2012. május 3., csütörtök

Életre keltett osztrák szigetek és árterek


A múlt rekonstruálására sokféle módszert kidolgozott már a tudományos világ. Leírások, makettek, hagyományőrzők, interaktív múzeumok után az informatika fejlődésével további lehetőségek tárultak fel. A régészet mellett a földtudományok is előszeretettel használnak (tér)informatikai (GIS) módszereket mérésekre, szimulációkra. Azon kívül, hogy gyakran anyagi hasznuk is van ezeknek az alkalmazásoknak (pl. kőolajkutatás), nem mellékes, hogy igen látványosak is. Ezen a négy egyszerű animáción térinformatikai módszerekkel elevenedik meg az osztrák Duna múltja.

A bécsi Hidrobiologischer Institut és az Universität für Bodenkultur 2008-as közös munkájukban az osztrák Duna két szakaszát vizsgálták. A Linz alatti Machfeld öblözetét, valamint a Bécstől közvetlenül keletre lévő árteret. Mindkettő széles folyami ártér volt a szabályozás előtt, ahol a Duna áradásai több kilométer szélességben öntötték el a partmenti sávot.

Az animációk egyik részében egy nagyobb áradás fokozatait mutatják be. Itt nyilván a szintvonalak voltak segítségükre, melyet korabeli beszámolók alapján pontosítottak.

A második kategória már szélesebb időtartamot ölel fel, ezeken a Duna mederváltozásai követhetők nyomon a XVIII. század első felétől egészen napjainkig. Láthatjuk a természetes medrében kanyargó Dunát, majd a folyószabályozások hatásait, valamint a legutolsó képeken a vízierőművek építése következtében bekövetkezett változást.

 

Ilyen animációkat házilag sem nehéz barkácsolni. Először is kell egy jó ötlet és egy kiválasztott terület. Meg kell keresni az összes fellelhető és jó minőségű térképszelvényt, melyek lehetőleg pontosan lefedik a kutatásra szánt területet. Ezeket egyenként, jó felbontással (legalább >300 dpi) be kell szkennelni. Majd keríteni kell egy jó térinformatikai programot, melynek használatát nem árt behatóan tanulmányozni, mielőtt dolgozni kezdünk. 

Pontosan meg kell tervezni mindent. Egységesíteni kell a jelkulcsot valamennyi térképre. Generalizálni kell, azaz kiválogatni, melyek azok a jelenségek, formák amelyekre szükségünk van és ábrázolni szeretnénk. Körbe kell határolni pontosan a területet. Fontos, hogy egységesíteni kell a fokhálózatot minden egyes szelvényre, ezáltal fogják a szelvények pontosan lefedni egymást. Például egyes falvak templomai, utak kereszteződései ugyanarra a koordinátára kell, hogy essenek, különben torzulni fog a végeredménynek kapott térkép. Ezt hívják georeferálásnak. Légifotók esetén bonyolultabb a helyzet, itt a képek perspektivikus torzulásainak kiszűrése miatt még ortorektifikációra is szükség van.
Ezután nincsen más hátra, át kell rajzolni minden szükséges alakzatot külön rétegre. Ez a legidőigényesebb, szöszmötölősebb munka. Ha minden jól megy a végeredmény legalább olyan érdekes lesz mint ez a négy animáció.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...