Szabadság-sziget

A Dunai szigetek blog tisztelettel kér mindenkit, hogy lehetőségéhez mérten támogassa a mohácsiak egyedülálló kezdeményezését. A szigetnek saját honlapja is van, örömmel be is linkeltem, talán idővel az összes többi dunai sziget is kap majd ilyen nyilvánosságot a világhálón.

Egyedülálló online örökbefogadási lehetőség nyílt azok számára, akik támogatni szeretnék a természetvédelmet. A Szabadság-sziget rehabilitációjához mától mindenki hozzájárulhat, aki a http://apps.facebook.com/wwfsziget/ oldalra kattint. Itt a sziget egy tetszőleges darabkáját kiválasztva magánszemélyek és cégek is segíthetik a Szabadság-sziget megmentésére indult programot.

Csatlakozz Te is! Magánszemélyeknek 1000-9000 Ft-ért lehet földbirtokot örökbe fogadni a szigeten - persze ezt többször is meg lehet tenni.

A Mohács mellett található, védett Szabadság-sziget mellékága hosszú ideje nem kap megfelelő vízutánpótlást a főágból, mert egy gáttal elzárták a főmedertől. Az ágban így megindult az iszap lerakódása, és vízutánpótlás nélkül lassan teljesen feltöltődik, ami a sziget páratlan ökoszisztémáját fenyegeti. Ráadásul a védett területen nem természetszerű erdőgazdálkodás folyik, és félő hogy a tarvágások megcsonkítják az ártéri erdőt.

Szeretnénk megakadályozni a mellékág feltöltődését, hogy megóvhassuk ezt a különleges vizes élőhelyet. Fontosnak tartjuk a vízbázis védelmét is, mely Pécs és Mohács ivóvizének jó minőségét garantálja. A szigeten elburjánzott idegenhonos fajok visszaszorításával és természetszerű erdők kialakításával pedig megőrizhetjük a sziget és mellékágának páratlan gazdagságú élővilágát.

forrás: www.szabadsagsziget.hu

Az ártéri építkezésekről

Az ártéri építkezéseket lehet indokolni gazdasági szükségszerűséggel, de akinek van egy csöppnyi józan esze, az nem megy le a tengerpartra apálykor építkezni. Egészen egyszerűen nem mondhatja azt, hogy bocsánat, én még sosem hallottam a dagályról, és különben is itt az engedélyem, amit drága (kenő)pénzért vásároltam össze egy csomó szakhatóságtól.

Az Auchan nevű áruházlánc amúgy is különösen vonzódik a vizes élőhelyekhez, így Miskolcon sem találtak már jobb helyet, mint az árteret. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, az országban százezernyi egyéb példát lehetne fölsorolni, amikor lakóparkokat (Sződliget), üzleteket (fentebbi példa), nyaralókat (Római Part, Bp.) húznak föl a hatóságok engedélyével, aztán a tulajdonosok meg mennek panaszkodni, hogy ők ezt nem tudták és kérik a kártérítést. Az állam meg kifizeti, kétszeresen, háromszorosan is a hülyeség árát.

Az Auchan Miskolcon. forrás: origo.hu

 

Nekem az lenne a javaslatom, hogy Mértékadó Árvízszint alatt ne épülhessen semmi, ami ott van arra ne lehessen semmilyen biztosítást kötni, az államnak, és önkormányzatoknak pedig legyen tulajdonosváltás esetén kisajátítási joga az ártéri területekre. Akár úgy is, hogy levágja a telkek alsóbb részeit és ott elbontat mindent. Ezáltal csökkenhetne az árvízi szint, és megspórolhatnak rengeteg káreseményt. Mert az az állapot, ami jelenleg ezen a területen uralkodik ellentmond a józan észnek, és hihetetlenül drága.

Sződliget, ártér lakópark.

És ez hogyan jön a Dunai Szigetekhez?

Úgy, hogy hamarosan elindulnak a kotrási munkálatok a Duna váci ágában a hajózás biztosítása érdekében, és ennek kapcsán a kikotort mederanyagot szintén az árterületen ill. a meder más részein fogják elhelyezni, és ez az anyag többszöröse lesz annak, mint egy áruház. Lassan a tervek is napvilágra kerülnek...

Az Alsógödi Forrásrendszer

Aki gyakran jár-kel a gödi Duna-parton, annak nem kell bemutatni a kisvízi állapotokat, amikor a Kossuth utcától elgyalogolva a Feneketlen-tóig nyakig sáros lesz az ember. Utunkat lépten-nyomon megszakítják a kavicsban futó, kerítések, kőburkolat alól előszivárgó, agyagból felbugyogó, kiépített forrásokból csobogó vizek. Többségüket még érnek is alig lehetne nevezni, összegyűlve azonban tekintélyes patakokat is formálhatnak, például a Széchenyi-csárda előtt. Vannak közöttük láthatatlanok is, amelyeket az avatott szem is csak különleges körülmények között vehet észre. Ilyeneket fedezhetünk fel a Feneketlen tó medencéjében és az Ilka patak medrében télvíz idején, amikor a környezeténél melegebb források elvékonyítják a jégréteget, foltokat olvasztanak a ráhullott hóba.

1. kép források a dunakeszi komptól közvetlenül északra

Kézi GPS módszerrel, Debreczeni Péterrel közösen 2004. 02.14-én 72 forrást számoltunk össze Göd déli közigazgatási határától az Ilka-patak torkolatáig. Szükség lesz majd egy további mérés elvégzésére július-augusztusban is, hogy megállapíthassuk az állandó források számát.

Az Alsógödi Forrásrendszer Dunakeszinél kezdődik nagyjából a kompátkelőnél, ahol a római kikötőerőd áll és húzódik egészen a Gödi-sziget északi csücskéig. Csoportosan helyezkednek el, többségük a Gödi-szigettől délre található. A forráscsoportok kapcsolódnak a vízzáró rétegek legmélyebb pontjaihoz. 

 

2. kép források a Malomárok (Dunakeszi) környékén

A területre jellemző, hogy a Duna ártere alig néhány méterre szűkül, és a partfal közel tíz méterrel emelkedik a vízszint fölé, amelyet a legnagyobb árvizek sem érhetnek el. A partfal meredekségét anyagának köszönheti, mely ellenáll a Duna eróziójának. Ez az anyag jól megfigyelhető kisvíznél a Széchenyi-csárdától délre a Duna medrében. Tulajdonképpen agyag ez, mely Alsógödön a dunai meder aljzatát is alkotja, folyami üledékek (kavics, homok) nem is borítják. Vízzáró réteg is egyben, Göd egész területe alatt megtalálható. Elhelyezkedése, mélysége összefügg a talajvíz szintjével.

3. kép források a Szakács-kert környékén (Dunakeszi-Göd)

Annak idején egy tengerben ülepedett le ez a geológusok által Tardi agyagnak nevezett formáció. Egykor vízszintes rétegei földtani mozgásoknak köszönhetően kibillentek, jelenleg 5°-os a dőlésük déli irányban. (Minél északabbra haladunk annál idősebb agyagok bukkannak elő). Tóth Tamás geofizikus által a Duna-mederben végzett szeizmikus vizsgálatoknak köszönhetően ismerjük a rétegek elhelyezkedését. Az agyagrétegeket északnyugat-délkelet irányú törések szabdalják fel, melyeket legjobban a partra futó völgyek irányán lehet nyomon követni, a főbb törésvonalak ezekben a völgyekben futnak. Ilyen töréses völgy található például a Szakács-kertben, a Biológiai Kutatóintézetben, és a Fészeknél.

 

4. kép. források a gödi strand és sziget között

A Gödi-sziget déli csücskénél a parton olvadáskor kicsiny forrásrendszereket lehet látni, melyek több tíz méteren keresztül szivárognak elő az agyagrétegekből. Ezek a vonalszerű források jellemzőek a Széchenyi csárdától délre elterülő kavicsos partra is. Vonalszerű futásukat a közelítően vízszintes vízzáró rétegeknek köszönhetik.

A gödi téglagyár téglái a Feneketlen tó helyéről kitermelt agyagból készültek. Az agyag bányászatának annak idején egy talajvízbetörés vetett véget. Így keletkezett a Feneketlen-tó, melynek medrében és partján is számos forrás fakad.

Az Alsógödi Forrásrendszer minden forrása leszálló talajvízforrás, vizük a csapadékból és hóolvadásból származik. A szennyeződésre emiatt fokozottan érzékenyek. Vízgyűjtő területét nehéz meghatározni, mert nem a felszíni domborzat befolyásolja, hanem a felszín alatti; az agyagrétegek domborzata.Vízhozamuk ingadozó, nyáron többségük kiszárad, míg egy-egy esősebb időszak után képtelenség megszámlálni őket. Sajnos a Széchenyi-forrás mellett egy tábla jelzi, hogy ivásra alkalmatlanok.

Az alsógödihez hasonló forrásrendszer, az oligocén-miocén agyagrétegek előbukkanása is egyedülálló. Hasonlóról csak Nyergesújfaluról tudunk. Mivel a természetvédelmi törvény a forrásokat egyenként is védi, ráadásul Magyarország területén több védett geológiai feltárás is létezik ésszerű lenne országos védettséget kérni a Dunapartunk egészének, és az egykor létezett sétányt egy tanösvénnyé átalakítva táblákkal, ábrákkal magyarázatokkal megismertetni a nagyközönséggel.

Forrás:

Szabó J. 1888: Göd környéke forrásainak geológiai s hidrográfiai viszonyai.

Tóth T. 2003: Folyóvízi szeizmikus mérések. - Phd értekezés, kézirat, ELTE Geofizikai Tanszék.

Tetőzés a Dunán Gödnél, 2010.06.07.

Hétfőn este (2010.06.07) tetőzött a Duna Gödnél, váci vízállás szerint 735 cm körüli értékkel. Azért csak körüli, mert a hydroinfon csak napi két mérést tesznek közzé, pedig árvízi helyzetben akár óránként is mérnek az állomások. A tetőzés tehát a 735 centimétert valószínűleg pár centivel meghaladta. Az eddig mért legnagyobb vízállás (LNV) Vácott 1910-ben 782 cm, legutóbb 2006-ban a nagy árvíz idején 767 cm volt.

Az alábbi két kép az ún. MHSZ területét mutatja szombat reggel és hétfő délután. Balra a Feneketlen-tó, jobbra a Duna mellékága taláható. Szombaton még nem volt kapcsolat a két víztömeg között, bár az őket összekötő csatornában már megjelent a víz. Hétfőn délután pedig már akár kajak edzést is tarthattak volna a területen (2006-ban volt már erre példa!)

Az alábbi négy kép a gödi keresztgátnál készült, ugyancsak szombaton és hétfőn. Itt is elborított néhány telket a víz, bár épületeket nem fenyegetett. Egy ház vált megközelíthetetlenné, ugyanis a hozzávezető út ártéren fekszik. Az önkormányzat helyében visszabontatnék sok mindent, amit ártérre engedélyeztek annak idején. Nagy vita volt Sződligeten is a Duna parti lakópark ügyében, amelyet ugyancsak ártéren parcelláztak ki. Azt sem lett volna szabad engedélyezni. Ugyanis csak 100 év viszonylatában van adatunk vízállásokról, ha egyszer az Alpokban az olvadás egybeesik egy ilyen csapadékos hónappal, az egészet el fogja vinni a víz a gáttal együtt. Sajnos a profit itt is felülírta a józan paraszti észt (ártérre nem építkezünk!)

A Gödi-sziget északi csücskénél ez a látvány fogadta az arra járókat szombaton , majd hétfőn. Itt az újonnan parcellázott telkeket nem érte el a víz.

Alsógödön árvízi védekezésre csak a Strand területén volt szükség. Az ártérre épített Széchenyi-csárda és a Csónakház épületét homokzsákokkal védték. A kompot vékony palló lehetett csak megközelíteni, a várakozók számára épített bódénak csak a teteje látszott ki. A képen látható tuskót 2006-ban teljesen elborította az áradás. Alsógöd árvízi szempontból igazán jó helyen épült, a magaspart a mostani árvízi szint fölé mintegy 8-12 méterrel emelkedik, így elméletileg nem kell tartania komolyabb vészhelyzettől.

A Feneketlen tó medrébe már 643 cm-es vízállásnál beáramlik a Duna. Az áradás révén tehát nemcsak a víztömeg, de a halállomány is fölfrissülhetett a horgászok nagy örömére. Mindkét kép hétfőn délután készült.

Az árvíz elvonultával a szigeteken érdekes megfigyeléseket lehet majd tenni. A fák törzsein a legnagyobb vízállást az iszapréteg jelöli. Ezáltal fény derülhet arra a kérdésre, hogy a szigeteket milyen mértékben borította el ez a vízszint. Léteznek-e rajtuk halmok, melyek árvízmentes szintnek tekinthetők, és ha igen, ezek mekkora területre terjednek ki. Ezeket a vonalakat ugyancsak kijelölik az uszadékfa, korhadék és szemét felhalmozódások.

Meglesz az új LNV?

A mai előrejelzés a Hydroinfo.hu honlapról. A Duna váci tetőzést hétfőre jósolják, egyenlőre 725 cm-rel, ami alatta marad az eddig mért legnagyobb vízállásnak, ami 767 cm. 2006-ban a legutóbbi árvíz ennél 3 cm-rel alacsonyabban tetőzött. 

A vízállásokról csak 1900-tól vannak számszerű adataink, tehát  régebben előfordulhatott ennél nagyobb árvíz is. Gödi viszonylatban ez az érték azt jelenti, hogy a Vácott mért 643 cm-es vízállás fölött a Duna bele fog folyni a Feneketlen tóba. Ez az érték a tengerszint felett 104.12 méteres magasságot jelent. Nagy bizonyossággal a mai napon még délelőtt meg fog történni, ugyanis a reggel 7 órai váci vízállás 624 cm volt.

Gödön a Mértékadó Árvízszint 105.35 m (ehhez méretezik az árvízvédelmi töltéseket), ennél a várható tetőzés mintegy 40 cm-rel fog elmaradni.  

Fényképek hamarosan!

Ortorektifikáció

 
Végre sikerült ortorektifikálni az összes 1984-08-16 dátummal készült légifotót a Duna váci-ágáról. Az eljárás lényege, hogy nemcsak vetületi rendszerbe kellett illeszteni ezeket a fotókat, hanem egy domborzatmodellel is korrigáltam őket, hogy a távolságok egyezzenek a térképi távolságokkal. Egy kilométer út egy lejtőn ugyanis más hosszúságú, mint sík terepen, azaz térképen. A három átnézeti  képen látható az egyes szelvények elhelyezkedése. Szándékosan nem a legjobb minőségben, akinek szüksége lenne rájuk, azok kérjék ki a VITUKI-tól. Alattuk az EOV (Egységes Országos Vetület) 10.000-res térképei láthatók a vizsgált területről. A légifotók ennek a térképnek a koordinátáit vették át az ortorektifikálás során.

Az ortorektifikálást az ERDAS 9.3-as programban célszerű végezni, kell hozzá egy légifotó, egy már koordináta rendszerbe illesztett vetület, egy domborzatmodell (x,y,z koordinátákkal) és a légifotó adatai, mint például a fókusztávolság, keretjelek, és a fókusz középponti koordinátája.

Ha ezek nincsenek meg, kár belefogni, nagyon szétcsúszhat az egész. Nekem is becsúsztak 20-30 méteres hibák, ám ezeket az illesztésnél még lehet korrigálni. 

Az 1984-es légifotók jellemzője, hogy a stratégiai fontosságú területeket egész egyszerűen kivágták a negatívokból. A célterületen két ilyen rész található, a Szentendrei-sziget déli részének vízbázisa és a váci cementgyár kikötői része, utóbbi a Büki (Buki)-sziget nagy részét is eltüntette, sajnos. Ezeket a fotókat különösen nehéz volt illeszteni, ugyanis feltétel, hogy ezek az illesztőpontok egyenletesen oszoljanak el, de ha a kép fele eleve hiányzik az már eleve torzítja a végeredményt. A legnagyobb hibák a Szentendrei-sziget északi részén fordultak elő, ez visszavezethető a nagy szintkülönbségre.

 

Visegrádi-várhegy. A szabályos négyzet alapú légifotót ilyen alakúra "gyűrte" a domborzatmodell.
 

Ez a kép pedig akár rejtvény is lehetne, hol készült... Igazán kár volt szétvágni, egy egész sorozatot tettek használhatatlanná.

A légifotók 2000 méteres repülési magasságból készültek, 50.000-res felvételi méretaránnyal. A többi légifotóm alacsonyabbról készült, és a Duna-meder szűkebb környezetét láttatja. Gyakran csak az ártéri erdő és a vízfelület látható rajtuk ezért volt fontos, hogy előbb ez az illesztőpontokban gazdagabb területet illesszem először vetületi rendszerben, mert akkor a többi fotót már ehhez viszonyíthatom. Mondjuk a fehér foltok nem könnyítik meg a dolgomat, de így már fel lehet venni az 1984-es partszakaszt, ami az augusztus 16-i vízállást (reggel 228, este 225 cm - nagyjából középvíz) tükrözi. A napszakot meg lehet határozni az árnyékok szögéből.

Élőhely-rehabilitációs célú kotrás a Rezéti-Duna területén

Élőhely-rehabilitációs céllal mintegy 200 ezer köbméter hordalékot kotornak ki a Rezéti-Dunából

Mintegy 200 ezer köbméter hordalékot kotornak ki a Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci Tájegységében található Rezéti-Dunából: az élőhely-rehabilitációs rendeltetésű műveletről szóló KEOP-pályázati támogatási szerződést csütörtökön (2010.05.13) írták alá Budapesten.  

A kotrás célja, hogy már a jelenlegi, küszöbszint alatt mintegy másfél méteres dunai vízállás esetén is biztosítva legyen a víz átfolyása a mellékágban - közölte a nemzeti park igazgatósága az MTI-hez eljuttatott közleményében.  

A projekt eredményeképpen a Rezéti-Dunán megindul a víz átáramlása, a mellékág az év nagyobb részében átfolyó jellegűvé válik. Ez kedvez a lassú, áramló vizet kedvelő fajok populációinak. Az élővilágra gyakorolt közvetlen hatás elsősorban a halfauna tekintetében lesz jelentős.   

A kotrás eredményeként lassulhat a mellékág természetes feltöltődése, és középtávon is biztosítható lesz az Alsó-Dunavölgy leghosszabb mellékágának fennmaradása, ami várhatóan a nemzeti park élőhely-diverzitásának növelését eredményezi majd.  

A közlemény szerint a KEOP-támogatás a projekt első szakaszában megvalósuló tervezési, engedélyeztetési és tanulmánykészítési munka finanszírozását segíti 12 millió 370 ezer forint értékben. A projekt első szakasza 2010 májusában indul, elkészítése várhatóan egy évet vesz igénybe. A kivitelezés azt követően kezdődhet el.

Forrás: hirado.hu/MTI 

WWF-VITUKI vita a dunai hajózásról

Dunai hajózás

forrás: WWF.hu

Legnagyobb folyónk és környéke felbecsülhetetlen értéket jelent mindannyiunk számára. A folyó mellékágai, ártéri erdei, gyepei gazdag élővilágot, a kavicságyak mélye pedig hatalmas és olcsón kinyerhető ivóvízkészletet rejt. A Szigetköz és a dél-dunai szakasz növény- és állatfajok utolsó példányainak nyújt otthont, a Dunakanyar páratlan szépsége hazánk büszkesége. a Duna-menti települések lakóinak számára pedig sokszor a folyó jelenti a legfőbb megélhetést. A transz-európai közlekedési hálózat (TEN-T) fejlesztési programja azonban egészen más szempontokat vesz figyelembe.

Az Európai Unió Közlekedési Politika kiemelt fontosságú projektje a Rajna/Mosel-Majna/Duna belvízi útvonal hajózhatóságának javítása, azaz mintegy 1500 km hosszú szakasz szabályozása, amely a magyarországi Duna-szakaszt is érinti. A szakemberek 2006 januárjától kezdték kidolgozni a "Duna hajózhatóságának javítása tárgyú projektet megalapozó tanulmány"-t, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium részére. A tanulmány drasztikus mederszabályozással kívánja elérni a teherhajók 2,5 méteres merülési mélységének biztosítását a Duna teljes magyarországi szakaszán. A meder-szabályozásoknak azonban súlyos ára van mind a magyarországi mind a többi (német, osztrák, román-bulgáriai) szakaszokon. 

Duzzasztás esetén a keresztgátak felett állóvízi körülmények alakulnak ki, ahol megváltozik és silányul az élővilág, valamint megszűnik a halak vándorlási útvonala. A mellékágak levágásával a gazdag élővilágú helyek idővel feltöltődnek és eltűnnek. Az ártéri növényzet csökkenésével nagyobbak és hirtelenebbek lesznek az árvizek, illetve kevésbé lesz hatékony a befolyó csapadék tisztítása, szűrése. A szabályozó művek mögött lerakódó iszap pedig szintén kincset érő ivóvizeinket szennyezi, illetve kavicsos halívó-helyeket temet be, tesz tönkre. Mindez pedig jóval költségesebb víztisztítást és rossz minőségű, drágább ivóvizet eredményez. A kizárólagosan meder-átalakításra épülő hajóútfejlesztést nem tartjuk megfelelőnek.

 

Éppen ezért elkészíttettük a Dunai teherszállítás környezet-gazdaságtani elemzését, amely gazdaságilag is alátámasztja, hogy nincs szükség a meder-átalakításra. Sokkal hatékonyabban lehetne élénkíteni a hajóforgalmat piacszabályozási eszközökkel, kikötői és egyéb infrastrukturális fejlesztésekkel, precízebb vízállás előrejelzéssel, a rakományok egységesítésével, valamint a flotta technológiai fejlesztésével.

Ezen felül fontosnak tartottuk, hogy a Dunai hajózóút fejlesztési program véleményezésébe bevonjuk a társadalmat is, különös tekintettel a folyó mentén élőkre. Fórumokat szerveztünk, és összesen 14 ezer aláírást gyűjtöttünk a Duna mai képének megőrzéséért. Szeretnénk, ha a vízi teherszállítás fejlesztése olyan formában valósulna meg, hogy az ne okozzon ökológiai károkat. Munkánkban számos partnerünk van. A dunai hajózás természetvédelmi kérdéseivel a teljes Duna szakaszon a WWF Duna-Kárpát Program Iroda foglalkozik. A Duna Környezetvédelmi Fórum (DEF) a hajózhatósági tanulmány társadalmi véleményezésében segédkezett. A "Dunai teherszállítás környezet-gazdaságtani elemzését" a Magyar Környezetgazdaságtani Központnak (MAKK) köszönhetjük.

Mellékág elzáró gátak hordalékfogó képessége

 

A mellékágakat elzáró gátak nagyban hozzájárulnak a hozzájuk tartozó folyószakaszok feliszapolódásához. Az év nagy részében álló víztömegből azonban nem egyenletesen ülepedik ki a hordalék. A gátaknak a folyásirányban fölfelé eső részén ez a kiülepedés sokkal jelentősebb és gyorsabb. És ez a folyamat ráadásul öngerjesztő, ha egyszer megindult a feltöltődés, nincs lehetőség a megállítására.

Az Égető-sziget mellékága folyásirányban lefelé (dél felé).

  

A gáttól északra eső szakasz ugyanitt, ugyanazon vízállásnál. (Vác 118cm ) A vízfelület majdnem teljesen záródott a lágyszárú vízinövényeknek köszönhetően. Ez a meder az egykori ág 1/4-ed része, sokkal szűkebb és sekélyebb, mint a gáttól délre.

A Kompkötő-sziget gátjánál ugyanez a helyzet. Jobbra, déli irányban még nyílt vízfelület látszik, míg a meder felső részében már erdő növekedett a megkötött homokon és iszapon. Ez a mellékág egykor a Duna vizének felét vezette le, mielőtt a főág medrének kellős közepén álló szigetet a parthoz csatolták.

Ez a kép pedig a gödi helyzetet mutatja. A felvétel pillanatában a főágban lassú áradás volt, a víz emelkedése miatt az elzárt mellékág dél felől töltődött vízzel. A beáramlást mutatja a legyezőszerűen kirajzolódó, vízre hullott nyárfa virág a gáttól északra, azaz jobbra. Az Égető-, és Kompkötő- szigetnél megfigyelt jelenség itt is kivehető, folyásirány szerint lefelé eső szakaszon a meder szélesebb, vize mélyebb. A háttérben látható sziget szélessége itt sem egyezik a gát két oldalán.

Megfigyelések, szabályszerűségek:

1. A meder záródása mindhárom helyszínen zajlik jelenleg is.
2. Mindig a felső rész záródása a gyorsabb, a záródás a szigeti oldalon kezdődik.
3. Üteme meghatározható a fás, bokros, lágyszárú növényzet térhódításából, akár helyszíni, akár légifotó megfigyelések alapján.
4. A mellékág felső szakaszán mindig lankásabb a part és finomabb szemcséjű az üledék (iszaposabb), ennek oka az, hogy az apadó vízállásnál gát megszakítja az áramlást, míg az alsó szakaszon az apálymozgáshoz hasonlóan a csökkenő vízállás kimossa az üledéket. Ez okozza a gát két oldalán megfigyelhető aszimmetriát.

További kutatási irányok:

• Mederszélesség-mérések a három mellékágban
• Vízmélység mérések
• Légifotók kiértékelése az 1950-es évekig visszamenőleg.

Égető-szigeti tanulmányút

A sziget déli csúcsa és a part között keletkezett zátonyon mára erdő nőtt. A kifolyásnál medret már alig lehet észrevenni. Csupán az áradások alkalmával keletkezett felszínformák mutatják, hogy itt néha élővíz folyik.

A déli zátony látképe észak felől. A mederben is terjeszkedő bokorfüzes a mellékág feltöltődését mutatja. A feltöltődés lassan és biztosan halad előre, a folyamat visszafordíthatatlan.

A sziget déli csúcsánál már a légifelvétel sem mutat medret.

A z égető-szigeti mellékág oldalirányból is szűkül, a szemközti parton ugyancsak bokorfüzes nő a kiülepedő, szervesanyagban gazdag Duna üledékeken.

 
Az Égető-sziget keskenységét jól mutatja a ritkás, vékony erdő, itt éppen iszalaggal benőtt nyárfák láthatók.

A szigetet parthoz kapcsoló gát a mellékág északi negyedében épült, a képen a gáttól északra látható nyílt vízfelület látható. A Nagy-Duna medertől ugyancsak beerdősült zátony választja el. A kép meglehetősen csalóka, ebben a mederszakaszban az év legnagyobb részében nincsen víz.

A gáttól délre látható vízfelület záródása oldalirányból igen szembetűnő.

Az Égető-sziget gátja máig egyben van. Mivel az üledékek majdnem teljesen ellepték, a növényzet is megtelepedhetett rajta. Koronaszintjét a mai, 2010. 04.18-i reggel 7 órakor Vácott mért 224 cm alapján 240-250 cm közé becsülöm. Legalacsonyabb pontja a képen látható átnedvesedett aszfaltos burkolat. Magassága miatt a Főágból észak és dél felől beáramló Duna vízből könnyen kiülepedik a hordalék az álló vízben. A bokorfüzesek ezt az üledéket megkötik és megjelenésükkel tovább erősítik a feliszapolódási folyamatot. A mederben sok helyütt már a part és sziget között összefüggő növénytakaró alakult ki, ezek keresztirányban zárják el a mellékágat.

A gödi Duna mellékág lefűződése stagnáló vízszintnél 2010.04.10 - 04.11.

 

A 2007. év decemberi méréseimben kimutatott 125 cm-es küszöbszint 2010-re nagy valószínűséggel 123 cm-re csökkent. A hétvégi (április 10-11.) mérések stagnáló, gyengén apadó vízállásánál sokkal nagyobb pontossággal lehetett meghatározni a küszöbszintet. Ilyenkor szinte nincs is szükség az interpolálásra, hiszen a délelőtti és délutáni fényképek közötti vízszintingadozás mindössze 1 cm volt. Így az elmúlt 3 év megfigyelései közül ez eddig a legpontosabb, fontos viszonyítási alap lesz a Vízügytől jövő héten érkező adatok feldolgozásában. 

 

1. 2010. Április 10. szombat 14.20 Nagyon gyenge felszíni átfolyás

 2. 2010. Április 10. szombat 19.26 Felszíni átszivárgás

3. 2010. Április 11. vasárnap 10.07 Átszivárgás csak a sóderben

4. A 250 cm-es márciusi tetőzés és a 220 cm-es stagnálás jelei a parti füzesen.

Hétvégi váci vízállás adatok:

Szombat reggel     7 ----123 cm

Szombat este       19 ----124 cm

Vasárnap reggel    7 ----122 cm

Vasárnap este      19 ----120 cm

Helyszíni megfigyeléseim alapján megállapítható, hogy 117-123 cm közötti főági vízállásnál a Kis-Dunát elzáró sóderanyagban átszivárgás jelentkezik. Ekkor az első kép előterében jól látható mélyedésben vízáramlás mutatkozik a mellékág irányában. Ez az áramlás azonban gyenge, a homokszemeket nem tudja magával ragadni. Hordalékmozgás csak felszíni átfolyás esetén jelentkezik.

A Szentendrei-szigetről

Visegrád alatt a nagy folyam két ágra szakad s a folyam medrét kísérő és irányitó hegyek kényszere folytán görbe szigetet képez, mely hol szélesedve, hol ismét keskennyé válva húzódik le Békásmegyerig, ahol a kétfelé oszlott Duna ujra eggyé válva hömpölyög tova.
Ez a gyönyörü sziget - a Szentendresziget, ezelőtt Monostorsziget. Keletkezése egészen természetes, a nagy erővel mozgó viztömeg, amelynek keletfelé irányuló folyásának hirtelen gátat vet a folyó balpartján huzódó hegylánc - s kénytelen egyszerre déli irányba csapni, és ezen a természetes átvágódás a viztömeggel együtt hömpölygő föld és kőanyagot lerakja, ami által a vizfenék emelkedvén - végre a vizszintjén is felülállva szigetet képez. Igy termett a Duna közepére a folyamnak magyarországi részén ez a második legnagyobb szigete. - Hossza 33 km. szélessége pedig 2-3 km.
Alakja szeszélyes - mint mindennek, amit a természet spontán teremt. Mindkét oldalán számos kisebb-nagyobb sziget kiséri, melyek közül a legnagyobbnak a területe sem nagyobb másfél száz holdnál - s ezen szigetekkel az egész - mondjuk szigetcsoport - térfogata körülbelül tizenkétezer hold. Rajta négy község van
...
Sziget-Monostor .... Valamikor  a sziget jóval népesebb volt. A török világ előtt számos olyan község feküdt itt, amelyekről okleveleinkből tudunk, nyomukat eltemette a vizárhozta föveny, a szellő hordta por és föld s a fáról hullott haraszt...
Igy tudunk arról, hogy itt állt Várad, Szent -Péter, Bulgár, Torda, - Tahi (mely a mai Tahi-Tótfaluval együtt formál csak helyiséget) egyedül is szép kiterjedésü helység lehetett, és Vác-rév emléke talán még ma is az a rév, mely Vác és a sziget között közlekedik.
...
Valamikor a község (Szigetmonostor) 4232 holdnyi terjedelmű határában két elég nagy község állott még, melyeknek ma azonban a helye nem, csak a neve ismert: Bulgár az egyik Szempe a másik. Sőt vannak irott nyomok, melyek szerint itt római lakott hely is lett volna s azt annak idején SALVA MANSIO ANTONIO néven nevezték. Építési maradványok hiányában persze ezekről nem szólhatunk.
A sziget, - melynek szélein a Duna odahömpölygette homok nagy területeket hordott be - persze ma sürün lombos, erdős, ami által maga a helység is felettébb sokat nyer. Itt a sziget földjét jól termőnek mondhatjuk, ahol a szép szántóföldek, buja rétek és gazdagon termő szőllők vannak.
Igy a lakosság módos, a mezőgazdaságra gondot fordító és értelmes.
Az 1754. évi vármegyei nemesi összeirás szerint már ekkor itt zálogos birtokos volt Horányi Antal budai lakos. E család szerepet játszott Pestvármegye életében, s annak alispánt, dietai követet, meg táblabirót is adott. A család nevét ma is őrzi a HORÁNYI CSÁRDA a pesti társaságok kedves kiránduló helye.
A helység egyik legnagyobb birtokosa ma Surányi József, aki birtokának egyik részét parcellázva nyaraló települ szánta. Ez a telep az alább tárgyalt Surány.

Rexa Dezső: Dunamenti nyaralóhelyek, Magyar Városok Monográfiája XV.

Göd sziget okozta jeges árvíz Vácott 1775. február 15-én

 

"A most elmúlt év december havában iszonyú emlékezetet meghaladó idő óta nem látott, folyton eső hó borította el az egész vidéket, úgy, hogy onnét a legszomorúbbakat gyanítani s a következő év elejét a tapasztaltabbak, mint igen veszélyest kezdték sejteni. Az aggodalom nem is volt alaptalan, ugyanis a Duna ugyanazon hóban igen vastag jéggé tömörülvén, ezen hó 15.-éig megmaradt ugyan szilárd hidegségben, de folyton növekedésben emelkedésében, míg a hideg enyhülni kezdvén, az olvadó hó a földekről és hegyekből nagy folyamokban rohanván le a már önkény megáradó Dunát szerfölött feldagasztotta, és az addig kiáradó víz nagyságát majdnem megközelítette, midőn íme a következő nap hajnala hasadtakor iszonyú dördüléssel, mintha az ég dörgött volna, talán folyását gátoltatni tovább nem akarván, meg törte a jeget, és egy kissé szabad folyást engedett a víznek, de déli 11 órakor Göd szigeténél feltorlódott, és a homokra emelkedő jég gátolta a folyást, és midőn így a szegény polgárok magokat a legnagyobb veszélynek kitéve lenni vélték, az akadályozott víz visszatért az ismert mederbe, s ezt csakhamar elhagyva, az egész közeli földre annyira kiöntött, hogy míg az emberek aggódva néznek körül és holmiaik összeszedéséről gondoskodnak, ezen káptalani város alsó részén, mely alacsonyabb fekvésű és a Dunához közelebb van, a legtöbb házat annyira elfoglalta, hogy mindkét városban 105 házat nagyrészt leomlasztott, a többit pedig megrongálta..."

Ez a korabeli beszámoló Karcsú Arzén: "Vácz város története I-IX", második kötetének 106-107. oldalain olvasható. 

Még él emlékezetünkben az 1956. évi télvégi jeges árvíz emléke. Való igaz, hogy a gödi sziget északi végére akkora hegyet épített a zajló folyó a jégtáblákból, hogy az utolsó jégdarabok április végére olvadtak el. 

Vácot is a gödi sziget változtatta romhalmazzá 1775-ben? Igen, de nem a még meglévő, lassan haldokló kis szigetünk. 

Egy másik szigetről van szó.

Középkori oklevelek és kora reformkori térképek nyújtanak segítséget. Zsigmond "király a császár"  1415-ben egyéb javak mellett visszaadja Széchy Miklós tárnok mesternek Göd birtokot is, miután Széchy a római császári méltóság megszerzésében sokat fáradozott.

Csaknem huszonöt év múltán Széchy Miklós fia már az özvegy Erzsébet királynőtől kapott vagyonkiigazítást egy 1439 december 29-én, Óbudán kelt adományozó levélben: "Özvegy Erzsébet királyné meggyőződvén arról, hogy Zsigmond király Széchy Miklós fia Tamástól az ő Göd birtokukhoz tartozó szigetet azon feltétellel vette el, hogy mással kárpótolja, de mivel ez nem történt meg, a szigetet visszaadja."

Egyértelmű, hogy a jelenlegi kicsiny sziget nem lehetett ennyire fontos. 

A Gödi Almanach 2000. évi kötetének utolsó oldalai azonos méretű, léptékhelyes térképet mutatnak be az 1750-es évektől napjainkig.

Az első u. n. Mária Terézia korabeli első katonai felmérés valóban egymástól független két szigetet ábrázol. A mai kis szigetet a balpart közelében és attól északabbra egy nagyobbat. A kép torzít. Akkoriban a távolságokat egységnyi idő alatt megtett lépések számával közelítették.

A második térkép, amely 1790 és 1839 között volt érvényben, mint kataszteri térkép már jóval pontosabb. Jól látható, hogy a Duna fő sodrásvonala a nagy szigettől nyugatra haladt.

A húsz-harminc évenként bekövetkezett, egész városokat elpusztító jeges árvizek végül arra késztették a hatóságokat, hogy a gödi nagysziget környékét is rendezzék.

Elképzelhetetlen erőfeszítésekkel, technikai megoldásokkal a nagysziget keleti felének földanyagából feltöltötték a nyugati folyóágat és az így keletkezett, ma már csak nevében sziget a "Fegyveresi sziget" Suránytól Szigetmonostorig.

Az is lehet, hogy ekkora volt a középkorban annyira áhított "Gewd" sziget, csak az akkor még szabályozatlan folyó formált belőle egy bajtokozó zátonyt.

Ezt a térképet az 1894. évi hadgyakorlathoz pontosították. Összesen huszonhat lakóházat számlálhatunk meg rajta, nem számítva az uradalom épületeit az egész mai gödi térségben. Érdekes feladata lehet a Gödi Almanach eljövendő szerzői, szerkesztői számára, hogyan lett a Göd szigetből Fegyveresi sziget.

Írta: Bátorfi József, Gödi Almanach 2003. 149-151. oldal.

A szabályozás előtti Dunán gyakori jelenség volt, hogy teljes jégpáncél fedte a folyót. Ennek oka abban keresendő, hogy a vízfolyás sebessége akkoriban lassabb, a meder szélesebb és sekélyebb volt. Telente, amikor a fagyás miatt a Duna vízutánpótlása lecsökkent, a vízszint is csökkent, beállt a téli kisvíz. Ilyen esetben a Duna könnyen befagyhatott és a jégpáncél egészen tavaszig kitartott. Ez történt a váci jeges árvíz esetében is. Amikor beköszöntött a tavaszi enyhülés és emelkedni kezdett a vízállás; a jégpáncél hatalmas dörrenéssel felszakadt, megindult a zajlás. A nagy merülésű jégtáblák ennél a vízállásnál még nem tudtak áthaladni a sekélyebb homokpadokon és gázlókon, így fennakadtak rajtuk. A feltorlódott jégtáblák közét kitöltő víz hozzáfagyott a jégtömeghez úgymond befoltozva annak lyukait, ahol a Duna átfolyhatott volna. A feltorlódó víztömeg így rohamos mértékben emelkedni kezdett a jéggát  fölött. Ez a visszaduzzasztás addig folyatódott, amíg a feltorlódott víz nyomása fel nem törte a gátat. A felszakadt jégdugó törmeléktáblái ekkor tovább haladhattak egészen a következő zátonyig vagy gázlóig, ahol ez a jelenség megismétlődhetett.
A Duna-szabályozás egyik fő feladata éppen abból állt, hogy növekedhessen a vízsebesség (kanyarok átvágása), szűküljön a meder keresztmetszete (sarkantyúk, párhuzamművek), így növekedhessen a vízmélység.  Az 1949-ig befejeződő munkálatok hatására a Dunán nagyon ritkává vált a teljes jégpáncél, mint jelenség.

Dunakeszi tőzegláp

Mostanában a környezetvédők és az Auchan kereszttüzébe került a dunakeszi tőzegláp, az 1926-os térképen a Nádas, amely egykori elhagyott Duna meder, ezért érdemes róla bővebben, földrajzos szemmel is írni. Kevés hozzá hasonló, viszonylag érintetlen láp maradt meg Pest környékén. Elsősorban biológiai különlegességeket rejt, de nem szabad megfeledkezni róla, hogy kialakulása elsősorban a Duna egyik ősi oldalágának köszönhető.

A Duna 2/a terasza jó közelítéssel megegyezik a magaspart futásával. Erre a teraszra épült Dunakeszi, Vác és Alsógöd is. Kialakulása 18-20 ezer éve történt, amikor a pleisztocén végén (alleröd) a Duna erősen bevágódott. A magaspart mintegy 10-15 méteres éles peremként emelkedik az ártér fölé, tengerszint feletti magassága 110 méter körül ingadozik. A Gödi-sziget északi csücskétől a Dunakeszi Liget utca végéig közvetlenül a jelenkori Duna fölé magasodik. Innen dél felé elhagyja a partot és egyenesen fut a dunakeszi Városházáig, ahol a kettes út keresztezi. A Budapest felől érkezők ezen az emelkedőn, az egykori Duna teraszon felhajtva érnek be Dunakeszire. A magaspart azért távolodik el ennyire a Dunától, mert egykor a Székesdűlő egy dunai sziget volt, és ennek az ős-Dunának a keleti ága a jelenlegi tőzegláp, azaz a Nádas. Szép, íves alakja jól látszik a térképmellékleten. A Székes sziget sorsát a Duna további bevágódása pecsételte meg. Ekkor fűződött le a főmederről, és vált holtággá, majd láppá a Nádas.

Az egykori mellékág elhaladt a káposztásmegyeri erdő nyugati oldalán és valahol a mai újpesti Népsziget környékén ömlött vissza a főágba.

Az egykori tőzegtavas Nádasnak az utolsó megmaradt néhány százaléka került veszélybe az auchan parkolóépítési tervei miatt.

Napjainkra a Duna medersüllyedése következtében az egykor vizenyős terület nagy része szárazzá vált, középső részén hangulatos weekend-házak állnak. Északi részén még vannak természetes foltok, de nyugat felől az ipari területről letolt földhányások fenyegetik.

A dunakeszi-alsói bányató nem az egykori meder területén keletkezett, hanem a fölötte magasodó folyami homokból álló magasparton. Egykori keleti pereme még megvan, kb. 50-70 m széles gátként választja el a két vizes területet. A képen jól látszik a vízszintesen rétegzett homok, ami utal a folyóvízi eredetre.

Néhány kép a nyaralókról délre eső, utolsó hírmondóként megmaradt tőzegtóról. Az üzletlánc által kiküldött szakértő megállapította, hogy a területen vizes élőhely nem található...

Egyszóval a dunakeszi tőzegláp egy nem is olyan régi folyóvízi maradvány a jégkorszak végső stádiumából. Maradványainak megőrzése annak ellenére is fontos, hogy ma Magyarországon minden tőzegláp ex lege védettséget élvez.