Áttűnés - Mehemed és a lecsorgó tehenek

 

Egyre több közülünk a Mehemed, aki sosem látott tehenet. Mármint a Dunán. Mármint élőt, és nem árvíz hátán felpuffadva úszót a Szentendrei-ágban. Olyanra gondolok, amelyik tele pofával issza a Duna vizet a falu szélén, miközben szügyig gázol a folyóban, olyanra, ami a parton csordában fetreng a sárban, miközben a farkával csapkodja a legyeket, vagy éppen tehénlepényt pottyant a vízbe, olyanra, ami patáival letúrja az agyagos magaspartot, lelegeli a parti aljnövényzetet karban tartva a dunai látképet, olyanra, amire pásztor vagy a gazdája vigyáz kis gyerekekkel vagy nagy kutyákkal. Olyanra gondolok, amit a fenti képeslap által megidézett fortepanos fényképek örökítettek meg, valamikor nagyon régen és nem-is-olyan-régen. Ezek a tehenek ugyanis szépen lecsorogtak a Dunán, egyre kevesebb helyen találkozni velük, vagy a hasonló körülmények között tartott birkákkal, kecskékkel, ludakkal és a többi... Közegészségügy, köztisztaság, és egy beerdősülő part vették át a helyüket.

Bikafürdetés, 1938. (Fortepan #6498) 

Ami nem feltétlenül baj, hiszen ki akarna ilyen környezetben nyaralni mondjuk éppen Visegrádon? Az állattartás úgy általában nagyüzemivé vált, már nem nagyon tart senki állatokat otthon, és aki tart annak sem jutna eszébe a Dunára hajtani őket itatni vagy fürdeni, egyre távolabb terelve a haszonállatokat az emberektől, minél távolabb a folyótól, melynek egykor szerves részét képezték látványilag. A magyar szakaszon itt-ott még össze lehet futni tehenekkel, birkákkal, például a Szentendrei-szigeten, vagy Gönyűnél, bár az elmúlt tizenöt év alatt hódokkal például sokkal gyakrabban találkozni. 

Visegrádi tehenek, 1958. (Fortepan #149028)

Időben és térben egyaránt megfigyelhető a tehenek lecsorgása a Dunán. A hajdan híres, de a török kor után eltűnt dunai marhacsorda átúsztatásokról már csak a történelemkönyvek lapjain olvasni. Az alföldi extenzív állattartás és a hajdúk által kísért gulyák német piacokra terelése elképzelhetetlen látvány lenne a mai összeszűkült, többszörös gázlórendezés alatt átesett, felgyorsult sodrású folyón. A folyószabályozások korában a hajómalmok és vidéki kosáruszodák mellett még kedvelt témája volt a tehén a képeslapoknak, Visegrád mellett Rácalmásról is ismert hasonló. Mostanában már csak leginkább a Duna alsó, bolgár–román szakaszán, azon belül is a Deltában jellemző ez a fajta állattartás, ahol az utazót alaposan meg tudja kergetni egy megtermettebb terelőkutya. Mindenesetre borítékolhatni lehet, hogy a lecsorgás tartós lesz, és nagyon valószínűtlen, hogy ez a fajta gazdálkodás folyásiránnyal szemben úszva visszatérne Magyarországra.