Fürdősziget Pest és Buda között

 

Nem célom ide tudományos cikkeket bemásolni szó szerint, de ez az egy most annyira megtetszett, hogy kivételt teszek. Ráadásul témánkhoz is tartozik. 1857-ben ilyen stílusban és helyesírásban íródtak a magyar tudományos élet közleményei.
 

Szabó József első titkártól.

Több izben hallottam s olvastam az ugynevezett Fürdőszigetről (Badinsel), sőt Budapest térképein felrajzolva is van; de egyszersmind tapasztaltam, hogy természettudományi szempontból közelebbről senki sem méltatta.
Fekszik a folyam főágának csaknem közepén a Margitsziget felett, ettől kissé jobbra, szemközt a pesti part azon részével, hol a Rákospatak a Dunába ömlik; nyugatról általellenben az ó-budai nagy sziget van. Hossztengelye meglehetősen Budapest délvonalába esik.
A fürdősziget valódi tünemény; csak akkor látni ha a Duna állása csekély: körülbelül 5 láb képezi a lét és nemlét határát, ha a viz 5 láb alá száll, kimerűl s annál nagyobb, mennél jobban megközeliti a Duna vize a 0 fokot; 5 láb fölött viz boritja s legfölebb a bőven emelkedő vizpára, vagy ha különben a folyamot jég boritja, itt a jégnek hiánya mutatja a helyet, melyen Dunánknak e nevezetessége fekszik.
Homok s kavics képezte felületén számos meleg forrás van, melyek körül meglepő számmal tengenek növények s állatok. *
Én itt három kirándulásnak eredményét adandom elő, melyek küzul az elsőt 1854-ben magam tettem; a másodikat 1856-ben Dr. Kerner tanártársammal; a harmadikat 1857-ben ő maga. Mind a három izben különböző volt a vizállás, különböző a sziget nagysága és a források hőfoka, miként a következő kimutatásból kitünik.
A sziget nagyságát különösen a két első rándulás alkalmával mértem meg lépéssel, ötöt két ölre számítva.

1854. Sept. 28. A sziget hossza 400 (=160 öl) - ; szélessége 65 lépés (=26 öl). A dunavizállás 4' 6'' 9'''.

1856. November 16. A hossza 700 (=284 öl) - ; szélessége 146 lépés (=57 öl). A dunavizállás 4' 1'' 9'''. **

Másod izben tehát csaknem kétszer oly hosszu, és több mint kétszer oly széles volt a föld területe, noha a viz csak öt hüvelykkel állott alantabb.



A sziget derekán a nyugati oldalon vagy 500 négyszeg ölnyi területen találni 50-60 kisebb nagyobb forrást egyesen, vagy csoportosan ugy, hogy hárman négyen egy közös medenczét alkotnak. Lefolyása a Dunába minden forrásnak a nyugati parton van. Ezen kivül találtunk meleg vizet mindenütt, a hol egy két lábnyira leástunk.
E források mind melegek, de a hőfok különböző. Fölöttök a viz a legnagyobb hidegben sem fagy be, s ilyenkor itt vad kacsák nagy mennyiségben tartózkodnak.
Első kirándulásom alkalmával sem elegendő időm sem eléggé pontos szereim nem voltak, azért csak a legdusabb források hőfokát vizsgáltam; ellenben Dr. Kerner a két utóbbi kirándulás alkalmával a méréseket Kapellerféle u. n. forrás-hőmérővel, mely 1/10 fokra van beosztva, vitte véghez.



1854. Sept. 28-kán legmagasabb volt a vizállás;

1856. Nov. 16-kán csekélyebb.

1857. Márt. 7-kén még csekélyebb = 3' 10" 0'''. **

Innen látni, hogy a források hőfoka annál magasabb mennél csekélyebb a viz állása; s ez azon magyarázatra vezet, hogy az közvetlenül a Duna vize uralma alatt áll: ha ez magas, akkor a porond rétegen sok hideg viz szivárog oda, s a források hőfoka leszáll; ellenben mentől csekélyebb annál kevesebb fér a hideg vizből a forrásokhoz, s ezek annál magasabb hőfokot mutatnak. A légnek és a dunaviznek hőfoka közvetve semmi vagy csak elenyésző befolyást gyakorol a forrásokra. Igy 1854 Sept. 28-kén kellemes őszi nap volt, de magas vizállás, s e miatt legcsekélyebb hőfok mutatkozott a forrásoknál; ellenben 1856 Nov. 16-kán a lég + 5 C, a dunaviz + 4 C, ugy szintén 1857 Mártius 7-kén a léghőfoka +4 C, a Dunáé +3 C, de a vizállás sokkal csekélyebb s megfelelőleg a források hőfoka magasabb volt.
E meleg források vize tiszta, szintelen. A +41 C hőfokuak *** mind gyengén hydrothionizűek, de kellemesen itatják magokat; mig a hidegebbek hydrothiont nem árulnak el, kellemetlen izűek s gyengén savanyuk. Némely forrás tisztán folyt le a Dunába, mig néhány közülük vasokkert rak le utjában. A vizzel együtt lég is bugyborékol fel, melyből, a mennyit ott létünk ideje alatt lehetett, egy jól záró üregben felfogtam, azt honn megvizsgálandó. ****
E légnemnek sem szine, sem szaga, sem ize. Egy üvegcsőbe zárva s káli vagy mészoldatba állítva, terjéből keveset veszt. Égő faszál benne azonnal tökéletesen kialszik. Tehát nem közönséges levegő. Azon neme a kisérletnek, melyet a hydrogennél szokás tenni, hogy t. i. két egyenlő hengert, melyek közül az egyik hydrogennel, a másik levegővel van megtöltve, egymásra állitunk, itt azt mutatta: hogy a felső henger, melyben a forrásviz légneme volt, miután egy más közönséges levegővel tölt hengerre tettem volt is, változatlan maradt, mert benne az égő faszál most is elaludt. A forrásvizből felfogott gáz tömöttsége e szerint nem nagyobb, mint a közönséges levegőé. Az tehát nitrogen; keverve oly csekély szénsavval, hogy tömöttsége nem mulja felül a közönséges levegőét. Hogy e mellett tartalmaz-e oxygent csekély mennyiségben, az anyag elégtelensége miatt nem vizsgáltam.
A sziget felső rétege homok, kevés sziklahömpölyökkel. Ezek közt kopott de belül még ép trachyteket, quarczot, gránitot, csillámpalát és euritet ismertem meg. Ez utóbbi hófehér, s a felületén kyanit van kiválva, melynek az anyakővel egyaránt elkopott krystályai szép kék pettyeket képeznek rajta. E felső réteg mozgó, azt a vizár hol megtölti hol elhordja, azért képzelhető, hogy annak a vastagsága különböző, és hogy ennek következtében a sziget felülete is, többé kevésbé nagyobb lehet ugyanazon vízállás mellett egy izben mint más izben.
Vagy két lábnyira leásva, trachytkavicsot találtam, melyben a trachyt mállott állapotban van oly formán, mint azon rétegben, mely Pest rónáját borítja. Leebb ásni az előtóduló viz miatt nem lehetett.
E réteg alatt hydrographiai és geológiai szempontból tömött agyagot kell föltenni, ugyanazt mely a szemközt fekvő pesti parton egy kis helyen a legfelső réteget képezi, s tovább környöskörül a trachytos kavics alá merül.
A fürdőszigeti meleg források hydrogeologiai viszonyait illetőleg, a vidék általános földtani szerkezetére támaszkodva, azon meggyőződésben vagyok: hogy azok egyik ágát képezik a Józsefhegy alatt felnyuló főnyilásnak, mely a tömöttanyag által a hideg dunaviz behatása ellen óva egész idáig jő, s itt a vékonyodó agyagrétegen magát felüti.
Könnyebben felfoghatók e viszonyok a következő keresztmetszet segítségével:


 
A források medenczéjében többnyire mindenütt látni algákat (moszatokat), melyekből társam dr. Kerner egy üvegbe szedett, azt Bécsbe Heufler urnak, ki, miként tudva van, e tárgyakat különösen tanulmányozza, felküldendő.***** Más nap dr. Kerner megmutatja az eltett növényt s meglepetve láttuk, hogy a vizet erősen megfestette. Leöntvén az oldatot s uj vizet öntvén reá szintoly erős szinű maradt, gyengülést csak többszöri ismétlés után lehetett észrevenni; tehát az állás alatt az algából festék vált ki nagy mennyiségben.
A festék oldata az áteső világosságban violaszínű, a reá esőben barnaveres.
Hamarjában nehány vegykisérletet tettünk vele, melynek eredménye ez: savak a szint nem változtatják, tehát nem lakmusz; alkálik felolvasztják halványzöld szinnel. Ebből következtetni, hogy vegytermészetre nézve e festanyag sav, s annak kiválasztása nagyban különösen a sósav HCl látszik hivatva lenni.
Heufler utólagos közlése szerint e festékbocsájtó moszat legvalószínűbben Oscillaria nigra.
Kerner a górcső alatt azon észleletet tette, hogy e moszat szálai igen élénken mozognak, s hogy azoknak bizonyos szemcsés tartalma az, mely a levágott növényben rövid idő alatt festanyaggá esz, s mint ilyen a körötte levő vizben felolvad.
Ezen moszatot Kerner inkább a sziget nyugoti oldalán fekvő forrásokban találta uralkodni, hol az egy festékzöld bőrt képez, melyen a vizzel felbuggyanó légrészek gyakran hólyagot fújnak. Ellenben a sziget derekán egy más világoszöld moszat a tulnyomó, melyet Heufler Spyrogyra jugalis-nak Ktjg. határozott meg.
Kerner szerint a források lefolyási csatornájában még a következő növények díszlenek: Veronica angallis, Agrostis stolorifera és Chara papillata Wallr.
Az állatország sincs képviselők nélkül; vannak de nem nagy számmal, infusiorák; ellenben a kagylórákok ****** gyakoriak. A spyrogyra jugalis szálain különösen lehet a harangállatocskák csoportjait venni észre.
Tekintve, hogy e szigetet sokszor viz borítja, azt lehetne gondolni, hogy a rajta tengő növényzet léte tünékeny. Nem kevéssé volt dr. Kerner meglepetve, a mint az idei kirándulása alkalmával tapasztalta: hogy azon növények, melyeket taval ősszel látott ott, most tavaszkor is ugyanazokon a helyeken hajtottak ki.
Észrevette ugyanekkor, hogy mig a főforrások helyzete változatlan maradt, volt egy-kettő, mely magának jobban kelet felé készitett kifolyást.
Végül szabadjon archaelogiai tekintetben felhozni, hogy Fegyveres budai folyamkerületi mérnök ur bizonysága szerint három évvel ezelőtt e szigeten a molnárok egy márványlépcsőt ástak ki, sőt Linzbauer tagtársunk is emliti ismert jeles munkájában, ******* hogy biztos adatok szerint mondhatja, hogy nehány év előtt a fürdőszigeten még falazatnak voltak nyomai, de azokat a téli jég lassanként elsöpörte. Az ő véleménye szerint e zátony egykor az ugynevezett "Pesti sziget" része volt, s fürdők valószinüleg voltak rajta.


*) Mondják hogy a jelen század első tizedében még fűz és nyárfák voltak rajta, de az 1811. és 1813-ki magas viz azokat végkép kipusztitotta. - Sz.
**) A budai cs. kir. épitészeti hivatal jegyzése szerint. - Szabó
***) Az 1856. nov 16-ki mérés szerint. - Sz.
****) Töltsérem nem lévén, fáradságos volt e felfogás és nem adott ki, mert a gáz egy-egy helyen csak csekély mennyiségben s időről idöre megszakadva jő fel. Töltsérrel ellátott üvegeket minden ily forrás fölé állítva lehetne egy óra alatt tán 1 liter gázt is gyüjteni. - Sz.
*****) Heufler urnak 1850-ben Gerenday tanár s tagtársunk is küldött a császárfürdő melletti malomtó fenekén levő kövekről meghatározás végett egy moszatot fel, melyben Heufler egy uj fajra ismert, s Anhaltia flabellum-nak L.v. Heufler nevezte (Verhandunglen des zoologisch-botanischen Vereins in Wien. 1852.)
******) Ezeket Chyzer Kornél tagtársunk lesz szives meghatározni. A már egy izben átadott példányok, nem lévén tökéletesen kifejlődve, nem voltak elégségesek a faj meghatározására; de azon tényt lehetetlen meg nem említenem, hogy ezen állatocskák, melyek +40 körül álló meleg vizben élnek, a közönséges hőmérsékre lehűlt vizben csaknem két hétig éltek. - Szabó
*******) Die warmen Heilquellen der Haupstadt Ofen, von dr. Linzbauer 1837. 152. lapon.

Vízi élővilág a gödi mellékágban

írta: Szekeres József

A Gödi-sziget mellékága gazdag vízi puhatestű faunával rendelkezik, amelyek között védett fajokat is találunk. A vízicsigák közül ilyen például a folyamcsigák két faja (Fagotia acicularis és F. esperi), a hazai Duna-szakasz mentén visszaszorulóban lévő rajzos bödöncsiga (Theodoxus danubialis), és a kúpos kerekszájú csiga (Valvata naticina). A borsókagylók számos faja előfordul itt a gömbkagylókkal együtt. A sziget északi részén a főág felőli oldalon megtalálható a tompa folyamkagyló (Unio crassus), amely egyben Natura 2000-es jelölőfaja is a Duna és árterének.

Életciklusuk lárva állapotát a vízben élő kérészek közül figyelemre méltó a védett dunavirág (Polymitarcys virgo) jelenléte (lásd 1. kép).

Szintén védett folyami szitakötőink közül a feketelábú és a sárga folyami szitakötők (Gomphus vulgatissimus, Stylurus flavipes) egyaránt megtalálták életfeltételeiket a mellékágban. Az említett fajok mellett magasabbrendű rákok (felemáslábú-, hasadtlábú rákok, folyamirák, kecskerák és az Észak-Amerikából behurcolt cifrarák), tegzesek, piócák, árvaszúnyog lárvák, laposférgek, vízi poloskák, gyűrűsférgek népesítik be ezt a vadregényes mellékágat.

Jól látszik, hogy a mellékágban ki tudott alakulni egy diverz közösség, amely az élőhelyek változatossága miatt hosszútávon fennmaradni képes, és megtalálják benne az életfeltételeiket az állóvízi, lassú áramlást kedvelő és a gyorsabb vízmozgást kereső állatok egyaránt.

A Gödi-sziget mellékágában egyaránt megtalálhatóak az áramláskedvelő és állóvizekre jellemző fajok. A vízátfolyás volumene miatt a fajkészletében már magasabb arányban találhatóak a reofil fajok, mint például a fejes domolykó (Leuciscus cephalus), a jászkeszeg (Leuciscus idus) és a paduc (Chondrostoma nasus). A két leggyakoribb faja az állománynak az élőhelyével szemben nem specialista küsz (Alburnus alburnus) és bodorka (Rutilus rutilus). A keresztgát kövezés tipikus fajai a pontokaszpikus eredetű, terjeszkedőben lévő gébfélék. A Natura 2000 terület jelölőfajaként a balin (Aspius aspius) és a védett, életmenetének bizonyos szakaszában csendesebb áramlású vizet igénylő szivárványos ökle (Rhodeus sericeus), továbbá a halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus) előfordulását sikerült kimutatni. A Duna őshonos fauna elemei mellett számos idegenhonos faj is megtalálható a mellékágban, mint például az ezüstkárász (Carassius auratus gibelio), a gébfélék és a kínai razbóra (Pseudorasbora parva). Megtalálható halfajok a mellákágban a teljesség igénye nélkül: szilvaorrú keszeg (Vimba vimba), dévérkeszeg (Abramis brama), sügér (Perca fluviatilis), vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus), csuka (Esox lucius) és a fekete törpeharcsa (Ameiurus melas).

Képek: 

1. kép: Dunavirág, keresz.blogspot.com

2. kép: Fejes Domolykó

Forrás:

• Oertel Nándor, Nosek János, Bódis Erika, Borza Péter, Tóth Bence (2010): Dunai makrogerinctelen-mintavételek tanulságai a Gödi-sziget térségében, Acta biologica Debrecina, Supplementum oecologica hungarica 21:139-152.
• Szalóky Zoltán, György Ágnes Irma (2010): Halbiológiai felmérés a gödi mellékágban (kézirat)
• Szekeres József, Csányi Béla (2010): A Gödi-sziget makrozoobenton faunája (kézirat)

Angyalos vízi sporttérképek

 

A két világháború között megjelent "Angyalos térképek" különleges szépségüknek köszönhetik hírnevüket. Elnevezésüket a magyar címert tartó két angyalról kapták, melyek egyaránt megtalálhatók a vizi sport-, és turistatérképeken. A vizi sporttérképek színe kék, míg a turistatérképek pirosak.

Ebben a bejegyzésben elsősorban a Dunával kapcsolatos térképekről lesz szó. Ennek egy prózai oka van; a nagyapám révén - aki kielboat-jával szelte a két világháború között a Duna habjait - ezek vannak meg. Többségükön még ceruzával jelzett módosítások láthatók, egy-egy mellékág elzárás következtében. Miután beszkenneltem őket, gondoltam szentelek ennek a témának is egy rövid bejegyzést.

A magyar Duna-szakaszt 8 térkép fedi le, úgymint:

5. szám Budapest - Vác, 33 km, 1932, 1936.
6. szám Vác - Esztergom, 38 km, ?
7. szám Esztergom - Győr, 85 km, ?
8. szám Gönyű - Oroszvár - Bécs, 138 km, 1931.
9. szám Mosoni (Győri) Dunaág, 130 km, 1928.
11. szám Soroksári Dunaág, 58,275 km, ?
12. szám Budapest - Paks 84 km, ?
13. szám Paks - Mohács, 80 km, 1932.

Sajnos a legtöbb térképen nem szerepel évszám, ezért a keltezés több esetben bizonytalan, valószínűleg mind az 1930-as évek fordulóján készülhettek a Magyar Királyi Állami Térképészetnél (Budapest II. Retek u. 43.) A térképek koordinátarendszere egyaránt figyelembe veszi a greenwichi 0 pontot és az addig az Osztrák-Magyar Monarchiában használatos Ferro (Hierro, Kanári-szigetek) sziget középpontú rendszerét, amely 1884-ig töltötte be szerepét, mint Európa legnyugatibb pontja. Így a térképeken, minden ettől a ponttól keletre helyezkedett el (2. kép).
 

Mindegyik térkép tartalmaz egy áttekintő részt az ország területéről megjelentetett vizi sporttérképekről,  egy teljes térképet az adott szakaszról és egy részletes (de nem minden részletre kiterjedő) jelmagyarázatot. A térképeken feltüntették az adott szakasz hossz-szelvényét is (3. kép).
 

 
A vizi sporttérképek színezése első ránézésre puritánnak tűnhet. Mindössze 5 színt használnak (lásd 4. kép):

• piros - partmenti csónakházak, kocsmák, jellegzetes pontok és azok feliratai, valamint a haladási irányok
• zöld - erdős területek
• barna - szintvonalak, lejtővonalak
• kék -  vízmélység szerinti árnyalatai
• fekete - feliratok, partvonal, épületek, magassági pontok és minden egyéb.

Szintvonalai a hegységekben 10 méterenként vannak feltüntetve egybefüggő vonallal, minden 50 méter vastagon van szedve. Kisebb reliefű területeken 2,5 méteres segédszintvonalak találhatók szaggatott vonallal. A mederbe rajzolt szintvonalak méterenként váltakoznak. A mellékágak sekélyebb részei világoskékek, a zátonyokat pöttyözéssel jelölik, ezek azok a területek, amelyek alacsony vízálláskor zátonyként jelennek meg. A térképek a középvízi medret jelölik a Dunának, az alacsony ártér külön nincs megjelölve.

Az angyalos vizi sporttérképek tartalmukat tekintve kevés és pontatlan információval szolgálnak a vizitúrázók számára. A II. Világháború után megvalósított Duna-szabályozás teljesen átrajzolta a sodorvonalakat, a mellékágakat és a mélység-adatokat. A berajzolt irányok, melyek mindig a legkönnyebb irányt mutatták a sportolóknak, most lehet, hogy a legörvényesebb szakaszra vezetnek. A jelentősségük egyrészt az egyszerű szépségükben rejlik, másrészt kortörténeti dokumentumok. A Dunának a 80 évvel ezelőtti állapotát rajzolják elénk, amelyből számtalan következtetést és megfigyelést lehet megtenni. A 4. képen Angyalföld még pusztaság, az Árpád-híd még csak álom, a Palotai-sziget egymagában úszik a Duna közepén. Újpest pedig önálló város, nem része Budapestnek. És ez csupán 10 kilométernyi szakasz.

A sorozatban megjelentek további térképek a Tisza egész szakaszáról, a Balatonról, a Velencei-tóról és a Rábáról.

A római helytartó elsüllyedt fürdője: A hajdanvolt Fürdő-sziget

  

Fenn állok az Árpád-híd margitszigeti lehajtójánál. Elképzelem azt a tájat, amit a balra fekvő Óbudai-szigeten  lakó római helytartó láthatott 1700 évvel ezelőtt. A széles, lapos medren túl a barbár területek húzódtak, ameddig a szem ellátott. Itt ért véget a rómaiak által ismert világ, és kezdődött a szarmaták földje. A széles, lapos, szigetekkel tarkított Danubius telente gyakran befagyott, majd tavasszal hatalmas reccsenéssel indult meg az áradat zátonytól zátonyig. A helytartói palota ablakából látszódott a túlparton épített magányos erőd, Transaquincum. Időszakosan hajóhíd vezetett hozzá, melynek félútján kis sziget húzódott. Rajta meleg hévforrások fakadtak, melyek elegendő hőfokú és mennyiségű vizet biztosítottak ahhoz, hogy a rómaiak fürdőt emeljenek rajta. Végül a sorozatos barbár csapások után a rómaiak örökre feladták a dunai határt és a kis fürdő is pusztulásnak indult. A magyarok bejövetelekor még állhattak falai, így a népnyelv átvette a Fürdő-sziget elnevezést.

A sziget 1775-ben szenvedte el az első csapást, mely elindította pusztulását. Ekkor ugyanis Vác városát részben elárasztotta a feltorlódott jég által felduzzasztott Duna. A felszakadó hatalmas jégtömeg letarolta a Fürdő-szigetet, legyalulván róla szinte minden romot, amely addig átvészelte az évszázadokat. Egyetlen fa sem maradt rajta. A Rákos-patak torkolatánál fekvő szigetből zátony lett, s csak az alacsonyabb vízállások idején emelkedett ki a Duna habjaiból.

Buda és Pest vízellátásnak problémái kapcsán az 1850-es években újra a figyelem középpontjába került a Fürdő-sziget. 1854, 1855 és 1857-ben dr. Szabó József geológus tanulmányozta a forrásokat. 1857. márciusában 12 olyan forrást találtak, melyek hőfoka meghaladta a 40 fokot. A legmelegebb közülük 42,2  Celsius fok hőmérsékletű volt. Az itt mintaként begyűjtött és elszállított vízről megemlítették, hogy később elszíneződtek. A régészek ugyancsak érdeklődtek a sziget római emlékei iránt, Szabó József látogatásának évében Zsigmondy Gusztáv mérnök is felkereste a szigetet, és vázlatokat készített az itt található emlékekről, melyeket ő római hídpillér-maradványként azonosított. Összesen négyet talált belőlük. 1861-ben Siklóssy Károly tett ajánlatot, hogy a sziget forrásait felhasználva létesítene vízvezetéket a város szükségleteinek kielégítésére. Ezt a tervet később elvetették.  A Fürdő-sziget sorsát végül - mint sok más társáét - a folyószabályozás pecsételte meg. 1874-ben a Dunagőzhajózási társaság kotrógépei megindultak és a meder közepén fekvő - a hajózást nagyban akadályozó - zátony-szigetet teljes egészében elkotorták. Anyagával valószínűleg a Margitszigetet töltötték föl.

A Vasárnapi Újság 1875 szeptember 19-i 38. számában már múlt időben ír a zátonyról:

"Ez az 1874 óta már nem létező sziget a Margit-szigeten valamivel felül még a múlt években csekély vízálláskor látható volt, mint hosszú, keskeny zátony. Ezen, mintegy 4 lábnyi Dunavizálláskor, 700 lépés hosszú és mintegy 150 széles szigeten nem kevesebb mint 50-60 meleg forrást számoltak meg a zátony  Buda felőli részén. Ma már a szabályozás kotrógépe a Duna fenekével egyenlővé tette e szigetet s a rajta volt források csak a Duna fenekén fognak felbuzogni s talán, mint ezelőtt mindig, meggátolni a Duna befagyását környékükben."  

A Fürdő-sziget sorsáról több - egymástól igencsak eltérő - véleményt is találni az interneten és különféle leírásokban. A Margit-szigettel foglalkozó tudományosnak is mondható honlap szerint a Fürdő-szigetet teljes egészében hozzákapcsolták és beépítették a szabályozott Margit-sziget területébe. Ezt az állítást egyszerű megcáfolni, hiszen a Fürdő-sziget egyértelműen az Árpád-hídtól északra terült el. Olvasni továbbá olyan állításokat is, miszerint a sziget az Árpád-híd építésének esett áldozatul. Véleményem szerint 1940-ben a sziget már régen nem létezett, így valószínűleg a Vasárnapi Újság korabeli beszámolójára kell támaszkodnunk a Fürdő-sziget sorsa kapcsán.    
 

 
A Fürdő-sziget forrásai ma is megvannak valahol az Árpád-híd pesti hídfőjétől közvetlenül északra.  A mai Népfürdő utca vonalában húzódó egykori Duna part napjainkban sokkal beljebb tolódott a feltöltéseknek köszönhetően. A betonozással megerősített part elér egészen a Fürdő-sziget pesti oldaláig. 1948-ban, az egykori pesti mellékág feltöltött területén mélyített fúrásokból forróvizet hoztak fel a mérnökök. Ezek a feltörő hévizek táplálják napjainkban is a Dagály-fürdő medencéit. Így elmondható, hogy a Fürdő-sziget hévforrásait az ember manapság is élvezheti.

1. kép. Légióstábor Aquincumban, a mai Flórián tér helyén.

2. kép. A Fürdő-sziget elhelyezkedése 1857-ben, Zsigmondy Gusztáv vázlata alapján. 1,2 kép forrása: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Bolcske/pages/Pannoniai_kutatasok/nemet/009_soproni.htm

Irodalom:

• Halitzky A.: Rövid értekezés egy Hídvárrul... 1820 III. 9-26p.
• Osváth Gyula: Szent Margitsziget hajdan és most. Budapest 1901.
• Szabó József: Fürdősziget Pest és Buda között. A Magyar Természettud. Társulat Évkönyvei 1857 III. köt. 250-256p.

Duna Stratégia

 

Az ember természetes biológiai igénye a napfény, a víz, a mozgás, a levegő. Nem kellett messzire mennie, hogy ezt megkapja. A legnagyobb, legszennyezettebb ipari városunkból, Budapestről is elég volt a Normafáig, vagy a Római-partig menni, hogy mindez rendelkezésre álljon. A Duna két partja végestelen végig természetes üdülőhely volt, ezért egy Dunakeszin, Gödön, Sződligeten, Vácott, Verőcén élő ember hol is talált volna saját szűkebb pátriájánál különb üdülőhelyet? Amit a fürdőhelyekből a folyószabályozás meghagyott, az tönkrement a víz szennyezettsége miatt. Aligha volt csodálatosabb dolog, mint a dunai zátonyon bóklászni. Ma ezt az ember csak természetes undorát elfojtva teheti: mindenütt szemét, szenny. Műanyag flakonok, fóliacafatok, üveg- és gumidarabok, téglák, csempék, cserepek és ki tudja még miféle törmelék halmozódik a mederben, a parton, a zátonyokon.

     A Dunában fürdeni nem ajánlatos. De akkor hol?

     Sorban épültek meg a százmilliókba kerülő mesterséges fürdők. Ha Budapestet nem is tekintjük, Csillaghegyen, Leányfalun, Visegrádon, Esztergomban, Vácott költséget, munkát nem kímélve készültek a betonteknők. És természetesen velük együtt a vizüket biztosító mélyfúrások. Akármilyen gyönyörűen parkosíthatják is ezeket a strandokat, mégsem vehetik fel a versenyt a természetes plázsokkal, lagúnákkal, szigetekkel. De ha felvennék is, befogadóképességük igencsak korlátozott. Mit vállalhat át például Vác 33 méteres medencéje a 25000 méteres egykori Duna-parttól? Pedig az igények egyre növekednek. A lakótelepi lakosok sokkal-sokkal több természeti kompenzációt igényelnek, mint az egykori családi házban élők.

     Megindul hát az áradat oda, ahol e természetes igény kielégítésére vélt vagy valódi lehetőség van: a Balatonhoz, a Velencei-tóhoz, minden elképzelhető és elképzelhetetlen természetes és mesterséges vízhez, még a vízzel elöntött téglagyári gödrökhöz is. Azután ezek sem bírják a rohamot, s a túlterhelt üdülőtelep is menthetetlenül elszennyeződik.

     De ez még nem minden. Az üdülőtelep, az építkezés, a vízellátás, a fák kivágása, s az ezt követő fásítás pénzbe kerül. És pénzbe, sok-sok pénzbe kerülnek az utak is, amelyeken a telkek megközelíthetők, az elektromos vezetékek, berendezések, amelyekkel a világítás, fűtés megoldható. A gépkocsik, amelyekkel a tulajdonosok felkeresik a hétvégi "Paradicsompótlót", a benzin, amely a gépkocsikat hajtja, a korrrózió, amit a kipufogó gázok okoznak; a szervíz- és a benzinkúthálózat, az útinform, a mentők, a közlekedésrendészet...

     Azt mondjuk, hogy a hajóval való fuvarozás a legolcsóbb szállítási mód. Ez bizonyára így van, ha csak azokat a költségeket vesszük figyelembe, amelyek a hajózási vállalatoknál jelentkeznek. Talán még akkor is igaz, ha ezekhez a folyószabályozás költségeit is hozzászámítjuk. De vajon hozzászámolta-e valaki valahol a hajózás költségeihez azokat az összegeket is, amelyek a folyószabályozás következményeiként másodlagosan jelentkeznek? Például az "üdülési népvándorlás" közvetlen és közvetett költségeit? 

-Gánti Tibor: Eltűnő szigetek 1983

2011. január 1-től Magyarország tölti be az Európai Unió soros elnöki posztját. A magyar elnökség kiemelt feladatként kezelné az úgynevezett Duna Stratégiát. A tervben egyaránt szerepelnek közlekedésfejlesztési és természetvédelmi tervek. A fő kérdés azonban az, hogy ezek milyen súllyal esnek majd a latba. A hajózási vállalatok legszívesebben három vízlépcsővel tagolt 300 méter széles, a partjain kővel, betonnal borított 3 méteres állandó mélységű Duna szakaszt szeretnének látni Magyarországon, míg a természetvédők - amellett, hogy elfogadják a hajózás igényeit - messze nem egységesek abban, milyen Dunát is szeretnének. A szabályozások előtti állapotot visszaállítani ma már lehetetlen. Nem is baj, hiszen ki szeretné, ha évről évre jégfalak duzzasztanák fel a folyót a zátonyokon, pusztító jeges árvizeket okozva. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ha egy szakaszon szabályozzuk a folyót, akkor a többi szakaszon is kell, mert ott fenn fog állni a mederelfajulás lehetősége. Továbbá mérlegelni kell azt is, hogy akarunk-e vízlépcsőt vagy inkább évről évre a kotrás mellett döntünk. Olyan nem lehetséges, hogy egyiket sem választjuk, mert hát hajózni kell... 

  
Gánti Tibor könyve 1983-ban egy korszak végleges elmúlását tükrözi. A hajózás érdekei miatt már nem lehet többé fürödni a Dunában, nem a szennyezettség, hanem sokkal inkább a sodrás miatt. Ahol sodrás nincs ott iszap van. Azon a pár helyen, ahol még nem mosta el a hajózás keltette, sodrás erősítette hullámzás a homokot, nyaranta hatalmas embertömeg zsúfolódik össze (pl. Gödi-sziget), teljesen élvezhetetlenné téve a Duna-partot. Másik veszélyforrás a gátlástalan parcellázás. Budapest környékén minden talpalattnyi helyet eladtak már a Duna mentén. Üdülőtelepek nőttek egykori szigeteken, partokon, és a telekhatár egészen a vízig ér. Még az ártereken is házak épülnek, aztán persze panaszkodnak a lakók, hogy a tulajdoni lapjukon miért található az "ártér" bejegyzés... A lakók az ártéri erdőket irtják, hogy szép kilátásuk legyen, ugyanakkor a szemetüket is oda hordják, mert azt gondolják ott senki sem látja. Dehogynem.

   
A folyószabályozási munkálatok előkészületei során az önkormányzatoknak nincsen egységes kialakult álláspontja, a politikai szembenállás mellett a gazdasági érdek miatt sem tudnak (akarnak) közösen fellépni a Dunáért. Még akkor sem, ha erre lehetőség lenne, mint például most, amikor felmerül a mellékágak revitalizációjának a lehetősége. Tervek kellenének, de nincsen aki elkészítse őket, nincsenk adatok, ami alapján dönteni lehetne. Szükség lenne kollektív emlékekre, melyet a helybéliek a Dunáról őriznek, amely érdekében akár fel is lépnének. Az intenzív kitelepedés miatt ilyen nincs, és már nem is lehet. Mit őrizzünk meg? Amit ma látunk a Duna parton, bármerre is járunk az országban az mind emberi beavatkozás eredménye. Kiszáradt mellégágak, sarkantyúk, öklömnyi kvarckavicsok, partcsuszamlások, szemét, erdőirtás, felparcellázott Duna-part. Van egyáltalán mód arra, hogy ezen változtassunk, van egyáltalán bármi halvány remény, hogy a hajózási lobbi valamit meghagy a parton élőknek a Dunából?

   A Duna Stratégia kapcsán, Uniós elnökségünk (fél)évében ezen is érdemes lenne elgondolkodni.

Két könyv a csallóközi árvédekezés történetéről

  

Földes Gyula: Felső-Csallóköz árvédekezésének története, 1896, Pozsony, Felső-csallóközi Ármentesítő Társulat. Rudnay Béla: Ismertetése az Alsó-Csallóköz és Csilizköz ármentesítésére, valamint az Alsó-Csallóköz belvizeinek rendezésére vonatkozó terveknek és munkálatoknak, Budapest, 1894.

A két könyv szépen kiegészíti egymást, uganis a teljes Csallóköz területe ekkor három vármegye között oszlott el, úgymint Pozsony (Felső-Csallóköz), Győr és Komárom (Alsó-Csallóköz). Földes Gyula műve terjedelmesebb, mind az oldalszámok, mind pedig a tartalom tekintetében. Olvasmányosabb is, mert míg Rudnay műszaki-mérnöki szemszögből közelít az ármentesítési munkálatokhoz, addig Földes műve inkább helytörténeti munka. Részletesen szót ejt egészen a legkorábbi időktől a Csallóköz honfoglalás-kori állapotáról, a régi vízrajzi viszonyokról:

"A Kis-Dunának hajózható volta 1751-ben kezd romlásnak indulni. Ekkor kezdik a baj okát a benne álló malmokra, belehordott fatörzsekre, csallóköziesen szólva csökökre tolni; pedig már 1602-ben igyekeznek Pozsonynál az ág kiszakadását hatalmas pőzssarkantyúval elterelni; az 1682. évben elrendelték Pozsonynál a fő kiszakadás elzárását, mely miatt onnan a malmokat el is távolították. Azonban úgy látszik, a kitorkollás végleges áttétele későbbre, a sarkantyúzó világ idejére maradt, mert a pozsonyi Halászkapu előtti híd még a 17. század végéig fennállott. Addig évről évre a hajózási akadályok elhárítása képezi a megye gondját. Mérnököt küldenek ki szakértői felvételek és vélemény készítésére, hogyan és mily módon lenne ezen Duna-ág hajózható közlekedési útként fenntartható. 

A helytartótanácshoz írnak fel 1773-ban hangoztatva, hogy az Érsekújvári-Duna kitorkollása "in statu quo" meghagyandó. 

     Rövid tíz év alatt azonban nagyon el kellett romolnia az Érsekújvári-Duna felső kitorkollásának, hogy 1785-ban már azon vízre vetik szemüket, melyről alább szólunk, mint külön ágról, de mely a 16.,17. és 18. század nagy árvizei alkalmával összeköttetésbe került az Érsekújvári-Dunával Főrév és Vereknye közt, és ezzel a Csallóköz szigetétől az egészen községgé nőtt Főrévet elszakította, ellenben a vereknyei félszigetet átszakította, s erős nyomásával, sok hordalékával a Vereknyét körülfutó kanyarulatot betöltve Vereknyét a Csallóközbe kebelezni segítette."

Kitér a tavak és mocsarak egykori elhelyezkedésén túl a malmokra, fenékgátakra. Részletes adatokat közöl a XIX. század jég-, és időjárás viszonyairól. Könyvéből újdonságként hat, mekkora erőfeszítést követelt az ott lakóktól az árvizek elleni küzdelem, az állandóan vándorló folyóágak kártételei. 

Az Öreg-Duna Pozsony és Gönyű között. kép forrása: http://www.szigetkoz.biz/terkepek/page1881.html

   

Rudnay Béla miniszteri biztos, főispán egy szerzőgárda élén dolgozva jegyzi könyvét. A Komárom vármegyére eső rész árvízvédekezési és mentesítési folyamatát írja le faluról-falura, töltésről töltésre. Számos helyen igen pontos mérési adatokkal, melyek révén az adott magasságadatokhoz képest bekövetkezett változások könnyedén nyomon követhetőek. Rendeletek, zsilipek, gátak, munkálatok költségei, töltésmagasságok, adatok, elvek és módszerek követik egymást, mérnöki pontossággal. Emiatt a "Csallóközi Kiskönvtár" eme fejezete sokkal szárazabbnak tűnhet egy átlagos olvasó számára, viszont éppen a sok adat miatt sokkal inkább felhasználható kutatásra.

Megint "Változó Dunatáj"

 
A Magyar Tudományos Akadémia ez év őszén megjelent tanulmánya a "Megújuló energiák hasznosítása"   címmel ismét felvetette vizierőművek építésének lehetőségét Magyarországon.

"A vízenergia felhasználásának vizsgálatakor az írók kiemelik, hogy a hazai vízenergia-hasznosítás jövője csak akkor tervezhető - márpedig mindenképpen tervezni kell -, ha feldolgozzuk és reálisan értékeljük Bős-Nagymaros kudarcának tapasztalatait. Magyarország ugyan nem gazdag vízenergiában, hiszen kevés a hegy és a csapadék is, bővizű folyóink pedig lapos területen folynak, a bős-nagymarosi térséget figyelmen kívül hagyva azonban a Dunán Adonynál és Fajsznál is szóba jöhet egy-egy erőmű építése. Ezt az is indokolná, hogy a folyó az erőművek által hajózhatóbbá válna, a vízlépcsők segítenék a Dunai Hőerőmű, valamint fedeznék a Paksi Atomerőmű bővítésének többletigényét hűtési célú frissvízből, javítanák az árvízvédelem hatékonyságát és olcsóbbá tennék a hidak építését. Az éghajlatváltozás miatt a Duna átlagos vízszintjének apadása várható, és az ilyen létesítmények e csökkenést is ellensúlyoznák" (forrás:http://mta.hu/cikkek/megujulo-energiak-hasznositasa-12582)

Az ötlet nem új. 1988-ban Dosztányi Imre szerkesztésében megjelent az állami propagandának szánt "Változó Dunatáj" című ismeretterjesztő füzet Bős-Nagymarosról. Ebben így írnak a kérdésről:

"A Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszer már a megvalósulás szakaszába érkezett. Nekünk még csak a jövőt jelenti, de az ország vízgazdálkodásáért felelős szakemberek már előbbre néznek. Ők azt tartják számon, hogy a Duna magyar szakaszán még két további vízlépcső megépítésére lenne lehetőség. Az egyik helyét Adonynál, a másikét Fajsznál jelölték be a folyó komplex hasznosításának távlati programjába."

Egyenlőre nem tudni, mennyire komoly a szándék a Magyar Kormányban, és azt sem tudni mekkora a vízi szállítási lobbi ereje az Európai Unióban. Arról sem szól a tanulmány, hogy honnan lehetne a beruházásra pénzt előteremteni. Viszont ha már a Magyar Tudományos Akadémia is a terv mellett foglal állást (nem is tehet mást, hiszen a 80-as években is ezt tették), akkor érdemes lesz figyelemmel kísérni a híreket. Ugyanis ha ez a két erőmű felépül, akkor a nagymarosi erőmű felépítése sem fog sokáig váratni magára. 

Onnantól kezdve én is nagy gondban leszek, hiszen a dunai szigetekről csak múltidőben fogok tudni írni.

Sződligeti szigetek

 
Jelenleg Sződligetnél a haldokló Égető-szigetet leszámítva nem találni más szigetet. Azonban ez nem volt mindig így, sőt még manapság is előfordul, hogy nagyobb vízállás esetén három sziget jelenik meg a Duna medrében. Sződligettől északra fokozatosan kiszélesedik a Duna balparti ártere. A kettes útról nézve árvizek idején gyakran úgy tűnik, mintha a Duna egészen az útig érne. Apadás után, hosszú mélyedésekben sokáig megmarad a víz. Ezek a vékony 20-30 méter széles, több száz méter hosszú lapos, mélyedések egy laikus számára is egykori Duna-medrek irányát rajzolják ki. 

A sződligeti kiszélesedett ártér Vácott kezdődik, a város határában lévő Ligettől délre emelkedő 116 méter magas Akasztó-dombnál. Itt szakadt ki az egykori meder, mely 3 kilométernyi hosszúságban követi a kettes számú főút futását. Az északi részt napjainkban ültetett nemesnyáras erdő borítja (az 1953-as légifotón még szántóföld látszik). A déli rész nyitottabb, rendszeresen kaszálják. Déli visszatorkollása a jelenlegi sződligeti yacht kikötőtől valamivel északabbra van. 

A dunaparti kerékpárútról nézve a domborzati formák nem szembeötlők. A terület egy kaszáló-legelő képét mutatja, enyhe hullámos felszínnel (1. kép). Nehéz eldönteni, hogy ez a terület valódi szigetként létezett-e, vagy csak sekélyebb mederben kialakult zátonyról van szó. Erre további kutatások, fúrások deríthetnének fényt. A déli szigetmagon átvágva a főút irányába, először egy nádas szegéllyel találkozunk, mely két oldalról öleli körül az egykori medret (2. kép). Ennek legmélyebb pontjain kopár, fekete földet látni (3. kép). A növényzet hiánya utal a gyakori vízborításra. Az időszakos vízjárásra vannak további bizonyítékok is. Az elhagyott mederben több helyen végeztek keresztirányú feltöltést, ahol facsoportok jelentek meg. A 4. képen látható egy ilyen facsoport, melyen az áramló víz nem tudta átemelni a magával hozott uszadékfát, ami ezen a természetes akadályon fennakadt. Uszadékfa felhalmozódást csak és kizárólag az egykori elhagyott mederben láttam, körülbelül 20 méter szélességben. Valószínűleg a legutóbbi nagyvíznél ekkora szelvényben jelentkezett vízmozgás. 

 

1. ábra. Két egykori szigetmag, az Égető-sziget és a lefűződött medrek Sződligettől északra. A Duna jobbról bal irányba folyik.

1. kép. A déli szigetmag a Duna felől területe északkeleti irányban, háttérben a fák között az egykori meder. A terep nem tökéletesen sík, a mélyedésekben belvíz jelentkezik.

2. kép Széles, lapos, feliszapolódott meder déli irányba tekintve. Háttérben a Duna.

 

3. kép. Növényzet nélküli elhagyott meder. Balra a szigetmag, jobbra a kettes út, a jegenyék mellett.

4. kép. Vízmozgásra utaló hordalékfelhalmozódás jelentkezik az egykori mederben keresztbe épített úton.

 

Vác és Sződliget között a balpart volt a sekélyesebb, zátonyosabb szakasz, mint ahogy az a Dunai Mappáció kapcsán már 1826-ban leírták. A terület feltöltődése a folyószabályozás előtt megkezdődött, 1945 után hasonló sorsra jutott az Égető-szigettől a váci Ligetig terjedő rész is, ahol az egykori Duna mederben széles zátonyon ártéri erdő nőtt fel. Egy ilyen új erdőben halad a váci Ártéri Tanösvény. A sződligeti szigetek legnagyobb magassága tengerszint felett 103 méter, ami a mértékadó árvízszint alatt marad körülbelül 1-1,5 méterrel. Az Égető-szigettől északra elterülő ártér ennél alacsonyabb, vízzel gyakrabban elborított terület.

Dunakutató Állomás Göd (1957-2010)

Kevesen tudják, még a Gödiek közül is, hogy településükön működik a Magyar Tudományos Akadémia Dunakutató Állomása. Azt pedig még kevesebben tudják, hogy az intézmény 2011. januárjával elköltözik. A világ boldogabbik felén egy település foggal-körömmel harcolna a döntés ellen. 

Huzella Tivadar biológus, mielőtt még államosíthatták volna, az ELTE-nek adományozta dunaparti telkét. Az alapítás körülményeiről ez a rövid bejegyzés található az Állomás honlapján (lásd: fontosabb honlapok).

"A Nemzetközi Limnológiai Társaság (SIL) 1956. évi, Helsinkiben tartott 13. kongresszusán született meg a felhívás Földünk nagy folyóinak átfogó tudományos vizsgálatára. E felhívás hatására alakult meg osztrák kezdeményezésre a Nemzetközi Dunakutató Munkaközösség (IAD) 1957-ben, Bécs székhellyel. A nemzetközi munkaközösségben Magyarországra háruló feladatok ellátására Dudich Endre akadémikus javaslatára, a Magyar Tudományos Akadémia az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel együttműködve kutatócsoportot hívott létre. Az így 1957-ben Gödön létrehozott MTA Magyar Dunakutató Állomás 1976-ig az ELTE tanszéki kutatócsoportjaként tevékenykedett, majd 1977-tõl nevének és telephelyének megtartása mellett osztályként az akkori MTA Botanikai Kutatóintézetéhez csatolták. Az MTA Magyar Dunakutató Állomás mind a mai napig az egyetlen, erre a célra alapított és profilírozott fõhivatású kutatóintézmény az egész Duna mentén."

A döntés hátterében a "költségtakarékosság" áll: Pálinkás József MTA-elnök szerint is alapvető probléma lesz a következő években a víz. A felszíni vizekkel kapcsolatos kutatások, az ivóvízbázis pontos felmérése, biztonsága a legsúlyosabb stratégiai kérdések közé tartozik majd. Ezért az MTA vezetése szeretne létrehozni egy európai értelemben is versenyképes hidrobiológiai központot a Duna, a Tisza és a Balaton kutatására, lehetőség szerint már jövőre. Az intézmény központja a tihanyi Limnológiai Kutató Intézet lenne. Második részlege a Dunakutató Intézet, amelyet a gödi Dunakutató állomásból alakítanának ki, de a tervek szerint más telephelyen. A harmadik részleg a Tisza kutatásával foglalkozna, ezt a debreceni Atommagkutató Intézet egyik épületében rendeznék be. A debreceni helyszínt az elnök szerint részben a költségtakarékosság indokolja. Másrészt a ivóvízbázisok mozgásának izotópos vizsgálatához szükséges műszerek jó része - mint amelyekkel például a paksi atomerőmű körüli vizek vizsgálatát végezték - itt rendelkezésre áll. Az új intézmény felállításához szükséges 300 millió forintot Pálinkás József a 2010-es költségvetésből a kormánytól, illetőleg a környezetvédelmi tárcától reméli megszerezni, lévén az új kutatóközpont többletfeladatokat lát majd el. Az átszervezést részben személyi okok és a meglévő intézmények nem elegendő tudományos teljesítménye indokolja, ezért az elnök hangsúlyozta, a központot csak akkor hozzák létre, ha ehhez a megfelelő vezetőket is megtalálják. (forrás: Népszabadság, 2009. május 8.)

A gödi Dunakutató Állomás elsősorban hidrobiológiai és vízkémiai mérésekkel, elemzésekkel foglalkozott.  A részletes publikációs lista megtalálható az Állomás honlapján. Több tanulmány készült itt a Gödi-szigetről, ezek a feljegyzések, mérési adatok mankóként szolgálnak a folyamatos kutatásokhoz.

Vajon el lehetett volna érni, hogy a hamarosan felálló Dunakutató Intézetnek Göd adjon otthont?

Légifotók szkennelése

Mostanában nem sok időm volt ide írni, ugyanis a Gödi-sziget wikipédiás lapját szerkesztem szabadidőmben. Érdekes dolog ez, mert egyensúlyozni kell a szakmaiság és a közérthetőség határvonalán. Egy szócikk szerkesztése megfelelő tömörséget és lényegretörő stílust igényel. Gyakran nézem a többi sziget cikkeit, de azokhoz képest én valami mást szeretnék létrehozni. Lassan, de biztosan bővül, aki szeretne csatlakozni hozzám a szerkesztésben (hidrobiológia, régi fénykép, madárvilág, üledékek, stb.) azt szíves örömest veszem, mindenhez én sem értek.

                  1951 Göd.    kép forrása: Hadtörténeti Múzeum Térképtára

Más: végre sikerült elhoznom a katonai légifotózás 1951-1987-ig terjedő időszakának 444 képét a váci Dunáról, a Hadtörténeti Múzeum Térképtárából. Reményeim szerint a Karácsony után az egyetemen be is tudom majd szkennelni mindet. Az ortorektifikáció csak ezután következhet, ami ugyancsak komoly munka lesz. Sebaj, erre vártam már jó ideje. Vannak már most érdekes témáim a képekkel kapcsolatban, ilyen a váci Ferences templom előtti terület föltöltése, a Cementgyári kikötő megépülte, a Kőgeszteri, Martuska és Kismarosi-szigetek eltűnése. Mondanom sem kell, 1951-ben a Duna még egészen máshogy festett. Egy komolyabb bejegyzésben majd röviden összefoglalom a változásokat, a hosszabb cikket meg majd vélhetően doktori dolgozatnak fogják hívni.

Megjegyzések Fekete Zsigmond elméletéhez

Fekete Zsigmond érdekes szigetképződés-elmélete gondolkodásra készteti az embert.

A római írók által említett két sziget közül Segestica a római korban átnevezett Siscia (Sziszek) városának kelta neve, míg Metubarris egykori mocsár a Szerémségben, a mai Vukovár környékén húzódott. Siscia Pannonia egyik legfontosabb városa volt, elsősorban pénzverdéjének köszönhetően. Másrészt ez volt az első város Pannoniában, melyet a rómaiak először meghódítottak. Így érthető, miért szerepel kiemelt helyen a római történetíróknál.

A kora császárkorban a pannoniai határ közvetlenül a Duna partján húzódott. Mindegy, hogy az egy pár tucat méteres kisebb ág volt, vagy éppen a főág. A kora császárkorból nincsenek leletek a Szentendrei-szigetről, sem a Csepel szigetről, sem pedig a Mohácsi szigetről. Utóbbi volt ugyanakkor az első sziget, ahol a rómaiak „átkeltek” a túlpartra. Dunafalva erődje biztosította ugyanis a legrövidebb, Szegeden át menő utat Dacia provinciába.

A későbbi korokban a római ellenőrzés fokozatosan terjedt ki először a szigetekre (elsősorban a Szentendrei-szigetre), majd II. Valentiniánus császár korában a Duna bal partjára is. Ismerünk balparti létesítményeket a szlovákiai Leányváron (= kis vár, római burgus), Szobon, Verőcén, Gödön, Dunakeszin, Budapesten (Contra-Aquincum) és Dunafalván.

A római utakról szólva, azok mindig a két pont közötti legrövidebb szakaszon épültek meg, szinte légvonalban. Így érthető, ha azok nyílegyenesesn kereszteznek mocsarat, folyómedret, erdőt, hegyet. A pannoniai határszakaszon végig hadiút vezetett a Duna partjához a lehető legközelebb. A Szigetközben voltak Magyarországon a legjelentősebb dunai mederelfajulások, ott valószínűleg rekonstruálhatatlan a római kori Duna meder nyomvonala, viszont a hadiút futása jó támpontot adhat a kutatóknak.

Máshol is változott a Duna-meder nyomvonala. Az Alföldi szakaszon a pleisztocén óta jellemző a Duna meder nyugati vándorlása. Ez a folyamatot a dunaföldvári, pentelei, szekcsői löszfal-alámosódások jelzik napjainkban is. Ez a fő oka annak, hogy római emlékeket találnak a búvárréggészek a Duna medrében.

 

Lugio (Dunaszekcső) légiós táborának felét már elpusztította a víz, az elmúlt 1600 évben. (forrás: varvebaruhaz.blogter.hu)

 
Fekete Zsigmond elmélete jól szemlélteti azt a korabeli – legjobban Verne Gyulával jellemezhető – felfogást, miszerint az ember legyőzheti a természetet, és teljesen uralma alá hajthatja, irányíthatja. Ezt az antropogén geomorfológiai túlzást Fekete részéről azóta már nemcsak a tudósok, de maga a természet is többször megcáfolta.

Jeges szigetek

1985. január 17-én készült légifelvétel sorozat a váci Duna-ágról. Ez a tél mifelénk arról nevezetes, hogy a környék összes diófája szétfagyott, több el is pusztult. Ennek kapcsán teszek közzé 5 összeillesztett képet, amelyek jól illusztrálják az utolsó nagyobb jégzajlás és a szigetek viszonyát a Dunán. A képek nincsenek georeferálva, nincsenek észak felé tájolva, és nem méretarányosak. A folyam jobbról balra folyik mindegyik képen.

 

 A Dunán január 14-én Vácott a vízmérce -20 centimétert mutatott, ami extrém kisvízi helyzetet jelent. 17-ére valamelyest emelkedett a vízszint, reggel -2, este 10 cm-t mértek. Az emelkedő vízszint lassan átnedvesítette a parton felhalmozódott hótömeget, de a parti jégpáncélt még nem tudta megbontani. Az emelkedő vízszint kiterjedését a szárazföldi hó és a parti jégen felhalmozódott hó között húzódó sötétebb sáv jelöli.

Jól megfigyelhető, hogy a zajló jégtáblák a sorozatos ütközések miatt lekerekítettek. A parti sávban a jég elsősorban a limányos és lassú vízáramlású területeken hízott meg a legjobban, míg a nyílt vízfelület rajzolja ki a legnagyobb vízsebességű, a hajósok által is használt felületet. Érdemes lesz a sodorvonal elhelyezkedését összevetni a nyílt víz középvonalával. Valószínű, hogy nagy pontossággal a két vonal egybeesik. A jég megjelenése szépen kirajzolja a folyó dinamikáját. Megmutatja, hol jelentkezik hordalék kiülepedés, hol találhatók a sekélyebb, lassabb vízsebességű szakaszok, hol vannak zátonyok a víz alatt és hol vannak a feliszapolódásnak a potenciális zónái.

 

Kompkötő-sziget, Vác. Az egykori Duna-meder kellős közepén álló szigetet a szabályozás a parthoz kapcsolta egy folyásirányra domború gáttal. Kisvízi helyzetben nincs vízáramlás a mellékágban, így az könnyedén befagyott ezen a hideg télen. A sziget fölött elhelyezkedő mélyebb, jégmentes szakaszon megmaradt a folyó egykori mélysége, míg annak a két oldalán zátony képződött a lelassuló vízáramlás miatt. A mellékág teljesen el van zárva ebben a helyzetben a főágtól. A sziget külső oldalán a vékony parti jég mély és sebes vizet jelez. Érdekes jelenség a kisebb jégdugó, mely a sziget jobb partján alakult ki a főágban. Valószínűleg az emelkedő vízszint emelte ki a megrekedt helyzetéből, amire a jégtábla szigeti oldal szögletessége utal.

Tordák, Vác. Már a szabályozás idején is sekély, iszapos folyószakasz volt. A két sarkantyú kisvízkor erősen elősegíti a jég képződését, mind a felvízi, mind az alvízi szakaszon. A középsőnél a jégmentes keresztmetszet minimálisra szűkül, az ilyen helyek a legalkalmasabbak a jégdugók kialakulásának. Itt fordulhat elő az, hogy a megrekedt jégtáblák feltorlódnak, a jeges víz által összeforranak, mintegy természetes gátat alkotva a folyón. Így alakulnak ki a jeges árvizek, amikor a feltorlódó víz új utat keres magának, legtöbbször a szárazföldön keresztül. A nagyobb Torda-sziget északi része szép példája a zátonyon zajló szukcessziónak. A sziget magja észak felé folyamatosan növekszik a kép jobb oldalán látható sarkantyú irányában, a zátonyon folyamatosan jelenik meg a növényzet, így a hordalékfogó képesség tovább nő.

Égető-sziget, Sződliget. A Duna hajózhatósága szempontjából fontos szelvény a sződligeti szűkület, melynek kotrása napjainkban is tervbe van véve. A képen jól megfigyelhető a folyásirányból hízó jégpáncél, mely a sekély partmenti részen kezdett képződni. Ez az állójég elfoglalja a mederkeresztmetszet több mint felét. Kirajzolja magát a szűkületet, melyben ugyancsak megjelennek az összetorlódott jégtáblák. Az Égető-sziget mellékága ebben a helyzetben szinte teljesen ki van  száradva.

 

Gödi-sziget, Göd. A Gödi gázló 1985-re már annyira szabályozva volt, hogy nem jelentett akadályt a hajózásnak. A felére szűkített mederben a szentendrei-szigeti oldalon épített párhuzammű mentén egyáltalán nem is figyelhető meg jég, csak feljebb, a Fegyveresi-sziget sarkantyúi miatt jelentkezik jegesedés a parton. A Gödi-sziget oldalán ugyancsak a sarkantyúk okoznak jegesedést, inkább a felvízi oldalon. A gödi mellékágban van némi víz, erre a korcsolyázók által hómentesített részek utalnak, de kapcsolat nincs a főággal. A szigetet körülrajzoló sötétebb sáv szépen köberajzolja a sziget mentén zajló hordalékfelhalmozódást. 

 

Szürkő-sziget, Dunakeszi. Az egyetlen sziget a váci ágban, melyet még kisvíz esetén is minden oldalról körülölel a folyó. Göd felé eső csúcsán azonban a víz dinamikáját jól mutatja a felszakadozóban lévő jégpáncél. A mellékágat a part felől beborító jég egyaránt kijelöli a lassabb szakaszt, és igencsak hasonlít a feliszapolódott mellékágakat elzáró zátonyokra. Itt azonban utóbbiról nincsen szó, bár a két jelenség közötti összefüggés szembeötlő. A dunakeszi magaspart alatt minimális a parti jegesedés. A parti havat a magaspartban felfakadó és Dunára leszaladó források olvasztják meg.

Légifotók forrása: Vituki Kht. Argos Távérzékelési Stúdió

Fekete Zsigmond elmélete a dunai szigetek keletkezéséről

Magyarország vizei múltjának és vízépítésének története, 1882, Budapest. (részlet)

17. – A másik kérdést illetőleg: léteztek-e már a rómaiak idejében folyóink nagyobb szigetei? erre már mások is feleltek előttem. „Pannoniának Duna szigeteiről semmi bizonyost se tud a régiség; de ismeretes előtte Segestica szigete a Szávában” s ezen kívül Plinius említ még Metubarris nevű szigetet.

A Száva említett szigetét nemcsak a régi írók említik, hanem az feltüntetve van az itineráriákon is, míg a Duna nagy szigetjeinek nyomát úgy azokon, mint a rómaiak tetteivel foglalkozó íróknál hiába keressük. A Segestica sziget létezése Strabóból is kitünik, de a Duna nagy szigetjeiről hallgat, valamint Plinius, ki Noricumról hosszasabban ir s így ezt ismerte, vagy legalább jó értesülésekből irt; és a vele szomszédos Csallóközről mégis szintén hallgat. Ha ezen írók nem említik, tudniok kellene a császárok viselt dolgaival foglalkozóknak, jelesen Dio Cassiusnak, ki mint Felső Pannonia praefektje csak ismerhette volna az ezzel határos nagy szigetet, és hogy ő is hallgat, ennek egyszerű oka: mert akkor még nem létezett. Marcus Antoniusról fel van jegyezve, hogy a Duna bal partján lakó barbárok beütéseiért, Kr. u. 161. évben, elégtételt vevén a velök kötött békében őket a Dunától távolabbra parancsolja; de az nincs feljegyezve, hogy a több mértföld széles szigetekről is őket kitiltotta, holott, ha ezek léteznek akkor, azt elmulasztania, emberi felfogás szerint, nem lett volna szabad.

Ha a nagyobb szigetek, minö a Csallóköz, Sz. endrei, Csepel stb. a rómaiak idejében valóban léteznek, azokat figyelembe kell vala venniök már vízi törvényeik szerint is, még inkább védelmi tekintetből; mert ha várat tudtak építeni a Száva szigetére, az még szükségesebb volt a Dunánál. Ha Flexum (Pozsony, mások szerint Mosony) vagy Brigetium (Szőnynél) és Quadrata (Öttevénynél) már akkor sziget mellett feküsznek, sokkal jobban ki lettek volna téve a barbárok támadásainak. Nem képzelhető tehát, hogy ezen előnyt sem ezek észre nem veszik, sem a belőlök támadható hátrányokat a rómaiak fel nem ismerik.

Hogy a Duna szigetjei akkor nem léteztek, a későbbi idők is szolgáltatnak bizonyítékot. A mai Szigetköz vagy Kis Csallóköz szihetnél két helységünk van Öttevény néven. Egyik a mosonyi Dunaág jobb partján, másik a szigetben (innen neve Sziget-Öttevény). Ezen helynév jelentésének kulcsát a győri káptalan 1237. évi oklevele adja kezünkbe. Említ ugyanis Öttevénynél egy régi utat, „mely Eethewen-nek mondatik”. Kétségkívül itt egy római útról van szó s így ama helységnek neve innen ered. Az Árpádok utáni korban az öttevény szó U betűvel iratik, olvasva Ü. Igy Róbert Károlynak egy év nélküli levelében Purpachnál (Feketeváros) említett régi királyi útra nézve. Ez ismét nem volt más, mint Drusus római császárnak sabariai útja, melyet egyik királyunk kijavított s mint országút, királyinak neveztetett. Ép úgy, miként Slavoniában a Száva menti római utat Kálmán király helyreállíttatta s ezért róla „Kálmán király útja” nevet kapott. Századokkal később a vármegyék javítottak ki római utakat. Az Öttevénynél menő bregetium, quadrata-carnuntumi út a Duna kiöntései és a Fertő felől erre kinyuló, a maga helyén említett mocsár miatt töltésben épült s ezt őseink tősgyökeresen ötevénynek (öntvény) nevezték. Ezek szerint ha Sziget-Öttevénynél római út van be a szigetre: itt, ha létezett volna a mosonyi Duna-ág, hídnak kell vala lennni s ésszerútlenség lett volna a rómaiaktól az utat bevinni a szigetre, mikor a parti városaik azon kívül fekszenek.

A budai kőpartok építésénél a Császárfürdővel szemben egyik kotrógép épületi kőlapokat római felirással s római téglát emelt ki a Duna fenekéről. Azt lehetne itt mondani, hogy ezek csak véletlenül jutottak a Duna gyomrába. Talán behányták oda. Ámde ily kőlapokat már számos ízben szedtek ki a Duna fenekéről s érthetetlen volna, miért akadt kedve valakinek azokat a többi épületkövekkel együtt a parttól oly távol be a vízbe hányni? Itt tehát a régi Aquincum folytatása állott be a szigetekre. Ezt legújabban bizonyította Salamon Ferencz klassikus irályu és felfogású történetirónk, kinek művelődéstörténelmünk már eddig oly sokat köszön. Bizonyította előtte Fényes Elek, midőn írja Ó Budáról: „Hogy ez híres és nagy kiterjedésű lehetett (t. i. a rómaiak idejében) onnan gondolhatni, mivel a római épületek maradványait nem csak a városban bent, hanem a szántóföldeken, sőt még a Duna gyomrában is fedeztek fel; és így bizonyos, hogy a mostani Duna-szigetek csak későbben támadtak s hogy Aquincumnak nagy részét a Duna temette el.” Hasonló sors érte a Csepel-sziget aljánál Duna Pentele táján álló Anamantia római várost. Itt is a Dunából római régiségek kerültek elő, „miből lehet következtetni, hogy a városnak egy részét a Duna hullámjai nyelték el”. Fentebb megemlítettem, hogy I. Justinián korára az Aldunának Ostrovo szigetét Vimnacium városánál Procopius nem említi; tehát ekkor még nem létezett. Ellenben Mauritius császár korában már csaknem valamennyi byzanti írónál szerepel.



Mindezekből kitűnik, hogy Dunának nagy szigetjei a rómaiak alatt még nem léteztek, ezért rólok a régi írók nem emlékezhettek. Most azon újabb kérdés merül fel: Vajjon maga a természet önnönmagától alkotta meg oly gyorsan ezen szigeteket?

Nem lehet kétségbe vonni, hogy földünk felszinét nagy részben a víz alakította át, de ily munkákra nem rővid évek, hanem ezredévek kellenek. Valamint a nemzetek életében évszázadok kellenek ahhoz, hogy a műveltség egy bizonyos fokáig eljussanak és mintegy hivatásszerű helyet foglaljanak el a népek között: akként egy folyóvíznél, mint ezt a geologiai vizsgálódások értésül adják, hogy maguknak egy kiképzett és meglehetősen megállapodott medret alkossanak, több ezer éven át folytatott munka szükséges. A víz egészen magára hagyva, mint az később hazánk vízépítkezési történetéből is eléggé kiderül, nem képes, sőt általában természete ellen van, hogy folyásában emberi kezek közreműködése nélkül nagy szigeteket alkosson. Medrének munkálása alatt a magával hozott vagy kimosott hordalékokból, mint munkaanyagból zátonyokat rak, ismét elmos; partját megtámadva, magának helyet készít, kanyarokat váj, s ezt is hosszú idők alatt és itt is a legtöbbször emberi kéz vagy emberi művelet hat közre, mely őt segíti avagy kényszeríti régi medrét újabbal felcserélni, amabba csak felesleges tömegjét öntvén ki még olykor-olykor. A folyóvíz irányt gyorsan csak úgy cserél s új medret gyorsan csak úgy foglal el, ha az ember teremtő eszével közbelép s a természet ellen is daczolni tudó hatalmával a folyókat saját czéljainak eszközévé rendeli. A Dunáról ismeretes, hogy ár-tömegjében úsztatott jég segélyével, mint másik munkaeszközével, medrét észrevehetőleg átalakítja s az emberi művekben és emberi kulturában nagy pusztításokat tesz. Megjegyezte ezt már egy régi író is róla. „ A Duna nemcsak hegytöveket és hegyfalakat rontogat, hanem magukat a hegygerinczeket bántalmazza, magába ontva lemosott lejtőket, leomlott sziklákat és nagy hegyvidékek kinyujtványait, melyek megszüntek száraz helyek lenni. „ Ezen szavakkal összes, ős időktől beállott és folytatott működése jellemezhető; mert például Aldunánk, hogy keresztül vágja magát, hegyeket, sziklákat tört keresztül és mosott le, de ez nem néhány év, hanem több ezer esztendő alatt ment végbe. Szóval a folyamképződés a mi nagy szigetjeink oly gyors keletkezését megfejthetetlenné teszi; azért kellett emberi kezeknek közrehatni, hogy megalakuljanak.

képek:

1. Moson vármegye római emlékei
2. Tabula Peutingeriana, római itinerárium

Linkajánló: Vízügyi Levéltár

A fontosabb honlapok közé felkerült a mai nappal a Vígyügyi levéltár linkje. Az Újpesten található levéltári épületet dolgozó ember számára elérhetetlenné tevő nyitvatartás miatt erősen ajánlott a link. Az elérhető adatok, dokumentumok nagy része digitális katalógusból kereshető, így szerencsére már nagyban rövidülhet az ott kutatással töltött idő.

Ugyancsak új link a Duna Hajózhatósága Projekt, amelyről a blogon már többször is szó volt a mederkotrással kapcsolatban. A honlapon megtalálható az érintett területek szelvényei, elérhető egy dokumentumtár is, ahol bőségesen állnak rendelkezésre adatok az érdeklődők számára. Mivel több, mint biztos, hogy a Dunát kotrorni fogják, hogy minél nagyobb hajók tudjanak rajta közlekedni, ezért a parton lakók számára én kötelezővé tenném ennek a dokumentumtárnak az átolvasását.

A Gödi-sziget déli küszöbszintje

  

2010. November 6-án délután jártam lent a Gödi-sziget déli végében, ugyanis a vízmérce Vácott 88-89 centiméteres stagnáló vízállást jelzett. Arra voltam kíváncsi, hogy ilyen vízállási helyzetben van-e kapcsolata dél felől a mellékágnak a főággal. A mellékelt kép aznap készült, azon a ponton, ahol az egykori fattyúág kiszakad a mellékágból. Ebben a helyzetben a mellékág felesleges (főként forrásokból táplálkozó) vizei csordogáltak egy kisebb kavicsos mederben a pár méterrel lejjeb elhelyezkedő Nagy Duna vizébe. A főágból érkező nagyobb hullámok viszont már átjutottak a mellékágba, így arra a következtetésre jutottam, hogy a déli küszöb szintje váci vízállásadatok alapján 90 cm kell, hogy legyen, pár cm esetleges eltéréssel. Ez azt jelenti, hogy az északi 123-125 cm-es küszöbnél a déli mintegy 33-35 cm-rel alacsonyabban helyezkedik el. Az észlelt állapot alapján könnyen meg lehet rajzolni majd a mellékág hossz-szelvényét. A Duna főági esésvonala alapján pedig könnyedén meg lehet határozni, hogy a Kis-Duna 30 centis esése 900-1000 méteren megegyeznek-e. Ha a főág esése kisebb, akkor nagy valószínűséggel az északi küszöb szintje süllyedni fog. Ha az esés kisebb, akkor a déli küszöbnél feltöltődés várható.

Abszolút értékben kifejezve, a Kis-Duna-ágat dél felől elgátoló zátony magassága körülbelül 98,5 méter, ettől pár centiméteres eltérés lehetséges.

A magyar Duna-szakasz főbb vízmércéi

   

A Duna  az 1850. folyamkilométernél lép be Magyarországra és az 1433.-nél hagyja el.

Fkm: a vízmérce távolsága a Duna-torkolattól

0 pont: a vízmérce 0 pontjának tengerszint feletti magassága. A vízmérce relatív vízoszlop magasságot mér, ha ezt átszámítjuk tengerszint feletti magasságra, megkapjuk az abszolút magasságot.

Legkisebb vízállás: negatív értékek azért alakulhattak ki, mert a nagyrészt több mint 100 évvel ezelőtt kijelölt kezdőponthoz képest nagyfokú medermélyülés zajlott le. Általában jégmentes értékek.

Legmagasabb vízállás: Adott szelvényben mért legnagyobb vízszint.

Vízjáték: A legkisebb és legnagyobb vízállás különbsége.

Elrendelő vímérce: árvíz esetén I,II,III fokú védekezést rendelhet el.

Pusztuló tündérkert a Duna-mentén: a gödi Szakáts-kert

"Szakáts kert - így nevezték, ez volt a köztudatban. A tulajdonosa Dr. Szakáts Nándor nyugalmazott miniszteri tanácsos volt.

...

Ingatlanát 1924-ben vásárolta meg Göd  határában. A terület nagysága 8 kataszteri hold volt. Kelet felől a temető, déli oldalon a dunakeszi határ, nyugati oldalon a Duna, északi oldalon az I. utca, a VI utcam a IV. utca és az V. utca határolta.

A terület legnagyobb része völgy, csak egy kis része sík terület. Ebben a völgyben két forrás található, ami a Szakáts villa előtt egyesül, és táplálja vízzel a halastavat. A területen minden megtalálható volt. A temető mellett sárgahomok bányát, a Dunához közel sóderbányát nyitott. A tulajdonos foglalkozott tehenészettel. A 30-as években a helyi lakosság tejellátásához nagy mértékben hozzájárult. Reggel-este lófogattal szállította házhoz a friss tejet. Tyúkfarmot is létesített és friss tojással látta el a lakosságot. Termelt továbbá búzát, rozsot kukoricát és konyhakerti növényeket. Külön említést érdemel a gyümölcsöse. Meggyfa, cseresznyefa, kajszi-, sárga-, és őszibarackfa, mandulafa, körte- és almafa volt telepítve a területen. A gyümölcsfák tavaszi virágzása csodálatos látvány volt. Virágerdő volt az egész domboldal.

Földszeretet, szakszerű hozzáértés és kitartó szorgalom jellemezte a terület gazdáját..."


Angyal Lukács: A Szakáts kert, Gödi Almanach 1997. 37-39 pp.

 

Minél jobban beleásom magam a régi Göd múltjába, annál jobban szégyellem, hogy most itt lakom.

Közmeghallgatás a Duna-kotrásról a Gödi Önkormányzatban

 
2010.10.19 14 h. Érdeklődők száma 12 fő.

Két rövid bevezető után - mely elhangzott az Önkormányzat és a KDVKÖVIZIG részéről - meghallgathattuk egy diavetítés keretében a Gödöt is érintő Duna kotrás paramétereit. Az előadó főként erre a témára fókuszált, ez lévén az elsődleges. A gödi megjelentek azonban főként a Gödi-sziget és mellékág tervbe vett kotrása iránt érdeklődtek. Ez csak utólag került bele a tervekbe, kicsit olyan "hangulatjavító" beruházásként. Érzésem szerint azért, hogy talán így a gödiek régi vágya teljesül, és emiatt kevésbé fognak tiltakozni a főági kotrás ellen. 

A témában már lezajlott az előzetes vizsgálat, és a környezeti hatásvizsgálat három hónapos időtartama is lezárult 2010.06.30-09.30-ig. Ezek során Gödön szakhatóság volt a Duna-Ipoly Nemzeti Park, később csatlakozott a WWF és a Fővárosi Vízművek. Utóbbi elsősorban a vízbázis védelme miatt, hiszen a fél Budapest a parti szűrésű kutakból kapja az ivóvizét.

A főági kotrás:

A korábban napvilágra került tervekhez képest (szept 14-i bejegyzés) talán nem lesz 180 méter szélességű a megkotort terület, a valószínű a 150 méter, de az Önkormányzat szerint elég lenne 120 méter is, mivel jól belátható szakaszról van szó, és két hajó még 120 méteren belül is bőven elférne. Az érintett szakasz továbbra is  a Szürkő-szigettől az alsógödi révig terjedő terület lenne. Az itt kikotort anyagmennyiség a nagyobbik Torda-sziget külső oldalára kerülne Vácott, a két sarkantyú közé, egy korábbi illegális kotrás nyomán keletkezett mélyebb mederszakaszba. 150 méteres szélesség esetén 53.000 köbméter anyagról lenne szó, mely elsősorban oligocén agyag, másrészt az ezt borító vékony üledék. 40-50 munkanapba kerülne, ennek következtében 3 cm-es vízszintsüllyedés jelentkezne. Ez főleg a dunakeszi Pihenő utcai lakosoknak rossz hír, akiknek jelenleg is mossa el a telkük végét a Duna. A kiszáradó és aprózódó agyagmárga könnyen áldozatul eshet a Duna sodrásának, míg ha ugyanez anyag a víz alatt marad sokkal stabilabb kőzetként viselkedik. 

A lakossági hozzászólók ezzel kapcsolatban elsősorban az ingatlanok értéke, a révnél tapasztalható partfalsüllyedés és a megnövekvő hajóforgalom kapcsán fejezték ki aggályaikat. Való igaz, hogy az alsógödi szakaszon a hullámzás hatására már nem található a kavicsnál kisebb szemcseméretű üledék. Igaz az is, hogy a partfal süllyed folyamatosan, és ezáltal az ingatlanok értéke csökkenhet. 

A mellékági kotrás:

Ebben a kérdésben egyenlőre két álláspont ütközött. Egyfelől az Önkormányzati, amely a teljes és állandó vízáramlás pártján áll, és a Nemzeti Park álláspontja, miszerint a ki és befolyásnál meghagyandó a küszöb, ami alacsony vízállásnál is a mederben tart vizet, ellenben e két pont között lehetségesnek tartják a kotrást. Ennek szélessége - sajnos csak - 5 méter lenne, 1/3-as rézsűvel, hajózási kisvízszint alatt 1 méterrel. Ez még nem garancia arra, hogy szélsőségesen kis vízállásnál marad víz a mellékágban. A kitermelendő anyag mennyisége (elsősorban iszap, de van ott kavics is) kb. 13800 köbméter lenne, melyet a sziget oldalában raknának le.  

A mellékág kotrásában úgy tűnt még a bizonytalan helyzet miatt lehetőség van változtatásokra.

Én inkább a Nemzeti Park álláspontját osztom, teljes kotrás esetén ugyanis olyan mértékű partpusztulás jelentkezhet, melynek mértéke egyenlőre megjósolhatatlan. Teljes kotrás esetén egészen az alsógödi révnél kellene kezdeni a mellékági kotrást, egészen a felsőgödi töltés déli sarkáig, ez nagyjából 1,5 km. Mivel a főág sodorvonala a helyén marad, valószínűleg a feltöltődés újra jelentkezne pár év elteltével. 

Ha meghagynánk a két küszöb között egy kimélyített szakaszt, amelybe visszavezetjük vízfrissítés céljából az Ilka-patakot, az még nem jelentene akkora beavatkozást, melyet esetleg utólag ne tudnánk korrigálni. Az MHSZ füves telkétől tartana a kotrás föl az északi küszöb sóderzátonyáig. Ez lényegesen rövidebb szakasz, viszont nem ártana a lehető legszélesebb keresztmetszetet kikotorni a keresztgáttal együtt. Azonban ha mindennek az az ára, hogy a kitermelt menyiséget a szigeten rakják le, semmiképpen nem lenne jó ötlet a beavatkozás.

Az engedélyek beszerzése 2011. első negyedévében zajlanak majd, utána írják ki a közbeszerzést. Jó lenne, ha az Önkormányzat leülne a Nemzeti Parkkal tárgyalni ebben a kérdésben, ugyanis a kivitelező azt fogja csinálni, amit ők ezzel kapcsolatban döntenek. Így esély van arra, hogy egy ésszerű megoldással mielőbb kitalálni, hogy mi legyen a Gödi-szigettel és annak a mellékágával. Ebben szívesen segítenék én is, és ezúttal felajánlom az adataimat is a cél érdekében.

Linkajánló: Országos Vízügyi Informatikai Szolgálat

 
Az Országos Vízügyi Informatikai Szolgálat honlapja nagyszerűen kiegészíti a hydroinfo.hu-n található információkat. Az Oldaltérkép menüpontban megtaláljuk az Operatív Vízállás részt. Itt tudunk keresni Vízügyi Igazgatóság és vízmérce szerint is, hogy megtudjuk az adott észlelőhelyen az aktuális vízállást, akár 3 hétre visszamenő trendekkel. Sajnos csak a törzsállomások, és azoknak adatai vannak fenn. Így például a Szentendrei-Duna ágból nincsen információ, pedig Dunabogdányban és Szentendrén is végeznek méréseket. Külön öröm, hogy minden vízmércének közlik a pontos adatait is, úgymint a 0 pont tengerszint feletti magasságát (ún. abszolút magasság), és elhelyezkedését folyamkilométer alapján. Ezeket már ki is gyűjtöttem, lesz belőle egy külön táblázat. Jobb oldalra mellékeltem a linket, úgy, hogy egyből az Operatív Vízállás oldalra mutasson. 

Egyéb fontos linkeket is találtam, ezek inkább a fotók miatt lehetnek érdekesek:

egykor.hu - itt érdemes Dunaparton fekvő településekre keresni. Vácról vannak fenn fontos képek, pl. a Ferences templom előtti mederfeltöltésről.

foto.mti.hu - ez az MTI fotó adatbázisa. Én eddig csak a Duna címszóra kerestem rá, de annyi képet adott ki, hogy szűrni kell őket. 1938-2006-ig terjedő időintervallumot fednek le a képek, amelyek vízjel nélkül megvásárolhatók a honlapon.

fortepan.hu - itt nincsen sajnos mód keresésre, viszont ajánlom, hogy mindenki küldje be ide a régi családi fotókat is akár, mert ennek az oldalnak a hangulata egyszerűen leírhatatlan. Odaszögezi az embert órákra a képernyő felé egy végtelennek tűnő időutazás formájában.