réti margitvirág (Leucanthemum vulgare vagy Chrysanthemum leucanthemum) |
 |
| Még csak bimbózó réti iszalag (Clematis integrifolia), védett! |
 |
| Réti iszalag (Clematis integrifolia) |
 |
| Sás (Carex sp.) |
 |
| Mezei zsurló (Equisetum arvense) meddő szára |
 |
| Hatalmas, magányos fűz (Salix sp.) |
 |
| Csoportkép a portrék után |
A területet a nagyobb árvizek gyakran elborítják éppen ezért itt nem alakult ki szántóföldi kultúra. Az ártéri gyümölcstermesztésnek azonban a mai napig sok emlékével találkozhatunk Nagymaros felé haladva.
 |
| Kilátás nyugat felé, a Börzsöny vonulataira |
 |
| A fák íve kirajzolja a Duna kétszáz éve elhagyott mellékágát |
A terület legszebb része a Kismarosi-holtág keleti része, ahol a fásszárú növényzet már birtokba vette a feliszapolódott medret. Itt találkozhatunk a gyarkan vízből előbukkanó tőzikékkel, melyek az ugyancsak vízben álló fűzek árnyékában fehérlenek kis csoportokban. Csodálatos fehér szőnyegként borítják az ártéri erdők alját így április végén.
 |
| A Kismarosi-sziget mellékága ad otthont a tőzikéknek |
Ma más sokat kell kerékpározni, hogy ilyen rétet találjunk, holott az intenzívebb mezőgazdaság és a folyószabályozások előtt hol keskenyebb, hol szélesebb sávban követték egybefüggő virágfüzérként a Dunát. Éppen ezért ha arra járunk vigyázzunk rá, és lehetőleg több szemetet vigyünk magunkkal, mint amennyivel érkeztünk! ;)
Mivel alaposan kutatott területről van szó, bőséges szakirodalom áll az érdeklődők rendelkezésére:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése