Kenderesek

A Kenderesek elöntött ártere 1965. július 8-án. (fentrol.hu)

Idén volt a kerek, hatvanadik évfordulója a legtartósabb dunai árvíznek, 1965 nyarán vízállásrekordok is megdőltek, és ekkor folyt le egyszerre a legnagyobb vízmennyiség a Dunán a mérések kezdete óta. Az árvíz levonulásának pillanatképei légifotókon is fennmaradtak, a fentrol.hu oldalon érdemes a Duna mellé georeferált képek közül az 1965-ös dátumúakat keresni, érdekes jelenségekkel lehet találkozni, amelyek nem csak az árvízről, de a part geomorfológiájáról is mesélnek, például ott is, ahol a Duna Esztergomot elhagyva Szentgyörgymező mellett északi irányból kelet felé fordul. 

Egy 1965 június 8-án, a hatodik hullám után apadó vízállásnál (Nagymaros: 516 cm) készült légifelvételen egy régi partvonal rajzolódik ki az 1714-es folyamkilométer-tábla és a régi dédai csárda között, két kilométeres hosszúságban. Ekkor már túl vagyunk az árvíz nehezén, de a Duna rajta hagyta a nyomát a parton, az uszadék és az átázott talaj halványabb színe kirajzolja a legnagyobb elöntés határát, miközben a visszahúzódó víz még mindig jelentős területet birtokol, ugyanis itt azóta sem épült árvízvédelmi töltés ennek a kis ártérnek a bevédésére, a Dunáig érő telkek alja szabad prédája az árvizeknek manapság is. Ezen a szakaszon a Duna ártere szűk, Szentgyörgymezőnél az árvízmentes magaspart alját mossa, szemközt a Kovácspataki-hegység ugyancsak közvetlenül a folyó fölé magasodik.

A légifotón felbukkan egy további geomorfológiai csemege; a Csenke-patak "deltája" avagy kicsiny hordalékkúpja, ami az elöntött ártéri területen képez egy enyhe "bedudorodást" a partvonalon. Ez a "dudor" forma kisebb-nagyobb formában az összes Dunakanyar-béli patak torkolatánál megfigyelhető, normál vízállás esetén is, itt, Szentgyörgymezőn azonban egy paleo-hordalékkúpról van szó, amit csak árvizek idején válik láthatóvá, ugyanis a Csenke-patak vízhozama elég csekély, időszakosan ki is szárad, ráadásul a torkolatát át is helyezték, amikor egy nyílegyenesen kiásott mederbe csatornázták, így a hordalékkúpja inaktívvá is vált, többé nem növekedik már. 

Az 1965-ös felvételen nem csak a fák bukkannak elő a víz alól, hanem a Duna középvízi medrének partja, amely egy részen úgy tűnhet, hogy szigetként rajzolódik ki ennél a vízállásnál. Azonban itt nincs szó szigetről, csak a Szentmária- és a Helemba-sziget erdős csúcsa lóg bele a képbe. A halványan látszódó szárazulat egy parti hát, ahol a folyó áradásai először rakják le a durva szemcsés hordalékukat, így megemelve ezt a part menti sávot. Beszédes dűlőnév a "Kenderesek" is, árvízjárta helyre utal, mint oly sok más helyütt a Duna mentén, ugyanis ez a növény kedveli az öntéstalajokat, rostjainak kinyeréséhez pedig áztatás szükséges. 1826-ban így jellemezték ezt az árvízjárta területet a Duna mappáció földmérői:

"A Dédai csárda közelében, a jobb parton található Büdös Tanyák legelő dombos területet képez a fogadó mögött, Esztergom felé pedig homokdűnékkel borított, amelyek csak helyenként vannak fűvel, gyógynövényekkel és cserjékkel benőve; egy helyen nagyon jól növő fűzfák is vannak ültetve; két helyen pedig mocsaras a talaj, a Kis Tó nevű mocsár náddal benőtt. A parttal határos Kenderesek és Duna melléki földek mezőgazdasági területek ugyan homokosak, de többféle gyümölcs nagyon jól megterem itt: a Duna áradásakor ezek a mezők nagyrészt elárasztódnak."

Elképzelhető, hogy korábban ez az alacsony ártéri parti sáv kiterjedtebb volt. Szentgyörgymező a Duna egy domború kanyarulatát alkotja, ahol a tankönyvi példák szerint a partnak folyamatosan terjeszkednie kellene a sekélyebb oldalon, miközben a szemközti, homorú partot a sodrás alámossa, és pusztítja. Csakhogy ebben az esetben a tankönyvbe egy komoly módosító tényező firkált bele filctollal; a Garam folyó és az általa szállított nagy mennyiségű durvaszemcsés hordalék miatt a zátony- és szigetképződés a part homorú oldalán zajlik, miközben a délre térülő sodorvonal a szentgyörgymezei partot mossa el. Ez a pusztító hatás a Kenderesek felé egyre gyengül, az alacsony ártér keskeny sávja ennek következtében fennmaradhatott.

A Kenderesek ártere 1826-ban, rajta az elöntési határral