Telente a dunai szigetek védelmi mechanizmusai részben összedőlnek, megszűnnek, átrendeződnek. Az élővilág visszavonul, elrejtőzik, védelmi mechanizmusai kikapcsolnak, a rovarok füstködjét elfújja a hideg őszi szél, a korhadékok, szederindák aknazárja napvilágra kerül, könnyedén kicselezhetővé válnak a magaspart tövéből szivárgó források és erecskék, a csalántövekből szőtt szögesdrótakadályokat a hó a földre préseli, megnyitva a fakó ösvényeket a hideg-, jég- és szürkeségtűrő látogatók számára. Ilyenkor a páncél már csak a hideg és a szitáló köd ellen kell, bár ez a védelem többszörösen is elég lenne a nyári időszak veszedelmeivel szemben, és a legmegközelíthetetlenebb dunai szigetek kapui is nyitva állnak, ahogy a dunaföldvári Krokodil-sziget is, ahová a nyári sikertelen ostrom után tértünk vissza, ígéretünkhöz híven.
2024. december 29-én, a júniusihoz képest 1,7 méterrel alacsonyabb volt a vízállás (LKV+132 cm), ami ugyancsak megkönnyítette a sziget bejárását. A szigetről eltűnő zöld növényzet alól előbukkant számos olyan érdekesség, mely nyáron még rejtve maradt, ilyen például a sziget déli partjánál kialakított feltöltés anyaga, tégla, beton, és egyéb sitt bukkant fel a vízisportteleptől északra elterülő partfalból. Ugyancsak előbukkant két olyan, a löszfal tövében fakadó forrás, melyet június elején csak két vizenyős csalános terület jelzett, most az is kiderült, hogy ezek kapcsolatban vannak a Nagy-Dunáról lefűződött holtág zsugorodó vízfelületével. És előbukkant a Felső-Öreghegynek nevezett löszfal fenyegető, sötét tömege is az ártéri fák csupasz ágai között, mely nyugat felől lezárja a látóhatárt.
Mivel a két idei havazás elég súlyt pakolt a nyáron még mellig érő csalánra, hogy az teljesen lefeküdjön földre, a leomlott fő védelmi vonalon keresztül minden további nélkül be lehetett jutni
a két elkülönülő morfológiájú részre osztható Krokodil-szigetre. A keresztgáttól északra (ami eredetileg egy T-sarkantyú volt) E viszonylag kicsiny sziget meglehetősen magas és lapos felszínnel rendelkezik, kihangsúlyozva a feltehetően mesterséges kialakítását. Ez a szélesebbik rész, melyet észak felől a régi holtág határol, ez még viszonylag eleven kapcsolatot ápol a főággal, a szeptemberi árvíz jelentős mennyiségű uszadékfát rakott itt le, de a füzesek még nem hódították meg ezt az egyre szűkülő csatornát. Ezzel szemben a keresztgáttól délre eső rész keskeny, gerincét egy fákkal benőtt kőszórás alkotja, melynek belső oldalán már sarjerdőt találunk, miközben a főági oldalon a partfalból kimosott löszbabákkal tarkított sóderzátony terül el, ahol vízimadarak tömegei telelnek.
És így van ez rendjén.
Továbbolvasáshoz:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése