2020. szeptember 11., péntek

Zátonyok a Slachta Margit rakpart alatt

A folyószabályozások előtti állapothoz képest a Margit-sziget nyugati, azaz budai ágának szélessége alig kétharmadára csökkent. A meder szűkülése azonban már jóval korábban, a XVIII. században megkezdődött. Ne keressünk hidrológiai okot a változás mögött, a sekély, zátonyos meder jobb parti feltöltését az újlaki és óbudai lakosság önszorgalomból végezte. 

Hajóhíd, hajómalmok és vulkánok a Margit-sziget mellett 1766-ban. (forrás)

Nem is gondolnánk, hogy a malomipar mennyi hidrológiai kuriózummal gazdagította a Dunáról való ismereteinket. Mostani bejegyzésünk apropóját egy 1777-es és egy 1786-as helyszínrajz adja, amely az óbudai és újlaki Duna-szakasz hajómalmainak elrendezését rögzítette. Mivel ezek a szerkezetek igencsak együtt éltek a folyó vízállásával, nem lehetett akárhová telepíteni őket. Minél nagyobb volt ugyanis a folyó sodrása, annál jobban őröltek. Minél mélyebb volt a folyó, annál biztosabb volt a folyamatos munkavégzés, hiszen nem kellett attól tartaniuk, hogy szárazra kerülnek. Éppen ezért a jobb helyekért a molnárok komoly harcot vívtak egymással. A közösségüknek pedig elemi érdeke volt, hogy a vitáknak elejét vegyék és szabályozzák, ki hol őröltethet a Dunán. Ennek érdekében pedig helyszínrajzokat készítettek, hogy a molnárok tudják, hol van a helyük.
 
Parti zátonyok Újlak mellett 1783. (forrás)

Egy ilyen helyszínrajz készült 1783-ban, ahol a malmok elhelyezkedésén túl igazi vízrajzi kuriózumok bukkannak fel. Hogy képben legyünk, a helyszínrajz keletre van tájolva, azaz az észak helyén a kelet égtájat találjuk. Látjuk a Margit-szigetet és a Festő-szigetet (Stadt Insel) zölddel. Az újlaki part előtt azonban két világosbarna mederformát találunk. Ezek minden kétséget kizáróan parti zátonyok, melyek a budai-ág medertágulatában jöttek létre. Kisvíznél ezek a zátonyok szárazra kerültek, mégpedig olyannyira, hogy a lóval végzett hajóvontatás átkerült ide a magasabban fekvő hajóvontatási útról (Hufschlag). A térkép további érdekességeket rejt; megtudhatjuk róla, hogy honnan indult a rév a Margit-szigetre a budai oldalról és hová érkezett vissza az utas. Ez a két pont ugyanis nem esett egybe. 

Ugyanez a két zátony kissé sematikusabb ábrázolással megjelenik már hét évvel korábban is. Itt nem teketóriázott a rajzoló, csakis a lényeget ábrázolta. Szerencsére ebbe pont beleesett a két parti zátony is. Az egyik a Margit-sziget (Insula Leporum) északi csúcsával átellenben látható az óbudai oldalon, míg a másik a Festő-szigettel szemben helyezkedik el az újlaki parton. 

Hajómalmok és zátonyok Újlak mellett 1777-ben (forrás

Mindössze ezt a két helyszínrajzot sikerült megtalálnom az újlaki zátonyokról. Ezen felül további adatokkal szolgálnak a Duna Mappáció 1826-os leírásai Újlak és Óbuda területéről. Ezekből nem csak azt tudhatjuk meg, hogy Óbuda mezővárosa milyen hidrológiai körülmények következtében válik szigetté, hanem azt is, hogy bizony a jobbparti lakosok alaposan kivették a részüket a folyó szabályozásából. 
"A Dunának itt láttzó jobb partya mindenütt város alatt lévén átalyában jó karban van; a’ Commissionalis Epület alatt sarkantyukkal és karókkal van meg erősítve, melyeknek felső végei gerendákkal vagynak jó erőssen öszve foglalva. De másutt is a’ Duna partnál a’ hol legg inkább szükségesnek láttatott vagy jég török verettek, vagy kö Falak rakattak. E’ szerént itt a’ Duna part átalyában inkább nevekedik, mint fogy; még is mindazáltal a’ lenni szokott nagyobb ár vizekben felyül haladják kiönteseikkel a’ partokat, a’ mely egyébbaránt a’ Jeges ár vizeket ki vévén ritkán szokott megtörténni."

"A’ Dunának itt ábrázolt jobb partja több helyeken sarkantyúval van ki tóldva, hogy a’ viznek ereje a’ partoktól el vétetődvén a’ Városban kárt ne tégyen. Úgy is van mert a’ Sarkantyú belső vége irányában a’ viz folyás mentében a’ Duna szél iszapolódik, és partja nevekedik. Külömben is a’ part sehol sem töredékeny minthogy a’ Városiak szüntelen töltik, és nevelik."
Úgy tűnik korabeli mércével mérve a legkorszerűbb árvízvédelmi megoldásokat alkalmazták a Duna árvizei ellen, sarkantyúk terelték el a sodorvonalat, fából és kőből épült falakkal állták útját a jeges árvíznek. Ezen felül ott volt még megoldásként a feltöltés is. Legtöbbször azonban mindez kevés volt a sorozatban érkező, sokszor rendkívüli árvizek ellen.

Az Újlaki-ág hajómalmai 1760-ban (forrás)

Mint a fenti ábrán látjuk Újlak dunai oldalán a telkek eredetileg egészen közel végződtek a Dunához. (Az 1760-as helyszínrajz továbbá azért is fontos, mert egyszerű magyarázatot ad a kezdő képen látható vulkánok rejtélyére: Casa Piscatorum, azaz halászkunyhók.) Az itt lakók érthető okokból mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan igyekeztek gyarapítani a földjeiket. Felfelé azért, hogy a Duna a lehető legkevesebb alkalommal jelenjen meg hívatlan vendégként, kelet felé pedig azért, hogy minél nagyobb legyen a telkük. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha akadt némi építési törmelék vagy felesleges föld, azt szétterítették a telken, vegyesen a háztartási hulladékkal, amely ekkoriban jellemzően még szerves anyagot illetve kerámiát tartalmazott. Ez nem járt számottevő gyarapodással, legalábbis olyan ütemű feltöltéssel, mint később, a XIX. századi rakpartépítések során megvalósult. 

Hajómalmok és gőzhajók 1851-ben (forrás)

1851-ben még mindig megvoltak a hajómalmok, de felbukkant már a gőzhajójárat is, melynek egyik állomása a Császár fürdő (Kaiser Bad) előtt volt. Ez a járat folyásirány szerint felfelé, azaz hegymenetben egyenes útvonalon haladt, völgymenetben azonban egy hurkot írt le kikötésnél. A Császár fürdőnél, valamint az Óbuda-Újlak határán lévő öblözetben még mindig feltüntették a széles zátonyos partot, valamint a Margit-sziget és a Festő-sziget melletti ugyancsak sekély medret, melyet a gőzhajók igyekeztek mindkét oldalról kikerülni és a meder közepén haladni. 

Hajómalmok Óbudán 1878 előtt (Fortepan / Jurányi Attila)

Egészen a folyószabályozásig ezen a szakaszon a mai Frankel Leó utca volt az egyetlen utca a Duna és a Szemlőhegy között. 1882-ben már állt az a töltés a Dunában a Zsigmond tér és a Bem József utca között, melynek révén később további párhuzamos észak-déli utak is létrejöttek, például a Slachta Margit rakpart. Ez a töltés a III. katonai felmérésen Óbudai rakpartként (Alt Ofner Quai) szerepel és a Császár fürdőnél 140 méterrel, 370-ről 230 méterre szűkítette le a folyó medrét. A töltés és a part közé eső részt fokozatosan feltöltötték a part irányából, miközben a folyóról szépen lassan eltűntek a hajómalmok.

A budai töltés és az egykori partvonal nyomvonala
a Margit-sziget mellett 1882-ben (mapire.eu)

1892-ben a töltésen belüli területen épült meg a MÁV jobbparti körvasútja, a H5-ös HÉV előfutára. Kevesen tudják, de ugyancsak az egykori újlaki zátonyos Duna meder helyén áll a Margit híd budai hídfője, az Elvis Presley park, a Komjádi uszoda, valamint északabbra, Óbuda felé az Árpád fejedelem útja és az attól keletre eső parkosított terület. 

Feltöltött meder a Császár fürdő előtt. (mapire.eu)

Az újlaki part szabályozása nem párját ritkító példa, a budapesti Duna-szakaszt máshol is szűkítették, kiépítették, feltöltötték. Azonban a Slachta Margit rakpart alatt megbújó parti zátonyok és az itt élők évszázados küzdelme a folyóval figyelemreméltó történetét mondja el a Margit-sziget budai mellékágának. 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...