Szörnyű látvány lehetett a fagyos januári hétvégén, a jegesedő Dunán vörös fénnyel és fekete füsttel lángoló emeletes dunai malom a telelés előkészítésére odaérkező dunavecsei munkások számára. Kurtán Gyula ácsmester élete munkája veszett oda az emeleti szélkamrában felcsapó lángok miatt, és hiába vonult ki a falu apraja-nagyja, a vízszigetelés miatt rendkívül gyúlékony kátrányos faszerkezetet nem tudták megmenteni a tűzoltók, már az is nagy eredménynek számított, hogy a két szomszédos fatelep nem jutott hasonló sorsra.
 |
| Kurtán Gyula partra vont 1. sz műmalma Dunavecsén, vélhetően 1928-ban. (Fortepan/Olbert Mariann) |
Magyarország legmodernebb, legdrágább és valószínűleg a legkülönösebb formájú úszó dunai malmának 1929. január 5-én késő délután bekövetkezett pusztulásáról több újságcikk is beszámolt, bennük visszatérő motívum, hogy Kurtán Gyula malma vadonatúj volt, talán még egy év sem telt el azóta, hogy elkészült. A Fortepanról származó felvétel alapján az ember meg nem mondaná, hogy ez egy hajómalom, sokkal inkább néz ki úszó háznak, vagy inkább palotának, hiszen egy erkély azért mégiscsak túlzás egy ilyen szerkezetre. Különösen éles a kontraszt, ha más, puritánabb hajómalmokkal hasonlítjuk össze, például a kortárs ráckeveivel.
A fenti kép némiképp megtévesztő, ugyanis a malmok egyik legfontosabb ismérve hiányzik róla, összevetve a másik képpel megfigyelhető, hogy a lapátkerekek nem voltak felszerelve. Felszerelt állapotban, mint ahogy az alábbi kép bizonyítja a monumentális lapátkerekek a második emeletig magasodtak és hosszuk majdnem az úszómű feléig terjedt. Haladva a kor technikai újításaival, a hajómalmot nem kizárólag a Duna ereje hajtotta:
Sajátos vállalkozás volt az 1929-ben (sic!) indult Kurtán-féle vízimalom. Egy korabeli leírás szerint ennek „hajtóereje a víz és egy 35HP. Junkers nyersolajmotor; teljesen modern Ganz-féle hengerszékkel, 35 q őrlőképességgel, saját villanyteleppel rendelkezik”. [1]
Itt álljunk meg egy pillanatra! A hajómalom pusztulásának pontos dátuma az Arcanum-on böngészhető újságcikkek alapján január 5-e szombat volt 1929-ben, ennek hangsúlyozása azért fontos, mert a fenti idézet téved, ráadásul a Fortepan is az 1929-es évet adja meg a kép dátumának, és sok más képaláírásban is találni 1930-as vagy későbbi dátumokat. Sőt, van olyan forrás is, amely a malom leégését jóval későbbre, az '50-es évekre tette:
"1950-ben még állt az utolsó hajómalom, a Kurtán-féle malom, a hajóállomás mellett működött a gőzmalom, és legalább öt motoros daráló is dolgozott. Aztán a hajómalom leégett..." [1]
A malom összesen 120 ezer pengőbe került, ami óriási összeg volt, amikor egy munkás egy teljes évi bére ennek kb. századrésze volt. Elkészültét legkésőbb 1928 tavaszára tehetjuk, hiszen az alább képen vegetációs időszakban, lombos fákkal a háttérben láthatjuk a Dunán.
 |
| A Kurtán-féle malom, háttérben az kisapostagi Scharbert-sziget (Molnár Miklós: Beszélő fotográfiák) |
Ugyancsak közös pont a tűzesetről szóló tudósításokban, hogy a malom ekkoriban telelőhelyén pihent, fel kellett volna készíteni egy közeledő jégzajlásra, valamint az is, hogy a tűz majdnem két szomszédos fatelepre is átterjedt. E pontok alapján feltételezhető, hogy Kurtán Gyula malma valahol a Dunavecsétől délre lévő hajókikötő mellett pusztulhatott el, ahol ekkoriban a Rátkai-fatelepről tesznek említést, melyben később a TSZ központja kapott helyet.
 |
| Dunavecse és a Duna 1929-ben. |
Hidrológiai aspektusa is van a történetnek, hiszen a hidrológiai archívumban feljegyezték, hogy a felsőbb szakaszról érkező jégzajlás néhány nappal később valóban megérkezett, január 9-én a budapesti vízállások mellett már felbukkant a zajló jeget jelentő "Z" betű, azaz a munkások valószínűleg időben láttak volna neki a munkának, és ha nincs a tűz biztonságba is helyezhették volna Magyarország legkülönlegesebb hajómalmát.
[1] https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/SzazMagyarFalu-szaz-magyar-falu-1/dunavecse-3307/kezmuvesek-kereskedok-utonjarok-3464/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése