A folyóvölgyek morfológiája a szállított víz mennyiségétől függ. A morfológia alatt nem csupán a völgy szélességét értjük, ebbe a fogalomba beletartozik a kanyarulatok fejlettsége is. Minél nagyobb egy folyó vízbősége, annál nagyobb kanyarulatokat képez. Ha azt vesszük, hogy egy folyó vízhozama akár egy éven belül is nagy eltéréseket mutat, különösen igaz ez a földtörténeti korokra. Régen elhagyott medrek kanyarulatfejlettségéből tudunk következtetni a régi korok vízhozam-viszonyaira. Éppen ezért egy geográfus mindig gyanakodni kezd, ha egy hatalmas, széles völgyben egy pataknak sem nevezhető erecske csordogál. A Wellheimi-völgy Bajorországban éppen egy ilyen hely.
Mintha egy zöld vizű folyó kanyarogna a Frank-Alb mészkővonulatai között. Vízfolyásnak azonban nyoma sincs. A szántóföldek világos és az erdők sötétzöldje éles határt képezve rajzolja ki egy hatalmas ősfolyó fél-egy kilométer széles völgyét. Rennertshofen és Dollnstein között Wellheimi-(száraz)völgynek nevezik, Dollnstein és a duna-parti Kelheim között az Altmühl-patak folyik benne. Ez az ősfolyó völgy összesen 120 kilométernyi hosszúságban kanyarog az erdővel borított jura mészkőszirtek között. Utolsó 35 kilométerén, Dietfurt városától a Duna-Majna-Rajna csatorna medre tölti ki.
 |
| A Wellheimi-szárazvölgy ősi mederformái. Forrás: urdonautal.info |
Még az Altmühl-patak sem rendelkezik elegendő vízhozammal ahhoz, hogy ilyen méretű völgyrendszert alakítson ki. Mindössze 220 kilométert tesz meg a Középső-Frankóniai forrásától a Dunáig. Átlagos vízhozama 17 m³/s, a valaha mért legnagyobb érték 159 m³/s volt. Ebben a széles völgyben úgy veszik el, mint a lábunk, amikor egy óriás cipőjét próbáljuk felhúzni. Itt egykor egy sokkal bővízűbb folyónak kellett folynia. Vajon melyik lehetett ez a folyó?
 |
| Az Altmühl folyócska Eichstätt városánál |
A közelben csak egyetlen folyó rendelkezik ilyen völgy kialakításához elegendő vízmennyiséggel. A Duna. Azonban ha kicsit visszamegyünk az időben, egészen a pliocén korig (5,332-2,528 millió éve), kiderül, hogy mindez korántsem ennyire egyértelmű. A Felső-Duna-völgy mai helyét az Alpok kiemelkedése után sokáig tenger borította. A Duna forrása és a torkolata is teljesen másutt volt mint manapság. Ekkor még az Alpokban eredt és szép fokozatosan töltötte fel a sekély, félsós (brakkvizű) tengeröblöt, mely valahonnan a Fekete-tengertől nyúlt fel, egészen Dél-Németországig. Amikor az Altmühl mai völgye kialakult, a Duna-delta valahol Bécs környékén lehetett.
 |
| Az ős-Duna és ős-Majna torkolatvidéke Dollsteinnél. Forrás: urdonautal.info |
Az ős-Duna, mely e völgyrendszert kialakította, sokkal bővízűbb volt ezen a szakaszon mint napjainkban. Az Altmühl-patak felső völgyében ekkor még az ős-Majna folyt, ide hordta vizét a Fulda és a Neckar is. Mégis mi történt ezekkel a mellékfolyókkal? A pliocén óta a Dunát ért komoly vér(víz)veszteségért egy másik folyó felelős: a Rajna. A Rajna fokozatosan tolja egyre keletebbre a kontinentális vízválasztót. Árkos lezökkenésű völgyével sorban elvonzotta a Duna mellékfolyóit. Az Altmühl-völgy kiszáradásáért azonban nem okolhatjuk a Rajnát.
 |
| Egykor Duna-völgy, ma patakvölgy - a Schutter. Forrás: wiki |
Ingolstadt városa mellett egy kicsiny patak ömlik a Dunába. A középkorban a Schutter vizén őröltek a helyi molnárok malmai. Ez a patakocska egészen 80 000 évvel ezelőttig ugyancsak Duna meder volt, miután az Altmühl-völgyből eltűnt a főág. Ha valaki erre jár, hiába keresné a Dunát, helyette csupán ezt a vékony erecskét találná a széles völgyben, Ingolstadttól nyugatra. Itt jóval kevesebbet időzött a folyó, ugyanis hamarosan új medret talált magának egy déli mellékpatakja völgyében. A Neuburgi-patak hátravágódása néhány kilométerrel újból lerövidítette a Dunát. A lerövidülés esésnövekedést vont maga után, hiszen rövidebb szakaszon teszi meg ugyanazt a magasságkülönbséget. A neuburgi szakaszt a folyó a mai napig nem lakta be teljesen. A táj képe itt teljesen más, mint a széles, lapos Altmühl völgyében.
 |
| A weltenburgi kolostor Kelheimtől nyugatra a világ legrégebbi sörfőző apátsága. Forrás |
A weltenburgi kolostor mellett látható, mészkőfalak között kanyargó 60-100 méter széles Duna már csak halvány mása annak a bővízű ősfolyónak, amely a pliocén-pleisztocén határán megformálta az Altmühl völgyét. A teljes alpi vízgyűjtőjétől megfosztott Duna jóval kisebb völgyet és kanyarulatokat alakított ki új, immár véglegesnek tűnő szakaszán.
Magyarországon az Érmellék hasonlítható az Altmühl völgyéhez, itt a Tisza régi medrét "örökölte" meg az Ér-patak.
Ajánlott olvasmány:
- Franz X. Bogner: Im Urdonautal der Altmühl, 2001
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése