Dunai Szigetek: Jégtáblák a gőzölgő Dunán

2012. február 9., csütörtök

Jégtáblák a gőzölgő Dunán

A 2011. novemberi rendkívül alacsony dunai vízállás után idén februárban újra különlegesen ritka eseménynek lehetünk szemtanúi a magyar Duna-szakaszon. Ausztriában és Pozsonynál már bekövetkezett az évtizedek óta nem látott jelenség: befagyott a Duna. Az elhúzódó szélsőségesen fagyos időszak miatt elképzelhető, hogy a jelenleg zajló Dunán február második hetében beáll a jég.

Zajló jég a Szentendrei-sziget déli csúcsánál

A befagyott Duna egyáltalán nem számított kuriózumnak még a XX. század elején sem. A folyószabályozások megkezdődése előtt pedig szinte mindennapos (minden éves) jelenség volt. Volt, hogy a part két oldalán élők lovas szekérrel váltották ki a révet, volt, hogy a tatárok így jutottak át a Dunántúlra, volt, hogy királyt válaszottak (és nem koronáztak!) rajta, és volt, hogy pusztító árvizeket okozott, amikor megindult az olvadás. Főként ez utóbbi él elevenen az emberek emlékezetében. A legutolsó jeges árvíz 1956 tavaszán volt, amikor 58 helyen szakította át a gátakat, elöntve 750 négyzetkilométernyi területet. A XX. század második felére a Dunán egyre ritkábban állt be a jég, köszönhetően annak, hogy kezdett beérni a szabályozási munkálatok gyümölcse. Azonban voltak olyanok is, akiknek a Duna jege munkát adott. Ők voltak a jégtörők, vagy jégvágók. Most nem arra a néhány jégtörőhajó-kapitányra gondolunk, akik a téli kikötőinket tartják karban, hanem azokra, akik gyakran életük kockáztatásával vágták a jeget a Dunán, fűrészekkel. Ezek a jégvágók a mészárszékek vermeit töltötték föl jégtömbökkel, olyan mennyiségben, hogy azok egész nyáron át kitartottak. Ezekből a hűtőházakból látták el pl. a Pest környéki mészárosok friss áruval a főváros lakosságát.

Jégtörő által feltört téli kikötő jégtáblái - újra összefagyva

A Duna-jég megjelenésével kapcsolatos két legfontosabb kérdésünk a "Hol?" és a "Mikor?" A "Mikor?" kérdésre a választ egy olyan tényező befolyásolja, amelyre az emberiségnek vajmi kevés ráhatása van: ez pedig a hidrometeorológia. A számtalan vízkémiai (oldott anyag tartalom, szennyeződések, stb), hidraulikai tényező mellett a folyóvízi jégképződésben a léghőmérséklet szerepe elsődleges. Különösen hosszan tartó fagyos időszak kell ahhoz, hogy a Duna befagyhasson. A napjainkban is zajló felmelegedés miatt erre egyre kisebb az esély. Talán éppen ezért van (lesz) annyi hír a Duna jegéről mostanában. 150 év hőmérsékleti adatsorait összzegezve megállapíthatjuk, hogy 1,2 °C-kal lett magasabb az átlagos léghőmérséklet. Ezzel összhangban a dunai jégképződés időszaka leszűkült. A jég megjelenése 5,8 nappal tolódott későbbre, míg az olvadás 6,5 nappal előbb következik be tavasszal. A jégzajlás megindulását a negatív hőösszeg értéke fejezi ki. Ha a tartósan negatív hőmérsékletek napi átlagát összeadjuk addig a pontig, amikor megkezdődik a jégzajlás a folyón, megkapjuk a negatív hőösszeg értékét. Az adatsorba nem állhat -5 °C-nál magasabb értékekből, mert ilyen esetben nem képződik jég. Napjainkban -70 °C negatív hőösszeg és a folyó 0,5 °C hőmérsékletére van szükség a jég megjelenéséhez. Először a part mentén, sekély vízben képződik a parti jég, ha ezt a hullámzás feldarabolja, felszakítja úszó jégtáblák keletkeznek. Ezt nevezzük zajlásnak. A jégtáblák összeolvadással és hozzáfagyással gyarapodhatnak. Alakjuk legtöbbször kerek a folyamatos ütközések miatt. Szeles időben a hullámzás hatására a parton torlódnak össze, magas jéghegyeket alkotva. Érdekes jelenség, amikor az alig 1-2 fokos Duna gőzölög, miközben jégtáblák zajlanak rajta. Ugyanis a víz ekkor még mindig melegebb, mint a levegő hőmérséklete. A Dunán jégzajlás november közepe és március vége között fordulhat elő, legnagyobb valószínűsége a január végi időpontnak van. A jég felszakadása összefügg a léghőmérséklet emelkedésével. Meteorológusok megfigyelték, hogy a nyugati irányból érkező hirtelen felmelegedés okozta a legpusztítóbb jeges árvizet Magyarországon. Ilyen esetben gyakran bőséges csapadék hatására az áradó folyó töri fel a vastag jégpáncélt, amely azonban nem tud merre lefolyni, hiszen folyásirányban még állandó jég borítja a medret. Az egymásra torlódó jégtáblák miatt az áradó víznek már nem marad más választása, mint kilépni a mederből és megkerülni a jégdugót. Szerencsére ez már nem fordulhat elő.

A Gödi-sziget 1985 telén. Zajló jégtáblák és parti jég

A másik tényező a "Hol?" kérdésünkre válaszoló medermorfológia. A meder formálása, átalakítása egyidős az emberiséggel. A szabályozások előtti Duna-meder kifejezetten alkalmas volt a jegesedésre. Sodrása lassabb, medre meanderezőbb volt, ráadásul a maival azonos vízmennyiség egy szélesebb és éppen ezért laposabb szelvényen keresztül folyt át. Azonos hőmérséklet esetén mindig a lassabban folyó szakaszokon jelenik meg a jég, ezért az állóvízek fagynak be a leggyorsabban. Ezért fordulhatott elő, hogy a vízlépcsőkkel visszaduzzasztott osztrák és szlovák szakaszon már be is állt a jég, míg a felgyorsított folyású magyar szakaszon még csak zajlik. A Duna szabályozásának egyik fő alapelve az volt, hogy egy olyan mederszelvényt kell kialakítani, amelyben a zajló jégnek semmi esélye sincsen sem beállni, sem pedig feltorlódni. A zajló jég kedvelt fennakadási helyei voltak a túlfejlett folyókanyarulatok (főként Pakstól délre), a gázlók és a szigetcsúcsok. A mederszűkületben feltorlódott, egymáshoz fagyott jégtáblák több ezer tonnás gátakat képeztek a folyóban, amelyet a víz vagy képes volt megemelni és továbbszállítani, vagy pedig nem. Utóbbi esetben a folyó új medret keresett magának, elsöpörve mindent a parton, ami az útjába került. Települést, szántóföldet, erdőt. A lezúduló jégtáblák aztán a következő kanyarulatban, vagy szigetcsúcson újra fennakadhattak és megismétlődött a visszaduzzasztás, majd a pusztítás. Most 2012-ben legnagyobb valószínűséggel Dunaföldvár és a déli országhatár között jelenik majd meg az állójég a Dunán.

Parti jég a balparti Megyeri csárdánál.

A jég megszorulására alkalmas szakaszoknak a felszámolására főként az 1838-as jeges árvíz tapasztalatai ösztönözték a mérnököket. A jegesedés megszüntetése miatt volt szükség a Ráckevei-Duna lezárására, a kanyarulatok átvágására, a gázlók felszámolására és a meder szűkítésére. Gyakorlatilag a Duna zajló jege a jelenlegi, közel mesterséges csatornában már szinte képtelen beállni. Így történt, hogy a dunai jég a hidrometeorológiai kuriózumok közé került Magyarországon. Csak néhány jégtábla és a limányos részeken képződő parti jég maradt emlékül a történelem parttól-partig befagyott Dunájából és pusztító jeges árvizeiből.