2011. április 28., csütörtök

Egy valódi sziget a Dunakanyarban - A Zebegényi-sziget

 
Viszonylag alacsony vízállásnál, Vácon mért 51 centiméternél kenu kellett ahhoz, hogy átkelhessünk a Zebegényi-szigetre. Aznap, április 25-én egyetlen méterrel haladta meg a vízszint a valaha mért legkisebb értéket. Hasonló helyzetben nagyon kevés sziget mondhatja el magáról, hogy élővíz választja el a szárazföldtől.
A Zebegényi-sziget abból a szempontból is szerencsésnek mondható, hogy elkerülték a folyószabályozási munkálatok. Ennek gyakorlati oka hogy, a nagy szabályozási munkák idején még csak alacsony zátony volt mindössze, gyér növényzettel, amely nem akadályozta a hajózást. A Dunakanyar bejáratánál található medertágulatban építette a folyó ezt a homok és sóderpadot. A Duna legnagyobb szélessége Zebegénynél 670 méter, ahol elhagyja a település déli határát már csak 560. Ez a +100 méteres tágasság elegendő volt ahhoz, hogy zátony alakuljon ki a mederben. De mikor bukkant a Zebegényi-sziget a Duna habjai fölé? Nem régen. A mellékelt 1929-es vizisport térképen még nem jelölnek szigetet.
Ez még nem jelentene semmit, hiszen a Fürdő-sziget is római épületekkel bírt, mígnem a jeges ár le nem tarolta egyszerű homokzátonnyá. A Zebegényi-sziget esetében nem ez történt. Sem az első, sem pedig a második katonai felmérésen nem jelöltek semmit a térképészek. Így nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, ez a dunai sziget nem idősebb 80 évnél.
 
Zebegényi-sziget: a zátony (1929), a szigetmag (zöld) és a jelenlegi kiterjedés (barna)
 
A sziget magját képező mederanyag folyamatos mozgásban van folyásirányban. A vándorlás mértéke megfigyelhető a mellékelt térképen. A II. Világháborút követően a zátony fokozatosan került a vízszint fölé. A folyamatban szerepet játszott a főág szabályozása (mederkotrás) és az ipari méretű kavicsbányászat. A relatív kiemelkedés napjainkban is zajlik, a sziget területe fokozatosan növekedik.
    
Állapota hidrológiai szempontból stabilnak mondható, nincsen látható jel sem pusztulásra, sem pedig extrém feliszapolódásra. Ha az ember továbbra sem avatkozik fejlődésébe, akkor még sokáig gazdagíthatja a Dunakanyar tájképi értékét.
 
1. kép. Zátony a Zebegényi-sziget északi csúcsán
 
Északi és déli előterében elsősorban durva kavicsos üledékek, a mellékág felé eső - a hullámzástól védett - oldalon homok, iszap ülepedik ki. A friss üledékeken hamar megtelepszik a növényzet. A mellékelt 2. képen megfigyelhető a bokorfüzes térhódítása az északi kavicszátonyon. A fajok megtelepedésére elsősorban a vízborítás tartóssága hat.
 
2. kép. Bokorfüzes nő a kavicszátonyon.
 
A magasabban fekvő, viszonylag száraz részeken fekete nyárakat találhatunk. A nyugati oldalon áll néhány idősebb fűz, ezek gyökerei közül az erős hullámzás kimossa a kavicsokat, ezért gyakori a vízbe dőlt fák látványa. A déli zátony egy éles peremmel válik el a sziget magjától (3. kép). Növényzete 2011-es látogatásunk idején mindössze idén kibújt zöld juhar csemetékből állt. Megtelepedésüket a huzamosabb ideje tartó alacsony vízállás tette lehetővé (4. kép).
 
3. kép. A szigetmag déli csücske és az épülő kavicszátony
4. kép. Zöld juhar magoncok a déli zátonyon

Ha felépül a Nagymarosi Erőmű, a megemelkedett vízszint teljes egészében elárasztotta volna a Zebegényi-szigetet. A munkálatok lefújásával megmenekült, és a Dunakanyar üde színfoltjává vált, elsősorban a vizitúrázók számára.

Az emberi hatásoktól sokkal inkább védett hely ez, mint a többi sziget. Nincsen idehordott szemét, mindössze egyetlen táborhely nyomra akadtunk minimális természetkárosítással. Az élővíznek köszönhető zártság előnyére válik a Zebegényi-szigetnek. Érdemes ellátogatni ide, már csak azért is, hogy átérezhessük azt a hangulatot, milyenek is lehettek a Duna kanyarogva bevágó szakaszain a szabályozás előtti szigetek.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...