Rudolf Hess és Tildy Zoltán ásója

Sokat gondolkodtam, hogyan lehetne olyan szempontból írni a Duna-Tisza csatornáról, amiből még nem vizsgálták ezt a legalább három évszázados projektet. Adná magát, hogy a blog nevéből kiindulva a Duna legyen a középpontban, azaz annak az a szigete ahol a csatorna nyugati végpontja található, de aztán szembejött egy kép Sziléziából, ahol a Német Nemzetiszocialista Párt második embere, Rudolf Heß éppen lapátot vesz a kezébe.

Nem ritka, hogy egy fontos pozícióban lévő politikus szerszámot ragad a kezébe. Azonban abban biztosak lehetünk, hogy olyankor sohasem tenne ilyet, amikor nincsen kellő számú fényképésztől körülvéve. 1939. december 8-án, a német lapok fényképes beszámolója alapján a sziléziai Gleiwitz városkában a náci párt második embere elkezdte kiásni a Duna-Odera-csatornát, melyet aztán hadi-, politikai-, és egyéb foglyok ezrei folytatták. Megvalósulását tekintve párhuzamot lehet vonni a Duna-Tisza-csatornával, azonban Tildy Zoltán református lelkész (nem mellesleg köztársasági elnök) ásója talán még inkább hasonlóvá teszi ezt a két régóta tervezett, de kudarcba fulladt Duna-menti beruházást.

A középkor végén is felmerült már a Duna és a Balti-tenger összekapcsolása, ennek megvalósítására azonban csak a XX. században nyílt lehetőség. Habár korábban is előfordult olyan politikai helyzet, hogy a Duna és az Odera felső folyása egyazon uralkodó fennhatósága alá tartozott, az Osztrák–Magyar Monarchiában csak 1901-től számoltak a beruházás koncepciójának kidolgozásával. Kellő anyagi forrás és szándék hiányában a megvalósítás elhúzódott, majd az első világháború és az azt követő területi felosztások miatt meghiúsult. 1937-ben a csatorna tervezett nyomvonalának déli része Ausztriához, középső része Csehszlovákiához, északi része pedig Németországhoz tartozott. Két év múlva a politikai változások azt eredményezték, hogy az egész nyomvonal német fennhatóság alá került és az északkeleti szomszéd, Lengyelország is eltűnőben volt a térképekről az október 6-i kapituláció után. 

Ahhoz, hogy alig két hónap múlva Rudolf Heß Gliwiczében ásót ragadott azt feltételezte, hogy Németország már korábban eltervezte a csatorna megvalósítását, amikor a kijelölt nyomvonal még más államok fennhatósága alá tartozott. Ez a vonal Bécs-Lobautól északkeleti irányban keresztül vágta volna a Morva mezőt és Angern an der March falu mellett csatlakozott volna az akkoriban a szlovák–német határt képező Morva folyóhoz. A csatorna a Morva folyását követte volna Morvaországon keresztül Kroměříž-ig, majd Přerov-tól annak mellékfolyója, a Bečva mentén haladt tovább Hranicéig, ott pedig a Fekete-tenger és a Balti-tenger vízválasztó hátságát leküzdve ereszkedett tovább Ostrava, majd végül a lengyelországi Kędzierzyn-Koźle irányába már az Odera völgyében. 

A Duna-Odera csatorna tervezett nyomvonala. (forrás) 

1939-ben a sziléziai első "kapavágással" párhuzamosan a Bécs melletti Lobauban is volt egy ünnepélyes megnyitója a munkálatoknak. Sőt, a tulajdonképpeni "ásás" itt kezdődött meg, és egészen 1945 elejéig folyt, amelyhez egy 400-500 fős fogolytábor szolgáltatta az élőmunkaerőt Lobau ártéri részén. A Német Birodalom 700 millió márkát és hat évet szánt a projekt megvalósítására, azonban mire a Vörös Hadsereg Bécs alá ért a tervezett határidő évében, 1945 tavaszán alig hét kilométer készült el négy különálló szakaszon. Az egyes szakaszok határait dunai töltések, főútvonalak, illetve korábbi Duna-medrek képezték, és Groß Enzersdorftól keletre végződött el a pusztában.  

A csatona megvalósult nyomvonala Groß Enzersdorftól keletre (forrás: wikipédia)

A csatorna befejezésének terve az újjáalakuló Ausztriában is felvetődött, de végül a partját felparcellázták nyaralóházas telkek számára, nagyjából ugyanabban az időben, amikor Magyarországon ugyanez a folyamat zajlott le a Soroksári-Duna partján. Valahol ott, Dunaharaszti határában is, ahol Tildy Zoltán államfő a kamerák kereszttüzében, a kivezényelt lakosság tapsa közepette markába köpött, és nekilátott kiásni a Duna-Tisza-csatornát.

Tildy Zoltán és a nyél 1948. március 22. (forrás)

A Filmhíradó is beszámolt a nevezetes eseményről, ennek kikockázott képei illusztrálják a Duna és a Tisza összekötésének első lépését. (Most egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy egy Duna-Tisza csatornát már sikerült felépíteni; Ferenc császár csatornáját 1802-ben adták át Monostorszeg és Bácsföldvár között.) Tildy Zoltán valahol a Haraszti-szigeten mélyítette ásóját a Duna-árterébe, talán éppen a Gubacsi-zárás következtében kialakuló Paradicsom-sziget környékén. 

A nevezetes "kapavágás" 1948. március 22. (forrás)

A Duna-Tisza-csatornának több nyomvonal-terve létezett, jellemzően minél rövidebb volt a nyomvonal annál nagyobb szintkülönbséget kellett volna leküzdeni a Kiskunság Dunából kifújt homokdombjain keresztül. Talán épp ezért egy köztes megoldás mellett határoztak, mely Dunaharasztitól délkeleti irányba, Kerekegyházáig tartott, onnan keletre fordulva Kecskeméttől északra elhaladva érte volna el a Tiszát Ókécske mellett. 32-33 méter szélesre tervezték, ami lehetővé tette volna, hogy 1000-1200 tonnás hajók is közlekedhettek volna rajta. 

A Duna-Tisza-csatorna tervezett nyomvonalai (forrás)

A terv bukása részben már az első kapavágásnál kódolva volt. A hároméves tervben csupán az első 25 kilométeres szakaszra volt fedezet, Gyónig. Az építkezés egyik célkitűzése a munkanélküliség megszüntetése volt, de a korabeli újságcikkek szerint ifjúsági szervezetek és külföldi brigádok is dolgoztak itt. Mai terminológiával ez önkéntes gyerekmunka és vendégmunkások alkalmazását jelenti. A mai szemmel elképesztő a Filmhíradóban látható középkori munkamódszer. Míg Rudolf Heß mögött láthattunk gépeket, itt talicskások hada végezte a munka java részét. Még csak világháború sem kellett hozzá, a munkálatok alig három hónap után leálltak, Tildy Zoltán alig négy hónap múlva már házi őrizetben volt, az ifjúsági szervezeteket pedig feloszlatták.

Partját, a Paradicsom-szigetnél található rövid szakasz kivételével nem parcellázták fel. A Duna-Tisza-csatorna hossza kb. 23 kilométer, Dabastól délre végződik el. Pillanatnyilag valamivel kevesebb esély van a projekt befejezésére, mint a Duna-Odera-csatorna megvalósulására. 

Források: 

• https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=6687
• https://noe.orf.at/magazin/stories/3155759/
• https://de.wikipedia.org/wiki/Donau-Oder-Kanal
• https://adt.arcanum.com/hu/view/GazdasagiMernok_15_1891/
• https://adt.arcanum.com/hu/view/DunantuliNepszava_1948_03/