2023. március 27., hétfő

Kastélysziget Regensburgban

Regensburgban, az Oberer Wöhrd északi partján lévő ösvényen két indokolatlan fahíd áll. Indokolatlanok abból a szempontból, hogy alattuk nincsen vízfolyás, csupán egy árok, amely egy elhanyagolt kastélykertet fog közre. Mivel a helyszínen nem derült ki, hogy a kastély építtetője csak birtokba vett egy dunai szigetet, vagy konkrétan csinált magának egyet, mostani írásunkban a szigetecske eredetének nyomába eredünk!

Pavilon a Lauser villa szigetén, Anton Radl festménye 1803. (forrás)

Magántulajdonban álló magyar dunai szigetről már volt szó a blogon, azonban ez feltehetően Németországban és Ausztriában elterjedtebb dolog lehet, már csak a magántulajdonhoz való hozzáállásuk miatt is. A regensburgi Lauser Insel körbejárása éppen a magántulajdon jelleg miatt nem lehetséges, bár csak jelzésértékű a kb. három méter széles mellékágon áthúzott szalagkordon. Ez a kordon azonban a becsületes látogatók elől el tudja rejteni az egyik legérdekesebb kérdést: hogyan lehet a parton álló kastélyból átjutni a szigetre... 

A kerti pavilon 2023. januári állapotában, a kastélysziget keleti csúcsán.

Valószínűleg ez nem volt mindig így, de jelenleg nincs lezárva az egész sziget, a parti sétány keresztülvezet a dunai oldalán, a birtok kerítése ugyanis jó tíz méterrel beljebb található a Dunához képest. Karl Bauer kutatása szerint a Lauser-sziget viszonylag öreg, 1645-ben már említik Vischerwörth néven. Fennmaradt a mellékág neve is, amely megerősíti a halászattal kapcsolatos feltételezéseket. A Fischgang vagy Fischgraben elnevezés valószínűleg arra utal, hogy a kis ágat a halászok rendszeresen elrekesztették, de a Graben szó utalhat a mesterségesen kialakított vagy kimélyített mederre is.

Fahíd a szigetre

Nem kell túl nagy birtokra gondolni a kastélysziget elnevezés hallatán. A sziget-kert mindössze 6000 négyzetméter, legnagyobb hosszúsága 200 méter, legnagyobb szélessége 40 méter. Mivel egy városi szigetről van szó, a Duna vizén kívül az árvízvédelem is formálta felszínét. És mivel egy kastélykertről van szó, meg kell említeni a tájépítészet felszínformálását, bár a természet ezt a megfeszített munkát szinte teljesen felülírta az utóbbi évtizedekben, és a kert manapság elhanyagoltan áll. Sokan azt gondolnák, hogy ha egy terület gondozását abbahagyjuk akkor valami idilli természetközeli állapot áll be rövid időn belül. Totális tévedés. A gyakorlat azt mutatja, hogy valami mesterséges rendezetlenség veszi át a helyét. Például kúszónövények. Esetünkben a minden mást kiszorító borostyán lesz az egyeduralkodó, felkúszva még a fákra is. 

Magánsziget, magánmeder belépni tilos!

Hogy mikor kezdődött a sziget kertté válása? Erre a wikipdia egyértelmű választ ad: 1795-ben, amikor elkezdték építeni a kastélyt a Duna partján. Ha azonban mélyebbre ásunk, arra juthatunk, hogy jóval korábban is kert állt a szigeten, sőt, mintha a hozzá tartozó kastély is öregebb lenne. A Liebl utca 2. szám alatt álló kora klasszicista kastélyt Georg Friedrich von Dittmer, pomerániai származású kereskedő, bankár építette. A célja az volt, hogy közel a városhoz legyen egy háza, ahol kerti mulatságokat rendezhet a természet lágy ölén. Von Dittmertől ugyanis nem állt távol a nagyzolás, ami elsősorban a frissen szerzett nemességéből következett. II. József császár 1781-ban osztrák nemességet adományozott neki, emellé 1800-ban báró rangot is kapott. Bajor udvari tanácsos, mi több udvari bankár is volt, aki saját pénzéből kölcsönzött például a Wittelsbachoknak a franciák elleni háborúra. Feljegyezték róla, hogy remek bálokat szervezett és volt, hogy fáklyavivők kísérték a négylovas hintóját Regensburgban.

Kilátás a Lauser villára és a mederre nyugat felől.

A kora klasszicista stílusú épület 1798-ban már állt. Az építész Joseph Sorg volt, aki a kastély alapját tölgyfacölöpökre építette, a Duna gyakori áradásai miatt. Az angolparkká alakított sziget meredek partja ugyancsak favázas biztosítást kapott az alámosódás ellen, a kezdő képen látható festmény tanúsága alapján. Keleti csúcsán egy díszes pavilon állt, üvegablakait kínai életképek díszítették, belsejét pedig olajfestmények. Sajnos az egykori bálok mementója ma már meglehetősen romos. Létezett azonban egy nagyobb pavilon is a sziget közepén, de ezt már lebontották.

Az utolsó előtti tulajdonosokról elnevezett Lauser villa,
az eggyel korábbi tulajdonosról elnevezett Liebl utcában.

Von Dittmer öregkorában az Oberer Wöhrd-ön álló kastélyában élt, de utódai eladták az 1830-as években Johann Baptist von Liebl-nek, a hercegi bírói tanács egyik tagjának, akiről később a kastély utcája kapta a nevét. 1903-ben újabb tulajdonosváltás következett, ekkor vásárolta meg a kastélyt a névadó gyáros Lauser család. 1945 óta a kastély egyre pusztult, csak az 1970-es években elvégzett restauráció mentette meg, amikor a tölgyfa cölöpöket betonalapra cserélték. 1993 óta a Lauser villa tulajdonosa von Poltenbach báró, aki részben felújíttatta a kastélyt, de ez csak az utcai fronton látványos. A szigeti oldal még mindig meglehetősen viharvert állapotban van. 

A regensburgi báró Berberich-kert 1781-ben. (forrás)

A források egyértelműen a von Dittmer családot említik, mint a klasszicista kastély építtetőjét, azonban egy 1781-es Regensburg térkép szerint már állhatott a helyén épület korábban, sőt ekkoriban már a sziget-kertnek is léteznie kellett. 

Johann Mayr 1781-es Regensburg térképét dél felé tájolták, balra a híres kőhíd látható, egyik végén Stadtamhof, a másikon pedig Regensburg, közöttük a helyi szigetvilág terült el. Ennek egyik tagja mellé a Berberich Garten felirat került. A Berberich-kert névadója kizárásos alapon Franz Ludwig von Berberich lehetett, aki a regensburgi Thurn und Taxis hercegi család könyvtárának igazgatója volt 1773-1784 között. Von Berberich 1784-ben bekövetkezett haláláig viselte ezt a kitüntető címet. A Berberich-sziget, vagy -kert mellett (attól délre a parton) az Oberer Wöhrd-ön egy épületet látunk, amely kiterjedését tekintve hasonló nagyságú lehetett mint a későbbi Lauser villa. Hogy mi lehetett ez az épület, mikor és ki építette további kutatást igényelne. Annyi bizonyos, hogy valamikor 1705 után épülhetett fel. 

1705-ben már létezett a sziget. Jakob Weisshof: Regensburg (forrás)

Jakob Weisshof 1705-ös térképén látható jó pár épület a külterületnek számító Oberer Wöhrd-ön, bár ezek egyike sem tűnik főúri kastélynak. Ez a térkép valószínűleg bizonyíték arra, hogy a regensburgi kastélyszigetet a természet, jobban mondva a Duna sodrása alakította ki, és a bajor tájépítészek már meglévő anyagból formáltak belőle egy főúri kastélykertet. 

Annak ellenére, hogy a szigetecske jelenleg is főúri birtokban van, még a tájépítészet sem tudna belőle újra dunai szigetet csinálni. A kiszáradt mellékága ugyancsak emberi beavatkozás következménye. 1977-ben készült el az alig egy kilométerre lévő regensburgi duzzasztómű. A Lauser-sziget ennek az alvizén található, és a lezúduló víz szintje a bevágódás miatt mélyebben van mint a duzzasztás előtti vízállás. Átlagos vízállásnál már lefűződött, a Duna csak az árvizek idején veheti újra birtokba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...