A dunai gőzhajós - gróf Széchenyi Ödön

1867. május 18-án Verne Gyula üdvözölte elsőként a Párizs rakpartjára lépő Széchenyi Ödön grófot, aki Hableány nevű gőzhajójával 43 nappal azelőtt, április 6-án indult útnak Budapestről, hogy kizárólag belvízi úton eljusson Párizsba, a Világkiállításra. Verne valószínűleg soha nem felejtette el ezt a találkozást és Széchenyi Ödönről mintázta meg később dunai hajósának, Borus Demeternek alakját. 

A Hableány Párizsban (forrás: edesotthon.blogspot.com)

Széchenyi István kisebbik fia volt Széchenyi Ödön, akinek 1867-es hajóútját több okból is elfelejtette az utókor. Elsősorban az 1867. év koronázási eseményei, másodsorban Ödön gróf kiemelkedő tűzoltóság-szervező munkája szorították háttérbe ezt a nem mindennapi utazást. Mindenképpen úttörő küldetés volt ez, hiszen a gróf éveken keresztül készült rá, képezte magát mind elméletben, műegyetemi tanárok segítségével, mind pedig gyakorlatban, amikor a Hildegard és a Franz Josef gőzösökön háromszor tette meg oda-vissza a Budapest-Galac hajóutat. Ezáltal sikerült tökéletesre csiszolnia gépészeti, vízrajzi és kormányosi ismereteit, melyek nélkülözhetetlenek voltak a 2000 kilométeres utazáshoz.

Hajóját kifejezetten erre az útra építtette. Ez egy 20 méter hosszú, 2,33 méter széles és 0,56 m merülésű kisméretű vastestű gőzbárka volt, mely a keresztségben a Hableány nevet kapta. Höcher Adolf tervei alapján Hartmann József újpesti hajóépítő telepén készült, mely a Szúnyog-sziget (ma Népsziget) melletti lezárt téli kikötő partján állt. 1866 novemberére került üzemképes állapotba. 6 lóerős motor hajtotta, melyben 4 atmoszféra nyomás dolgozott. 

gróf Széchenyi Ödön pasa (kép: gyujtoforras.hu)

Az előkészületekről és motivációjáról így írt naplójában:

"Azon eszmétől áthatva, hogy boldogult atyám áldásdús nyomdokát követve csekély tehetségem szerint hazánk anyagi jólétét én is előmozdítsam, hogy hazánkat a legszélsőbb Nyugat-Európa államaival egy már létező ugyan, de alig vagy éppen nem ismert vízi út által összeköttetésbe hozzam. Egyszersmint pedig gazdászati iparunk roppant fejlődéséhez honi terményeink iránt a külföldön örömünkre nyilatkozó és naponként jobban növekvő kereséshez arányban álló közlekedési utat nyissak meg. E kitűzött nagy és szent cél elérésére nem kímélve sem fáradságot sem költséget egyrészt, másrészt pedig nem törődve az annyi oldalról felém intézett visszariasztó ijesztgetésekkel rendíthetetlen elhatározással hozzáfogtam még a jövő leplében elburkolt, kétes kimenetelű utam előmunkálataihoz. Mindenekelőtt tehát oly nagyságú hajót építettek, amely úgy hosszúságra mint mély járatára és szélességére nézve a legkisebb mélységű s legkeskenyebb folyókban illetőleg csatornákban használható legyen."

A hajó kapitánya ő maga lett, a kormányzással Folmann Alajost, az Egyetértés Pest Hajósklub elnökét bízta meg. Kettejükön kívül a legénység tagja volt még egy gépész, egy fűtő és egy szakács is. Április 6-án "bontottak vitorlát" Párizs felé az újpesti Téli Kikötőből.

A Hableány útja (lilával) Budapestről Párizsba (forrás: kriegsmarine.hu)

Ha a mostani viszonyokat vesszük a gróf kétezer kilométeres útja mai ésszel felfoghatatlanul hosszú ideig, összesen 43 napig tartott. Négy napi hajózás után, április 10-én érték el Pozsonyt, miután az Orsova vontatógőzös segítségével sikeresen leküzdötték a Kisalföldre kiérő Duna esésnövekedését. 25-én már Passauban jártak, 28-án Regensburgban. Három napig utaztak a Lajos-csatornán, a mai Duna-Majna-Rajna csatorna elődjén, mely 1836-1845 között épült meg és nevét a bajor királytól kapta. Kelheimtől az Altmühl és a Regnitz folyók felhasználásával ért el Bambergnél a Majnáig. Hossza 177,6 km volt, ebben az időben már kezdett elavulni, ugyanis a partján futó vasút jóval gazdaságosabbnak bizonyult a keskeny és rengeteg zsilippel tagolt csatornánál. Május 2-án érték el a Majnát, majd rövid frankfurti szerelés után 6-án már Straßburgnál, a Rajnán pöfékelt a Hableány. Innen nyugat felé fordult és végül május 18-án kötöttek ki Párizsban.

A párizsiak csodájára jártak a magyar gróf gőzhajójának, hiszen a városban magyar zászló alatt közlekedő hajó még sohasem kötött ki. Maga III. Napóleon császár is megfordult a Hableány fedélzetén, feleségével Eugéniával együtt egy rövidebb sétahajózáson vettek részt. A császár a kontinens keresztülhajózásáért elismerése jeléül a francia Becsületrenddel tüntette ki Széchenyi Ödönt. Hajóját pedig az éppen ekkor megrendezett párizsi Világkiállítás aranyéremmel jutalmazta. 

Az utazás párhuzamát nehéz nem felismerni a Verne dunai hajósában, melyet a szerző 1901-ben vetett papírra és csak halála után 1908-ban adták ki. A történet 1876-ban játszódik, főszereplője ipolyszalkai álcímen utazó bolgár, míg rendőr főszereplője magyar. Azt gondolom nem túl merész állítás, hogy a regény azon a 1867. évi tavaszi reggelen született meg, a párizsi rakparton, amikor a francia író és a magyar gróf kezet ráztak egymással.

A hableány utóélete már kevésbé dicsőséges. A visszaútra már sajnos nem került sor, ugyanis a gróf Párizsban eladta hajóját egy francia írónak, Turna von Félixnek. Az 1870-71-es porosz-francia háborúban francia lobogó alatt a Marne folyón teljesített szolgálatot. A békeszerződés után a németek hadizsákmányként a Rajnán állították üzembe. 1874-ben, egy kazánrobbanás következtében süllyedt el. Ám ekkor már gróf Széchenyi Ödön Konstantinápolyban szervezte a városi tűzoltóságot a szultán felkérésére...

Érdekesség, hogy a Hableány másolatát 2000-ben kezdték el építeni, mely jelenleg a Balatoni Sétahajózási Kft. tulajdonában van, mint a Balaton egyetlen lapátkerekes gőzöse.

További információ a Hableányról: http://www.hajoregiszter.hu/hajoadatlap/hableany/2016/gyujtemenyek