Miért gond az, hogy a Dunában kevés a hordalék? Miért, kevés benne a hordalék? Mihez képest? Ezekre a kérdésekre kaphatunk választ idén novemberben, amikor az Európai Unió DanubeSediment (Dunai Hordalék) pályázata lezárul és elkészül két fő dokumentum. Azonban az érdeklődők 2019. szeptember 19-én a Műegyetem központi épületében betekintést nyerhettek abba, hol is tart a pályázat. A workshopon a Dunai Szigetek blog is jelen volt.
A fél napos workshop bemutatta a szakmai munkacsoportok eredményeit valamint ismertette a lehetséges konkrét beavatkozásokat, valamint vita keretében a résztvevők hozzá is szólhattak az egyes témakörökhöz. A közel három tucatnyi résztvevő között jelen voltak a hazai vízügyi szervezetek képviselői, műegyetemi tanárok, a WWF képviselői és mindazok, akik a Dunával foglalkoznak. Mivel a workshop első mozzanata a projekt videó bemutatásával indult, ez az írás is ezzel kezdődik. A videó ugyan angol nyelvű, de a settings/subtitles alatt kiválasztható a magyar nyelvű felirat:
Mivel novemberben érkezik a hivatalos kiadvány, ezért ebben az írásban csupán olyan dolgokról esik most szó, ami valamely okból kifolyólag újdonság volt és a dunai hordalékviszonyokról átfogó képet adhat bárki számára.
Elsőként érdemes leszögezni, hogy mi tartozik és mi nem tartozik a projekt kereteibe. A Danube Sediments projekt egyik legnagyobb erőssége, hogy adatgyűjtés címén összeszedték a Dunáról, valamint a mellékfolyók dunai torkolatához legközelebb eső mérőállomások összes hordalékadatát a mérések kezdetéig visszamenőleg. Már ez is hatalmas munka, de a dunai hordalékviszonyoknak még mindig csak kis szeletét jelenti ez? Miért?
Azért, mert az egyes országok a Duna mentén nem egységes irányelvek alapján mérik a folyó hordalékviszonyait, hanem helyi szokások (és pénzügyi lehetőségek) szerint. Például a 46 mérőállomás közül van ahol minden 15 percben érkezik adat a hordalékviszonyokról, de van olyan ország is, ahol évente csupán 4-5 mérést végeznek egy adott szelvényben. Nem árulok el nagy titkot, hogy ez utóbbi kategóriába esik Magyarország, az összes többi dunai ország jobban áll nálunk ebben a tekintetben. Talán a legtöbb hozzászólás ebben a témában érkezett; jó lenne, ha a mérések hazánkban gyakoribbá válhatnának és akár be is lehetne iktatni néhány új hordalékmérő pontot. Ugyancsak fontos lenne, hogy a dunai országok azonos műszerekkel azonos szempontok szerint mérjenek, hiszen csakis így lehet a Duna 2860 kilométeres hosszára egységes
Kétféle adatot mérnek ezek az állomások, a vízben lebegő és a fenéken görgetett, ugráltatott hordalékot. Utóbbi jellemzően nagyobb szemcseméret-tartományba esik: leginkább kavics és homok, míg a kisebb szemcseméretű ásványi anyagok jellemzően nem érintkeznek a fenékkel. E két tartomány mérése eltérő módszerekkel zajlik és a 46 mérőállomás többsége lebegtetett hordalékot mér, így a kutatók ezekből az adatokból pontosabb képet kaphatnak. Itt fontos leszögezni, hogy az összes hordalékmennyiség mindössze 10%-a görgetett. Ahogy megyünk vissza az időben, úgy fogynak el az adatok és úgy fogynak el a mérőállomások is. Itt jutunk el oda, hogy mit nem vizsgáltak a projektben: a geológiai értelemben vett dunai hordalékviszonyokat. Pl. azt, hogyan alakult ki az a több száz méter vastagságú szigetközi hordalékkúp.
 |
| Lebegtetett hordalék mennyisége a Garam torkolatában (forrás) |
Az összegyűjtött adatok kiértékelésével vizsgálni lehet, hogyan változott az idők során a folyó által szállított hordalék mennyisége, össze lehet vetni a vízlépcsők építése előtti és utáni hordalékviszonyokat. Kiderül, hogyan változik a hordalék mennyisége a Duna teljes hosszában. Magyarországon a Duna medre Szob és a déli országhatár között a mérések kezdete óta évente átlagosan 3 centimétert mélyült. Ez a mélyülés nem egyenletes térben és időben, erről több érdekes adatsort is láthattunk. Általánosságban elmondható, hogy a jelen felé közelítve a meder egyre kevésbé mélyül, de lehetnek helyi eltérések, pl. egyes lokális kotrásokhoz kapcsolódóan.
Talán a legérdekesebb adat itt hangzott el; évi kb. 20 millió tonna lebegtetett hordalék éri el a Fekete-tengert, amely a korábbi 60 millió tonnás adathoz képest 60%-os visszaesés. Ez az üledékhiány meg is látszik a deltán, ahol a tengerszint-emelkedéssel tetézve jelentős parterózió zajlik napjainkban. De hová tűnik az a körülbelül 40 millió tonna hordalék, amely nem jut el a torkolatig?
Hordalék jellemzően két helyen halmozódik fel: a vízerűművek feletti tározókban, ill. a hullámtéren, ahová az árvizek rakják le. Ezen kívül néhány helyen a mederben is előfordulhat felhalmozódás, itt zátonyok képződhetnek. Mindhárom felhalmozódás komoly problémák forrása lehet, no nem a természetre, hanem az emberi létesítményekre és a gazdaságra. A tározók feltöltődése kapacitás csökkenéssel jár az energiatermelésben, a hullámtér feltöltődése alaposan megnehezíti és megdrágítja az árvízi védekezést, hiszen egyre magasabban tetőző árvizeket okozhat. A zátonyképződés pedig a hajózást akadályozza. A hordalékhiány önmagában pedig a part állékonyságát ronthatja, partomlást, -elmosódást és -csuszamlást okozva. Mindezek egyben meg is indokolják miért is fontos, hogy ismerjük a Duna hordalékviszonyait.
 |
| Hordalék mintavételezésre használatos eszköz (forrás) |
A hordalékviszonyok időbeli és térbeli vizsgálatán kívül a projekt másik fontos feladata, hogy olyan lehetséges beavatkozásokat ajánljon, amellyel a folyó hordalékviszonyában jelentkező anomáliákat korrigálni lehet. Ezek konkrét műszaki beavatkozásoktól egészen a mesterséges hordalék-betáplálásig terjedhetnek. Az elhangzott példák egy része már megvalósult vagy a Dunán, vagy más folyón. Ilyen műszaki beavatkozás lehet például a folyószabályozási művek átméretezése, pl a sarkantyúk részleges megbontása, koronaszintjük csökkentése (párhuzamosan a meder mélyülésével), ill. irányuk, formájuk átalakítása. Ebbe a kategóriába tartozik még az elzárt mellékágak megnyitása, pl. a Szabadság-szigetnél, meterséges mellékágak megnyitása, a meder szélesítése a partvédelmi művek elbontásával. Mindezek a beavatkozások azt a célt szolgálják, hogy a folyó ne egy (hajózó)csatornaként funkcionáljon, hanem változatos áramlási viszonyokkal változatos élőhelyet biztosítson az élővilágnak, ill. kedvező hatást gyakoroljon a hordalékviszonyokra.
 |
| Parti zátony a Dunán (forrás) |
2019. novemberben lesz a projekt záróeseménye, ugyancsak a Műszaki Egyetemen. Várhatóan ekkor jelenik meg a két fődokumentum az adatok elemzésével és a lehetséges beavatkozások áttekintésével. De aki nem várna addig; a Műszaki Egyetemen szeptember 27-én, a Kutatók Éjszakáján ismerkedhet meg a Dunával és az ő hordalékával, a mesterséges intelligencia szerepével és a számítógépes szimulációs eljárásokkal.
Ezt nem egészen értem: "Magyarországon a Duna medre Szob és a déli országhatár között a mérések kezdete óta évente átlagosan 3 centimétert mélyült." Az évi 3 centi az azt jelentené, hogy 33 év alatt 1 méterrel, 100 év alatt 3 méterrel lenne mélyebb a meder? Ez esetben nem lenne árvíz, hiszen annyival mélyebb a meder, hogy elférne benne a több víz, nem öntene ki. Vagy valamit nagyon félreértek?
VálaszTörlésIgen, de a vízlépcsők mostani kiépülésétől kezdett komolyabban berágódni. (folyásirányban az utolsó előttünk Bős '93), azaz közel 30 éve.
VálaszTörlésHa jól számolom, 1993 és 2013 között eltelt 20 év, 20*3 az 60 centi - a vizierőmű nélkül 60 centivel magasabb lett volna a 2013-as árvíz Budapesten? Ez már a Belvárosban is kiöntött volna...
VálaszTörlés