1893 télutóján a tulajdonos egy évtizeden belül már másodszor volt kénytelen újrafesteni a regensburgi óvárosban, a Sóház tövében álló lacikonyháját (Garküche), miután a Duna jeges árvize elöntötte a különös formájú kicsiny épületet. A renoválással együtt Fritz Schricker készíttetett egy újabb árvíztáblát is, melyet ezúttal nem odabenn, az étterem vendégeknek fenntartott részén helyezett el, hanem a nyugati falon, odakinn, sőt, még a saját nevét is rávésette cirkalmas gót betűkkel. Friss szokásról beszélhetünk, ha ugyanis a lacikonyha tulajdonosai minden komolyabb dunai árvíz után árvíztáblát készíttettek volna, Fritz Schricker 1893-as árvíztáblája—kis túlzással—már nem fért volna fel a falra. Se kívül, se belül.
Fritz Schricker emlékét az árvíz szintjével együtt őrzi egykori lacikonyhája, amely 1990-ig volt ugyanannak a családnak tulajdonában. 1893 óta pedig hat újabb árvíztáblával gazdagodott a világ egyik legódonabb étterme, a Historische Wurstküche, vagy helyi nevén a Wurstkuchl. Kifejezetten frekventált helyen található, a Weiße-Lamm-Gasse 3-as szám teraszáról kilátás nyílik a Dunára, az Unterer Wöhrd nevű sziget északi csúcsára, mögötte az Oberer Wöhrd sejlik fel, balra ott van a rajtuk átívelő 1135-1146 között épült Kőhíd, nyugat felől a kilátást takarja a hatalmas, négy évszázados Sóház tömege. Központi elhelyezkedése ellenére a Wurstkuchl a szó legszorosabb értelmében külvárosi épületnek számított, hiszen az 1320 után felépült dunai-oldali városfalon kívülre esett, sőt ez volt a helyzet egészen 1856-ig, amikor a városnak sikerült végre elérnie, hogy az ódon, rengeteg költséggel karban tartott falakat végre elbonthassák. Csakhogy a fal elbontása a Wurstkuchl esetében problematikus lett volna, ugyanis a lacikonyha hátsó fala maga a városfal volt, ezért ezen az egy szakaszon a mai napig áll a régi regensburgi városfal egy darabkája, emlékét egy tábla őrzi. "Külvárosi" helyzetéből adódott, hogy míg Regensburg birodalmi városát a vastag falak védték a Duna elöntésétől, addig a lacikonyhát gyakorlatilag az összes nagyobb árvíz elöntötte, de a tulajdonosok mégis úgy ítélték, hogy megéri a vesződség, a berendezés menekítése, a vizes falak kiszárítása, hiszen a Duna legrégebbi, ma is álló átkelője elegendő forgalmat biztosított az újrakezdéshez.
Az örök visszatérés a Dunának ezen a pontján akár érthető szó szerint is, ahogy értelmes ember is építkezhet ártérre, amennyiben úgy kalkulál, hogy a várható haszon meghaladja majd a várható veszteségeket. Bizonytalan, hogy mikor is épült az első lacikonyha ezen a helyen, vannak források arról, hogy a Kőhíd (Steinerne Brücke) munkásai is erre a helyre jártak ebédelni majd' kilencszáz évvel ezelőtt. 1293-ban Regensburg városi tanácsa elhatározta, hogy az Arnulf-korabeli városfalakon túlterjeszkedő külvárosokat is fallal veszi körül. A szárazföldi szakaszt 1320-ig sikerült befejezni, ezt követően a folyópartot is megerősítették; két kilométeres szakaszon épült itt is városfal, amit 15 torony tagolt. A Kőhídtól közvetlenül keletre állt a Kräncher torony, ez egy kerek torony volt a tetején egy daruval, ami a rakparton zajló kereskedelem érdekeit szolgálta. Nyilvánvaló, hogy a Wurstkuchl a városfal megépülése után kellett, hogy megépüljön, mivel ez a fal képezte a vendéglő hátsó falát. 1378-ban már az itt dolgozó szakács nevét is feljegyezték. Régészek feltárták a lacikonyha rakparti szemetesgödreit, ebből kiderült, hogy itt jellemzően húsételeket készítettek a lehető legnagyobb választékból; szárnyasok, marha-, sertés-, nyúl-, bárány- és kecskecsontok tették ki a leletek nagy részét.
1616-ban a vendéglőt lebontották a Salzstadel építése miatt, de miután a város képét a mai napig meghatározó hatalmas raktár felépült a lacikonyhát is visszaépítették trapéz alaprajzzal, erre a különös formára Hans Georg Bahre 1630-ban elkészült különleges, kétszer 4 méterszer 40 centiméteres metszete ad magyarázatot, amely északi irányból, azaz a Duna felől ábrázolja Regensburg városát. Ezen a képen a Wurstkuchl két oldalán két kaput látunk. Ezek az átjárók biztosították a vérkeringést a városfalakon kívülre került dunai rakpartok és maga a város között. Ez a rakpart meglehetősen szűkös volt, elvégre nem szerencsés, ha az ellenségnek túl nagy tér áll rendelkezésére az ostromhoz. Ilyen szűk területen pedig a kocsik vélhetően nehezen tudtak volna ráfordulni a kapura, anélkül hogy nekimentek volna a lacikonyhának, ezért kézenfekvő volt lecsapni mindkét két kiálló sarkot és trapéz alakúra építeni a vendéglőt.
