2011. december 26., hétfő

Eltűnt hajómalmok, eltűnő sziget - A soroksári Molnár-sziget története



1. rész Mi lett veled, Molnár-sziget?

A november 20-i soroksári látogatással (képek ITT) kapcsolatban találtam ezt a videót a Centrum TV honlapján, mely a Molnár-sziget és mellékága jelenével foglalkozik. Kedvencem az a híd, mely alatt csónakkal sem lehet áthaladni. A videót sajnos nem tudtam  beilleszteni, de érdemes megnézni ezt a 10 perces összeállítást, ugyanis a bejegyzés szorosan kapcsolódik hozzá. A riport elkészülte óta a helyzet változatlan:


Sajnos igaza van a riportban megszólalóknak abban, hogy a soroksári Molnár-sziget és környezete meglehetősen rossz környezeti állapotban van. Novemberi látogatásunk alkalmával erről személyesen is meggyőződhettünk. Az őszi alacsony vízállás ellenére ugyan a Molnár-szigetet teljesen körülölelte a Soroksári (vagy másik nevén Ráckevei)-ág vize, de számos jel mutatott arra, hogy valami nincsen rendben. A révhez vezető Meder utcai hídon állva meglepetésként ért, hogy a mellékág vize északi irányba áramlik. Erre a különös jelenségre nagyon nehéz hihető magyarázatot találni.

1. kép A nádas helyén nemrégiben még a Duna hullámzott
   
A Molnár-sziget állapotát jól jellemzik a mindenütt megtalálható, kiterjedt nádasok. Nádasok kifejezetten ritkán kísérik a Dunát, elsősorban az állóvizeket kedvelik. A Soroksári-Duna jelenlegi 40 centiméteres esése 57,3 kilométeren kifejezetten kedvez a nádasok megjelenésének. Folyóvizeknek az öntisztulási képessége sokkal nagyobb az állóvizekénél, így a Soroksári-Duna a szennyeződésekkel szemben érzékenyebb.  A Kvassay-zsilipen keresztül érkező Duna vízből a szállított hordalék sebességcsökkenés hatására azonnal kiülepedik. A bejutó szennyeződéseket normális esetben az áramlás azonnal kimosná, ebben a közel állóvízben azonban csak halmozódik. A Soroksári-Duna felső szakaszán jelentkező eutrofizációnak és romló vízminőségnek ez az egyik fő oka. A másik a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep kifolyója. A környezeti állapot romlása egy laikus szemével is könnyen felismerhető itt Soroksáron. A Molnár-sziget környezetében medret szűkítő feliszapolódás jelentkezik a déli csúcson és a mellékág mindkét partján. Egyes helyeken a szigeti nyaralóktól akár 20 métert is meg kell tenni 3-4 méter magas nádason keresztül, hogy elérjük a szűkülő nyílt vízfelszínen álló stégeket (1. kép). A sziget növekedése szinte szabad szemmel követhető. 

2. kép A Molnár-sziget déli csúcsa és a Gyáli-patak torkolata.

Egy újabb aggasztó jelenség, hogy a Molnár-sziget déli részén betorkolló Gyáli-patak kiterjedt deltatorkolatot épített a mellékágba (2. kép). Szinte teljesen feltöltve a medret szeméttel és hordalékkal. A patak egyaránt szállít mezőgazdasági területekről műtrágyát, valamint lakott területekről szennyvizet. Csapadékos teleken pedig belvizet. A Soroksári-Dunába érve mindezt lerakja a vízi növények nagy örömére. A termékeny iszapot azonnal birtokba veszik a nádasok, mert a víz sebessége nem elegendő, hogy átmossa a mellékágat. Különösen úgy, ha vize az ellenkező irányba folyik, mint amerre kellene. Feltehetőleg ha a patak esetében nem történik beavatkozás, akkor rövidesen elzáródik a déli kifolyás.

A Soroksári-ág mai helyzete azért elkeserítő, mert - mint a Centrum TV riportjából is kiderül - senki sem tud jó megoldást találni a felmerülő problémára. Ez a jelen. De mi lehetett az ok, ami miatt ez a helyzet kialakult? Ennek próbáltam utánajárni.

2. rész Eltűnt hajómalmok - eltűnő sziget: A Molnár-sziget története
  
A szabályozatlan ágban a Gyáli-patak torkolata környékén a csepeli és soroksári parton futó ármentes térszínek mintegy 400 méterre megközelítették egymást és összeszűkítették a Duna medrét. A mederszűkület felett szétterülő széles ártéren két sziget (és több időszakos zátony) alakult ki, a nagyobb és idősebb Gubacsi-sziget (az itt élő svábok nyelvén: Kohlbacher Insel), valamint a fiatalabb Molnár-sziget (Klein Insel). A névadó Gubacs egykor virágzó mezőváros volt, egészen a török hódításig. A Molnár-sziget elnevezés későbbi, a soroksári vizeken őrlő hajómalmokról kapta a nevét. A Gubacsi-sziget az évszázadok során fokozatosan, természetes úton vált a part részévé. 1723-ban feljegyezték róla, hogy Grassalkovich Antal 1600 forintot fizetett érte a Vattay családnak (a történelem fintora, hogy 1850-ben a Vattayak visszakapták, de rá egy évre eladták a soroksáriaknak). Ekkoriban legelőnek használták ezt a hosszú szigetet. A délebbre fekvő Molnár-sziget, ahogy egy valódi zátony-szigethez illik, gyakran változtatta alakját és elhelyezkedését. A Dunai Mappáció térképein ábrázolják azt a pillanatot, amikor két különálló zátonyra vált szét. Ennek nyomait a mai domborzaton könnyen fel lehet ismerni. A pusztító 1838-as árvíz után készített térképeken már egységes, orsó alakú sziget. A soroksáriak lassan birtokba veszik, szőlőt, kiskertet telepítenek rá. Könnyen megközelíthető, hiszen rév közlekedik Soroksár és a Csepel-sziget között. A sziget nevezetességét azonban nem a homoki szőlő adta. Ha bármelyik Soroksárról készült térképre pillnatunk, szembeötlő, hogy mindig legalább egy tucatnyi hajómalmot ábrázolnak körülötte (1. ábra).

1. ábra A soroksári Molnár-sziget hajómalmai három térképen.

A Jókai Aranyemberében is megjelenő úszó szerkezetek a Soroksári-Dunaág szabályozásáig meghatározó elemeik voltak a tájnak (3. kép). Szám szerint 120 hajómalmot ringatott a víz a lezárásig.  Mára egyetlen egy maradt, Ráckevén. Mivel Soroksár abban a szerencsés helyzetben volt, hogy közvetlenül a Duna mellett húzódó ármentes térszínre települt mi sem volt egyszerűbb a gazdák számára, hogy a megtermelt gabonát levigyék a Dunára őröltetni. Megvolt a kellő szélesség, vízmélység és sodrás. A vízimolnárok igencsak jól tudtak alkalmazkodni a vízálláshoz is. Ha áradás jött, vagy kísvízi időszak volt, egyszerűen odébbkormányozták a malmot.

3. kép Hajómalom

A vízimolnárok paradicsomának az 1838-as árvíz következményeként végzett munkák vetettek véget. A mérnökök úgy döntöttek, hogy a Soroksári-ágat lezárják és ezentúl a Budafoki-ág fogja levezetni egyedül a teljes vízmennyiséget. Gyakorlatilag ez egyet jelentett a Csepel-sziget halálos ítéletével. A lezárást a mai Gubacsi-hídnál végezték el, 3,5 kilométerre a szigetcsúcstól déli irányban. A munkálatok 1871-es megkezdése és a 1904. évi XIV. tv. között eltelt időben a Soroksári-ágból egy posvány vált. Az áramlás megszűntével feliszapolódott a meder, a rothadó vízinövényzet és iszap már-már járvánnyal fenyegetett. A kialakult katasztrofális állapot és a ráckevei molnárok és hajósok tiltakozása végül meghátrálásra kényszerítette a tervezőket. 1910-12 között felépült a Kvassay tápzsilip, majd 1926-ban az áram termelésre is képes Tassi-zsilip. Így aztán sikerült valamennyire "megmenteni" a Soroksári-Dunát.
 
2. ábra A szabályozott Soroksári-Duna és a hiányzó vízmennyiség

A szabályozott ágban zsilippel szabályozott vízszintet állítottak be, ami azt jelentette, hogy az áradások és a kisvizek már nem érzékeltették többé hatásukat. A folyó esése a természetes 5 m/57,3 km-ről 0,4 m/57,3 km-re esett, ami tulajdonképpen állóvízzé degradálta. A 2. ábrán jól látható, hogy elsősorban a Budapesthez közeli szakasz sínylette meg a beavatkozást. Éppen az, ahol a Molnár-sziget is található. A zsilip által "kifeszített" víztükör révén egyedül kisvíz esetén jelentkezik a Tassi szakaszon némi plusz víz a mederben. Nagyvíz esetén szembeötlő leginkább a vízhiány, amelyet a fekete és a piros vonal közötti terület jelöl.

3. ábra A soroksári Molnár-sziget "fejlődése"
 
A Kvassay-zsilipen átcsorgó vízmennyiség nem volt már elegendő, hogy az egész mederszelvényt ellássa vízzel. Rohamosan szűkült a nyílt vízfelszín. A Gubacsi-mellékág végleg eltűnt, talán még a ráépült lakóingatlanok tulajdonosai sem sejtik, hogy valaha létezett. A csepeli oldalon egész sáv került szárazra, kiemelkedett a Molnár-sziget is (3. ábra). A vízszint süllyedése csupán csak az egyik ok volt, a kiemelkedést antropogén folyamatok is elősegítették, például a déli szigetcsúcson létesített sittlerakó. Ezt ma már parkosították ugyan, de az itt-ott kiálló betontömbök arról árulkodnak, hogy ez a terület nem véletlenül magasabb méterekkel a sziget többi részéhez képest. A csepeli révhez vezető híd mindössze 8 méterre szűkíti össze a mellékágat, ott ahol azelőtt egy 18 méter nyílású fahíd állt.  A Molnár-sziget növekedése elsősorban a fiatal nádasok által napjainkban is zajlik. Utoljára 1980-81-ben kotorták meg a medret, egy 2002-ben készült hatástanulmány szerint legalább 40 000 m3 iszapot kellene ismét eltávolítani. A szabályozás előtti és az azt követő állapotot az alábbi táblázat (4. ábra) szemlélteti:
 
4. ábra 152 év változásai a soroksári Duna-parton

Egészen az 1960-70-es évekig volt rá némi - elméleti - esély, hogy a természetes állapot még visszaállítható, a romlás visszafordítható. Azonban ekkor megindult a Soroksári-Duna szigeteinek parcellázása. A leszálló  talajvízszint és a közel 0 vízszintingadozás tette lehetővé a horgásztanyák, nyaralók és később a lakóházak felépítését. Ha most valami csoda folytán eltűnne a Kvassay-zsilip, és a Duna újra birtokba venné egykori medrét ezekre az ingatlanokra a biztos pusztulás várna. Ezért lehetetlen helyreállítani a szabályozás előtti állapotokat a Soroksári-ágban. Marad a rendszeres kotrás és az egyéb mesterséges beavatkozás lehetősége. Ezekkel csupán annyi a probléma, hogy igen költségesek, és nem szüntetik meg a feliszapolódás és eutrofizációt kiváltó okokat. Az okokat pedig nem lehet megszüntetni, így a Molnár-szigetért vívott küzdelem nem más mint szélmalomharc.

20 megjegyzés:

Névtelen írta...

Elnézést, ha ehhez a szakszerű és érdekes cikkhez egy más jellegű, de a Molnár-szigethez kapcsolódó emléket mesélek el.

A hetvenes évek közepén egy Moszkvában dolgozó buszgyári kirendeltségvezető bízott meg az onnan hozandó óriási faházának adaptálására a Molnár-szigetre.

Kiderült, hogy még nincs is telke és először a XX. kerületi pártbizottságra vitt, ahonnan több tanácsi műszaki kollégával kimentünk a Molnár-szigetre.

Ott a pici nyaralóparcellákon max. 30 nm-es házikók voltak, de a már úton lévő faház 90 nm-es volt. És ekkor olyan esemény következett, amit mástól hallva el sem hiszek.

Az ifjúsági tábor végén lévő üres közterületen az ott lévő emberek (köztük Csillik párttitkár et.) saját kezűleg mértek ki és cölöpökkel jelöltek meg egy akkora parcellát, amin majd elfér a nagy faház.

Érdekes lenne megnéznem, hogy ott áll-e még ez a méretes vityilló...

VEE

Laci írta...

Kedves VEE! Ha a közvetlenül a tábor utáni hatalmas parcellára gondolsz, akkor azon emlékeim szerint ma nem áll ház, csak egy tábla: ELADÓ! Ezen kívül egy kút, és náhány gyümölcsfa van rajta. Úgy tudom, a telek a zártkerti részbe tartozik, ezért ott zűrös építkezni - persze "okosba' " majd találnak rá megoldást előbb-utóbb -, de a mérete valóban hatalmas. Mindig gondolkodtam rajta, hogy alakult az ott ki, de te most megadtad a megoldást. :-) BUÉK!

Névtelen írta...

Dereng, hogy építés közben vagy utána is jártam ott, de azért nem esküdnék meg rá. A kimérés viszont, ahogy a kerületi párttitkár fogta a mérőszalag egyik végét, eléggé bevésődött az emlékezetembe...
VEE

Névtelen írta...

és a mocskos féreg zsidó-komcsik által ellopott parcella mai "tulajdonosát" a helyiek kedvesen, nyugodtan, szépen és vidáman egy tavaszi napsütéses délelőttön kedves jobboldali magyar dalokat énekelve felakasztották harsány gyermekzsivaly közepette és a területből újra játszótér lett, ami az eredeti célja is volt

az üldögélő tiszteletre méltó idős nagymamák pedig mosolyogva házi készítésű sütiket osztogattak a jelenlévőknek miközben a felakasztott "privatizátor" svájci bankszámláinak tartalmát szétosztották a helyiek között és mosolyogva kacagtak a privatizátor "ifjú feleségének" szurokba és tollba forgatásán

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Az ilyen hozzászólások mindig megnyugtatnak; jó döntés volt, hogy nem a blog.hu-ra mentem a Dunai Szigetekkel. Moderálhatnék egész nap. :)

Trendo írta...

Nagyon örülök, hogy rábukkantam erre az értékes, informatív, nagy műgonddal felépített blogra. További életéhez sok kitartást, sikert kívánok.

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Én is örülök, hogy rábukkant, kedves Trendo. :)

B. írta...

Nagyon érdekes írás. Nekünk is Molnár-szigeten van házunk. Nyáron szinte kint lakunk. Évek óta hallani a sziget rendezéséről. A közművesítás már eléggé előrehaladott, de más nem nagyon történt. Szó volt egy parti sétányról végig körbe az egész szigeten. Ez nagyon jó lenne. Ebből eddig nem sok lett. A déli csücsökben lakóparkot terveztek kisebb előkészítő munkálatok már elkezdőtek. Például lebontották a sziget hangulatához hozzátartozó büfét a kompnál. Ez nagy kár volt. Nyáron jólesett ott egy hideg sör. Szó van a belső út leaszfalatozásáról is ám ez csak a csatornázás után lehetséges. És ugye ott van a régi tábor. Azzal is kellene kezdeni valamit, mert már teljesen szétrohadt. Egy szó mint száz fontos lenne törődni a szigettel, de ezt a helyi önkorményzat nem nagyon teszi. Sajnos.

Farkasfalvi József írta...

Tisztelt Szávoszt-Vass Dániel!

Nagy érdeklődéssel olvastam a szakmai igényességgel készített összeállítását a Soroksári Molnár-szigettel kapcsolatban. Köszönjük, hogy a Centrum TV honlapján megtalálható szigettel összefüggő videó alapján személyesen is megismerte a helyzetet, és annak tapasztalatait megosztotta velünk. Örömmel lettem volna segítségére a helyszín megismertetésében mivel több, mint tíz éve vagyok az elnöke annak a szigetiek által létrehozott Molnár-szigeti Közműtársulásnak, melynek munkája eredményeként 2001-ben a sziget valamennyi ingatlanát ellátni képes gázvezeték hálózat magánerőből megvalósult. Nem rajtunk múlt, hogy az elkészítetett víz- és csatorna kiviteli tervek alapján ezek a közművek éveken keresztül nem épülhettek meg. Soroksár Önkormányzatának akkori vezetői "elévülhetetlen érdemeket" szereztek az ingatlantulajdonosok akaratának megakadályozásában.

A szigetet és környezetét a meglévő állapotok ellenére méltán tartjuk Soroksár gyöngyszemének, melynek fejlesztése és lehetőségeinek hasznosítása Soroksárt meghaladó közérdek. A szigeti fejlesztési célok és feladatok lakossági párbeszéddel történő kialakítását évek óta szorgalmazza és kezdeményezi az Együtt Soroksárért Egyesület is, melynek honlapján www.egyuttsoroksarert.hu valamint a www.facebook.com/egyuttsoroksarert közösségi portálján, továbbá az általa kiadott EGYÜTT újságban folyamatosan szerepelnek a szigettel kapcsolatos írások.

A Soroksári-Ráckevei Duna (RSD) rendezése, fejlesztése évtizedek óta napirenden van, sajnálatos, hogy ez ideig nem sok minden történt. Az RSD egyre romlóbb állapotában, vízminőségének javulásában csak akkor következhet be érzékelhető változás, ha az RSD négy projekteleme egyszer megvalósul. A projekten belül megtörténik az eliszaposodott meder és mellékágak kotrása, kivitelezésre kerül a Tassi vízleeresztő műtárgy (zsilip) rekonstrukciója, a Dél-pesti szennyvíz tisztító telep előtisztított szennyvíze átvezetésre kerül a Nagy-Dunába és szennyezőanyagok kivezetése (üdülőterületek csatornázása) a parti sávból megvalósul. Az RSD teljes programja a www.rsdpartisav.hu -n ismerhető meg.

Az RSD projekt megvalósítása érdekében a Duna melletti 14 Önkormányzat, Soroksártól-Tassig évekkel ezelőtt Önkormányzati Társulást hozott létre. A projektelemek közül a parti sávban lévő üdülőterületek csatornázása azáltal válik lehetővé, hogy az Európai Unió pályázat útján 3.7 milliárd forintot biztosított az RSD programban érintett mintegy 8500 ingatlan szennyvízének elvezetésére. A példa nélküli kedvező beruházás költségének 70%-át a pályázaton kapott támogatás, 30%-át az ingatlan tulajdonosai adják. A megvalósítás az ingatlantulajdonosok által létrehozott, és a Pest Megyei Bíróság által 2011. november 8-án bejegyzett Ráckevei-Soroksári Dunaág Víziközmű Társulás feladata. A munkálatok az idén elkezdődnek és 2014-ben befejeződnek. Abban reménykedünk, hogy a további három projektelem megvalósítása belátható időben elkezdődik.

Üdvözlettel: dr. Farkasfalvi József

Kiss Róbert írta...

Idővel az emlékezet mindannyiunknál halványul, esetenként szelektív. Mesélés helyett inkább tényeket közlök,így vélhetően VEE és Laci is többet tud meg az akkori helyzetről. A szigeten lévő mezőgazdasági ingatlanok melletti évtizedek óta parlagon álló, elhanyagolt területet anno a XX. kerületi Tanács rendezte. A többnyire bozótos, fűzfás terület szabályozásakor mintegy 200db 99-100 négyszögöles telket hoztak létre,ezek többnyire 15X24 méteres területet foglalnak magukba.

A telkek kiosztásának alapelve az volt, hogy a kerület üzemeiben, intézményeiben dolgozók juthassanak telekhez, ezért az egyes munkáltatói szervezetek létszám arányát figyelembe véve a kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága keretjelleggel döntött a telkekhez jutás kérdésében. Ennek megfelelően a kapott keretszám figyelembevételével az üzemek, intézmények döntöttek a vevők kijelölésében. Ennek alapján juthattak üdülőtelekhez többek között az ÉGV-ben, Habselyem-ben, Kontaktá-ban, Sortex-ben és a kerület különböző intézményeiben dolgozók, tudtommal munkahelyenként 1-4 ingatlan tulajdonosának kijelölésére volt lehetőség.

Feltételezem, hogy a megjegyzést tevők és olvasók is tudhatnak erről, ha másként nem hát érdeklődjenek az eredeti tulajdonosoknál ill.esetenként családtagjaiknál. A névtelen VEE által "meséltek" némiképp kétségesek számomra.Egyrészt a terület kiszabályozása előtt nem került/kerülhetett elhelyezésre semminemű építmény a kérdéses területen, (akkortájt Soroksáron a közterület törvénytelen elfoglalása és használata még nem volt szokásos és megengedett). Másrészt a telkek bekerítésére és építmény elhelyezésére csak a Tanáccsal kötött bérleti szerződés megkötése, és egyéb feltételek megléte esetén kerülhetett sor, az ezt követő években került sor a végleges adásvételi szerződések megkötésére. Ennek alapján számomra nehezen hihető ( bár napjainkban divatos színezni a meséket), hogy a parcella kijelölésében a kerületi Pártbizottság első titkára a leírt módon szorgoskodott volna.
Kedves VVE! Ha ennyire érdeklődő a dolgok iránt, javaslom látogasson le a szigetre és ha emlékezete a helyszínen az akkori dolgokkal kapcsolatban új információkkal gazdagodik és a nagy faházra is rátalál, élményét ossza meg velünk.

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Kedves Farkasfalvi József!

Amennyire tudom figyelemmel fogom kísérni a Molnár-sziget sorsát is! Remélem ha elkezdődik a projektek kivitelezése, beszámol majd nekünk róla!

Kristóf írta...

Kedves Laci!
Nem tudom ugyanarról telekről beszélünk-e (Molnár u. 114.), de ha igen, akkor arról már lekerült az ELADÓ tábla, ugyanis kb. egy hónapja megvettem. A kút meg a gyümölcsfák stimmelnek, de van egy kis ház is a telken, ami a telekrajzon is szerepel. A telek besorolása sem zártkert, hanem kivett üdülő terület, vagy valami hasonló. Valami egyedi besorolása van, a telekrajzon valami olyan kód szerepelt, ami nem egyezik a környező ingatlanokéval, és a telek is pont kicsit több, mint 900 m2, és 10%-os a beépíthetősége, szóval akár lehet is valami a sztoriban.
Érdeklődéssel olvastam a történetet, mint új tulajdonost, különösen érdekel a telek előélete.

Üdvözlettel:
Andrónyi Kristóf

Névtelen írta...

A magassági-esési adatok kissé pontatlanok. A hydroinfo közli a tass-felvízi és kvassay-alvízi vízállást. Tass szinte mindig 696, a Kvassay felső állása 168 körül van, az alsó erősen változó. Nekem Szigetszentmiklósnál a kikötőmben szabvány lapvízmércém van, és az eddigi szélső értékek +9 és +89 cm, vagyis a vízjáték 80 cm. A minimum 2011 december elején volt; ilyenkor betáplálás nincs, viszont a tassi szint alig változik, az RSD "lefolyik" vízszintesbe, a vízmozgás megáll. Vagyis az esés kb. 80 cm (a +9 extrém kisvíz volt, akkor Tassnál se volt 696), melyből a felső szakaszra kb. 60 jut.
A Nagy-Duna esése is több (lehet, hogy csak manapság, medersüllyedés miatt): a tassi zsilipnél átlagos kisvíznél mintegy 7-8 méter a differencia a felvíz és az alvíz között.

A Molnár-szigetnél éppen a déli vég előtt, a patak befolyása alatt alakult ki alig áthajózható iszapgát - laposfenekű ladikkal is akadtam már fent rajta kisebb víznél, és a legnagyobb vízállásnál sincs fél méternél nagyobb mélység itt. Az iszapküszöb egyértelműen a behordott szmötyiből lett.

Sajnos, közeli megoldás nem látszik, mert a kormány az RSD-projektből az iszapeltávolítás EU-támogatásáról a közelmúltban lemondott, mert vita kezdődött azon, hogy ez fenntartás vagy fejlesztés. A harc helyett ezt választották, de az iszap eltávolítása nélkül jelentős javulás se a vízminőségben, se az ökoszisztémában nem képzelhető el.

Egyébként, kedves Dániel, ez a blog egyszerűen remek. Nekem, aki pici gyermekkorától a Duna-szagtól érzem magam a legjobban, és a lehető legtöbbet töltök a Ráckevei, de akár a Nagy-Duna mellett (és rajta), csodálatos olvasmány. Gratulálok, csak így tovább! Tihanyváry Boldizsár

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Kedves Boldizsár, köszönöm a kiegészítést. Annak nagyon örülök, maikor egy-egy bejegyzést a helyiek kiegészítenek használható (és mért!) információval, hiszen mindenhol én sem lehetek jelen. Én az esési adatokat az 1930-as angyalos vízisport trképekről szedtem, ezek az évtizedek során bizonyára jelentősen megváltozhattak. Ebben az esetben az esés azt a két mércén egy időben mért tengerszint felett mért abszolút magasság adatok különbségét jelölik, amelyeket a Tassnál és a Kvassaynál mérnek. A térkép szerint ez a különbség 40 cm volt 1930 táján.

Sajnos a Molnár-sziget menthetetlennek látszik. Remélhetően jövőre eljutunk hosszabb időre a Ráckevei-ágra, lenne ott pár dolog, amiről érdemes lenne írni. És köszönöm a méltatást, ilyenkor érezni, hogy egyáltalán van értelme a Dunával foglalkozni.

Névtelen írta...

Kedves Dániel, a Dunával a legjobb foglalkozni:-) Ami a mérést illeti: vagy 3 éve a tassi zsilipkamrában süllőztem 6 méteres bolognai bottal, és lenyúlva egyenesen kb. 2 méter hiányzott még a felszínig. Mivel a felső vízszint is a bot tövétől mintegy méterre volt lejjebb, így a felső és az alsó különbsége (akkor, erős kisvíznél a Nagy-Dunán) hét méter lehetett, miközben a Kvassaynál a Nagy-Duna akkor fél méterrel állt alacsonyabban (persze zárták a zsilipeket, betáplálás nem volt, és vízmennyiség-őrzés céljából csak Tassnál, és csak este zsilipeltek - akkor hajóztam haza az új csónakot Adonyból).

A normál vízsebesség Szigetszentmiklósnál 1 km/h, amikor a betáplálás folyamatos. (Felfelé 4 km/h, lefelé 6 km/h a túrakenu utazósebessége, de motorral is hasonló különbség mérhető. Ez az áramlás az iszap kimosásához teljesen elégtelen, lerakásához sajnos még bőven nem sok... Így elsősorban a felső szakasz iszapolódik.

A Molnár-sziget csakis kotrással lenne megtartható, de arra most már végképp nincs pénz, hogy ezt a projektrészt visszamondták. A haldorado.hu fórumán jelentette be (és dokumentálta) egy emberke, aki mellesleg a minisztériumban dolgozik (csg).

Amúgy - sajnos - nem vagyok helyi, pesti vagyok, csak a lehető legtöbbet megyek oda. Sőt, most adtam ki a "Pára a Duna fölött" című novelláskötetet, merthogy nem csupán horgászom, de írok is róla, a Sporthorgászban szoktam publikálni. Van egy olyan gyanúm, hogy erről a blogról is fogok írni, mert sok Duna-bolond szívesen olvasná, csak éppen nem tudnak róla.

Tihanyváry Boldizsár

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Amikor a Kvassay-zsilipnél voltunk üzemi látogatáson, ott mondta egy jóember, hogy a főágban megy éppen 2300 köbméter másodpercenként, míg a Soroksáriban 20. Ha ezt fel lehetne emelni 100-150-re, és alul ezt a mennyiséget ki lehetne engedni az iszap egy részét ki tudnák pucolni, mint ahogy tette azt Heraklész Augiász király istállójával. Itt mifelénk Gödön a helyiek (szerencsére) szétszedték a keresztgátat, ezért lehet még beszélni a Gödi-szigetről.

A novelláskötetből majd szeretnék egyet vásárolni, és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elismételjem, hogy ide, a Dunai Szigetek blogra is lehet nyugodtan beküldeni írásokat, érdekességeket képpel együtt, aztán ha jól sikerült, akkor kirakom.

Névtelen írta...

Szétszedték a gödi zárást??? Mikor? Nekem a másik kedvenc helyem - mert a Nagy-Dunára is járok - a surányi-gödi térség a sok érdekes rugannyal, kövezéssel, mert ott változatos a víz és tartja a halat, nem utolsósorban szép is. 2012-ben alig voltam kint, akkor is a szigetmonostori komppal mentem vagy kisvíznél gyalog át a kiságon ott, ahol a sziget déli vége közelében olyankor nincs vize. Úgy tudtam, hogy megvan a zárás, 2010-ben még biztosan átmentem rajta. Ha az ottaniak szétkapták, hát jól tették!

Vásárlásról egy ilyen blog szerzője esetében nem lehet szó, csupán tiszteletpéldányról:-)

Tihanyváry Boldizsár

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Régi képeken a gödi zárás egy 2,5 m magas koronaszintű (váci mérce) terméskőből felfalazott vékony gát volt, mint Kismarosnál, a Kompkötőnél, vagy az Égetőnél. Ez aztán szétfagyott, most már csak 1,25 méteren van a koronaszint, és a szétesett terméskő háromszor olyan széles sávban húzódik, mint eredetileg. Ebbe vágtak a helyiek egy csatornát, amin rövid híd ível át. Ezért nem pusztult el még a Gödi-sziget. Időnként egy-egy kőnek nyoma vész, kihordják a nagydunai sarkantyúra. :)

Névtelen írta...

Ezt tudtam, azt hittem hogy az egészet elvitte valaki; a kis nyílás is valami, de azért a kiság csak töltődik... T. B.

Névtelen írta...

Kedves Dániel, küldj egy címet a tihanyvary@gmail.com e-mailomra, és küldöm a tiszteletpéldányt (el is mennék szívesen Gödre, de mostanában nagyon sok a dolgom, nem jön össze sajnos).
Tihanyváry Boldizsár

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...