Hat hullám, avagy a leghosszabb dunai árvíz története

1965. Galambok és emberek. (#262229 Fortepan/Gyulai Gaál Krisztián)

Éppen hatvan éve, még bőven az árvízi védekezés kellős közepén, amikor még az sem látszódott, mikor lesz vége, már tudta mindenki, hogy az 1965. tavaszi-nyári árvíz minden szempontból rendkívüli lesz. A "nagy dunai árvíz". Mohácson és Dunaszekcsőn mind a mai napig ez a legmagasabb vízszinttel tetőző jégmentes árvíz, tartósságát tekintve sem azelőtt azóta nem nem volt ehhez fogható hosszúságú árvíz, Budapestnél március 27-én rendelték el az árvízvédelmi készültséget, amit csak száz nappal később, július 5-én szüntettek meg, és a tartósság következtében a levonuló vízhozam is sokszorosa volt a korábbiaknak. Nem véletlenül született annyi publikáció, már az árvíz levonulásának az évében, ahol a szocialista hatalmi ágak összefogásától a nemzetközi összefogáson át az okozott károk bemutatásán keresztül részletesen tárgyalták. E bejegyzésben a rendkívüli hidrológiai és meteorológiai eseményeket mutatjuk be.

A Nagy-Hadi-sziget Belgrád előtt, a Száva összefolyásánál (#105873 Fortepan/Hunyady József)

V.b Ami nem egy általános iskolai osztály neve ebben az esetben, hanem egy légköri jelenségé, ami igen gyakran bukkan fel dunai árvizek hátterében. A meteorológiai jelenséget részletesen megírtuk az osztrák Duna-szakasz legnagyobb árvizét bemutató írásban, és ugyanez a jelenség okozta a 2024. szeptemberi Borisz-árvizet is. 1954 után alig 11 évvel megismétlődött ugyanez a római ötös/bé időjárási helyzet, csakhogy sokkal nagyobb és elhúzódóbb mértékben. 

1964. őszén egy száraz októberre egy viszonylag csapadékos időszak köszöntött be a Duna Pozsony feletti vízgyűjtőjén. Novemberre egy közepes dunai árvíz alakult ki, a csapadéknak abból a részéből, ami a hóhatár alatt hullott. Ez az átlagosnak számító csapadék a hegyvidéki térségben a hóhatár felett elraktározódott, és már a következő árvizet készítette elő. 1965. februárban és márciusban a hómennyiség folyamatosan halmozódott, és március végére az elhúzódó, szokatlanul hideg időjárás és az elmaradó időszakos felmelegedések miatt a hóban tárolt vízmennyiség fél méterrel haladta meg a sokéves átlagot. Egy március végén érkező felmelegedés 1000 méteres magasságig elolvasztatta a havat, és ezzel egy időben kezdődő kiterjedt esőzések jelentősen felduzzasztották a Felső-Dunát, aminek következtében Budapest felett március 27-én elrendelik az árvízvédelmi készültséget. A március végi, hóolvadásból és csapadékból táplálkozó első árhullám április 4-én tetőzött Budapesten 651 centiméterrel. 

1. ábra A Duna 6+1 árhulláma 1964-1965-ben Regensburg és Mohács között
(forrás: Dunai Árvíz 1965)

Az április elején beköszöntő melegebb időjárását egy újabb hűvös, csapadékos periódus követte, az ebből táplálkozó, április 10-én kialakult második árhullám három nap múlva tetőzött Budapesten, 1,4 méterrel az első hullám szintje alatt. Április 15–23 között egy újabb földközi-tengeri eredetű csapadékzóna érte el a Keleti-Alpok keleti előterét, ez az V.b időjárási esemény rendkívül nagyarányú csapadékhullást eredményezett Stájerországtól Alsó-Ausztrián keresztül egészen Dél-Lengyelországig. A csapadék már erősen telített talajra hullott, ezért nem tudván elszivárogni, egyből lefolyt. A hideg következtében a hóhatár felett eközben tovább hízott a hótakaró, 3000 méter felett helyenként az 5 méteres vastagságot is elérte. Ez a csapadékesemény rendkívül súlyos károkat okozott Ausztriában, de a Keleti-Alpok Magyarország felé tartó folyói, a Rába, Répce, az Ikva és a Lajta is kiléptek a medrükből, és a minden korábbit meghaladó vízszintek több helyütt átszakították az árvízvédelmi töltéseket, például Sávár alatt a Rába, Répcelakon a Répce, Mosonmagyaróvárnál pedig a Lajta kiöntése okozott komoly károkat. A dunántúli mellékfolyók levonuló áradása aztán találkozott a Duna harmadik árhullámával, visszaduzzasztva azokat még jóval a torkolati szakasz fölött is. Ez a hullám április 27-én tetőzött a magyar fővárosban, 616 centiméterrel.

Árvíz Budapesten 1965-ben, ismeretlen dátum. (#31497 Fortepan/Pálinkás Zsolt)

A megpróbáltatásoknak koránt sem volt még vége, májusban továbbra is kitartott a hűvös és csapadékos időjárás, Ausztriában e hónapban összesen 15–25 csapadékos napot jegyeztek fel. Május 4–11. között újabb csapadékzóna érte el a Duna nyugati vízgyűjtőjét, és a hóhatár felhúzódása elindította a Duna negyedik árhullámát, ez 699 centiméterrel tetőzött május 16-án Budapesten. Május 18–20 között az újabb rendkívüli csapadékhullás egybeesett az Alpokban bekövetkezett felmelegedéssel, melynek révén a magasabb régiókban eddig felhalmozódott, hóban tárolt csapadék teljesen elolvadt és lefolyt. Az ötödik árhullám május 26-án tetőzött Budapesten 733 centiméterrel, és Mohácson már csak 34 centiméterrel maradt el a korábbi 1954-es rekordszinttől. 

2. ábra A Duna középvízhozamainak és a hatodik árhullám hozamának összehasonlító ábrája
Passau és a Dráva-torok között (forrás: Dunai Árvíz 1965)

Május végén egy újabb csapadékesemény következtében megindult a hatodik árhullám a Felső-Dunán, majd néhány szárazabb június eleji nap után 6-án kezdődő újabb heves esőzés (június 8–11 között az Inn völgyében négy nap alatt 120 mm csapadék hullott) útnak indította a hetedik árhullámot. Ezek időbeli közelségük miatt Magyarországra érve egymásra futottak, a hetedik hullám Dunaremeténél utolérte a hatodikat. A helyzet akkor vált kritikussá, amikor a június 13–14-én Nyugat-Szlovákiában hullott rendkívüli mennyiségű csapadék felduzzasztotta a balparti Moravát és Vágot. A csehszlovákiai árvíz nagyságát mutatja, hogy a Vágon másodpercenként lefolyt 1500 köbméternyi víz jóval nagyobb volt, mint amennyi kisvizes időszakban lefolyik a Dunán Budapestnél, ráadásul ez rendkívül kedvezőtlen helyzetben emelte meg a Duna vízszintjét. Gönyűnél ekkor a Duna vízszintje már jelentősen meghaladta az addigi legmagasabb vízállást. A hatodik árhullám Budapesten 845 centiméterrel tetőzött, június 18-án. Lehetett volna ennél magasabb is a tetőzés, ha június 15-én és 18-án nem szakad át a töltés két helyen, Patnál (Zsitvatő) és Csicsónál (Csilizköz) a csehszlovák szakaszon. 

3. ábra a csehszlovákiai töltésszakadások során elöntött terület nagysága
(forrás: Dunai Árvíz 1965)

Az első töltésszakadás altalajtörés miatt következett be Pat mellett, amikor az átázott töltés már nem bírta megtartani a főágban emelkedő vízmennyiséget. 1965. június 15-én délelőtt fél kilenckor következett be a töltésszakadás, és hamarosan nyolcvan méter széles, hat méter mély résen ömlött ki a Duna az ártérre, kezdetben másodpercenként 600 köbméter hozammal, ami idővel csökkent a mögöttes 10 ezer hektárnyi terület töltődése miatt. Csicsónál két nappal később, június 17-én délelőtt 11 óra körül buzgárok jelentkeztek, és az ezeken átáramló víz gyorsan alámosta a töltést, a töltés koronája beszakadt és az átzúduló 1400 m3/sec (v.ö. fentebb a Vág vízhozamával) vízhozam 12 mély gödröt mosott ki és elárasztotta az egész Alsó-Csallóközt. Patnál június 24-ig volt átfolyás, de Csicsónál még július 8-án is ömlött a Duna a csallóközi ártérre. A töltésszakadások, és a kiömlő jelentős, kb. 775 millió köbméternyi vízmennyiség csökkentette a Budapestre érkező árhullám magasságát, egyben az árhullám tartósságát is (lásd 4. ábra).  

4. ábra A töltésszakadások miatt az árhullám gyorsabban vonult le. (forrás: Dunai Árvíz 1965)

Töltésszakadás a magyar szakaszon nem volt, ennek ellenére számos helyen szivárgó vizek fakadtak, a felgyűlt talajvíz is megjelenhetett városias területeken is. Különösen nehéz volt a helyzet a Szentendrei- és a Mohácsi-szigeten. Jugoszláviában ezzel szemben hat töltésszakadás volt, ezek azonban nem befolyásolták a magyarországi helyzetet. Július és augusztus hónapokban a további csapadékos periódusok rendkívüli módon elnyújtották az árvíz levonulását, Budapesten csak július végén süllyedt 500 cm alá a vízállás, Mohácson, ahol az 1965-ös árvíz a mai napig a rekordszintet jelenti, még augusztusban is 700 cm feletti vízállásokat mértek. 

Árvíz Budapesten 1965-ben, ismeretlen dátum (#273032 Fortepan/Schermann Ákos)

Összefoglalásként elmondható, hogy a hidrológia történetében a Dunán soha korábban nem tapasztalt tartósságú 1965-ös árvíz során a pozsonyi szelvényben március-június között összesen lefolyt 50 köbkilométernyi vízmennyiség ötöde származott hóból, 4/5-e pedig csapadékból. Pozsony felett ugyanebben az időszakban több hullámban lehullott csapadék összege 725 mm volt. 

A levonuló árvíz után elöntve maradt területek július 8-án a Táti-öblözetben (forrás)

Magyarországon 1965-ig a mértékadó árvízszint (MÁSZ) jellemzően az 1954-es jégmentes árvíz volt, egy déli szakasz kivételével. Dunaújváros és Dombori között ennél korábbi, 1940-es, 1897-es szintek jelölték a legmagasabb vízállásokat. Az 1965-ös árvíz mind tartósságában, mind a vízállások tekintetében meghaladta a korábbiakat, és Dunaszekcső és Mohács térségében a mai napig ez a legnagyobb jégmentes vízállás. Gönyűtől lefelé az 1965-ös hatodik hullám lett az új MÁSZ, és maradt egészen 2002-ig, miközben az 1926-os árvizet is meghaladta tartósság tekintetében. Ez a tartósság különösen veszélyes volt a töltések állékonysága miatt, hiszen minél tovább ázik egy töltés, annál nagyobb a szakadás veszélye. 

Nem véletlenül készültek fényképek tízezrei a töltésen dolgozó, az esőben ázó tízezernyi munkásokról katonákról, diákokról, ezek a fekete-fehér fényképek a mai napig meghatározzák az 1965-os nagy dunai árvízről alkotott képünket. 

Korábbi írásaink az 1965-ös árvízről:

• Árvíz 1965
• Árvízvédelem a szentek árnyékában - Az 1965-ös árvíz képei Vácott
• Dunában zokogó majom - Az 1965-ös esztergomi árvíz képei