A trapéz forma azzal járt, hogy a belső tér, melyen a konyhával kénytelen osztozni a vendégeknek fenntartott tér meglehetősen parányi, alig 25 vendég fér odabenn, ahol a falakat összesen négy árvíztábla díszíti. További négy árvízi jel található a külső falakon; kettő a nyugatin, kettő pedig az északin, a kolbászsütöde bejáratának két oldalán. Ritka egybeesése ez a kulturális, kulináris, hidrológiai és várostörténeti kuriózumoknak, ahol a Duna történelme ennyire besűrűsödik; a nyolc árvíztábla összesen hét árvíznek állít emléket, ugyanis az 1988-as márciusi árvízről kinn és benn is van egy tábla. A Wurstkuchl falán található árvíztáblás sorrendje vízállás szerint a következő:
1893. február 16. jeges árvíz ~700 cm
2013. június (4.) 682 cm
1882. december 29. jeges árvíz 670 cm
1988. március 27. (2 tábla) 659 cm
1954 július 645 cm
1965 június 643 cm
2011 január 15. 627 cm
 |
| Bajor idill dunai árvíztáblákkal (1988 és a kissé kopott 2011-es) (forrás) |
Mindegyik árvízről külön cikket lehetne írni, hiszen ezek az évszámok nem minden esetben korrelálnak a magyarországi legnagyobb árvizekkel. Ennek oka főleg a földrajzi távolság, az árvízi görbék utánpótlás hiányában ellaposodhatnak az alsóbb szakaszok felé. Különösen igaz ez a jeges árvizekre, például a mostani bejegyzésünk témájára, az 1893-as árvízre, amely Regensburgban az egyik legmagasabb árvíz volt, míg Bécsben alacsonyabb árvízszinten tetőzött, addig a magyar szakaszon ismét falvakat öntött el (pl. Gerjent) a kanyarokban kialakuló jégdugók miatt. Regensburgban az 1893. február 16-án tetőző árvíz táblája található a legmagasabban a Wurstkuchl falán, de ehhez mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a jeges árvizeket a hidrológia minden esetben külön veszi a jégmentes árvizektől, ugyanis egy jeges árvíz esetén meglehetősen nehéz meghatározni az aktuális vízszintet, ez abból fakad, hogy nem mindig világos, hol végződik a víz, hol kezdődik a jég, és bizonyos műtárgyak esetében, mint például a már említett regensburgi Kőhíd a jég duzzasztó hatásával is számolni kell.
 |
| A két legmagasabb árvízi jel a Wurstküche nyugati falán |
Éppen ezért nem világos, hogy a tulajdonos Fritz Schricker mi alapján helyezte fel a kolbászsütödéje falára a második árvíztáblát. A jeges árvíz idején az épület vélhetően megközelíthetetlen volt, csak az árvíz levonulása után lehetett szemrevételezni a pusztítás mértékét. Mindenesetre legalább egy nagyarasszal van feljebb az árvízi jel, mint a legnagyobb jégmentes árvíz szintje, amely a magyar Duna-szakaszon is a rekord-értéket képviseli a dunaszekcsői és mohácsi vízmérce kivételével. Az éppen 132 éve tetőző 1893-as regensburgi árvíz abban is kuriózum, hogy már készültek róla fényképek, szám szerint hetet mutat be a Hochwasserschutz Regensburg honlap, ezek közül az alábbi három nagyobb felbontásban is elérhető:
 |
| Jégtorlasz a Kőhíd felett az Oberer Wöhrd partjáról. |
 |
| Az elárasztott Protzenweiher piactér Stadtamhof városrészben |
 |
| Jégzajlás a Kőhíd alatt, kilátással az Unterer Wöhrd-re |
Gondolhatnánk, hogy a modern árvízvédelem már képes megvédeni a városi létesítményeket a fejlett Németország legfejlettebb tartományaiban, azonban pozitív végkifejlet helyett azt kell leszögezni, hogy a legnagyobb árvizek annak ellenére továbbra is el fogják önteni a Historiches Wurtsküché-t, hogy ezen a szakaszon már mobilgátrendszert is felépítettek. Ugyanis az árvízvédelem képtelen megvédeni az alápincézetlen lacikonyhát az alulról feltörő víznyomástól. A szomszédos Sóháznál ez nem probléma, hiszen az óriási épület saját súlya ellensúlyozni tudja az emelkedő talajvízszint nyomását, de ez a kicsiny Wurstkuchl esetében nem áll fenn, így kénytelenek hagyni, hogy a Duna betörjön az épületbe, mert ez kisebb kárral jár. Így várható, hogy az eljövendő évszázadok során a kicsiny regensburgi kolbászsütöde falára további árvízi jegyek kerülnek majd fel, miközben nem kell attól félni, hogy a látogatók esetleg elmaradnának kisvizes időszakokban.
Ajánlott és felhasznált irodalom:
- https://de.wikipedia.org/wiki/Historische_Wurstkuchl
- https://www.heimatforschung-regensburg.de/2486/1/1063113_DTL1774.pdf
- https://www.regensburgnow.de/wurstkuchl/
- https://hochwasser-regensburg.tumblr.com/image/52136760733
- https://www.wurstkuchl.de
- https://www.hochwasserschutz-regensburg.bayern.de/dok-historische-hochwasser/galerie-eisgaenge.html
- https://www.regensburg.de/fm/121/hochwasser-bedeutende-pegelstaende.pdf
- https://www.hnd.bayern.de/pegel/donau_bis_passau/regensburg-eiserne-bruecke-10061007?
- Christine Schimpfermann: Hochwasserschutz im Denkmalensemble – Strategien zur Konfliktlösung am Beispiel Regensburg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése