Három mondat Keveváráról

Szent Ábrahámtelke, avagy Ráckeve 2020. őszén.

Oklevelek tanúsága szerint Szendrő 1439. évi eleste után a déli határvidék egyik fontos dunai átkelőhelye mellett álló Kevevára szabad királyi városból menekülő rácok egy csoportja hónapokon keresztül bolyongott Pest környékén és a Szentendrei-szigeten, mígnem végül letelepedhettek az egyesek szerint elnéptelenedő, mások szerint még nagyon is lakott Szent Ábrahámfalván, a mai csepel-szigeti Ráckevén, egy olyan helyen, ahol korábbi otthonukhoz hasonlóan rév vezetett át a Dunán. 

Keve várdombja és a Dunavác-ág (forrás)

Az egykor szigeten álló kevei várat nem csupán a török fenyegette pusztulással (legkésőbb 1552-ben meg is szállták), hanem az erőd déli falainak állapota, valamint Pesty Frigyes eltűnő vármegyékről szóló írása szerint a Duna is, pontosabban annak a Dunavác nevű ága mosta alá folyamatosan: "1879. évben is egy több mint száz méter széles leszakadás történt, és az erődítés egy tetemes része esett ismét a hullámok áldozatául. Ily alkalommal több barbár kori tárgy kerül napvilágra és hírt mondanak a telep ős régiségéről." 

Keve vármegye elhelyezkedése (forrás: C. Tóth Norbert)

Miután a pozsareváci békében a Temesköz, mai nevén a Bánság is felszabadult a török uralom alól, a világ annyira megváltozott, hogy a déli megyéket, így Keve vármegyét, például Bodrog vármegyéhez hasonlóan hiába keresték a korabeli közigazgatás újjáélesztésével foglalkozó szakemberek, akik végül katonai szempontok alapján döntve katonai határőrvidékké alakították területének egy részét, ráadásul székhelyét ekkoriban már nem Kevevárának hívták, hanem Kubinnak.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Pesty Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék
• https://djnaploja.wordpress.com/2013/06/20/keve-vara/
• https://varak.hu/latnivalo/index/2013-Kevevara-Keve/
• C. Tóth Norbert: Ráckeve középkori oklevelei, 2021.