Stopfenreuth neve valószínűleg nem tartozik a legismertebb Duna-parti településnevek közé, még osztrák viszonylatban sem, a faluszéli, tulajdonképpen már a távolabbi Engelhartstettenhez tartozó ártéri erdő még inkább világvégének tűnhet még Bécsből is, holott az ókorban itt vezetett keresztül a Dunán az európai kereskedelem egyik ütőere, a borostyánkőút. A hely kitüntetett jelentőségére az iszapszagú ártéri erdőben manapság már semmi sem utal, de ha a régészek megkapargatják egy kicsit a dunai üledékrétegeket, a mélyben római falakba ütközik az ásójuk.
 |
| Az erődhöz tartozó torony, az általunk megszokott helyzettől eltérően ez a falon belül állt. |
Február 20-án jelent meg a hír az ausztriai Donauauen NP honlapján, miszerint a nemzeti park területéhez tartozó Stopfenreuther Au területén a Carnuntumi Múzeum és az Osztrák Régészeti Intézet régészei feltártak egy római kiserődöt. Azaz annak csak azt amit a Duna meghagyott belőle; egy rövid falszakaszt a tábor északi sarkán egy belső torony alapjával együtt. A Stopfenreuther Au nevű sziget a Duna bal partján található, azaz tulajdonképpen a Barbaricum területén, a mai Bad Deutsch-Altenburggal szemközt, de Carnuntum ókori légióstáborától kissé távolabb északkeleti irányban. Az ásatásokat a vegetációs időszak vége felé kezdték, hogy minél kevésbé zavarják az élővilágot, ugyanis a romok az ártéren fekszenek, 0,5-0,8 méter üledék alatt, melyet mára teljesen benőtt az ártéri erdő.
 |
| Jól megfigyelhető a finomszemcsés dunai üledék, ami vastagon ellepte a romokat. |
A szeptemberi Borisz-árvíz kissé elnyújtotta és megnehezítette a munkát, de az ásatást novemberben sikerült befejezni, a kutatóárkokat visszatemették, és annak ellenére, hogy a római kiserőd (ellentétben Magyarországgal) Ausztriában 2021 óta világörökségi helyszínnek számít, a nemzeti park kérésére hagyják, hogy a növényzet újra birtokba vegye a szigorúan védett területet. Ezután következik majd a leletek kiértékelése, melyből fény derülhet az erőd építésének és pusztulásának körülményeire, és következtetéseket lehet majd levonni a korabeli hidrológiai viszonyokra, ugyanis a régészet jelenleg azt sem tudja biztosan megmondani, hogy ez a Duna által javarészt elpusztított római erőd a folyónak eredetileg melyik partján épült fel.
 |
| A 2024. évi stopfenreuth-i ásatás kutatóárkai felülnézetből. |
Erőd-ellenerőd példákat a Duna számos pontjáról ismerünk a római kori Pannoniából, Brigetioval szemben ott állt az izsai Leányvár, Pestről ismert a Március 15. téri erőd, a kisebb kikötőerődökről nem is beszélve (Dunakeszi, Nógrádverőce, Dunaszekcső, stb.) Stopfenreuth-nál alig maradt valami a római erődből, de a meglévő falszakasz alapján egyértelműen látszik, hogy kiserődről van szó, nem pedig kikötőerődről, erre utal a fal íve és az ív belső oldalán épült trapéz alaprajzú torony, sőt a toronyalap helyzete alapján azt is feltételezik, hogy ez nem egy későrómai építmény, amikor a patkó alakú tornyokat az erőd falsíkjához képest kívülre építették.
 |
| Az Ödes Schloss erőd és a révátkelés elhelyezkedése a III. katonai felmérésen (1870-es évek) |
Habár az erőd maradványainak egészét ártéri üledék borítja, a romok nem voltak ismeretlenek a régészek előtt, még az 1860-as években is jelentős falcsonkok magasodtak a parton. Ott, ahol a Duna éppen elmetszette az erőd falát, a partra merőlegesen kihantolódott a kőfal keresztmetszete, melyet a helyeik több néven említettek, egyik elterjedt elnevezése az Ödes Schloss, azaz Pusztavár volt, ezt a nevet térképeken is feltüntették, voltak azonban hidrológiai szempontból beszédes nevei is, például Hungerstein vagy Durstkugel, amit magyarra leginkább Ínség-sziklaként lehetne fordítani, felbukkanásuk feltehetően rendre alacsony vízállásokhoz kapcsolódott.
Elsősorban a közeli Carnuntum légióstábora (Bad Deutsch-Altenburg) és polgárvárosa (Petronell) iránti régészeti érdeklődés hozadékaként, a három kilométeres távolság ellenére, már viszonylag korán, a XIX. század végén (1896, 1898, 1900) megindulhattak itt is az ásatások, a kutatók ugyanis már akkor feltételezték, hogy a Carnuntumhoz kapcsolódó erődített folyószakasz (ripa) egyik fontos eleme lehetett. Az alábbi ábrán ugyanaz a falszakaszt ábrázolták, mint amelyet a 2024 őszi ásatás feltárt. A lelőhelyen megtalálták a leg. XV Apollinaris téglabélyegeit, erről a legióról tudni, hogy Kr. u. 9-61, majd 73-117 között állomásozott Carnuntumban, azaz vagy ekkoriban épült a tábor, vagy az építőanyagot másodlagosan építették be egy későbbi időpontban.
 |
| Az 1898. évi ásatás helyszínrajza. |
Klosterneuburg és Pozsony között a Morvamezőn keresztül kanyargó Duna egykor komoly közlekedési akadályt képezett az észak-déli forgalom számára. Ezt a 60 kilométeres Duna-szakaszt nem lehet egységes főmederrel jellemezni, az ártér helyenként 4,5 kilométeres szélességre tágul, ahol a mellékágak, holtágak, zátonyok és szigetek állandóan változó mintázata gyakorlatilag egészen a folyószabályozásig ellehetetlenítette állandó átkelők létesítését. Carnuntumnál azonban kissé összeszűkült ez a dunai ártér, a félszigetként kiemelkedő Kirchenberg mészkőtömbje ármentes felszínt képezett közvetlenül a főág partján, miközben Stopfenreuthnál az ármentes térszín irányába 1,7 kilométerre szűkült az ártér. Ez még mindig viszonylag nagy távolság, de a római kor alacsonyabb dunai vízállásai lehetővé tették egy átkelő kialakulását, melyen az ókori egyik fontos gazdasági ütőere haladt át a Baltikum borostyánkő-lelőhelyei irányába.
 |
| A Duna által leborotvált falszakasz csonkja. |
Az 1896-1900 között zajló első régészeti feltárások idején az erőd falszakasza egy sarkantyút képezett a Duna Rosskopf-ágában, mögötte pedig a visszaforgó áramlás egy kisebb öblöt alakított ki az erőd belső részén. A Rosskopf-ág a XVIII. század végén még szélesebb volt, mint a Carnuntum magaspartját alámosó ág, a mostani főág. Általánosságban elmondható, hogy a folyó szakaszjellege miatt állandóan változó mederben folyt, nincs két egyforma térkép, ahol a szigetek zátonyok, vagy a partél ugyanabban a pozícióban lenne, éppen ezért a térképi ábrázolás ezen a szakaszon jóval pontatlanabb más, stabilabb partszakaszokhoz képest. A két ág összefolyása általában a Kirchenberg tövében volt, ahol a korabeli térképek tanúsága szerint révátkelés működött az egyesült folyószakaszon. A rév déli átkelőpontja állandó pozíciót foglalt el Deutsch-Altenburg északi részén, de az északi parton a révkikötő folytonos mozgásban volt, hol a Rosskopf-ág által körülölelt szigeten kötöttek ki, de többnyire az Ödes Schloss mellett tették partra az utazókat, ami arra utal, hogy az átkelőhely a borostyánkőút jelentőségének megszűnése után is tovább működött, igaz kisebb forgalommal.
 |
| A borostyánkőút nyomvonala Aquileia és a dunai határ között. |
Földrajzi szempontok határozták meg elsősorban a borostyánkőút nyomvonalát Aquileia és Carnuntum között, az út egyrészt kikerülte a télen járhatatlan hegyvidéki területeket, másrészt a lehető legközelebb húzódott hozzájuk, ugyanis a lehetőség szerint minél keskenyebb vízfolyásokat kellett kereszteznie Pannonia provinciában, a Szávát Emonánál (Ljubljana), a Drávát Poetiovonál (Ptuj), a Murát, majd a Zalát Salánál (Zalalövő), a Rábát Savariától (Szombathely) délre, mielőtt elérte a Dunát Carnuntumtól (Deutsch-Altenburg) keletre. Ezen a ponton feltételezhető, hogy időszakosan egy hajóhíd biztosította a forgalmat, amit a középkorban és az újkorban révátkelés váltott fel. Ezt 1951 után felváltotta drótkötélpályán mozgó komp, amely autókat is szállított. Ez utóbbi egy viszonylag rövid momentum volt az átkelő történetében, 1973 januárjában felavattak az átkelő helyén egy új dunai hidat, amely 2012 óta Andreas Maurer alsó-ausztriai tartományfőnök nevét viseli, ez a mai napig egyetlen híd Bécs és Pozsony között. A római mérnökök helyválasztásáról sokat elmond, hogy a híd jelenleg pontosan ott keresztezi a Rosskopf-ágat, ahol a római katonaság közel két évezreddel ezelőtt felépítette a most feltárt kiserődöt.
Hírek, képek forrása:
- https://www.donauauen.at/aktuelles/news/das-roemische-brueckenkopfkastell-in-der-stopfenreuther-au
- https://de.wikipedia.org/wiki/Kleinkastell_Stopfenreuth
- https://www.lobaumuseum.wien/cms/erinnerung-an-die-rollfaehre-bad-deutsch-altenburg/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése