2018. augusztus 21., kedd

Az elhunyt vízitúrázók emlékére


Jiling András Krisztián kitartásának köszönhető ez a mostani bejegyzés. Ő volt, aki felhívta a figyelmemet egy ismeretlen emlékoszlopra a Szentendrei-sziget déli partjainál, az 1659-es folyamkilométer táblánál. Az emlékoszlop az elhunyt vízitúrázóknak állít emléket és éppen 20 éve, 1998. augusztus 21-én avatták fel. 

Fényképezte: Jiling András Krisztián, 
Szöveg: Varga János (Újpesti Hajós Klub)


Az emlékmű közelében működött a „Totyi” Falatozó, a Szentendrei-szigeten, az 1659. folyamkilométernél, hosszú éveken keresztül. Itt volt egy kézi szivattyús kút is amiből a dunai kavicspad által megszűrt Duna vizet akkor még ittuk. Ma ez a fertőzött víz miatt elképzelhetetlen.
Úgy tudom Ormódi volt a vezetékneve a vendéglősnek, aki a Vízműveknél focizott hajdanában. Valószínűleg ezért engedélyezte a Fővárosi Vízművek itt egy kocsma működését. Ormódi feleségének a beceneve "Totyi” volt, ő volt a falatozó névadója.

A Totyi a vizesek családjában fogalom volt és a régiek ma is ezen a néven emlegetik ezt a helyet. 


A Római-partról, Újpestről sok-sok csónak érkezett ide hétvégeken. Sör, málnaszörp, zsíros kenyér, palacsinta, kedves kiszolgálás mindig volt bőven. A Megyer-Pünkösdfürdő dunai átkelő hajó külön kérésre kitette a Totyihoz vágyakozó „civileket” a sziget végén, akik felgyalogoltak a kocsmáig mulatozni. Aztán az utolsó átkelő járat újra kikötött a szigeten este 10 órakor és kivitte őket az újpesti partra.

Idén, 2018 tavaszán kitettünk az emlékmű közelében egy fatáblát „Totyi” felirattal azt remélve, hogy legalább a név megmarad az utókor számára is.


Emlékszem, hogy a hetvenes években motorcsónakkal többször kirándultak ide a híres beat zenészek és énekesek is. Talán kevesen tudják Major Tamás színész, színigazgató és rendező vérbeli vízi túrázó volt, kicsi gyerek korától élete végéig. Ő Újpesten született és gyermekkorát a Dunán töltötte, sokszor kikötött kielboot-jával a Totyinál. Susóczky Ferenc igazi vízi cserkész volt lélekben és tevékenysége által is élete végéig. Ő szervezte kisfolyókon való vízi túrázást. Sokszor táborozott a Totyinál.

1990 környékén amikor meghalt, többen emlékhelyeket kezdtek létesíteni a Szentendrei-Duna partjain. Ezek az emlékhelyek azután sérültek vagy megszűntek. Elvitte őket a víz és a jég.

Ebben az időben Dr. Juhász Ágnes volt a Magyar Természetbarát Szövetség Vízi Bizottságának a vezetője. Az ő kérésére készítettük el a ma is álló oszlopot az újpesti vízi telepünkön, az Üdülő sor 7/a szám alatt. Az oszlopot acél csőből és lemezekből hegesztett kivitelben csinálták meg az Újpesti Hajós Klub tagjai, és a 12 személyes ”Kon-Tiki” nevű kenunkkal evezve szállítottuk a felállítás helyszínére. Az oszlop tetején egy sátor forma és a négy égtáj sejthető.


1998. augusztus 21-én állítottuk arra a helyre ahol ma is áll.

A Természetbarát Szövetség által készített feliratos réztábla később lett az oszlopra csavarozva. Az oszlop másik oldalán is van egy szerényebb méretű táblácska, amely a létesítés adatait tartalmazza.

A Totyi büfé épületét később lebontották. Egy közeli épületben egy Laci nevezetű ember néhány évig üzemeltetett egy másik büfét. Csónakban hordta át evezve az enni inni valót a bal partról. A rendszerváltás kezdetén ezt az épületet is lebontották.

Kívánjuk a régiekre emlékezve is, hogy éljen sokáig egészségben és boldogan  minden vízi túrázó!


Részletek: https://www.termeszetjaro.hu/hu/point/vizi-sportok/az-elhunyt-viziturazok-emlekere/23288678/

2 megjegyzés:

Unknown írta...

Nagyon örülök, hogy ilyen szépen emlékezik a Totyiról és az elhunyt vízitúrázókról,akiknek emléket állítottunk. Minden évben megrendeztük az u.n. kegyeleti túrát szeptember 2. hétvégéjén. Ekkor megkoszorúztuk az oszlopot és a túrázók virágokat hoztak az abban az évben elhunyt túra társak emlékére.
Sajnos ez a hagyomány csak 2004 évig állt fenn, miután betegség miatt lemondtam a Természetbarát Szövetség Vizibizottságának vezetéséről utódaim ezt a megemlékezést már nem szervezték meg, de az oszlop az Újpesti Hajósegylet jóvoltából továbbra is hirdeti, hogy a vítzitúrázók nem felejtkeztek meg elhunyt társaikról sem.
dr. Juhász Ágnes

Unknown írta...

Azért ha arra járunk egy szál virág mindig akad,no meg egy korty sör amivel mindig meglocsoljuk az emlékművet emlékezve a régi barátokra. A Totyi csárda sajnos leéget,az utána müködő büfét azért zárta be a srác mert olyan adót vetetek ki rá mintha bent lenne a büfé Szentendrén.Az utobbi két évben az időjárás miatt sajnos a szeptemberi túra sajnos Részünkről elmaradt,de az is lehet,hogy meg öregedtünk pedig régen a legnagyobb vihart is átvészeltük egy katonai ejtőernyő alatt

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...