Szőnyi tükörkép Szobon

 

Szőnyi István: Szobi révház (1924)

Szőnyi István (1894-1960) képzőművész, festő és grafikus életművéhez már csak lakóhelye kapcsán is számtalan dunás tájkép kapcsolódik. 1923 óta élt a Dunakanyarban, egészen pontosan Zebegényben, abban a házban, ahol jelenleg a Szőnyi István Emlékmúzeum működik. Tájképein, rézkarcain gyakori téma a Dunakanyar, a folyó, a hegyek és a közeli települések, mint például a szomszédos Szob. Van egy idilli témájú, viszonylag ismeretlen, de annál különösebb rézkarca, 1924-es keltezéssel, rajta egy támpillérre épített Duna-parti kis házzal egy hatalmas jegenyefa tövében, háttérben a Visegrádi-hegység hegyeivel. A rézlap metszése idején Szőnyinek, friss Zebegényiként, de már gyakorlott rézmetszőként tudnia kellett, hogy a kép ebben a formában nem a valóságot ábrázolja. Ugyan manapság sem a jegenyefa, sem a házikó nincs már meg Szobon, de más képek felhasználásával könnyű rekonstruálni a valódi helyzetet. 

Először nézzük, hol is járunk! Ez a házikó — mely valószínűleg tévesen kapta a révház elnevezést, hiszen a szobi rév mindig is a Luczenbacher-kastély mellett volt — Szob Zebegény felé eső részén állt, a Csák-hegy déli lejtőjén eredő Öreghegyi-patakon átívelő vasúti híd dunai oldalán, a kerékpárút hídja mellett, melyre a legjobb kilátás a vasút túloldalán magasodó kálváriáról esett. Egy 1927-ben feladott képeslapon szinte ugyanaz a táj, mint a rézkarcon, de mintha minden fordítva lenne, a Duna például a kép bal oldalán látható, és a jegenyefa is átkerült a másik oldalra. Aki ismeri a helyszínt, tudja, hogy a képeslap ábrázolja a valóságot, a rézkarc pedig tükrözi azt. 

1927. Fa és házikó

A tájkép utóélete képeslapok alapján rekonstruálható; először a jegenyefát vágták ki a ház mellől, ez legkésőbb 1942-ben megtörtént, majd a házikót bontották le a II. világháborút követően, a hasonló pozícióból fényképezett 1963-os képeslapon felbukkanó kéményes ház a patakparti házikó mögötti telken épült föl, a part mentén futó Széchenyi sétány túlsó oldalán. 

1942. Házikó. 

1963. [...]

Művészi alkotásokat nem illik módosítani, de Szőnyi István déli verőfényben fürdő rézkarca tükrözve így nézne ki: 

Megválaszolatlan kérdés marad, hogy Szőnyi szándékosan karcolta-e a rézlapra az eredeti állapotot, ami papírra nyomva tükörképként jelent meg, vagy véletlenről van szó. Az Emlékmúzeum szíves közlése szerint Szőnyi István mindkét módszerrel alkotott, úgy is, hogy a képet eredeti formában metszette a rézlapra, és úgy is, hogy a tükörképét. Sajnos a kép dunai része elnagyolt, így nem bukkan fel rajta a szobi fantom. 

A Szőnyi rézkarc forrása: Köpöczi Rózsa: A grafikus Szőnyi – rézkarcok (PMMI – Szőnyi István Alapítvány, Szentendre – Zebegény, 2000)