Már sokan megírták előttem, hogy a Duna partján üldögélve észre sem vesszük és gondolataink nagyon messzire kalandoznak el. Ezek a gondolatmenetek más számára általában egészen hétköznapiak, de nekem sajnos ez már jó ideje nem megy. Valahogy mindig a földrajz és a történelem kerül előtérbe. Nem vagyok benne biztos, hogy más is ismeri azt a balparti érzést, amikor a Barbaricumból nézzük este a folyón túl a fekete pannoniai hegyeket. Valahogy az már egy más világ, még akkor is, ha hídon, autóval kelünk át a Dunán. Tájlélekrajz. Nem más, mint gondolatban elindulni és ha szerencsénk van, egy nagy ívet megtéve visszatérhetünk a kiindulópontra.
 |
| Histria városa madártávlatból (peterlengyel.wordpress.com) |
A Duna nevétől fogunk indulni, mely szinte egyidős az emberiséggel. A partján lakó régi népek mindig megtanították az újonnan érkezetteknek, s amikor azok is új haza után néztek az utánuk jövők is megtanulták. Így volt ez akkor is, amikor a római légiók megérkeztek a Duna partjára. Az ókori kelta névből származó Danuvius nem csupán folyónév volt. Istenként is tisztelték, számára oltárokat emeltek. Síremlékek tanusítják, hogy a Danuviust személynévként is használták, a lassacskán rómaivá váló kelták gyakran adták ezt a nevet gyermekeiknek. Azonban volt a Dunának egy másik neve is. A görögök a Dunát Istros néven ismerték. Ez a név jobbára feledésbe merült, ahogy a görög civilizáció fokozatosan kiszorult a Fekete-tenger medencéjéből. Azaz csak kiszorulni látszott, hiszen ez a civilizációs határvonal nem tűnt el végleg, átöröklődött a kelta-görög korból. Először római-görög, aztán latin-bizánci, végül katolikus-ortodox határ húzódott a Vaskapu szorosnál. A XX. században ez a határ kezdett elmosódni, elhalványodni, de ha máshol már nem, az emberek mentalitásában még mindig nyomozható.
 |
| Iászón elrabolja az aranygyapjút |
Az Istros folyón folytatjuk tehát utunkat le a Duna-deltáig. Vajon hányan hányszor tették meg ezt az utat előttünk? És ki volt az első, aki a forrástól eljutott a torkolatig? És ki lehetett az első, aki "tudományos" célból, vagy pusztán kedvtelésből elsőként vizsgálta a Dunát? Mintha feneketlen kútba néznénk, olyan belegondolni, hogy - ha hihetünk Robert Graves számításainak - 3238 éve, egy nyári napon szembetalálkozhattunk volna Iászónnal és Médeiával, amint az aranygyapjúval valamint néhány társukkal egyetemben folyásiránnyal szemben igyekeztek eljutni először a Dunán, majd a Száván és a Kulpán, hogy újra találkozzanak az Argó hajóval és legénységével. Hogy hol? Hát Isztriai-félszigetnél, melyről nehéz eldönteni, hogy van-e köze a Duna görög nevéhez, vagy csupán kísérteties a hasonlóság. Mindenesetre a görögök szentül meg voltak győződve arról, hogy a Duna bifurkál, azaz két tengerbe hordja vizét. Az egyik ág a Fekete-, a másik pedig az Adriai-tengerbe.
 |
| Az Argó útja Rhódoszi Apollonius szerint |
Ha azt nézzük, hogy az Isztriai-félsziget mellett létezik egy másik Isztria is, a kísérteties hasonlóság még kísértetiesebbé válik. Hogy miért? A Duna-deltától délre létezett egy ókori görög város, melynek hiszik vagy nem, de Is(z)tria (más néven: Histria v. Istros) volt a neve. Már meg is lenne a magyarázat a bifurkációs legenda eredetére?
Milétosz kereskedői alapították ezt a várost az időszámításunk előtti VII. században. A pontos dátumról megoszlanak az ókori geográfusok véleménye. Khíoszi Szkümnosz i. e. 630-ra, míg Kaiszareiai Euszebiosz 656-657 körüli időpontra, a 33. olimpiai játékok idejére teszi az alapítást. Hogy a tyúk volt-e előbb vagy a tojás, azaz a város kapta-e a nevét a folyóról, nem tudni. Feltehetően a folyó volt a város névadója, hiszen a Kolkhiszból hazatérők már az i.e. XIII. században is Istrosként ismerték a Dunát, jóval az alapítás előtt. De ki tudja, nem létezett-e az alapítás előtt egy hasonló nevű géta halászfalu...
"Ha a szárazföldi partvonal útközben jobb kéz felé esik, akkor az Istros szent torkolatától 500 stadiont hajózva érjük el Istros városkáját, amely milétosi alapítású [...]" - Strabón VII. 6. 1.
A város tipikusan "görög helyre" épült, egy tengerbe nyúló vékony félszigetre, a Halmyris-öböl partján. Telepítő tényezői voltak a mély kikötő és a jól védhető fok. Az új város mindössze 4 méterrel emelkedett a tenger szintje felé (később ez egyre magasodott, ahogy a lakosok a régi romokon legalább tízszer újjáépítették városukat). Az alapítás után megindulhatott a szinte görög beltengerré vált Fekete-tengeren a kereskedelem a Duna-völgyével, azaz a géták által lakott hátországgal. Kereskedelem mellett halászattal és mezőgazdasággal is foglalkoztak a görög telepesek. Histria büszkélkedhet a "Románia legelső városa" címmel.
 |
| A fekete-tengeri görög gyarmatosítás és a tengeráramlási rendszerek |
30 táján a város római uralom alá került. Ekkoriban kifejezetten nagy városnak számított, fejlettségéről sokat elmondanak a következő adatok. A fellegvár mellett a város maga is fallal volt körülkerítve. Utcái kövezettek voltak, és a régészek 25 kilométernyi vízvezeték-hálózatot tártak föl. Annak ellenére, hogy fennállása során átlag száz évente lerombolták szkíták, gótok, bolgárok és más törzsek mindig volt lakóiban annyi életerő, hogy újjáépítsék. Túlélte az V. századi népvándorlások viharait. Végül a VII. században az akkor már kelet-római várost kifosztották és lerombolták az avarok és szlávok. Feltehetően ez után is újjáépült volna, de a lakók többé már nem tértek vissza. Az 1300 éve folytonos település végleg megszűnt létezni. A város már jóval az avar pusztulás előtt hanyatlásnak indult, ennek azonban nem harcászati, gazdasági vagy népesedési oka volt, sokkal inkább természetföldrajzi.
Histria városának pusztulásáért a névadó folyó a felelős. Nem véletlen tehát, hogy az ókori népek istenként tisztelték a folyót, hiszen hatalmában állt virágzó településeket eltüntetni a föld színéről. Mégis hogyan okozhatta a város vesztét a Duna, amikor az Strabón leírása szerint 500 stadion (1 sztadion = 164-192 méter, attól függően melyik városállam mértékegységéről van szó) távolságra esett a torkolattól?
 |
| A Duna-delta fejlődése (wikipedia.org) |
A Duna a szabályozás előtt évente átlagosan 67 millió tonna hordalékot szállított a fekete-tengerbe. Unatkozó matematikusok kiszámíthatják mennyi időre lett volna szüksége a Dunának a Fekete-tenger 537-555000 köbkilométer térfogatú medencéjének feltöltéséhez. Mindenesetre a jégkorszak végi drasztikus tengerszint-emelkedés után a folyó hatalmas deltát épített a folyóvölgybe benyomult tengeröböl helyén. A szárazföld tehát fokozatosan visszahódította régi területét (ennek ütemét lásd a mellékelt ábrán). A delta növekedése folyamatos volt az ókor folyamán is. Az ember hajlamos azt gondolni, hogy a Duna egyszerűen belehordja hordalékát a tengerbe, az ott leülepedik és ott is marad, mivel megszűnt az az energia, amely odáig szállította. Nos ez részben így is van, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a tenger is áramlik. A tengeráramlások komplex rendszerét a nagy földi légkörzés egy-egy helyi szélrendszere alakítja, a légkörzést pedig a napenergia hajtja, az egyenlőtlen besugárzás révén. A Duna-deltában uralkodó parti áramlás volt végső soron Histria város végzete, mely a Duna által behordott hordalékot déli irányba szállította. A fokozatosan kiülepedő hordalékból vékony turzás épült a Halmyris-öbölben, mely végül tóvá változtatta a tengeröblöt. A Sinoe-tó először szárnylagúnává alakult, a beleömlő folyók és patakok révén vize lassan kiédesedett és egyre sekélyebbé vált, míg végül a turzás teljesen lefűzte a tengerről. Inni azonban ne igyunk belőle, jelenleg is enyhén sós vize van. Histria kikötőjéből először a nagyobb merülésű kereskedelmi gályák szorultak ki, majd az összes többi is. Az elszigetelődött, lerombolt, elnéptelenedett várost lassan eltemette a tengerből kifújt homok, mely végső soron ugyancsak a Dunából származott.
 |
| Milétosz végzete: a Meandrosz folyó (wikipedia.org) |
Histria pusztulása nem volt rendkívüli esemény. A sors iróniája, hogy ugyanígy járt a büszke és hatalmas anyaváros, Milétosz, mely ugyancsak egy szirtfokon épült Kis-Ázsiában. Itt a Meandrosz folyó töltötte fel az Égei-tenger öblét és ezzel együtt a görög kereskedőváros kikötőjét. Ez a folyó a geográfiában kiemelt fontossággal bírt, hiszen kanyargóssága olyannyira legendás volt, hogy neve átöröklődött minden folyókanyarulatra, így ha a Duna alsószakasz jellegű kanyarulatait vizsgáljuk, jusson eszünkbe e két város sorsa is.
Ajánlott és felhasznált irodalom:
- Robert Graves: Az aranygyapjú
- Strabón: Geógraphika
Ábrák és képek forrása: wikipédia, googleearth, flickr, peterlengyel.wordpress.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése