 |
1. |
Várni a végzetet. Akár ez is lehetne a címe Ergün Koco fotósorozatának Ada Kaleh szigetéről. Ergün egy helyi török volt, aki fényképezőgépével a kitelepítés előtt még egyszer végigfotózta szülőföldjét, esetleg összegyűjtötte a családi fotókat. A képek többsége egy olyan letűnt idillt mutat be, amely mögött már gyülekeznek a viharfelhők. A sziget látszólag még megszokott mindnennapjait éli, de a túlsó parton már vágják az hegyoldalba az új vízszinthez alkalmazkodó infrastruktúrát. Szorgos kezek kalapálják szét tégláról téglára a sziget névadó erődjének kazamatáit, miközben a szél kergeti az égen a felhőket. Kifutnak még a Duna hullámai a partra, de már nincs messze az az idő, amikor ezek a hullámok egyre magasabb térszíneket kezdenek nyaldosni. Elérik a parti lágyszárúakat, körülölelik a kivágott fák tuskóit, óvatosan belépnek az elhagyott, lerombolt házak küszöbén, majd egyre gyorsabb lépésekkel veszik birtokba az erőd folyosóit, ellenségként kúszva fel a falakon. Ez a folyamat nem napról napra ment végbe; a hatalmas tározót csak fokozatosan töltötte fel a felduzzasztott folyó. Éppen ezért nem is lehet Ada Kaleh elárasztásának pontos emléknapot adni, hiszen aközött, hogy az utolsó lakó is csónakba szállt az ismeretlen felé addig, hogy a sziget legmagasabb pontja eltűnt a habokban, évek telhettek el. Ergün Koco képei tehát valamikor az 1960-as évek végén készülhettek.
A szerző végigfotózta a számára kedves és ismerős épületeket, ennek kedvéért még a minaretbe, sőt a szomszédos hegyekbe is felkaptatott, lefotózta a családját, az élő és halott rokonokat, a régi házuk belsőjét, ismerős zugokat, ösvényeket. Közel kétszáz képet készített, s ezek mindegyikét belengi a végleges elmúlás érzete. Ekkor már mindenki tisztában volt vele, hogy nincs többé maradásuk a szigeten.
 |
2. |
 |
3. |
 |
4. |
 |
5. |
 |
6. |
 |
7. |
 |
8. |
 |
9. |
 |
10. |
 |
11. |
 |
12. |
 |
13. |
 |
14. |
 |
15. |
 |
16. |
 |
17. |
 |
18. |
 |
19. |
 |
20. |
 |
21. |
 |
22. |
 |
23. |
 |
24. |
 |
25. |
 |
26. |
 |
27. |
 |
28. |
 |
29. |
 |
30. |
 |
31. |
 |
32. |
 |
33. |
 |
34. |
 |
35. |
 |
36. |
 |
37. |
 |
38. |
 |
39. |
 |
40. |
 |
41. |
 |
42. |
 |
43. |
 |
44. |
 |
45. |
 |
46. |
 |
47. |
 |
48. |
 |
49. |
 |
50. |
További történetek az elsüllyedt szigetről:
https://dunaiszigetek.blogspot.com/search/label/Ada%20Kaleh
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése