2012. február 5., vasárnap

Római mérnökök munkája a Hajógyári-sziget?

 
1836-ban a Vidra nevű kotróhajó munkája során római falakba ütközött a Duna medrében. A történészek és régészettel foglalkozó korabeli tudósok számára ez a tény újabb bizonyítékot szolgáltatott annak, az akkor már széles körben elterjedt nézetnek, miszerint a római korban a Hajógyári-sziget a parttal egybefüggő szárazulatot alkotott. Később, más régészek és történészek cáfolták ezt az elméletet, mondván azok csak Dunába omlott falak. A vita a mai napig nem jutott nyugvópontra. Sziget volt-e a rómaiak korában a Hajógyári-sziget, avagy a parttal egybefüggő terület? Ennek próbáltam utánajárni.

Egy blogbejegyzés keretében lehetetlen feladat teljes tudománytörténeti áttekintést adni a Hajógyári-sziget kérdésköréről. Szívem szerint ezt tenném, de a szűkös keretek miatt inkább közzéteszek néhány önkényesen kiragadott részletet, melyek véleményem szerint rálátást adhatnak a főbb tudománytörténeti fordulópontokra. Fontos leszögezni, hogy a bejegyzésben a Hajógyári-sziget kifejezést az Óbudai Kis-sziget szinonimájaként fogom használni, ami nem azonos a mai Óbudai-szigettel.

Óbuda, 1700 körül
A római korok első lelkes és tudós kutatója Magyarországon az itáliai származású Luigi Fernando Marsigli volt. A bécs melletti Kahlenbergtől a bulgáriai Jantra folyóig feltérképezett, 1726-ban, Amszterdamban kiadott 18 szelvényes Duna térképén részletesen feltüntetett minden parton látható római emléket. Óbuda (Buda Vetus) mellett ábrázolja a szigeteket is, azonban római romok nélkül. 

Részben Marsigli gróf munkájára támaszkodva Bél Mátyás művében (Buda város leírása XIII. §) már megemlíti, hogy 

"a város (Aquincum) nem ért véget a parton, hiszen átnyúlt a szigetekre is, - akár valóban szárazföld kötötte őket akkoriban össze, akár a folyó elválasztotta őket, mivel itt vájt magának új medret, mint az történni szokott."

Bél Mátyás korában, a XVIII. századi Magyarországon valóban nem volt szokatlan dolog, ha egy-egy áradás után a folyók teljesen új mederben folytak tovább.

Aquincum átnyúlik a szigetekre
1942-es elképzelés
A XIX. századi régészet már bizonyos volt abban, hogy nemcsak a Hajógyári-sziget, de az óbudai Nagy-sziget, a Margit-sziget és az elkotort Fürdő-sziget is a part része volt a római város felépülésekor.  Németh Sándor "régiségbúvár" 1823-ban kisvíznél romokat látott a mederben a Margit-szigettől északra.  Az 1775-ös jeges árvíz előtt még római fürdők falazata állt a Fürdő-szigeten. Salamon Ferenc, Aquincum topográfiájának kutatója egyértelműen a "szárazföld-elmélet" mellett érvel 1878-ban:

"Vissza kell hódítanunk, amit a Duna másfélezer éves szakadatlan ostrommal az egykori városból eltulajdonított medre és szigetei számára. Észrevétlen lassú volt a foglalás, de újabb időben mégis rajta kapták. A hajógyár szigetén több nevezetes római emlék mellett egész épűleteket, egy fürdőházat találtak. A Duna amaz ágában, mely az ó-budai szigetet ma elválasztja a száraztól, két tetemes kőfal fekszik keresztben a vízszín alatt. Egyik a kis lánczhídon felűl 120, a másik azon alúl 37 ölnyire, mi elárulja, mit mívelt itt a folyam. Abból, ami ezelőtt másfélezer évvel szakadatlan continens volt, még pedig kő épülettel megrakva, elszakasztott egy jó darabot a szigetnek. Azt a törekvését, hogy mindinkább a jobb part felé foglal, s amennyit ezen nyer, ugyanannyit elveszít a balparton, hogy csak nagy árvíz idején szálljon meg rajta néhány hétig, - itt historiailag bebizonyította. Némelyek sejtelme szerint  nem csak az ó-budai Nagy- és Gyársziget lehet egykori száraznak vennünk, hanem a most már elenyészett Fürdőszigetet is...
...
...Mind ezen Margitszigetbeli, mind pedig az ó-budai parton a Dunába imitt-amott benyúló, s most is észrevehető omladékok azt a régi hagyományt látszanak megerősíteni, hogy a rómaiak idejében a Dunának nem az az ágya és folyása volt a mi most."

Domb a Helytartói-palota helyén I.
A XX. században a régészeti módszerek fejlődésével és a folyamatosan bővülő ismeretek nyomán  megjelentek az első kétkedő hangok. Szilágyi János - aki az '50-es években végzett feltárásokat a Hajógyári-szigeten elhelyezkedő helytartói palotában - már a mederben talált falak létezését is megkérdőjelezte.

Így jutunk el a jelenig, jobban mondva az Aquincum tájföldrajzával foglalkozó legfrissebb kiadványig (Aquincum. Ókori táj - ókori város 2010.) A blogon már méltatott tanulmánykötetben így foglalja össze pillanatnyi tudásunkat a régész szerző, H. Kérdő Katalin (108. p.):

"Elmondhatjuk tehát, hogy a régészet részéről a legutóbbi időkig (az e kötetben ismertetett kutatásokig), magától értetődő tényként kezeltük, hogy a Kis-sziget a római korban is létezett. Ezt indokolták az ezzel összhangban álló geológusi vélemények, az új régészeti topográfiai eredmények és az, hogy a 19. századi mederszabályozások, ill. a kotrás miatt az eredeti partvonal és a meder már nem tanulmányozható."

Domb a Helytartói-palota helyén II.
Ezzel a kérdést le is lehetne zárni; a tudomány napjainkra tisztázta: a Hajógyári-sziget a római korban is sziget volt. Azonban a helyzet nem ennyire egyszerű. Ugyanebben a kötetben a geomorfológiai részt jegyző Schweitzer Ferenc talajszelvények ábráival alátámasztott összefoglalásaként ezt olvashatjuk (42. p):

"A fúrásszelvények és a geomorfológiai térképek alapján a meder szélességét és mélységét figyelembe véve ez nem lehetett természetes Duna-ág. A Kis-szigetet nyugatról határoló Duna-ág egy, a rómaiak által kialakított, az újkorban pedig jelentősen kimélyített és megszélesített csatorna...."

A tudományos elméletek közti különbségek gyakran vezetnek késhegyig menő harchoz a kutatók között. Ez esetben a kérdés jelentőssége abban rejlik, hogy nem tudni mekkora volt Aquincum városának kiterjedése, ami alapján meg lehet határozni a római lakosság nagyságát. Fontos kérdés az is, hogy a Helytartói palota milyen viszonyban állt a várossal, szerves részét képezte-e annak vagy egy külvárosi villához hasonlított inkább. A kérdésben kevés tényre támaszkodhatunk.

Kevés tény és rengeteg kérdőjel - Feltételezések a Hajógyári-sziget keletkezéséről

A Duna a római kor előtt már járt keletebbre is és nyugatabbra is Aquincum légiótáborától és polgárvárosától. Duna meder volt egykor a Mocsárosnak nevezett vizenyős terület, amely Békásmegyernél szakadt ki a Dunából és a Margit-sziget derekánál, az amfiteátrumtól délre omlött vissza a főágba. Arra a kérdésre, hogy mely szigetek léteztek a maiak közül a római korban nem nehéz válaszolni: azok, amelyeken római kori emlékek találhatók. Létezett a Margit-sziget, a két Óbudai-sziget, a Fürdő-sziget, nagy valószínűséggel a Népsziget is. A Palotai-sziget léte igencsak kérdéses.

Ha abból indulunk ki, hogy a Hajógyári-sziget a pannoniai part része volt akkor, amikor a római légiók kitűzték arany hadisas jelvényüket a Danuvius folyó partjára, felmerülhet a kérdés, hogy mikor és milyen körülmények között vált e terület szigetté. A kérdés megválaszolásához van néhány támpontunk. A kezdetben fürdőknek vélt helytartói palota  Pannonia Inferior első helytartója, a későbbi császár Hadrianus parancsára épült, ennek dátumát 107-re tehetjük. A keleti abakaival barbár területre néző épületegyüttest a II-III. század fordulóján a Severus-korban jelentősen átalakították, a III. század utolsó harmadában, de még 293. előtt végleg elhagyták. A IV. századi helytartók új, de szerényebb palotája a légióstábor falain belül épült meg. Lehetséges, hogy a palota végleges feladása összefüggésben volt a Duna mederváltozásával, esetleg szintemelkedésével? A régészeti feltárások alkalmával találtak árvizekre utaló nyomokat az épületen belül. A római kori járószint a szigeten 101 méter volt, mely a magasártérhez tartozott. Ez azt jelentette, hogy a legnagyobb árvizek, ha nem is évente, de teljesen elborították a területet. A palota belső járószintje már valamivel magasabban volt, 101,4-102,1 méteres szintek között helyezkedett el. Ez az érték már megközelítette az ármentes térszínek 102,5 méteres szintjét. Viszonylag nehéz dolgunk van a római kori árvízszintek meghatározásánál, hiszen a korabeli áradások még a Mocsáros területét is ellephették (nyugatról is fenyegetve Aquincum városát). A szélesebb medrű és árterű Dunában az árvizek szintje minden bizonnyal alatta maradt a mostaniaknak. Több helye volt szétterülni a hatalmas víztömegnek, mint manapság. Ezzel magyarázható volna, miért építették a kiváló római mérnökök Pannonia legfontosabb épületét ilyen közel az árvizekhez.

A hajógyár építésekor lezárt mellékág és a transaquincumi híd feltételezett helye.

A helytartói palota épületegyütteséhez tartozó más fontos létesítmények is segítségünkre lehetnek a rejtély felderítésében.

Ha kisvíz idején járunk a Hajógyári-szigeten érdekes nyomokra bukkanhatunk. A helytartói palota mindkét oldalán a Duna-parton egymástól szabályos távolságra levert cölöpöket látunk. Dendrokronológiailag meghatározott koruk alapján egyidősek a palota-komplexummal. Szerepüket tekintve a régészek között sincsen egyetértés. A "szárazföld"-párti régészek szerint a keleti cölöpsor kikötő, míg a nyugati partvédelmi művek alapja. A "sziget"-pártiak szerint mindkét oldalon a palota kikötője állt. A nyugati oldalon a másik szóba jöhető elképzelés a hídfő. Utóbbi elképzelés szerint a helytartói palotát egy hídon lehetett megközelíteni, és ugyanez a híd ívelt át a Dunán Transaquincum erődjéhez, ennek pilléreit írta le Zsigmondy Gusztáv a Fürdő-szigetről. Ezzel kapcsolatosan két probléma merül fel. A Dunán oly gyakori jeges árvizek miatt szó sem lehet állandó hídról. Sokkal inkább egy-egy komolyabb hadművelet során felépített hajóhídról, vagy utánpótlás szállítására fenntartott útvonalról. Vajon jeges árvizek, jégzajlás idején a rómaiak hogyan közelítették meg a szigeten álló helytartói palotát, ha tudjuk, hogy egy egyszerű, fából ácsolt hidat a jégtömeg nemes egyszerűséggel leborotvál a föld színéről? A másik probléma; egy időszakosan megközelíthetetlen szigetről egy helytartó hogyan tudja intézni egész provinciák sorsát?

A helytartói palota ÉK-i irányból - mindkét oldalról a Duna fogja közre

Schweitzer Ferenc kutatásai során földrajzi szempontok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a Hajógyári-sziget mesterséges eredetű. Egyrészt a sziget keresztmetszetét alkotó rétegsorok asszimetrikusak. Keleti irányba a szokásos - szigeteken talapsztalható - a Duna irányába elvékonyodó rétegsorokat ír le. Nyugat felé a rétegsorokat azonban mintha ollóval vágták volna le - ez egyértelműen bizonyítja, hogy a rétegsorokat mesterségesen metszették át. A másik fontos bizonyíték a sziget hosszelvénye. Az úkjori feltöltések alatt a kutatófúrások keresztirányú patakmedreket tártak föl. Mivel a Hajógyári-szigeten értelemszerűen nem létezhet komolyabb vízfolyás, ezt a patakot az óbudai parton kell keresnünk. A Solymári-völgyből érkező Aranyhegyi-patak napjainkban az Óbudai-szigettől északra, mesterséges mederben éri el a Dunát. Az ókorban völgye délebbre húzódott, Schweitzer szerint elképzelhető, hogy torkolati szakasza megegyezett a Hajógyári-sziget nyugati mellékágával. Mivel annak idején egész Aquincum szennyvize ezen a patakon keresztül érte el a Dunát (közvetlenül a helytartói palota épületétől nyugatra), elképzelhető, hogy nem véletlenül vezették be ide a folyam vizét a római mérnökök. Egy vezérárok kiásásával a Duna maga vehette birtokba a patak völgyét. A helytartónak sem kellett nyugati szél esetén bezárnia ablakait a bűz miatt. A meder kialakításának két lehetséges időpontja van. Az egyik 107., amikor a palota elkészül, a másik a Severus-kor, amikor komoly átalakítások zajlanak. Utóbbi időpontot látszik alátámasztani az a csatorna, melyet a palotától északra tártak föl. A burkolatban talált COH VII BR ANT feliratú bélyeges téglák alapján a II-III. század fordulójára tehető az építése. Nyugati irányba vezette le a szennyvizet, utolsó szakaszán erősen lejtett a mai mellékág felé, majd egy kőfalon található kifolyón keresztül ömlött a Dunába. Mindenesetre az utóbbi időpont is találgatás, hiszen ugyanúgy magasodhatott az a kőfalon nyíló csatornanyílás az Aranyhegyi-patak régi völgye fölé.

A mellékág lezárásának helye nyugati itányból - Az Aranyhegyi-patak régi völgye?

A hajógyár kikötőnek használt öble, háttérben a lezárás.

A két elmélet mellett véleményem szerint fenn kellene tartani a helyet egy harmadiknak is. Ugyanis a  római-korban a Hajógyári-sziget kialakulhatott  természetes úton is. Ha elfogadjuk, hogy a nyugati mellékág eredetileg az Aranyhegyi-patak medre volt, akkor ezt csupán egy igen keskeny földnyelv választotta el a Dunától. Ha ugyancsak elfogadjuk a régészet feltételezését, hogy a III. század harmadik harmadában a helytartó palotáját az emelkedő Duna vízszint miatt voltak kénytelenek elhagyni, akkor előfordulhatott, hogy az egyre magasabban tetőző árvizek egyszerűen elmosták a földnyelvet és a Duna bezúdult a patak völgyébe. Ebben a folyó segítségére lehetett a Coriolis-erő, melynek hatására a Duna nyugati partját erőteljesebben mossa a Föld forgásából származó tehetetlenségi erő miatt. Átszakadhatott a földnyelv egy jeges árvíz hatására is. A Helytartói-palotától északra feltorlódott jégtömbök felduzzaszthatták annyira a keleti mellékágat, hogy a víz emelkedése után a patakvölgyben keresett lefolyást. A hatalmas felszabaduló energia végleg elmoshatta a földnyelvet, így a rómaiak a jégzajlás után egy szigeten láthatták viszont Pannonia Inferior "kormányzati negyedét". Ez megmagyarázná, hogy miért hagyták végül pusztulni önként, az időszakosan megközelíthetetlenné váló, hadicselekményektől megkímélt komplexumot. Ez a természetes átmosódás magyarázattal szolgálhatna az élesen levágott rétegsorokra is. Hiszen a patakmedret elfoglaló Duna hatalmas üledékmennyiséget moshatott ki a főágba. A palota épségét a rómaiak csak a partvédelmi okból levert cölöpsorral tudták - időszakosan - megvédeni.

Ásatás az '50-es években, a palota területén

1835-ig aludta csipkerózsika-álmát a helytartói palota a föld mélyén. Nagyobb részét feltehetően még maguk a rómaiak hordták el az értékes építőanyag miatt. A térképeken mindössze kis dombocska jelölte helyét. Miután az Első Dunagőzhajózási Társaság kinézte magának a területet a hajógyár céljára, a sziget felszínformálódását elsősorban az ember határozta meg. A természetes állapotot rögzítő utolsó terepbejárásra 1835. október 26-án Kecskés Károly vízügyi mérnök vezetésével került sor. Ennek során megállapították, hogy a sziget legmagasabb pontja 7,90 méterrel emelkedett a budai vízmérce 0 pontja fölé (94,97+7,90= 102,87 méter a Balti-tenger szintje fölött). Hogy az árvizek ne veszélyeztessék a gyár működését szükség volt a sziget szintjének megemelésére. (jelenleg ez 104 méter B. f.)  Ezt az anyagmennyiséget a kikötő és a szigetet nyugatról megkerülő mellékág kotrásával biztosították. A kotrások során bukkant a "Vidra" a mederben futó római falakra, melyeket csak nagy nehézségek árán tudott kitermelni. Alig egy évtized alatt teljesen megváltozott a Hajógyári-sziget arculata. A kikötőnek 1855 körül lezárt Duna ág vize átkerült a nyugati mellékágba, ezzel az ott áthaladó vízmennyiség több mint a duplájára nőtt. A kotrás mellett a megnövekedett vízhozam is erodálta a medret és a partot. Szükségessé vált a partoldal megerősítése, nehogy az elmosás parti létesítményeket veszélyeztessen. Megépült a kővel borított rakpart. Közvetlenül a parton vezeték az 1888. augusztus 17-én forgalomnak átadott szentendrei HÉV nyomvonalát. Az utolsó komolyabb emberi beavatkozás az Árpád-híd építése volt, ekkor azonban a meder nyomvonala már nem változott.

A Hajógyári-sziget és a két mellékág

Az újkori, antropogén mederformálás olyannyira rányomta bélyegét a Hajógyári-sziget és az óbudai part arculatára, hogy az ókori folyamatok és mederformák rekonstruálására minimális az esély. De nem lehetetlen, hogy a jövőbeli kutatások során olyan bizonyítékra bukkannak majd a régészek és geomorfológusok, amellyel minden kétséget kizárva bizonyítható az egyik vagy a másik hipotézis. Hogy a Hajógyári-szigetet emberkéz hozta-e létre, vagy a Duna természetes mederváltozásai?


Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • H. Kérdő Katalin, Schweitzer Ferenc: Aquincum. Ókori táj - ókori város. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010.
  • Salamon Ferenc: Budapest története I. köt. Budapest az ókorban 1878.
  • Szendy Károly (szerk.): Budapest az ókorban I-II. köt 1942.
  • Bél Mátyás: Buda város leírása a kezdetektől Mohácsig (Fejezetek Budapest múltjából I.) 1987. 
  • Zsidi Paula: A Duna szerepe Aquincum topográfiájában. Budapest régiségei XLI. 2007.
Képek forrása: budapestcity.org, Építészfórum, Tankönyvtár.hu

    20 megjegyzés:

    1. «A "szárazföld"-párti régészek szerint a keleti cölöpsor kikötő, míg a nyugati partvédelmi művek alapja.»

      Miért is kell, ha szerintük a szárazföld része volt, a _nyugati_ oldalon (ahol tehát szerintük nem folyóág, hanem szárazföld volt) partvédelem?

      VálaszTörlés
      Válaszok
      1. Mert miután a rómaiak kiásták a vezérárkot a Duna számára (a régi patakvölgyben), valamivel meg kellett fogniuk a partot, hogy a víz ne mossa el.

        Törlés
    2. Élvezetes írás, csak a betűtípus számomra nehezen olvasható

      VálaszTörlés
      Válaszok
      1. Nehéz dolog ez, ha kicserélném, akkor meg másnak nem tetszene. Úgy járnék, mint az apa (a fiával meg a szamárral) a La Fontaine mesében.

        Törlés
    3. A „végső igazság” kiderítésében lehetőség lenne a Duna i.sz. I. és IV. század közötti vízhozam-változásainak vizsgálatára, ill. az Aranyhegyi-patak régi medrének meghatározására, talajvizsgálatok és esetleg – ha vannak – régi térképek segítségével.

      Ha a vízhozam valóban nőtt a kérdéses időszakban (klímaváltozás) és/vagy a patakmeder valóban az elméletben feltételezett torkolati helyhez vezetett, akkor ez nagyon valószínűvé tenné a természetes (eredetű) sziget-kialakulást.

      VálaszTörlés
    4. Élvezetes és tanulságos írás volt. Kár hogy a sziget jelene és jövőbeni kilátása oly siralmas...

      VálaszTörlés
    5. Nagyon tetszenek az írásaid, élvezettel olvastam őket! Engem is érdekel a Duna, a történelem.

      Múltkor kibicikliztünk a párommal Hajógyári szigetre és az északi csúcson a fövényben láttam fa cölöpsor maradványokat. Több sorban, szabályos távolságokra egymástól.
      Az Interneten csak annyit találtam, hogy az északi csúcson régen szivattyúállomás állt. Talán ez volt, vagy valami régi mólók.
      A párom gyerekként többször járt ott 25-30 éve, akkor még fél méteresek voltak ezek.

      Itt van kép ezekről a cölöpsorokról, az albumomban:
      https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10151053640873934&set=a.10151053636343934.454659.788948933&type=3&theater

      Szerinted mik lehettek ezek?

      LL, Budapest

      VálaszTörlés
      Válaszok
      1. Őszintén szólva nem tudom mik lehetnek azok a cölöpök. Az északi részen három zátony volt, ami később hozzáforrt a szigethez. Elképzelhető, hogy a jeges árvíz pusztításai ellen védekeztek. Jó lenne majd személyesen is megnézni őket.

        Törlés
    6. Alacsony vízállásnál láthatod őket.
      Biztosan meg lehetne határozni ezen fa-cölöpök korát, valamilyen módszerrel, de gondolom az nem olcsó mulatság.

      Eléggé réginek tűnnek, de még ott vannak, szépen sorakoznak több sorban, de már eléggé elpusztulva. Talán 5-10 év és eltűnnek.

      VálaszTörlés
    7. Szeretnék csatlakozni a cölöpökről indult beszélgetéshez. 17 éve járom a Duna ezen szakaszát, nap mint nap és több helyen is felfedeztem ilyen cölöpöket. Az egyik, amiről már szó van a Hajógyári-sziget felső spiccénél. Viszont kevesen tudják, hogy nagyon kicsi víznél kb 8 éve még látható volt a cölöpsor folytatása szemben a budai oldalon. Ezt a tavalyi és idei rendkívül alacsony őszi vízállásnál sem láttam. Szerintem azért, mert az Aranyhegyi patak rendkívül gyorsan tölti fel itt a partot iszappal.
      A másik érdekes cölöplelet a Római parton van kajak-kenus berkekben Sajtháznak nevezett, eredeti nevén talán Duna-Terasz épület előtt. Az elhagyatott üdülőnél egy látványos kiugró van a partban és ott találhatók egy kb 5X5m-es területen a párosával levert cölöpök. Külön érdekes még, hogy a cölöpök mindegyikébe azonos magasságban négy irányból faszegek vannak beleverve. Érdemes megnézni, mert a tavaly őszi kisvíznél valaki már lerúgta az egyiket és ott hevert letörve.
      Ezeken túl van még egy kettő magányosan a Szentendrei Duna ágban a sziget oldalon 7-es táblánál és a Hajógyári felső spicc alatt kb 300m-rel szintén a sziget oldalon.
      Remélem hasznos információkat osztottam meg és többet tudunk meg erről a témáról.
      Az oldalhoz gratulálok, mindig érdekes dolgokat olvasok rajta.

      VálaszTörlés
      Válaszok
      1. Köszönöm szépen a részletes beszámolót. számomra nagyon fontos lenne, hogy ez az információ ne vesszen el, hogy az utánunk jövők is tudjanak ezekről a régi dolgokról. Éppen ezért arra szeretném kérni, hogy ha van mellé néhány fényképe, írjon ezekről a cölöpökről egy rövid összefoglalót amit ki lehetne tenni ide a blogra is. Térképen is lehetne őket ábrázolni. Néhány cölöpön már végeztek dendrokronológiai vizsgálatot, sokuk római kori. Néhány szerintem jég elleni védelmet szolgált, főleg a Hajógyár felépülése után. Szóval ha van ideje összeírni ezeket a cölöpöket kérem tegye meg!

        Törlés
    8. Őszintén szólva vitaindítónak szántam a fenti írást, mert én sem tudok többet róla és reméltem, hogy valaki kideríti. Több infót tényleg nem tudok hozzá tenni, viszont a Rómain lévő cölöpöknek, amik számomra a legérdekesebbek elküldöm a koordinátáit:47.582261,19.067807 Egyébként a mostani kisvíznél a Hajógyári öbölben több helyen is kiválóan látszik a part mentén a 170 éves hajógyár maradványai: levert cölöpök köztük deszkázattal.

      VálaszTörlés
    9. Remek cikk. Mi a státusza a palota helyére tervezett kaszinó beruházásnak?

      VálaszTörlés
    10. Most érdemes kisétálni a Hajógyári
      Nagysziget északi végébe,remekül látszanak a cölöpök.Egyet akár ki is lehetne ásatni,pontosabb vizsgálat céljából.

      VálaszTörlés
    11. Lehet, holnap megnézem őket. Ha ez így megy tovább megint ki fog látszani az Ínség-szikla.

      VálaszTörlés
    12. Jó reggelt kívánok.... A sziget a mai Óbudai terület része volt, és így volt sziget.A középkori neve Beate Marie Virginis. Óbuda város pedig nem szigeten létezett, ezt írják okleveleink.

      VálaszTörlés
    13. A szentendrei hév 1895 előtt nem jöhetett erre, mert nem volt bekötve a körvasútba. 1888-ban még ez utóbbi sem létezett. A szelvényezés (pár évvel ezelőttig) Filatorigátról indult északra és délre is. Lásd pl.: https://mfor.hu/cikkek/mfor/120_eve_keszult_el_a_budai_korvasut.html

      VálaszTörlés
    14. Ha megmondod mikor épült ez a nyomvonal, szívesen kijavítom! :)

      VálaszTörlés
      Válaszok
      1. A fentebb linkelt cikk (https://mfor.hu/cikkek/mfor/120_eve_keszult_el_a_budai_korvasut.html) szerint 1892. szeptember 1-jén helyezték üzembe a jobb parti körvasutat, vele a Bogdáni út és a Pálffy tér közötti vágányokat. (A HÉV ekkor még nem járt erre, de ennek kevés hatása van a Duna-part formálására.)

        Törlés
    15. Erről már volt szó egy indexes topicon, hogy mik azok a cölöpök.
      https://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9011160

      A jobb pártban lévő cölöpözés funkciója az ott lévő gázgyár kikötőjéhez kapcsolódott, ugyanis fentről kellett beereszteni az uszályokat, lévén lentről vontató hajózással nem lehetett meghajózni a helyet.

      A szigetcsúcson még jégtörő elemek voltak, ugyanis a Hajógyári ág téli kikötő volt ok a flotta számára

      CsBA

      VálaszTörlés

    Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...