Alacsony vízállás a Dunán - 2015

IN ENGLISH

A rekordmeleg és csapadékszegény nyár meghozta az alacsony dunai vízállást. Arra kértük és még mindig kérjük olvasóinkat, hogy küldjenek fényképeket, ha valami érdekeset látnak a kiszáradó medrekben, vagy esetleg csak teljesen másképpen fest a megszokott tájkép. Úgy tűnik az alacsony vízállás marad és a vízgyűjtő kiürülésével esély van egy újabb rekordközeli alacsony vízállásra. 

Budapesti vízállás és előrejelzés 2015.07.27.-én este tíz órakor

A legfrissebb előrejelzés szerint ugyan még messze vagyunk a legutóbbi, 2003. évi rekord alacsony vízállástól, és az előrejelzések szerint a hidegfront hatására kissé emelkedik a vízszint, de ennek ellenére érdemes fényképezőgéppel járni a partot! 

De miért érdekel minket a kisvíz ? - hiszen a közvéleményt jobbára az árvizek mozgatják meg. Kisvíz idején feltárulnak a Duna medrének eddig rejtve maradt formái. Olyanok, amelyek elsősorban a hidrológusokat és a geomorfológusokat érdekelnek: zátonyok, üregek, kőszórások, surranók. Előbukkanhatnak roncsok, hajók, avagy örülnek a búvárrégészek is, munkaruha nélkül is dolgozhatnak. Új arcát mutatja a Duna, helyenként inkább hasonlít sivatagra, mint Európa egyik legnagyobb folyójára.

Vannak olyanok is, akik kevésbé örülnek: például a hajósok, akik egy-egy gázló miatt heteket is vesztegelhetnek. Vagy a természetvédők, akik szeme láttára pusztulnak el a halak a kiszáradó holtágakban.

Budapesten eddig a legkisebb vízállást 1947. november 6-án mérték ez 51 cm volt, Vácott 2003 augusztus 29-én -45 centimétert. Ez nem elírás, a vízmérce az egy állandó valami, ha a meder mélyül, akkor sem helyezik át a 0 pontját, legfeljebb hozzátoldanak alulról. Sajnos ez már egyáltalán nem ritka jelenség. 

Ha hasonlóan érdekes dolgot látnak olvasóink, ne habozzanak lefényképezni és elküldeni nekünk (pontos helyszínnel és dátummal) az email címünkre, de akár fel is tölthetik a facebook oldalunkra!

Ezek az eddig beküldött képek (időrendben lefelé fiatalodnak): 

Jendricsné Vörös Dóra: Dunapart a kisoroszi szigetcsúcsnál, 2015.07.17. 18:30. Budapesti vízállás: 160 cm

Kurdi Imre: Felsőgödi Strand. 2015.07.19. Budapesti vízállás: 147 cm

Zirig Árpád: Morgó patak torkolata 2015.07.22. 20:00 Budapesti vízállás: 138 cm

Zirig Árpád: Morgó patak torkolata 2015.07.22. 20:00 Budapesti vízállás: 138 cm
  

Horváth Tibor: Alsógöd, "11-es" utcával egyvonalban, az egyre jobban előbukkanó vulkáni tufa-pad. 2015.07.23. 22:30 perc. Budapesti vízállás: 139 cm 

Verőce, kőfal alatti part.  2015.07.25. 17:00. Budapesti vízállás: 139 cm 

Verőce, kőfal alatti part.  2015.07.25. 17:00. Budapesti vízállás: 139 cm 

Horváth Tibor: Alsógöd, "11-es" utcával egyvonalban, az egyre jobban előbukkanó vulkáni tufa-pad, és ahogy megtöri a vizet! 2015.07.26. 21:40 perc. Budapesti vízállás: 137 cm

 Szilágyi Csilla: Inn, Duna, Ilz - Passau: 2015. július 26.

Cigány-zátony, Mohács

Kurdi Imre: Sződliget, sarkantyú. 2015.07.28. Budapesti vízállás: 135 cm

Kurdi Imre: Sződliget, pataktorkolat. 2015.07.28. Budapesti vízállás: 135 cm

 Alsógödi Strand, 2015 08.01 9:00 Budapesti vízállás: 139 cm

Oligocén agyag bukkan elő Alsógödnél kivíz idején

  Dunakeszi révátkelés 2015.08.01 9:30 Budapesti vízállás: 139 cm

A Csurgó hordalékkúpja Dunakeszi 2015.08.01 9:30 Budapesti vízállás: 139 cm

Göd, keresztgát 2015.08.01 15:30 Budapesti vízállás: 147 cm

Gödi-sziget északi csúcs 2015.08.01 15:30 Budapesti vízállás: 147 cm

 Kovács Miklós: Kacsa-sziget, Pócsmegyer 2015.08.05 Budapesti vízállás: 145 cm

Kovács Miklós: Kacsa-sziget, Pócsmegyer 2015.08.05 Budapesti vízállás: 145 cm

Kovács Miklós: Római-part, Budapest 2015.08.05 Budapesti vízállás: 145 cm

Kovács Miklós: Palotai-sziget öble, Budapest 2015.08.05 Budapesti vízállás: 145 cm

Wirker Károly 2015.08.11. Süttő, Madár-sziget feletti zátony

Sziget fesztivál, Óbudai-sziget északi csúcs 08.13

Schmidt Ádám József: Ördögárok-torkolat 2015.08.13. 10-11 óra Budapesti vízállás: 107 cm

Vessző Katalin: Római part 2015.08.14. délelőtt Budapesti vízállás: 113 cm
   

Vessző Katalin: Római part 2015.08.14 délelőtt Budapesti vízállás: 113 cm

Vessző Katalin: Római part 2015.08.14 délelőtt Budapesti vízállás: 113 cm

Vessző Katalin: Szentendrei kavicssivatag 2015.08.14. délután. Budapesti vízállás: 114 cm

Kürti Gábor Dezső: Helembai-zátony 2015.08.15 Budapesti vízállás 109 cm (Szob -17 cm)

Tarr Dominik: Kis-Háros-sziget, Nagytétény 2015.08.16. 14-15 h Budapesti vízállás: 98 cm

Tarr Dominik: Kis-Háros-sziget, Nagytétény 2015.08.16. 14-15 h Budapesti vízállás: 98 cm

Becz Miklós: Dunaszekcső, löszbaba-zátony a löszfal alatt, ismeretlen dátum

Bucsek Tamás: Vác 2015.09.20 este Budapesti vízállás: 95 cm

Horváth Tibor: Zátony a Megyeri híd tövében. 2015.09.22. Budapesti vízállás: 76 cm

Horváth Tibor: Alsógöd, az egyre jobban előbukkanó vulkáni tufa-pad. 2015.09.22. Budapesti vízállás: 76 cm

Szentendrei-szigetcsúcs, 2015.10.04 Budapesti vízállás: 72 cm

Szobi-, Helembai-zátony, háttérben a Helemba-sziget 2015.10.05. Budapesti vízállás: 67 cm

Willant Zoltán: Garam-torkolat. Nov. 8. 2015. 30 cm esztergomi vízállás

Willant Zoltán: Garam-torkolat. Nov. 8. 2015. 30 cm esztergomi vízállás

Érdi Tibi: Zátony Halászteleknél

Érdi Tibi: Kis-Háros-sziget, Budapesti vízállás: 84 cm

Érdi Tibi: A Nagy-Háros-sziget déli csúcsa

Willant Zoltán, Esztergom, Prímás-sziget mellékága. November 12, Esztergomi vízállás: 23 cm

Willant Zoltán, Esztergom, Prímás-sziget mellékága. November 12, Esztergomi vízállás: 23 cm

Willant Zoltán, Esztergom, Prímás-sziget mellékága. November 12, Esztergomi vízállás: 23 cm

Hajtűkanyar a Dunán - Schlögener Schlinge

Kétségkívül Ausztriának jutott a legszebb Dunakanyar. Passau és Linz között félúton a Duna egy olyan hajtűkanyart rajzol, mint amilyeneket a Tiszától szoktunk meg az Alföldön a folyószabályozás előtt. Csakhogy itt az övzátonyok és sarlólaposok helyett meredek erdős hegyoldalakat találunk, azokon túl pedig mezőgazdaságilag hasznosított fennsíkokat. 

Kilátás a hurokra (forrás)

A Duna itt s, éppúgy mint Wachauban Werfensteinnél és Jochensteinnél a Cseh-masszívum gránit és gneisz tömegét vágja át. A Dunától délre eső része, a Sauwald az Alpok előhegységének számít, de geológiailag a Cseh masszívum lepusztult variszkuszi hegytömegének része. Elnevezése az itt honos vaddisznóktól származik, legnagyobb magassága 895 méter. Északra a Mühlviertel központi fennsíkja terül el. Ez a fennsík átlagosan 260 méterrel emelkedik a Duna vízszintje fölé és mindenhol meredek hegyoldalakkal szakad le a Duna-völgyébe. Ezért fordulhat elő, hogy a folyópart itt meglehetősen gyéren lakott, a települések a fennsíkra koncentrálódnak. A táj képén is megmutatkozik ez a domborzati kettősség. A magas és meredek part két oldali erdősávval kíséri a folyót, mintegy zöld kontúrral kiemelvén a kék szalagot. Odafenn pedig a szántóföldek, erdőfoltok, legelők és települések foltjai alkotnak egy mintás takarót. 

Schlögen hurka odafentről (forrás)

Schlögennél a Duna vízszintje körülbelül 280 méterrel emelkedik a tengerszint fölé, de ez nem természetes állapot, ugyanis a körülbelül 20 kilométerrel lejjebb lévő aschach-i vízerőmű visszaduzzasztó hatása itt is érvényesül. Szükség is volt a vízszint megemelésére, ugyanis a schlögeni kanyarulat az egyik legveszélyesebb része volt a felső-ausztriai Dunának a hajósok számára.

A hajózás győzött, és ennek a kanyarulat szigetei zátonyai itták meg a levét. Érdemes összehasonlítani az alábbi képet a többivel. A Nagymarosnál majdnem felépült duzzasztó hasonló módon tüntette volna el az összes szigetet egészen Esztergomig.

Schlögen a duzzasztás előtti kisvíznél (forrás)

Kanyarulat domború részén épül a part, míg szemközt régebben elmosódott, de ezt a luxust ma már nem engedheti meg magának a Duna az itt kanyargó, turisták százezrei által használt kerékpárút miatt. A schlögeni hurokban található emberek túlnyomó többsége turista, helyiekkel csak egészen elvétve találkozni, ez a jelenség a domborzati viszonyokra vezethető vissza.

Kilátás a Schlögener Blickről (forrás)

Mindössze öt település található a schlögeni hurok mentén, folyásirányban ezek közül az első Freizell, majd következik Schlögen, Au, Inzell és Grafenau. Összesen nem rendelkeznek 200 lakossal, de valószínűbb, hogy 100-zal sem. Schlögenben 15, Au-ban 4, Inzellben 19 fő lakik. Hely sem lenne sokkal több embernek a meredek sziklafalak tövében alig találni sík vidéket, ami a szabályozás előtt ne lett volna ártér is egyben. A közlekedésbeli nehézségekről ne is beszéljünk...remetéknek való vidék volt ez egykoron.

Így ír a környékről az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben Felső-Ausztriát leíró kötete:

"A haichenbachi vár komor, félig szétomlott bástyatornya, melyet egykor egy testvérgyilkos alapított, hogy ebben a vad magányban vezekeljen s melyet Miksa császár romboltatott szét, hogy a vakmerő Oberhymerek rablásait meggátolja, magas bükkfák közt tűnik el s most a folyam partjának egyik legnevezetesebb helyéhez érünk. A keskeny sziklakönyöknél oly hirtelen kanyarodik a folyó, hogy azután körűlbelől fél mérföldig imént elhagyott medrével egyközűleg visszafelé fut. E kanyarúlatnak a túlsó oldalán feküdt egykor Joviacum, melyet a rómaiak a Duna jobb partjának oltalmára alapítottak; e helyen szálltak át az összeszorúlt folyamon egy éjjel a herulok s az erődben levő összes katonákat és lakosságot legyilkolták. Ma a buja növényzet elfeledteti a kellemetlen zug borzalmait; a még ma is fölismerhető sánczokat eltakarja a magas növényzet, s a köztök épűlt Schlägen-major barátságos házikóit csaknem teljesen elfödik az óriási dió- és körtefák zöld lombjai; a nép azonban megőrízte azt a regét, hogy egykor e helyen egy pogány város sülyedt el, mialatt lakosai féktelen ünnepi tobzódásba voltak merűlve." (forrás)

Felső-Ausztiában nem túl bonyolult római kori limes (helyesen: ripa azaz erődített folyószakasz) létesítményeket kutatni. A már leírt mindkét oldali meredek part nem tette lehetővé nagyobb csapatok átkelését. Éppen ezért a rómaiak arra törekedtek, hogy minden Dunára lefutó völgy torkolatában álljon legalább egy őrtorony. Joviacum kiserődje sem véletlenül épült pont ott, ahol ma is megtekinthetők romjai. Közel s távol itt volt az egyetlen völgy amin le lehetett jutni kényelmesen a folyóhoz. A helyzetéről sokat elárul, hogy az innen Passauig tartó kb. 25-30 kilométeres folyószakaszon csupán egyetlen másik kiserőd állt Noricum provincia védelmére, Oberranna mellett.  

A schlögeni római kiserőd elhelyezkedése

A markomann háború alatt épül kiserőd éppen a markomann fenyegetésnek köszönheti a felépülését. Már már tipikusnak nevezhető az erőd elhelyezése, a völgyben csordogáló patak torkolatától jobbra épült. A trapéz alakú kiserődhöz egy kisebb település is csatlakozott nyugatról, a patak túloldalán. Körülbelül 300 évig állt fenn, ez idő alatt a II. Italica légió dunai flottillája és a Cohors V Breucorum állomásozott itt. A népvándorlás során feledésbe merült, csak 1833-ban egy itt talált aranypénz után indult meg a lelőhely feltárása.

Haichenbach öregtornya (forrás: Steidl Normann, panoramio)

A Római Birodalom bukása után a Duna többé nem képezett tovább határvonalat. Joviacum erődjével szemben immár a markomannok leszármazottai építettek várat a XII. században. Nem is lehet véletlen, hogy a rablólovagok éppen ezt a tájat választották székhelyüknek. Bár ha végignézünk az osztrák Duna történetén ez semmiképpen sem kuriózum, sőt inkább általános jelenség. Esetünkben Haichenbach az a vár, amely Schlögen hosszú félszigetén rettegésben tartotta a hajósokat. Ha hihetünk a legendáknak feltehetően dunai hajósok találták fel az erővágót, hogy átjuthassanak a vasláncokon, melyet minden egyes útba eső rablólovag kifeszített a Dunán keresztbe. 

Schlögen nagyvíznél (forrás)

Első írásos említése még Eichenbach néven 1160-ból származik, ekkor a von Eichenbach család volt a tulajdonos. 1337-ben végleg eladták az összes birtokukat, köztük a várat is a passaui püspökségnek. Haichenbach vára fokozatosan vesztette el jelentősségét, 1529-ben a várat végleg elhagyták, később még a neve is feledésbe merült. A XIX. század romantikusai Kerschbaumerschlössl, azaz Cseresznyefa kastélynak nevezték el. Mostanában látogatható, mindhárom égtáj felé lenyűgöző kilátás a Dunára.

A Schlögener Schlinge igazi dunai kuriózum, bakancslistás helyszín! Két szóban összefoglalván a bejegyzést: Látni kell!

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• http://burgenkunde.at/oberoesterreich/haichenbach/haichenbach.htm
• http://www.limes-oesterreich.at/php/site.php?ID=127
• http://austria-forum.org/af/Wissenssammlungen/Limes/Fundorte/Schl%C3%B6gen/Hafenanlage_Schl%C3%B6gener_Schlinge
• http://journals.cambridge.org/action/displayAbstract?fromPage=online&aid=8402346
• http://www.sagen.at/texte/sagen/oesterreich/oberoesterreich/div/dasraubgut.html
• http://de.wikipedia.org/wiki/Kleinkastell_Schl%C3%B6gen

Megkötött dűnéken, iszapos ártereken

A Szentendrei-sziget déli része a horányi autóskomptól a szentendrei kompig tartó úttól délre terül el. Könnyű felismerni az út szélén álló belépni tilos!, fegyveres őrrel védett terület táblákról. De aki ismeri a módot könnyedén bejuthat és bejárhatja a vidéket amíg el nem jut a következő kerítésig. 

Horány és Dunakeszi között legkevesebb kétezer éve jár a komp, ennek emlékét őrzi egyrészt maga a rév, másrészt az összedőlt római kikötőerőd, valamint a még nem teljesen összedőlt Horányi Csárda. Itt található a Duna egyik utolsó valódi szigete, a Szürkő a maga rejtett, részben ugyancsak összedőlt nyaralóival. És található itt olyan sziget is, amely már a hasonló nevű miniszterelnök pályája előtt eltűnt, sőt a vízművek ide már egyáltalán nem enged belépni senkit, még vízummal sem.

A Szentendrei-sziget déli részén két féle táj váltakozik, egy olyan amely már régen nem és egy olyan ami nemrég is Duna meder volt. A kettő között borzasztó egyszerű különbséget tenni, az egyik dimbes-dombos, míg a másik szinte tökéletesen sík. A Szentendrei-sziget kezedeményei (több ilyen is volt), már a jégkorszak végén léteztek. A Duna bevágódása következtében ármentes térszínné alakultak, melyre a hűvös és száraz éghajlati periódusokban homokot fújt az uralkodóan északnyugati szél. Hogy honnan származott ez az elképesztő mennyiségű homok? A Duna medréből, melynek akkoriban még kifogyhatatlan utánpótlása volt. Ezek a homokdűnék helyenként 20 méterrel vannak magasabban a mai közepes vízállásnál. Bár a Duna a jégkorszak vége óta ki-kiharapott belőlük oldalazó erózióval, ma is markánsan meghatározzák a sziget domborzatát. Időszakosan későbbi korokban is mozoghatott rajtuk a homok, sivatagi külsőt kölcsönözve a tájnak. 

Sivatagos tájhoz oázis is dukálna, de a Szentendrei-szigeten a Csepel-szigethez hasonlóan nincsen állandó vízfolyás. Azaz van, de az szigorúan védett és a felszín alatt történik Budapest irányába. Az Szentendrei-szigeten termelt ivóvíz az ok, hogy ezt a területet gyakorlatilag hermetikusan le kell zárni az állampolgárok elől. A déli részen egyetlen víznyerő hely van, a térképen kúttal jelölt hely.

A 38 fokos nyári pusztában gyalogolva olyan ez mint egy délibábos látomás, az ember nem is hinné el, hogy a Vízművek volt annyira jó fej, hogy kitett egy kék kutat ide, amelyből harmadik nyomásra már jéghideg friss víz csordogál. A mellékelt táblán kérik, hogy ha lehet ne szennyezzük el a vízbázist, cserébe kapunk friss vizet. Valamit valamiért.

A délibábos kúthoz hasonló döbbenet a vízművek földútján legelésző, hegyvidékekből ismert muflon nyáj. Az ember legkevésbé a Duna kellős közepén várja, hogy ilyen állatokat lásson. A legkülönbözőbb méretű egyedből álló csorda nehezen összetéveszthető az őzekkel a csavaros szarvuk miatt. Jobb híján a csápos kutakra másznak föl, lévén ezek az egyetlen magashegységi formák az egész szigeten. Igen fürgék és messziről elkerülik az embert. 

Mezei zsálya

Ugyan az árvízvédelmi töltéseket rendszeresen kaszálják, de beljebb, valamint a parton lehet találni szép gyepeket és mezőket. Még évtizedekkel ezelőtt a Hatos-sziget és a Luppa-sziget között gyakorolta a Honvédség a folyami átkeléseket. Ahogy elnézzük a fenti légifotón kitaposott utakat valószínűleg eljutottak a sziget belsejébe is valamiféle lőgyakorlatra. Ahol a lánctalpak felszakították a növényzetet ott, az előbukkanó homokot újra mozgásba hozta a szél. Ahol a harci járművek átkeltek a szigetre, most virágos rét terül el, felette a töltésen pedig egy lakott gátőrház.

Terjőke kígyószisz

Tejoltó galaj

Csombormenta

A réttől délre található a Tündér-sziget maradványa, ahová idén tavasszal sikerül már eljutni, igaz akkor kajakkal. Akkor megfogadtam, hogy alacsonyabb vízállás esetén visszamegyek megnézni, mi a valódi helyzet a keresztgáttal, átfolyóval és a beerdősüléssel.

Én nem tudom ki nevezte el ezt a szigetet Tündérnek, de az biztos, hogy nagyon régen, vagy sohasem járt ott. Az északi részen elképesztő mennyiségű szemetet rakott le a legutóbbi magasvíz, ami nagyszerűen fennakadt a sarj füzesen. Uszadékfa, pillepalackok és egyéb úszó hulladékból helyenként combig érő áthatolhatatlan akadályok emelkednek. A parton nem lehet sétálni a vízállás és a vízbedőlő fák miatt. A meder itt csak részben kavics, leginkább cuppogós iszap, ezért senki nem jár ide strandolni. 

A part járhatatlan az iszaptól, az erdő járhatatlan a szeméttől, a tündér-szigeti mellékág pedig szimplán járhatatlan. Mint láttuk a tavasszal még kajakkal sem lehet bizonyos részeket megközelíteni. Ez a táj élő embert nem nagyon látott még előttem, az iszapban csak vaddisznó és őz lábnyomokat találni, a sziget alacsony árterében még senki nem tördelte le a száraz ágakat, a magas ártérben áthatolhatatlan a szederinda és csalán dzsungel. Nincsenek itt kitaposott ösvények, a mellékágat északról alig lehet megtalálni, a felső medernek már nyoma sincs. 

Az egykori keresztgát nyomvonaláról is csupán sejtések vannak, kövek csak néhány helyen, a magasabb partoldalban találhatók. Mintha az erdő elnyelte volna nyomtalanul. A mellékágban alig volt már víz, volt helyette egy rakás bedőlt fa, cuppogós sár és szúnyogokból álló felhők. Ilyen elvadult dzsungelt én még életemben nem láttam. 

A szigetre északon könnyedén be lehet sétálni, azonban délebbre, ahol a meder már megjelenik ez egy közel lehetetlen küldetés. Persze egy nyakig érő gumicsizmában ez nem nagy ügy, bár még abban is el lehet teljesen süllyedni helyenként. A kifolyónál volt egy ritkásabb rész, ahol vadcsapáson át lehetett vergődni egy iszapos domborulaton ahhoz a kifolyóhoz, melyen tavasszal még vígan lehetett kajakozni. Ez a rész alacsony vízállás esetén levágódik a főágról és csupán a mesterségesnek tűnő meredek árok látható. 

Ezen szerencsére ki lehetett jutni a Szentendrei-Dunához, ahol az első képen látható idilli kép fogadott. Szép a kilátás nyílik a Luppa-szigetre, a Megyeri hídra és a Pilisre Szentendre felé. 

A parton a vízbedőlt fák és az iszap és a szemét mellett más érdekességeket is találni, például groteszk módon megtört fűzfákat (fent) és hódrágás nyomait (lent). Utóbbi nem valami friss, a juhar már megtalálta a módját, hogy a derékbetört törzsét kijavíthassa. 

Tulajdonképpen öröm volt kiérni ebből a sáros, pókhálós, szúnyogfelhős, szemetes, sűrű erdejű Tündér-szigetről. A Szentendrei-sziget déli részének nyugati oldalán még van egy hasonló állapotban lévő sziget, a Tenke-sziget, melyről már korábban ugyancsak volt szó itt a Dunai Szigeteken. Itt a homokdombok közelebb húzódnak a Dunához, a legmagasabban villanyoszlop is épült. Jó lenne rá felmászni, egészen jó képeket lehetne csinálni erről, meg a Dunakeszi-Horány révnél álló párosról. Ez a part ugyancsak szigorúan védett vízmű-terület, és látszik rajta, hogy szépen karbantartják. Ha vízmű alkalmazottak lennénk csak akkor mehetnénk tovább dél felé a Medgyesi-szigetre, ahol meg tudnánk nézni alulról a Megyeri hidat. De nem vagyunk, így a bekamerázott kerítés mögötti terület vágyálom marad. (Talán egyszer kenuval...)

A töltés-vízvezeték párhuzamokat időnként szivattyúházak szakítják meg, némelyikben a jelek szerint laknak is. Kertjeik rendezettek, többnyire tele vannak örökzöldekkel, így kissé elütnek a környezetüktől. Jó tudni, hogy néhány ilyen állomáson van nyilvános kék kút, azaz a tikkadt vándorok sem halnak szomjan.

Elhagyva az utolsó ilyen épületet még áthaladunk egy elpusztult településen, a középkori Bolgárfalun, mielőtt elérnénk a Szigetmonostor-Szentendrei révállomást. Ahol újra tiltótábláktól mentes földre léphetünk.

A Margit-sziget távlati képe

IN ENGLISH

Így nézett ki odafentről a Margit-sziget 1963-ban. 

A kép Budapest Távlati térképéről származik, melyre éppen ma bukkantam rá újra. Mácsai István és Kass János kézzel rajzolt épületei között még nem látni a Thermál Hotelt a Nagyszálló szomszédságában. Rajta van azonban a Zenélő kút, a Grand Hotel, a Víztorony a színpaddal, a rózsakert, szemközt a feltöltött részen a Palatinus, a Hajós Alfréd. És áll egy épület a szökőkúttól némiképpen északabbra, mely ma már nem található.

A feltöltött részt jelöli a sziget egykori peremén futó út. A Margit-szigetet oldalirányban a budai oldal felé, valamint a csúcsai irányában is feltöltötték, így alakult ki a mai képe és így sikerült a lehajtóit elkészíteni. A sziget 1944-ben komoly harcok helyszíne volt, számos épület sérült meg, omlott össze, melyeket a "helyreállítás" során nyomtalanul eltüntettek. Ilyen volt József nádor egykori nyári lakja az 1838-as árvíztáblával, a sziget főkapuját jelentő pavilon, a Szigeti kávéház, a MAC székház, a Szent Margit kápolna, a Tejivó és számos gazdasági és ipari műemlék.

Érdemes összevetni az 1963-os állapotokat az alábbi, 1987-ből származó másik távlati térképpel. Felépült a Thermál Hotel és egy új szobor nőtt ki a kőrből a Margit híd lehajtójánál. Ha a sziget nem is változott sokat ez alatt a 24 év alatt, körülötte a város alaposan átalakult.

Szerencsére fennmaradtak ebből a korból is térképek, képeslapok, de a sziget valószínűleg már sosem nyeri vissza egykori fényét; azt a fényt, mely a belépti díj eltörlése után szépen lassan elhalványult.

Itt lehet tanulmányozni mi minden pusztult el az ostrom után.

Itt pedig azt, hogyan lehetne mindezt helyreállítani

Paks hozta felszínre

Kilencvenhat éve a Paks alatt áthaladó ellenforradalmi lobogó alatt dél felé hajózó dunai flottilla elsüllyesztette a Munka (régebbi nevén Una) páncélozott gőzöst. A "dicsőséges 133 nap"-ból alig volt már hátra egy hét amikor egy másik hajó is elsüllyedt Paks alatt. A Bácska aknarakó süllyedése valamivel kevésbé volt dicsőséges, mint a Munka veszte, azonban a Magyar Királyi Térképészeti Intézet egy térképszelvényen megőrizte az emlékét. E kicsiny jelzés ihlette ezt a bejegyzést. 

A kiemelés pontos időpontjáról három forrást találtam és nem meglepő módon három dátumot. A három forrás közül egy némi bizakodásra adott okot a jövővel kapcsolatban, azt írták ugyanis, hogy a korabeli sajtó beszámolt a Bácska aknarakó hajó és a fedélzetén talált három holttest felszínre hozataláról. Amíg ez nem derül ki addig e három dátum közül válogathatunk: 1966, 1968, 1970. Dezsényi Miklós 1967-es cikkében tavalyi hírként említi a kiemelést. Talán ez jár a lehető legközelebb a valósághoz, hiszen nyugalmazott ezredesként számos cikket írt a vörös dunai flottilláról. 

A Bácska aknarakó az újpesti Népszigetnél lévő Schlick-Nicholson gyárban épült feltehetően 1893-ban. Ami biztos mindenképpen itt építették át 1909-ben a t54-t55 gyártási számú, eredeti nevükön Bácska és Baja nevű testvér-hajókat. Mindkettő gőzüzemű egycsavaros vontatőgőzösnek épült. A hajók fő jellemzői: 

- hosszúsága: 20,5 m 

- szélessége: 4,2 m 

- magassága (építmény nélkül): 3,8 m 

- merülése teljes felszereltséggel, 7,2 t szénnel és vízzel feltöltött kazánnal: 0.9 m. 

Fegyverzete: 

1 db. 7 cm. H. 18 ágyú. 

5 db. puska 

2 db. pisztoly 

1 db. géppuska

A Bácska éles bevetésen először Belgrád alatt harcolt, feladata az aknamentesítés és aknazár-telepítés volt. 1916 őszén Romániába vezényelték, ahol a monitorok kíséretében harcolt a Bulgáriába átkelt román haderő ellen, valamint biztosították a bolgár támadásokat. Túlélte a mind a négy háborús évet, de egy szerencsétlen baleset következtében Paks alatt felrobbant és elmerült. A roncs helyét az angyalos duna vízisport térképeken bejelölték, valószínűleg csak extrém alacsony vízállás esetén veszélyeztethette a dunai hajóforgalmat. 

Monitorok a Dunán, 1919.

Budapesten 1919. július 24-én tört ki a fegyveres ellenforradalom, melynek a "szárazföldi" részét tudták a vörösök leverni. A Tanácsköztársaság folyamőrsége, amely császári és királyi tiszti kara nem is olyan régen mérsékelt lelkesedéssel harcolt Esztergom és Komárom között a csehek ellen, néhány lövés leadása után dél felé elhagyta a fővárost. A Dunán Baja felé ekkoriban két aknazár akadályozta az antant hajók útját. Egy Dunapentelénél és egy Uszódnál, Paks fölött. Az uszódi aknazár német gyártmányú érintő aknákból állt, melyek érintésre vegyi úton létrehozott elektromos hatásra robbantak. 1919. márciusában telepítették, és az antant többszöri felszólítására sem szedték fel, így a kereskedelmi hajózás ekkoriban nem volt kifejezetten megtérülő szakma. Július végén azonban az aknazár nem tartóztatta fel az ellenforradalmi flotillát, ugyanis a telepítés idején jóval alacsonyabb volt a vízállás. Az akkor még egy méter mélyen lévő aknazár a zöldár miatt további 1,5 méterrel  került mélyebbre. A Lajta és Maros monitor , a Pozsony és Komárom ágyúnaszád, a Csuka őrnaszád a maximális 1,2 méteres merüléssel gond nélkül átjutott a Dunapentelénél csatlakozásra kényszerített Munka felfegyverzett gőzössel együtt mindkét aknazáron. A Munka Paksnál újra felvonta a vörös lobogót, fegyveres összetűzésbe keveredett és elsüllyedt. Az egykori Una gőzöst még 1923 előtt kiemelték.

Paks alatt a Duna. Fotó: Bánhidai Beáta/panoramio

A Bácska aknarakó hajót az ellenforradalmi vezetés már korábban Uszódra küldte az aknazár megnyitása céljából, később azonban nem tartott a flottillával Bajára. Az okról nem nyilatkozik a vörösök pártján álló 1957-1967-es szakirodalom, az azonban biztos, hogy a Bácskának szerepet szántak az aknazár kellő mélységű újbóli lerakásához. Ezt már nem Paks fölött, hanem néhány folyamkilométerrel délebbre, Dunaszentbenedek magasságában kezdték kiépíteni. Egy dereglye segítségével neki is álltak a munkának, A Bácska azonban helytelen vagy rosszul kitűzött aknarakás miatt 1919. június 29-én aknára futott és felrobbant Pakstól délre az 1527,6 folyamkilométernél. A parancsnok kivételével az egész legénység odaveszett, az eltérő számadatok 8-16 elvtárs haláláról számoltak be.

A Bácska roncsainak pontos helyzete

47 évvel később, a Paksi Atomerőmű építési mellékprojektjeként kiemelték a szerencsétlenül járt Bácska aknarakó hajót, a fedélzetén rekedt három katonával együtt.

FRISSÍTÉS!!! (2015.07.15) Előkerült a mindent megmagyarázó felvétel a Bácska gőzös kiemeléséről. Tehát a dátum 1966. szeptember, a kivitelező pedig a Hídépítő Vállalat volt. A találatot Bányai Dánielnek köszönhetjük, ezzel gyakorlatilag össze is foglaltuk az egész cikket!

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Dezsényi Miklós: A dunai hajóraj a Tanácsköztársaság honvédő háborújában. Katonai Szemle 1958/7. 59-65. 
• Dezsényi Miklós: A magyar vörös dunai hajóraj az 1919. évi honvédő háborúban. Hadtörténelmi Közlemények 1959/1. 73-96. 
• Dezsényi Miklós: Hősök hullámsírban. In: Honvédségi Szemle, 1967/6. 48-50. A "Bácska" aknarakó 1919-ben.
• http://kriegsmarine.hu/mhb.html
• http://mtdaportal.extra.hu/books/bornemisza_felix_magyar_hajohad_a_dunan.pdf
• http://www.magyarbuvar.hu/pages/szemelvenyek/szemelvenyek_buvarmunkak.htm

Miskin baba türbéje

Miskin babáról először akkor hallottam, amikor ezt a bejegyzést olvastam a saját blogomon, a Dunai Szigeteken. Aki még nem tette érdemes elolvasni ezt a hosszabb cikket, egyrészt azért, hogy tudjuk kiről is van szó, másrészt azért, mert ez valóban egy olyan történet, melynek révén Miskin baba neve belevésődik az emlékezetünkbe. Ekkor még azt hittem egy kiugrott török szultánról van szó, de a "dunai Buddha" történetének szálai sokkal messzebb vezetnek. 

Történetünk helyszíne Ada Kaleh szigete, melynek egzotikusságáról és szomorú sorsáról már nagyon sokat írtunk a blogon, a részleteket a címkék, vagy a tartalomjegyzékben lehet fellelni. Amennyiben Ada Kaleh különlegességét egy testként fognánk fel, akkor Miskin baba lenne ennek a testnek a lelke. 

Miskin baba Magyarországon tökéletesen ismeretlen személy. Főként török és román források mesélnek róla, de nem csodálkoznék, ha az üzbégek is megőrizték volna valamilyen szinten az emlékét. A legrészletesebb írást az Universul c. újság két cikke jelenti G. Lugulescu tollából. Miskin baba ugyanis nem Ada Kaleh szigetén született, hanem onnan kb. 4000 kilométerrel keletebbre Bokhara városában, amely ma Üzbegisztánhoz tartozik. Miskin baba a legenda szerint a városban uralkodó (román források szerint Samanaid-dinasztia, máshol Manghita-dinasztia) egyik utolsó leszármazottja volt a XVIII. század végén. Már nehéz lenne eldönteni, hogy Abdul Ghazi kán, vagy valaki más leszármazottja volt-e az ifjú herceg, mindenesetre lényeges mozzanat, hogy Miskin baba nem kívánt elődje örökébe lépni a világi hatalomban, ehelyett úgy döntött, hogy világgá megy, abban a reményben, hogy megtalálja a lelki békéjét. Volt neki egy álma, miszerint van egy kicsiny sziget valahol egy folyón, amely két hatalmas hegylánc között furakodik keresztül. Első ránézésre a tű és a szénakazal tipikus esete, de a földrajzban járatos ember számára csak igen kevés folyó jöhet szóba. Elbúcsúzott ismerőseitől, mérhetetlen vagyonát szétosztotta a szegények között és a sivatag bezárult mögötte. 

Hogy ezt a Balkán-hegység és a Kárpátok déli vonulata között megbúvó 1,8 kilométer hosszúságú szigetet hány kilométernyi út megtétele után érte el, nem tudjuk. Az azonban biztos, hogy célja elérése előtti utolsó állomása Belgrád volt. Ez egészen biztos, hogy 1791 után volt, hiszen ekkoriban sikerült az oszmánoknak visszaszerezniük a várost. Miskin babának hamarosan híre ment a városban, ugyanis bölcs emberként tanított, orvosként gyógyított, vigaszt nyújtott és mindenben segítségére volt a helyi lakosságnak. A török kormányzó remek eszközt látott az üzbég ex-hercegben a helybéli lakosság pacifikálására, ezért megtiltotta neki, hogy elhagyja a várost. Miskin baba egy nap azonban eltűnt. Amikor a kormányzó kifaggatta a város 12 kapuját őrző katonákat, azok egybehangzóan állították, hogy náluk haladt át a kapun, de valamilyen hatalom megakadályozta őket, hogy feltartóztassák. A pasa csak ekkor értette meg, hogy szent emberrel volt dolga, ezért nem üldözte, pedig a bokharaiak kérték a kiadatását a Fényes Portától.

Miskin baba sírja kívülről

Szendrőnél halászokkal találkozott, akik nem voltak hajlandók átvinni a Vaskapu zúgóin, ellenben elvitték magukkal halászni. Amikor meglepődve látták, hogy annyi halat fogtak, amennyitől kis híján elsüllyedt a hajójuk már sokkal készségesebben álltak Miskin baba kéréséhez. 

Miskin baba, az üzbég káni dinasztia utolsó sarja napégette arccal, poros, szakadt ruhában végül eljutott Ada Kaleh szigetére, ahonnan már ki sem tette többé a lábát.  A helyieknek azt mondta, hogy Allah akarata volt, hogy eljöjjön erre a csodálatos helyre és megtanulja a boldogságot. Itt is csodálatos tettek és gyógyítások fűződnek a nevéhez, idegbetegeket, meddő nőket gyógyított imádsággal. A vár kazamatáiban élt és egy közeli kőtömbön üldögélve tanította a Koránt a helybéli gyerekeknek. De nem csak azt, hanem a jó életet, a jóságot és a nagylelkűséget és a többi ember szeretetét. Volt, hogy katonákat látott, akiknek az árokba borult az ágyújuk és 12 ember sem tudta megmozdítani. Miskin baba egymaga kiszabadította az ágyút és visszavitte az útra. 95 évesen halt meg a szigeten, miután végrendeletében megjósolta, hogy Bokharából majd eljönnek a hamvaiért, de ne hagyják, hogy elvigyék, mert ő már ide tartozik, ahol olyannyira szeretettel fogadták. A sírkövön álló dátum szerint ez 1851-ben történt. Eszerint 1756. körül születhetett és még láthatta a Dunán át menekülő Kossuthot...

Miskin baba sírja belülről

Türbéje hamarosan zarándokhellyé vált. Mindig égett rajta gyertya. És Miskin baba még halála után is segítette a szigetlakókat. Egy sírja mellől származó zacskó földet kellett éjjel a vánkos alá dugni és reggelre megvolt a jótanács, vagy a kérdésre a válasz. 

Sírfelirata régi török kalligráfiával íródott, magyarul így hangzott:

"Élő és örök Isten. Légy jó! Ivás közben közeledik a végem, egyszerre az ital hatásával. Szédülten befekszem síromba az ítélet napjáig. Feltámadás izgalmában maradjak egy pillanatig érzelmek nélkül. A gondolat és a szenvedés félelme maradjon hatástalan. Bukharai Miskin Baba. Meghalt a hidzsra ezerkétszázhetvenedik éveben. Vándor lelke viruljon."

A sírfelirat

Prófétaként állítólag még a sziget elsüllyedését is megjövendölte. Az erőmű építésénél a román hatóságok nem voltak tekintettel kérésére, hamvait a közeli Simian-szigetre költöztették. Nyilván azt remélték, hogy a turistaattrakció megmarad emlékéből. Miskin baba tehát miután megtalálta a maga lelki békéjét, az 1960-as évek végén újra elvesztette azt.

Képek forrása: http://deieri-deazi.blogspot.ro/2014/05/ada-kaleh-din-povestile-unei-insule.html

Források:
http://www.patrimoniusimian.ro/mormantul-lui-miskin-baba/
http://www.romanialibera.ro/aldine/profil/povestea-printului-samanaid-miskin-baba--mort-pe-ada-kaleh-379394
https://sagomuseet.wordpress.com/2011/10/26/ada-kaleh-och-miskin-baba/

Két dunai panoráma

Ha lenne egy drónom és ha feljutnék minden dunaparti templomtoronyba, minden Dunai szigetről csinálnék egy ilyen remek képeket! 

http://legipanorama.hu/work/obol.html

Mindenképpen hidegfront után mennék, amikor a nép nyelve szerint "közelebb jönnek a hegyek" a tiszta levegő miatt. Új látóhatárok nyílnának meg a blog szempontjából, egészen más aspektusból lehetne bemutatni olyan vízállás-helyzeteket, árvizeket, kisvizeket, amelyek tudományos kutatáshoz is felhasználható lehetnének. 

Az első 360 fokos panorámaképen a Népsziget kikötője felett repülünk, valamivel az összekötő hídtól északra. Rejtvényként fel lehetne adni, hogy 1850-ben hány dunai szigetet láttunk volna ugyanebből a pozícióból, de ez a blog olvasói számára túl könnyű feladvány lenne. 

A második panoráma kép a váci székesegyház északnyugati tornyából készült. Kevesen tudják, de a székesegyházban az oltár fölött ugyanez a látvány, ugyenezek a hegyek tárulnak a szemünk elé. Hosszas kanyargás után itt kanyarodik a Duna dél felé. Habár a Vác alatti kanyarulatot alaposan leszűkítették, a meder nagy részén a környezeténél világosabb zöld ártéri erdő nőtt. Ebben az erdőben kanyarog a Göncöl alapítvány ártéri tanösvénye.

Száz éve még ezen a tájon is több szigetet tanulmányozhattunk volna. A túlsó parton a révnél már nem látjuk a Pokol csárdát, sem a Révész/Paradicsom/Pokol-szigetet. Nem szembeötlő már dél felé az Égető-sziget, sem észak felé a Torda-sziget és a Buki-sziget. 

http://www.opencreative.hu/panorama/vac-szekesegyhaz-harangtorony.html

Ha esetleg olvasóinknak hasonló hobbija van szeretettel várjuk a képeit!