2022. február 12., szombat

Hová tűnt Turnu Severin?


Amikor tavaly képeket kerestem a Vaskapuban található Golu-szigetről szóló bejegyzéshez meglepve vettem észre, hogy az 1790. évi Havasalföld térképen nyoma sincs Turnu Severinnek. A napjainkban közel 100 ezres dunai kikötőváros, a középkori Szörényvár és az ókori Drobeta helyén csak pusztaságot és romokat látni. Mostani bejegyzésünk arra koncentrál, hogy hová tűnt Turnu Severin és mikor került fel újra a térképre. 

Turnu Severin környéke 1790-ben. (mapire.eu)

Turnu Severin, azaz Szörényvár földrajzi elhelyezkedését tekintve leginkább egy dunai hídfőként írható le legjobban. Hídfője volt délnek, amikor a Római Birodalom Dacia meghódítására indult és damaszkuszi Apollodórosz megépítette az antik világ egyik csodáját, a Dunán átívelő hidat. A rendkívül gyorsan, alig két év alatt (103-105) felépített, húsz kőpilléren álló híd lehetővé tette Dacia meghódítását, ezt követően római légióstábor épült Drobeta néven a Duna bal partján. Román kutatások szerint a Septimus Severus császár uralkodása idején colonia rangra emelt településnek fénykorában akár 40 ezer lakója lehetett. Sokat köszönhetett tehát a település a császárnak, de Szörényvár neve mégsem tőle ered. A hidat ugyan már Hadrianus császár visszabontotta, majd Aurelianus császár döntése folyamán a rómaiak 271-ben feladták Dacia provinciákat, de Drobeta továbbra is római katonai hídfőként szolgált egészen Gratianus császár uralkodásáig (375-383). Ezt követően közel ezer éven keresztül pusztult a hatalmas kiterjedésű rommező, mígnem közel egy évezreddel később köveiből új erődöt építettek. 

A római határvidék pusztulásával párhuzamosan egy rövid kitérőt teszünk a Duna felső szakaszára, de még mindig maradunk Szörényvárnál. 

Az V. század közepére a Római Birodalom határvidéke a felbomlás állapotába került. A központi hatalom gyengülése, a germánok betörése következtében összeomlott a közigazgatás és közellátás. Ebben a helyzetben nagyon kevés római úszott szembe az árral, a többség dél felé menekült. Egy ilyen makacs szerzetes volt noricumi Szent Szeverin, aki legenda szerint előkelő itáliai életét cserélte fel az Alpokon túli lakosság szolgálatáért. Életét a Duna fonalára fűzte fel; Bécs és Passau között tevékenykedett. Elsősorban a kétségbeesett noricumiak pasztorizációjával foglalkozott, de az anarchikus viszonyok közepette rengeteg más feladat szakadt a nyakába; foglalkozott az élelmiszer-utánpótlás megszervezésével, a közrend fenntartásával, autoritása révén germán királyokkal tárgyalt hadfoglyok szabadon bocsátásáról. A halál a Wachauban található Favianis városában (Mautern an der Donau) érte 482-ben, holttestét Nápolyban helyezték végső nyugalomra. Noricumi Szent Szeverin Bajorország védőszentje. És az ő tiszteletére szentelték fel a magyarok által felépített Szörényvár első katolikus templomát, ezáltal tőle ered a település elnevezése is. 

A középkori Szörényvár története összekapcsolódik a Magyar Királyság történetével. Felépítése összefüggött a bolgár fenyegetés elleni határvédelem kiépítésével a XII.-XIII. században. Ebben az időszakban a nyugati kereszténység előretolt bástyája volt a Duna mentén, ahonnan a magyar királyok Havasalföldet szerették volna katolikus hitre téríteni. Székhelye volt a Szörényi bánságnak és a szörényi bánnak, várát vélhetően a római erőd köveiből építették fel. A Magyar Királyság uralma többször megszakadt, például a tatárjárás idején, rendre meg kellett küzdeni az oláh bánok függetlenedési törekvéseivel szemben, de velük szemben ez többnyire sikeres küzdelem volt. És előfordult az is, hogy a birtokadomány és a vele járó felelősség elől egyszerűen elmenekültek a nyugati lovagok. A "nyugattól" végül nem a "kelet", hanem ismét a "dél" ragadta el a hídfőállást. 1522-ben a törökök elfoglalták Orsovát, ezzel Szörényvár helyzete és utánpótlása kritikussá vált. 1524 októberében, egy hosszú ostrom után Kállai János bán a szabad elvonulásért cserében feladta a várat, ezzel végleg megszűnt a magyar uralom Szörényvár felett. És ezzel véget ért a Szörényi bánság története is, amely nem keverendő össze Szörény vármegyével, amely Magyarország legrövidebb életű vármegyéje volt (1873-1881).

A "dél" azaz a törökök nem terveztek hosszú távra. 1526-ban porig rombolták az erődítményt és a hozzá tartozó települést. Ezzel Szörényvár 309 esztendőre eltűnt a térképekről. Nem tudni mi állhatott ennek a stratégiai döntésnek hátterében. A Magyar Királyság ekkor nem állt olyan helyzetben, hogy visszafoglalhassa, az Oszmán Birodalom pedig megszilárdította uralmát a Duna mindkét partján, azaz az erőd őrizhette volna továbbra is a stratégiai fontosságú dunai átkelőhelyet. 

Turnu Severin 1855-57-ben. (maipre.eu)

A rommező környéke ennek ellenére továbbra is megőrizte központi szerepét. Havasalföld 17 megyéje közül a legnyugatibb, Mehedinți központja sokáig a közeli Cerneți volt. Ez a legkevésbé sem városias elrendezésű falu a Topolnița-patak túlsó partján fekszik, alig 3,5 kilométerre Drobeta romjaitól. Egy kolostoron és a környékbeli bojárok udvarházain túl Szörényvár újjászületése miatt is említésre méltó.

A rómaiak és a magyarok után egy újabb nemzetiséget fontos megelmlíteni Turnu Severin alapítói között, de ismét nem a románokról lesz szó. Turnu Severin harmadik alapítása az 1828-1829-es orosz–török háború következménye volt. Amellett, hogy Cerneți-t rendszeresen fenyegették a Topolnița-patakon levonuló árvizek, a háborúban a törökök felgyújtották a települést. Az oroszok győzelmével végződő háború után Havasalföld orosz kormányzót kapott gróf Pavel Kiszeljov személyében, aki 1834-ig töltötte be ezt a pozíciót. Kiszeljov egy reformpolitikus volt, neki köszönhető Havasalföld és Moldova első alkotmánya. Öt éves megbízatása alatt igyekezett a helybéliek életkörülményein is javítani. Amikor Kiszeljov Mehedinți megyében járt, a cerneți lakosok kérvényezték tőle, hogy áttelepülhessenek a Duna partjára, a római és magyar romokkal borított, a Duna felé lejtő ármentes teraszra. 

Turnu Severin városrendezési terve 1893. (Gyulai Attila gyűjteménye) 

1833. április 23-án, Szörényvár pusztulása után 300 évvel adták ki Turnu Severin alapító okiratát. Azonban a harmadik alapítás nem ment zökkenőmentesen. A cernețiek nem voltak hajlandók átköltözni, ugyanis bizonyos díjat számítottak fel nekik az új telkekért. Turnu Severin sakktábla alaprajzú városszerkezetét Bukarest főépítészének, a katalán Xavier Villacrosse-nak köszönheti, a megvalósítás pedig az ugyancsak külföldi illetőségű, de Havasalföldön élő Moritz von Ott munkáját dicséri. Mivel a város betelepülése vontatottan haladt, 1836-ban külföldiek is engedélyt kaptak, hogy Turnu Severinbe költözhessenek. Ezután az új város rohamos fejlődésnek indult, miközben Cerneți visszasüllyedt egy agrártelepüléssé. 1841-ben Mehedinți megye székhelye is Turnu Severinbe költözött. 

Turnu Severin 1914-ben

A külföldiek beköltözése miatt Turnu Severin Havasalföld, majd később Románia nyugati hídfőjévé vált. 1910-ig a románság csak a második legnépesebb etnikum volt a németek mellett, rajtuk kívül éltek itt még görögök, törökök, magyarok, olaszok, szerbek, zsidók és örmények. A tágas, közvilágítással ellátott utcák, terek, közintézmények, gyárak, kikötők és múzeumok egy nyugati város képét mutatják, annak ellenére is, hogy a későbbi városrészek már nem követték szigorúan a Villacrosse-féle terveket. A város terjeszkedésével párhuzamosan zajlott a régészeti emlékek feltárása, Drobeta és Szörényvár emlékei szerves részét képezik a fiatal Turnu Severinnek. 

3 megjegyzés:

  1. Ó, bárcsak a Portáról is kerülnének már elő térképek! Dobrudzsa pl.

    De sajna Ruménia sem jeleskedik ebben, se légifotók, még az a húszezres unibuc-térkép is eltűnt, meg a loadmap.net-et is elvitte a digitális könyvégetés : (

    VálaszTörlés
  2. Ezek szerint nem tűnt sehova, hiszen csak 1790 után keletkezett Turnu Severin.
    Az elődjei tűntek el...

    Érdekes volt. Köszönöm
    CsBA

    VálaszTörlés
  3. Nyilván, csak ebben az esetben a cím volt meg először, a cikkbéli "ahá" jött utána. :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...