Az 1838-as jeges árvíz emléktáblái Budapesten

Wesselényi emlékérem 1988-ból (www.toplicit.com)

Az 1838. március 15-én éjjel tetőző híres pesti jeges árvíz történetét sokan megírták már. Az interneten fellelhető "irodalom" azonban jelentős átfedéseket mutat, szépen vissza lehet fejteni, ki kitől mikor mit vett át. Néha még arra sem véve a fáradságot, hogy a hibákra ügyeljenek. Sokat törtem a fejem, hogyan lehetne megemlékezni erről a hidrológiailag jeles napról, anélkül, hogy az unalomig ismert tényeket ismételjem. 

Jégtorlódásos árvíz a Révai lexikon szerint Európában leginkább a Ny-K-i és ÉNy-DK-i irányú folyókon szokott jelentkezni. Ennek oka, hogy a befagyott folyón először nyugaton jelentkezik az időjárásváltozás, és ennek következtében az olvadás. A kelet felé meginduló jégtömeg azonban nem tud haladni, mivel a folyásirányban még vastag jégpáncélt talál. Ez a jelenség igen gyakori volt a Dunán és a Volgán, ellenben a Tiszán például meglehetősen ritka. Jégtorlódásnak azt nevezik, amikor a zajló jég a meder egy jellegzetes pontján (mederelágazás, sziget, hídpillér, szűk kanyarulat, zátony) összetorlódik, és elzárja a víz útját.  Jégdugó kisvizes és hideg időszakokban alakul ki legnagyobb valószínűséggel. Ilyen esetben a vízszint órák, napok alatt igen magasra duzzad, és a folyó kilép a medréből, hogy megkerülhesse az akadályt. A jégtorlódások felszakadása során hatalmas összefagyott, kavicstól és egyéb mederanyagtól elnehezült jégtömbök keletkeznek. Ezek potenciálisan újabb és újabb mederelzáródásokat okoznak. Az 1900-as években sokszor volt arra szükség, hogy robbantásokkal, tüzérséggel és bombákkal zúzzák szét a gyakran több kilométeres jégdugókat.

1838. márciusában a hirtelen jött csapadékos felmelegedés következtében megindult a Duna magyarországi szakaszán a jégzajlás. A szabályozatlan, és elfajult Duna szakaszok különösen kedveztek a jégtorlaszok kialakulásának. A felszakadó jégpáncélból származó jégtáblák elsősorban a szigetcsúcsokon akadtak fönn, ahol aztán gáttá fagytak. A mögötte érkező víz addig emelkedett, amíg a felhajtóerő "átemelte" a jégdugót zátonyon. Március 13-án, az esztergomi tetőzés a Szentendrei-sziget csúcsán, Kisoroszinál feltorlódott jégtömeg következtében alakult ki. Még aznap este ugyanez a jelenség ismétlődött meg Óbudánál, az Óbudai-, a Fürdő-, és a Népsziget csúcsain. Ez okozta Vácnak, Szentendrének, és az összes szentendrei-szigeti és parti településnek a vesztét. Budapesten az emelkedő vízszint már  március 13-án átszakította az északi, más néven váci gátat. Az északi irányból érkező elöntés a régi Duna-mederben, a Rákos-árokban keresett lefolyást, így nem véletlen, hogy a mai Nagykörút nyomvonalán mérték a legnagyobb vízállásokat (lásd mellékelt térkép). A jég 14-én hajnalban újra feltorlódott, ezúttal a Csepel-sziget csúcsánál lévő Kopaszi-zátonyon. A Soroksári-ág fenékig befagyott, természetes akadályt alkotva a folyó útjában. A visszaduzzadt folyó dél felől is átszakította a várost védelmező soroksári gátat. Végül március 15-én a budai vízmércén mért 29 láb, 4 hüvelyk és 9 vonás (1030 cm, más források szerint: Pallas lexikon 940 cm, Révai lexikon 936 cm, Magyarország Földje 1037 cm, megint máshol 927 cm.) magasságban, azaz a valaha mért legnagyobb vízállással tetőzött a Duna.

Budán 1817-ben helyezték üzembe (a pozsonyival egyetemben) Magyarország első vízmércéjét. 1823-tól vált rendszeressé a leolvasás. Később a felépült Lánchíd budai pillérére került ez a mérce, 0 pontja az 1834. évi kisvízszinttel egyezett. Ez volt az úgynevezett "sempont" azaz semmipont. Ez egy abszolút magasság, pontos és fontos térképészeti szint és alappont. Az Adriai-tenger víztükrétől számított 96,586 méteren állt. (A nullpont később módosult, jelenleg a budapesti Vigadó téri vízmérce "sempontja" a Balti-tenger szintje felett 94,97 méter.) Ehhez képest mértek 1030, (940, 936, 927, 1037) centitmétert. Nem valószínű, hogy a mércén létezett ekkora érték, én azt gondolom, hogy a házfalakon hagyott iszap szintjéből számították vissza. Ha hihetünk a méréseknek, az 1838-as jeges árvíz 106-107 méteren tetőzött az Adria szintje fölött.

Pesten szigetszerűen kiemelkedő területek maradtak csupán szárazon ezekben a napokban: a Nyugati tér, Deák tér egy része, kisebb halmok a Parlament környékén, a Ferenciek terén, valamint a Nagymező utcától keletre eső magaslat.  A Kőmíves utca (ma Andrássy út) torkolatában álló kis kápolna is megúszta az árvizet, az ittenei menedék szerepet játszott abban, hogy a Bazilika később erre a magaslatra épült. 

Az árvízi szint magassága Pesten. (in. Némethy Károly 1938.)

Az árvíz levonultával felmerült a kérdés, hogyan is lehetne elejét venni az újabb elöntésnek. Egyfelől az volt a javaslat, hogy emeljék meg a város talajszinjét az árvízszint fölé. Mások, mint például Széchenyi ezt a tervet élesen kritizálták, ők elsősorban a folyó megregulázásában látták a megoldást. Vásárhelyi Pál az árvíz előtt is többször figyelmeztetett az egyre magasabb szinteken tetőző árvizekre. Rövid távú megoldásként (egészen az 1870-es évekig) az első elképzelést választották. Károlyi gróf ellenben az ésszerűséget követte, amikor  árvízmentes szintet választva 1840-ben megalapította Új-Pestet.
Pesten a feltöltések megkönnyítése érdekében városszerte számtalan mementót helyeztek ki az épen maradt, szilárd alapú épületek falára. Ennek szinte már hagyománya volt Pest-Budán, a XIX. század végén még álltak házak az 1775-ös árvíz szintjét megörökítő táblákkal. Ezek közül már egy sincsen meg, sőt az 1838-as emlékek közül is számtalan elpusztult. Azonban aki nyitott szemmel jár Budán és Pesten még jó néhánnyal találkozhat. Egy ilyen sétára invitálnám az olvasókat, fényképezőgéppel és mérőszalaggal a kézben:

1. Ferenciek tere, Wesselényi emléktábla 1895.

2. Százéves Étterem, Pesti Barnabás utca 2. 242 cm

3. Apáczai Csere János utca 7. 152 cm

4. Dessewffy utca 8-10. 63 cm.

5. Szerb utca 21. 151 cm

6. Váczi utca 47. (Angolkisasszonyok templomában) 220 cm

7. Veres Pálné utca 29. 157 cm

8. Bródy Sándor utca (Nemzeti Múzeum kerítése) 127 cm

9. Rákóczi út 41. 139 cm.

A Rókus kápolna régi árvíztáblája (a műemlék felirat fölött)

10. Rákóczi út, Rókus kápolna 154+82 cm.

11. Döbrentey utca 15. fejmagasság fölött

12. Horváth Mihály tér 7. Szent József plébánia, 156 cm (forrás: szoborlap.hu)

13. Szerb utca 4. 270 cm

14. Bem József tér 3. 122 cm

15. Ferencváros, Viola utca 31-33. 118 cm

16. Újlak, Lajos utca 18-20. 84 cm

17. Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény, a Kinizsi utca 22. szám alatti épületről

 

18. Ferencváros Liliom utca 25. 1977-ben eltűnt. Fortepan.hu

2013. május 10-i frissítés

19. Lágymányos, alsó rakpart, Szabadság hídtól délre. 272 cm

20. Víziváros, Gyorskocsi utca 44. 123 cm

21. Óbuda, Lajos utca 102 a, udvarban jobb oldalt. 212 cm

22. Terézváros, Avilai Nagy Szent Teréz plébániatemplom. Oltár bal oldalán, derékmagasságban.

23. Belváros, Váci utca 47 a. Angolkisasszonyok zárdájának kerengőjében (ma Heller Farkas Szakkollégium) 197 cm

24. Lipótváros, Vigyázó Ferenc utca 6. udvarban. 101 cm

2013. május 24-i frissítés
 

25. VIII. Józsefváros, Salétrom utca 5. Református parókia 148 cm

 

26. Nagytétény XXII. ker. Nagytétényi út 306. Lábazati festés árvízszint magasságban! 53 cm

 

27. Budafok XXII. ker. Kossuth Lajos utca 38. 67 cm

2013. Június 17-i frissítés

28. IX. Ferencváros Bokréta utca 32. 122 cm

29. IX. Ferencváros Kinizsi utca 31. 164,5 cm

30. V. ker. Papnövelde utca 7. Bent a kerengőben. 97 cm

31. V. ker. Pesti Barnabás utca 2. 100 éves étteremben, 227 cm

32. VIII. Józsefváros. Emléktábla a Ludovikán, bejárattól balra bent

2013. Június 21-i frissítés

33. III. ker. Óbuda Római katolikus templom, oldalkaputól balra. 113 cm.

 

34. III. ker. Óbuda Római katolikus templom, bejárat melletti szenteltvíztartó felett. 127 cm.

2013. Július 2-i frissítés 

[...] Az árvíz szintjét, a városszerte számos épület falában jelenleg is látható magyar és német jelző-emlékeztető márvány- vagy öntöttvas táblákhoz hasonlóan, nyilván megjelölték ekkoriban több helyütt héber nyelvű felirattal is. Az egyetlen héber árvíztábla, amelyről tudomásunk van, éppen Óbudán maradt fenn: vörös márvány-kő, a Lajos utcai zsinagógában volt, a Tóra-szekrényhez vezető lépcsőzet bal oldali pofa-falában. Nem egészen véletlenül: a II. emeleti karzat sok hajléktalan számára nyújtott menedéket az árvízi napokban. A táblát a restaurálás és átalakítás során (1980 k.) eltávolították, de megvan, jelenleg a Vízügyi Múzeumban; híresztelések szerint egy tiszteletreméltó személy, akit minden zsidó történeti emlék és régiség vonzott volt, ajánlotta fel megvételre. [...] /forrás/

35. Óbudai zsinagógában álló árvíztábla, jelenleg Duna Múzeum, Esztergom

36. Józsefváros Tavaszmező utca 7.

2013. November 27-i frissítés

37. III. Óbuda Fő utca 168. R. kat. plébánia kapualjában

2013. December 15-i frissítés

38. I. ker. Fő utca 41. Szent Ferenc sebei templom 193 cm.

2014. Január 15-i frissítés

39. I. ker. Fő utca 41. Máltai Szeretetszolgálat épülete 200 cm

40. Ráday u. 51. a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményből (fortepan.hu)

Frissítés 2014.06.27.

Szinte hihetetlen, de Bokody József 2013-as prezentációjában újabb négy, már eltűnt árvíztábla arcchív fényképe bukkant elő!

41. VIII. ker. Bacsó Béla u. 20. 120 cm

 

42. IX. ker. Berzencey u 9. 200 cm

43. I. ker. Corvin tér 2. 269 cm

44. VIII. Hock János utca 10.

45. Óbuda, Bécsi út 77. 

FRISSÍTÉS 2017.05.03.

46. Budapest V. ker. Molnár utca 28.

47. Tabáni szerb templom szerb nyelvű árvíztáblája (lelőhely: BTM, kép: Becz Miklós)

FRISSÍTÉS 2023.03.15.

48. A Döbrentey utca 15. árvíztábla eredetije (lelőhely: BTM, kép: Takács Ágoston)

49. Ismeretlen helyről származó árvíztábla (lelőhely: BTM, kép: Takács Ágoston)

FRISSÍTÉS 2025.08.11. 

A 40-es tábla eredeti helyén: IX. ker. Ráday utca 51. 175 cm, 1978-ban eltűnt
(Fortepan 269464 / Kohut család)

FRISSÍTÉS 2025.08.26.

Az ötödik kerület Veres Pálné utca 28. szám hátsó falán lévő tábla eddig teljesen ismeretlen volt, nem szerepelt a Rajna-féle gyűjtésben, talán a megközelíthetetlensége és rejtettsége okán. Csak a Központi Papnevelő Szeminárium udvarán át lehet megközelíteni (a kispályás focipálya kapuja mögött bújik meg, csaknem a sarokban). Nagyon hasonlít a Papnevelde kerengőjében (lásd feljebb) található árvíztáblához, mind a feliratok, az árvízjel és a kéz rajzolata tekintetében. A találatért Síkhegyi Ferencet illeti a köszönet! 

50. V. ker. Veres Pálné utca 28.

Pesten az utcaszint magassága csak kivételes helyszíneken egyezik meg az 1838. évivel. Ilyen  hely a Százéves Étterem, a dombra épült Rókus kápolna, a Szerb utcai szerb templom kertje és a két templombelső. Az itt mért értékek jó közelítéssel mutatják meg, mekkora volt annak idején az elöntés. A többi helyszínen pedig éppen a feltöltés mértékét tudnánk meghatározni a kihelyezett árvízi táblák alapján.

További árvízi táblák itt találhatók:

• Bacsó Béla utca 20. Házzal együtt elbontották.

Budapesten kívül:

• Szentendrei árvíztáblák
• Nagymaros, Fő tér
• Érd, kiskocsma falán
• Vác
• Neszmély
• Szob 
• Esztergomi árvíztáblák

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Némethy Károly (szerk.): A pest-budai árvíz 1838-ban. Budapest, 1938
• Kaján Imre (szerk.): Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből. 1988
• Faragó Tamás (szerk.): Pest-budai árvíz 1838. Fejezetek Budapest múltjából 5. 1988.
• http://toriblog.blog.hu/2010/03/15/az_1838_as_dunai_arvizrol
• http://budapestcity.uw.hu/02-tortenet/1838-arviz/index-hu.htm

Dunai sziget születik - Jókai Mór leírása

 

Jókai Mór (1825-1904) kép forrása: www.pszeudo.hu

"...A Duna jobb ágának medrében volt sok ideig egy sziklatömeg, melynek alsó felén a lomhán kanyarodó ár zátonyt rakott le. Egy nagy téli áradás alkalmával aztán nekiment a jeges zaj az Osztrova-szigetnek, s annak egy csúcsát leszakította, magával ragadta a földet, követ, derékfákat erdőszámra; akkor azzal a jéggel, sziklával faderékkal vegyes özönvizi gomollyal megtorlott a szikla mögötti zátonyon. A gomoly ott maradt. És aztán félszázadig évről évre az új áradás új iszapréteget hordott föléje, új kavicstorlattal terjeszté ki közületét, az elkorhadt fatörzsek földjéből új ősnövényzet burjánzott elő, gyors növéssel, minő az újvilági természet alkotása, s lett ott azon a helyen egy névtelen sziget. Mely senkié sem; melynek nincsen földesura, sem királya, sem hatósága, sem papja, mely nem tartozik semmi országhoz, semmi vármegyéhez, semmi diocesishez. A török-szerb határon sok ilyen paradicsomi hely van, melyen nem szánt, nem kaszál, nem legeltet senki. Egyedül a vadvirágnak és vadállatnak hazája. S ki tudja még kinek?

     A sziget északi partja nyilván tanusítá annak keletkezését. A kavics egész torlaszokban volt mellette felhalmozva, emberfőnyi s hordónagyságú darabokban néhol; a közt nádgyökér és korhatag fatörmelék, a sekélyebb zátony zöld- és barnahéjú dunai kagylókkal fedve, az iszapos partoldalban pedig katlanszerű lyukak vannak vájva, mikbe a közeledő léptek hagjára százai a teknősbékáknak sietnek elrejtőzni. 

     A partot egész hosszában a vörösfűz törpe bokrai lepik be. Azokat minden jéginduláskor tövig letarolja a zajló jég..."  - Jókai Mór: Az aranyember, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960. 52-53 p.

A Temes-sziget (Gönczy Pál, 1897)

Jókai Mór szemléletes leírása egy dunai sziget fejlődéséről akár egy földrajzkönyvből vett részlet is lehetne, annyira pontosan írja körül azt a folyamatot, melynek révén egy zátonyból sziget alakul ki. A történet az Al-Dunán játszódik, hol a Duna, a Dráva, de főleg a Tisza és a Száva betorkollása alatt alsószakasz jellegűvé válik a beléhordott temérdek hordaléktól. Jókai idejében még ez így volt, hiszen a  nagyobb dunai szabályozások előtt járunk (Az aranyembert Jókai 1872-ben írta meg). 

 A Duna Vaskapuig terjedő szakaszának legnagyobb szigete az Osztrovó-sziget, (később Temes-szigetre keresztelték át). Ennek déli, sekélyebb és zátonyosabb mellékágába tette Jókai a "Senki-sziget" keletkezését. A szikla tömeg mögött a víz sebessége lelassul, a két irányból érkező víztömeg lerakja hordalékát, így alakul ki a zátony, melyen még nem telepszik meg a növényzet. Ennek oka az, hogy kevés a tápanyag, és a vízborítás olyan gyakori, hogy ott állandó növényzet nem telepedhet meg. A sziget fejlődésének következő szakaszában a zátonyt az árvizekből fennakadó, leülepedő növényi korhadék, elmosott talaj és további felhalmozódó üledék magasítja, gyarapítja. A magasabb térszínt a víz egyre ritkábban borítja el, a korhadékon növények szökkennek szárba. A sziget további fejlődése egy önmagát erősítő folyamat. Dús növényzet - tovább lassuló vízáramlás - kiülepedő iszap - további gyarapodás - újabb megtelepedő növények. A növekedésnek csak a folyóvíz energiaváltozása és a jeges árvizek pusztítása szabhat gátat.  A szigetcsúcsot érő erősebb sodrásból a nagyobb kavicsok, kövek maradhatnak csak meg, míg a lejjebb csendesedő áramlásból előbb az aprókavics, majd a homok, legvégül az iszap és agyag ülepedik ki. A parti üledékek jól jellemzik a folyó esésviszonyait.

Jókai Mór komáromiként jól ismerhette a Dunát, az árvizeket. Az erzsébet-szigeti birtoka révén közelről is megfigyelhette a szigetet alkotó folyamatokat. Leírása éppen ezért olyan élethű, majdhogynem "tudományos".

A Duna egyik legszebb medertágulata: A Moldova-sziget

1. kép. A Moldova-sziget az I. katonai felmérésen.

Lassan 40 éve, hogy megépült a romániai Turnu Severinnél a Vaskapu I. erőmű, amely jelentősen megváltoztatta az Al-Duna természetföldrajzi képét. Az 1964-től 1972-ig tartó közös román-jugoszláv beruházásban zajló építkezés során 3 millió köbméternyi beton beépítésével sikerült elérni, hogy a 30 méteres vízszint emelkedés nyomán biztonságossá vált a hajózás a Vaskapu-szoros teljes szakaszán.
Ennek azonban ára is volt. Az erőmű elkészülte előtt már megkezdődött a tározó feltöltése. Víz lepte el Orsovát, és még jópár falvat a Duna mentén. Eltűnt Széchenyi emléktáblája, mely emléket állított a Vaskapu-szoros első szabályozójának. A visszaduzzasztás éreztette a hatását még Báziáson túl is, amely település 142 kilométerrel van feljebb az erőműnél. 20 méternyi víztömeg alatt hever Ada Kaleh szigete, az egykori török skanzenfalu. A felvizi, partmenti területeket magasított árvízvédelmi töltések védik. Az elárasztott területek között van a Moldova-sziget nagyobbik része is, mely az egyik legszebb és legszabályosabb dunai medertágulatban fekszik. Egyesek szerint innen kezdődik maga a Vaskapu szoros is. Jómagam inkább a Néra torkolattól nem messze fekvő, már említett Báziástól használnám ezt az elnevezést. 

Ahogy a Duna elhagyja Ó-Moldova egykor szerb, ma inkább román lakosságú települést, az 1047. folyamkilométernél, kettéágazik és egy hatalmas medertágulatot alkot. Ebben a (8*5=) 40 négyzetkilométeres hegyektől körülölelt öblözetben alakult ki a Moldovai-sziget. Két viszonylag magasabb egykori szigetmagot lehet elkülöníteni. A 105 méteres magasságú Hunka dombnál a nyugati oldalon egy kisebb, az északi részen egy valamivel alacsonyabb, de nagyobb területű homokbuckás terület látható a mellékelt térképeken. A 4. képen jól megfigyelhető a homokbuckák irányultsága, mely megegyezik az innen északnyugatra található Delibláti homokpuszta dűnéinek irányával. A homokkal magasított térszínek ármentesek voltak a szabályozás előtt. A hajózás ma főként a romániai ágban zajlik. A szerb ág is hajózható, bár valamelyest sekélyebb és keskenyebb a hajózható út keresztmetszete.
 

2. kép. A Moldova-sziget a II. katonai felmérésen.

A sziget morfológiájáról. Északnyugat felől délkeleti irányban egyre laposodik. Déli és középső részén  a duzzasztás előtt mocsaras alacsony ártér terült el, melyet északról és nyugatról az említett két homobuckás szigetmag zár le. Közülük az északabbi szinte fennsíkot alkot a környezetéhez képest. Délkeleten beerdősült zátonyok forrtak a sziget tömegéhez. Az első katonai felmérés térképe alapján négy egykor különálló szigetet különíthetünk el. A Moldova-sziget területének növekedésében szerepe lehetett az Al-Duna XIX. századi szabályozásának, aminek során némiképp csökkent a vízszint, így a beerdősülő zátonyok mellékágai feliszapolódhattak. A második katonai felmérés térképén színek szerint is jól elkülönítették az egyes szinteket.  Elképzelhető, hogy a térképezés kisvízi időszakban zajlott, erre utal a szigetet körülölelő növényzet nélküli homokos sáv. Mezőgazdaságnak, és egyéb emberkéz alkotta létesítménynek a szigeten nyoma sincs. A szigettől délre található széles zátonyos szakaszon számos homokzátonyt találunk. Ezek nem voltak állandó formák, egy-egy komolyabb áradás jelentősen megváltoztatta helyzetüket és alakjukat.
 

3. kép A Moldova-sziget az elárasztást követően.

 
Ehhez képes a Vaskapu tározó feltöltése során a sziget déli része néhány magasabb szigetmagtól eltekintve víz alá került. Területe a legutolsó felvételek szerint (4. kép) a legnagyobb kiterjedést jelentő 20-ról 3,4 négyzetkilométerre csökkent. Ártéri erdei teljesen kipusztultak és nagyvíznél mindössze sejthetjük meddig is tartott a sziget. Területén felépült egy töltés, ez keresztülvág a sziget egykori mocsaras középső részén, nyilván az épülő híd biztosítására készült annak idején. Északkelet felé a román parton zagytározókat láthatunk, ezekben az újmoldovai bányászat során keletkező veszélyes hulladékokat tárolják, hasonlóan a magyar szakaszon található Almásfüzitőhöz.
 

4. kép A Moldova-sziget napjainkban. (forrás: maps.google.com)

 
A Moldova-szigeten az egyetlen említésre méltó látnivaló egy fél kilométernyi hídcsonk, mely egyik hídfő irányából sem megközelíthető. Semmiféle forrást nem találtam arra vonatkozóan, hogy vajon a jugoszláv-román kapcsolatok megromlása, vagy az ésszerűség diktálta, hogy abbahagyják az építkezést. A szigeten található még emberkéz alkotta töltés, mely a sziget mélyebben fekvő, mocsaras területeit keríti körbe és csatolja a homokkal borított szigetmaghoz. A sziget elárasztott déli zátonyai napjainkban csak akkor bukkannak elő a Duna habjaiból, amikor megnyitják a Vaskapu I.-es zsilipjeit és a duzzasztási szint kissé alábbszáll.
 

5. kép. Híd semmiből a semmibe

A környék viszont annál inkább gazdagabb történelmi emlékekben. A szigettől délre áll Galambóc vára, melyet az áruló szerb kapitány játszott a török kezére 12000 aranyért 1427-ben. Szemközt állt Szent László vára, Zsigmond király építtette, hogy szemmel tarthassa a törököt a Duna túloldalán. A sziget alsó orránál, már a román partnál a vízben áll Babakáj (Nagyapó) sziklája. A szabályozás előtt 21 méterrel emelkedett az Orsovánál mért 0 vízszint fölé. Legendájáról itt olvashatunk bővebben.

Moldova szigete a kicsiny Kalinovac zátonyt leszámítva utolsónak maradt a Vaskapu-szorosban. Megannyi társa került 1971-1972-ben hullámsírba, úgymint a kicsiny Ada-Kaleh (melynek szentelek majd az évforduló kapcsán egy bejegyzést a jövőben), Plavisevica-sziget, és az Ogradena-sziget, hogy csak a nagyobbakat említsem. Mindennek már lassan 40 éve...

Három konferencia

2011. Április 8-án, a WWF keretein belül, nemzetközi tudósok részvételével a Duna hordalékháztartásával kapcsolatban lesz megbeszélés.

- - -  

2011. Június 7-8-án, Szegeden rendezik a Természetföldrajzos Geográfus Doktoranduszok X. konferenciáját. A szervezők a Szegedi egyetem természetföldrajzi és geoinformatikai tanszéke, valamint a MTA Természetföldrajzi Bizottságának Geomorfológiai Albizottsága.

Helyszín: Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszéke. Szeged Egyetem u. 2-6.

Jelentkezési határidő: Május 15.

Információ: http://www.geo.u-szeged.hu/hirek/konferencia.html

A legjobb előadóknak publikációs lehetőség a Journal of Enviromental Geography, illetve az AGD Landscape and Enviroment lektorált folyóirataiba.

- - -

2011. Június 16-17. XXV. Duna Hidrológiai Konferencia (Dunai Országok XXV. Hidrológiai Előrejelzési és Vízgazdálkodási Konferencia) a BME és a VITUKI kht. szervezésében.

Helyszín: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem.

Témakörök:

• Hidrológiai előrejelzés
• Hidrológiai és meteorológiai szélsőségek
• Globális éghajlatváltozás és a hidrológiai folyamatok
• Vízgazdálkodás a Duna vízgyűjtőjén
• Árvizek és morfológiai folyamatok, hordalékszállítás és erózió
• Fejlődés a hidrológiában.

Információ: http://www.hidrologia.hu/mht/index.php?option=com_content&task=view&id=290&Itemid=107

Egy különös és ritka Duna-térképről

 
Az ajándékba kapott, Magyarország legszebb térképei 1529-1895 c. kiadvány egyik legkülönösebb ábrázolása éppen a Dunát mutatja be. Szerzőjéről csupán annyit lehet tudni, hogy velencei, neve Giovanni Antonelli. Műve egyedül az Országos Széchenyi Könyvtárban található meg, sehol másutt. Két metszeten mutatja be a Duna Bécstől a deltáig terjedő szakaszát. A két, egyenlő nagyságú metszet közti határ Pétervárad-Karlóca között van. A rajzoló a  Duna kanyargós szalagját kiegyenesítette, a szelvényeket kettéosztó folyótól északra található a balparti rész, délre a jobbparti. Ez a beosztás jelentős torzulást okoz a távolságokban, irányokban.
 

     
Térképnek alig-alig nevezhető, hiszen sok helyen nemcsak a települések neve és sorrendje felismerhetetlen, hanem a köztük ábrázolt távolságok sem arányosak. Nevezhetnénk inkább képes leírásnak. A rajzoló az egyes korabeli városok jelentőségét próbálta kiemelni azzal, hogy részletes látképet rajzolt róluk, és hozzátette a "Fortezza" szót, ami erődöt jelent. Például metszete szerint Esztergom a Duna e szakaszának negyedik legfontosabb vára, mely a folyó mindkét partjára kiterjed. Buda nevét kiterjesztette a balparti Pest városára is. A nagyobb városokban, mint például Bécsben és Budán az egyes jellegzetes épületek is nevet kaptak, dóm, császári palota, óváros, stb.

Belgrád ostroma 1717.

A metszet keletkezésének dátumára és a szerző katonaember mivoltára utaló nyom a második szelvényen feltüntetett két ostrom-jelenet. 1716-ban Temesvárat, 1717-ben Belgrádot sikerült Savoyai Jenő hercegnek elfoglalnia a töröktől. Nagyon valószínű, hogy egy, a Dunán valóban végighajózott katonaviselt ember lehet a rajzoló. Aki aszerint, hogy hol időzött több-kevesebb időt részletezett, vagy nagyolt el bizonyos részleteket. Részt vehetett az ostromokban is, majd a háború végeztével hazatért és kiadta művét. 

Amiért ezt a térképszelvényt magyarázatokkal közreadom a Dunai Szigeteken, az az, hogy Antonelli  néhány szigetet is ábrázolt a metszetén. Kezdjük Bécs császári városánál. Nyilván bécsi időzése során volt alkalma megismerni a városhoz tartozó számtalan szigetet. Hármat ábrázolt, valamint az  ezeket összekötő hajóhidat, amely Bécs városát kötötte össze a bal parttal. Valójában 1717-ben sokkal több sziget volt még Bécs környékén háromnál. Tovább haladva keletnek, Pozsonytól délre, a Csallóköz Komárommal együtt átkerült a Duna túlsó oldalára, mintha az Érsekújvári Duna volna a főág. Lehetséges, hogy Antonelli ezen az ágon haladt a déli határ harcmezői felé és nem a zátonyos, szigetekkel, gázlókkal teli főág helyett? Pozsony jelentéktelen ábrázolásán túl a balpart települési nevezéktana meglehetősen zavaros. Pozsony után Maros, Vác, a hatalmas balparti kőfalú Esztergom (valójában a palánkvár Párkány), Nógrád (!), majd Buda "Fortezza" (azaz Pest városa). Vajon mi lehetett az oka, hogy Pozsony, Magyarország akkori fő-, és koronázóvárosa ennyire eltörpül Párkány palánkvárához képest...?
 

Buda és környéke 1717-ben.

Buda vára fölött két sziget látható, az egyiknek még neve is van: Samdria. Nem tévedünk nagyot, ha a Szentendrei-szigettel azonosítjuk. Az, hogy mellette még egy másik szigetet is feltüntet a rajzoló, nem jelenthet mást, mint Bécs esetében. A Dunának ez a szakasza is több kisebb szigettel rendelkezett, melyek ábrázolásától eltekintett a rajzoló. Kettőt lerajzolni elegendő volt, hogy érzékeltesse a folyószakasz jellemzőit. A pest-budai hajóhídtól délre újabb szigetet találunk, mely nem lehet más, mint a Csepel-sziget. A rajta fekvő város nevét olvasva azonban elbizonytalanodhatunk; vajon mi lehet az a "Dursen"? 1717. körül a Csepel-sziget legnagyobb mezővárosa Ráckeve volt. A két névben azonban az "R" és "E" betűn kívül semmi közös nincsen. A környék településneveit böngészve nem találtam jobbat Dunavarsánynál. Ez a település viszont nem a Csepel-szigeten áll. Közvetlenül a sziget déli orránál torkollik a Dráva a Dunába, így még az is lehet, hogy a Mohácsi-szigetről van szó. Ott azonban Antonelli nem láthatott ekkora települést.

A második szelvényen Belgrád és Temesvár környéke ismét meglehetős részletességgel van kidolgozva. A Béga folyó ábrázolása sokkal pontosabb, mint a balparti Tiszáé. Ugyanakkor a bulgáriai Vidin várát Temesvár és Belgrád között félúton találjuk... A Duna torkolata felé haladva Chalunbac (Galambóc) vára az utolsó nagy pontossággal  megrajzolt település. Nyilván ez a hely is a hadi eseményekben betöltött szerepe miatt kapott részletesebb látképet. Magyarország határánál még látjuk Traianus császár hídjának romjait, onnantól kezdve a települések neveit nagyon nehéz jelenlegi városokhoz kötni. Ennél a szakasznál sokkal részletesebb a török Bulgária bemutatása: Szófia, Philippopolis (ma: Plovdiv), Adrianopolis (Edirne), és a hatalmas Konstantinápoly.
 

A Duna-delta

Végül elérünk a deltához, ahol a Duna "Mare Negro" tengerbe ömlik öt ágon keresztül, mely négy szigetet ölel körül. A két szelvényen a Duna szélessége nem változik számottevően, a deltát kivéve. Itt a rajzolónak muszáj volt kiszélesíteni a medret, hogy az négy szigettel tudja érzékeltetni a delta-torkolatot. 

Érdekes, hogy a két szelvény közül mindössze a Bécs-Pétervárad közti szakasz tartalmaz hajóábrázolásokat. Ami több okból is különös. Ezek a hajók leginkább óceánjáró háromárbocos hadihajóknak tűnnek, semennyire sem hasonlítanak a korabeli dunai hadigályákhoz. A hadi cselekmények a második szelvényen játszódnak, ott viszont nyomuk sincsen hajóknak. A Karlócától a torkolatig tartó Duna-szakasz talán emiatt (is) tűnhet elnagyoltnak. Feltehetően a rajzoló csak hírből, esetleg más térképekről ismerte a Galambóctól délre eső folyószakaszt. Hogy mely térképek alapján rajzolhatta Antonelli ezt a két szelvényt, rejtély. Ennek az ábrázolási módnak nem találtam sem előzményét, sem pedig későbbi térképeket, amelyeket ebben a stílusban rajzoltak volna. Pontatlanságai, elírásai  ellenére ez a térkép mégis rengeteg információval szolgál. Egy hadi szolgálatban álló, írni, rajzolni tudó, a beutazott területek iránt érdeklődő ember így látta 1716-17-ben Magyarországot, mint a Duna medencéjét.

• 1. szelvény. Viago da Vienna sino Petro Varadino con la sua distanza di miglia da una citta a l'altra di presente si intaglia di Belgrado asediato.
• 2. szelvény. Viagio da Carlovitz sino a Constantinopoli con la sua distanza di miglia da una citta a l'altra di presente si intaglia da Carlovitz sino á Vienna
• Plihál Katalin: Magyarország legszebb térképei 1528-1895, Kossuth kiadó, OSZK, 2009 148-155. p.

Komárom gyümölcsöskertje - az Erzsébet-sziget

     
"Ha az utasember gyöngyvirág havának az elején - hajón vagy vasúton - Komárom közelébe ér, csodás kép tárul a szeme elé. A szőke Duna közepéből óriási fehér folt emelkedik ki. Mi ez? Honnét e csodás fehérség? A mint az ember közelebb éri, hamarosan rájön, hogy nem a délibáb játéka csalogatja a szemét, nem a tündérek játékával áll szemben. Az a nagy folt ugyanis virágos dunai sziget, s a fehérség rajta a gyümölcsfák százezreinek tavaszi ruhája. A mint némi szellő száll a Duna fölé, a dolog még bizonyosabbra válik. Egy-egy áramlat ugyanis bódító illatárt csap a hajó felé, sőt ha a szél erőre kap, még virágszirmokat is hullat oda. Sok ember elmélázva nézi a bájos jelenséget, sokban föltámad a kíváncsiság: látni e szigeten a tavasz fenséges munkáját."
 

Komárom szabad királyi város és az Erzsébet-sziget a II. katonai felmérésen

      
Az 1900-as években a Vasárnapi Újság Dunáról érkező újságíróját ez a látvány fogadta Komáromban. A nem is olyan régen Erzsébet névre keresztelt sziget a történelem során több névvel is bírt, úgymint: Várkormányzó-sziget, Komáromi-sziget, Győri Dunai-sziget, Mészáros-sziget, Hadi-sziget, Vörös Flotilla-sziget, Alžbetinsky Ostrov. A napjainkban használt Erzsébet-sziget elnevezést annak apropóján kapta, hogy Erzsébet királyné 1857-ben itt tette lábát először magyar földre. 

Komáromnál a XV. századig két sziget állt a Dunán. A folyásirány szerint vett alsónak Nagy-sziget, a felsőnek Kis-sziget volt a neve. A kettőt elválasztó Duna meder lassan feliszapolódott, ma a szigeten nyomát sem találni. Kezdetben a komáromi polgárok gyümölcsöskertjei voltak a szigeten, egészen a törökök megjelenéséig. Korabeli beszámolók szerint 1557-1559-re minden elpusztult rajta a harcok miatt. Ezután a sziget birtoklása szinte késhegyre menő vitákat eredményezett a királyi várőrség és a komáromi polgárság között. Történt ugyanis, hogy a várbéliek egész egyszerűen kisajátították maguknak a területet legelő céljára. Marhákat és lovakat tartottak rajta. Mivel Komárom volt a magyar flotta állomáshelye a török időben, gyakran megesett, hogy a török ellen vonuló hadak a szigetet használták gyülekezési pontként. Bél Mátyás Descriptio Comitatus Comaromiensis c. művében megemlíti, hogy a várőrség a Duna medrét teletűzdelte cölöpökkel, hogy a hajók közvetlenül a vár falai alatt kényszerüljenek elhaladni.
  

A Győri-Dunai-sziget a Dunai Mappáció térképszelvényén, 1824-ben. (forrás: danubius-fluvius.eu)

     

A polgárság és a várkapitányok vitája egészen 1745-ig tartott, amikor a polgárság súlyos összegért szabad királyi városi jogot eszközölt ki Mária Teréziánál. Így a tulajdonjog visszaszállt a városra. A városi tanács 1819-ben felparcellázta a szigetet, hogy aztán a 213 darab 700 négyszögöles telket a következő évben árverésen értékesítse a városbélieknek. Az új birtokosok kötelezettséget vállaltak arra, hogy gyümölcsfákkal ültetik be kertjeiket. Ekkor jutott egy telek a Jókai-család birtokába. Tudni való, hogy a szigetet a legnagyobb árvizek mindig elborították, ezért a parcellázás után fontossá vált a sziget árvédelmének megszervezése. 1824. novemberében a Dunai Mappáció kapcsán Komáromba érkezett Forberger Sámuel térképész. Az ő német nyelvű leírása és térképszelvénye részletes ismertetőt nyújt az olvasónak az Erzsébet-sziget reformkori állapotjáról. 

   
Forberger leírása szerint abban az időben a  sziget erősen pusztult. Helybéliek mesélték neki, hogy gyermekkorukban a vízimalmokat a szigetről egy kőhajítással elérték, ma ugyanezek a malmok 70 ölnyire kerültek. Ez azt jelentette, hogy a sziget jobb partjából mintegy 40-50 ölnyit (1 bécsi öl = 1,89648 méter) mosott el a Duna. Az elmosódás később is folytatódott, az 1900-as évek elején feljegyezték, hogy a szigeten épült 1849-es sáncokat már eltűntek a Duna jóvoltából. Ugyanakkor a két szigetcsúcson homokzátonyok képződtek, melyeken aztán aranymosók bukkantak föl. 1824-ben a szigetet a szárazfölddel egy apró fahíd, míg a szőnyi parttal repülőhíd kötötte össze. Utóbbit minden jégzajláskor el kellett bontani.
 

A Platán-sor 2011-ben

     A Nagy-Duna medrében úszó malmok látszanak, míg a hídfők, és a Kis-Duna ág hídja előtt cölöpsor húzódott, mely a jégzajlástól védte a létesítményeket. A parcellázott sziget gerincén húzódó út a Platán-sor, két oldalán újonnan telepített platánfa csemetékkel. Néhány még ma is látható közülük, ezek helyi védelem alatt állnak.

     1848-1849-ben a város ostroma során a szigeten is zajlottak sáncépítési munkálatok, melyeknek már nyoma sincsen.

     A kiegyezés után Komárom rohamos fejlődésnek indult.  Mivel a gyakori árvizek továbbra is fenyegették a várost, szükségessé vált a Duna szabályozása. Az 1885. évi VIII. törvénycikk alapján megkezdődtek a szabályozási munkák a Dévény-Dunaradvány szakaszon. A munkálatok során az Erzsébet-szigetet nyugat felől elzárták a főágtól. A Kis-Duna ágban téli kikötő létesült 1900-1903 között, melyben 300 nagyobb és 100 kisebb hajó tudta átvészelni a téli időszakot. A kikötő területe 20 hektár, átlagos vízmélysége a létesítéskor másfél méter volt. A szigeti oldalon egy töltésen vontató út épült, a városi oldalon pedig 20 méter széles rakodópart. A főág és a téli kikötő között meghagytak egy kis befolyót, amelyet zsilip szabályoz. A nyugati elzáráshoz közel talált helyet Komárom városa a vízműnek. 3 szivattyú juttatta föl innen az ivóvizet a városban álló víztoronyba. Ez az 1902-ben elkészült vízmű még áll és működik. A kiesebbik komáromi hídnál szűkítették a medret, ezáltal is védettebbé vált a téli kikötő. A híd mellett állt a Magyar Folyam- és Tengerhajózási részvénytársaság javítóműhelye.

1919. januárjában csehek szállták meg Komáromot. Május 1-jén véres események zajlottak a gyümölcsöskertek között. A Tanácsköztársaság Komáromot visszafoglalni készülő milicistái közül 121-et lőttek agyon az antant katonák a szigeten. 

Napjainkban a sziget félsziget. Mintegy 2,5 kilométer hosszú és 300-400 méter széles. A kertek még megvannak, sokuk elvadult és megjelentek rajta az első állandó lakosok is.  Autóval mind a hidakról, mind pedig a töltésen be lehet jutni. A platánsor még őriz valamit egykori szépségéből, bár erősen foghíjas. Mindenesetre érdemes fölkeresni, hogyha Komáromban járunk.
 

Az Erzsébet-sziget napjainkban (forrás: maps.google.com)

Látnivalók az Erzsébet-szigeten:

A "Komáromi Nagy Fa" (forrás: Vasárnapi Újság)

       
Borovszky Samu Magyarország Monográfiája sorozatában Komárom városáról megemlíti, (1900-ban járunk) hogy 150 éve szerepel minden évben a Komáromi Kalendárium címlapján ez a hatalmas nyárfa, melynek tövében égette el a vármegyei nemesség a kalapos király rendeleteit. 1936-ban vágták ki, ekkor 40 méter magas volt és csak 5-6 ember tudta körülölelni 786 cm-es kerületét.
  

A Beöthy-villa

    
Az Erzsébet szigeten volt birtoka a komáromi Beöthy családnak, akik több nagy embert is adtak az országnak. Beöthy Zsigmond szigeti lakjában megfordult Jókai, Gárdonyi, Mikszáth és Móricz Zsigmond is. Még nem állt ez az épület, amikor Csokonai Vitéz Mihály kart karba öltve sétált itt a dunaalmási Vajda Júliával (Lilla). Itt kapott ihletet 1797-ben a Dunai Nimfa verséhez. Jókai is sok időt töltött családja birtokán a szigeten, itt írta első regényét.
  

Az 1913-ban épült Jókai-filagória

  
A Sárkány János és István testvérpár által 1815-ben épített Nepomuki Szent Jánosnak emelt kis kápolnát már hiába keresnénk, 1968 környékén lebontották.
  

A szigetet parthoz kapcsoló töltés (balra) és a hajógyár

A komáromi téli kikötőt lezáró híd és zsilip a mederszűkítéssel

A Kis-Duna ág keleti torkolata a hídról (jobbra az Erzsébet-sziget)

 
Felhasznált irodalom:

• Bél Mátyás: Az újkori Magyarország földrajzi történelmi ismertetése (Descriptio Comitatus Comaromiensis), 1989 Tatabánya
• Borovszky Samu: Komárom vármegye in. Magyarország Monográfiája
• Forberger Sámuel, MOL II_289 Vízrajzi Intézet iratok 1/B, (Dunai mappáció)
• http://hu.wikipedia.org/wiki/Erzs%C3%A9bet-sziget
• Vasárnapi Újság, 1910. január 2. 

A Danubius-kút

 

A hömpölygő Dunának állíttatta a Pesti Hazai Első Takarékpénztár - kezdhettem volna hasonlóképpen újra a bejegyzést egy korábbi analógia kapcsán. Ma a  Dunát szimbolizáló egyetlen szobor(csoport) a Danubius-kút, újrafaragva az Erzsébet tér fái között rejtőzik, a "műemlék" buszpályaudvar árnyékában. A téren átsiető emberek többnyire nincsnek tisztában azzal, hogy ki is az a szigorú tekintetű görög istennek tűnő férfi aki a három félmeztelen nő fölé magasodik.

Ister férfialakja

A kút története 1869-ben kezdődött, amikor is a Pesti  Hazai Első Takarékpénztár nyilvánvaló lelkiismeretfurdalásból (székházuk homlokzata kissé tovább nyúlt, mint a tervekben ábrázolt) felajánlotta a Székesfőváros közönségének, hogy díszes közkutat létesít. Az eredeti tervek szerint a Ferenciek terére került volna, végül 1883-ban a Kálvin téren épült fel Ybl Miklós tervei alapján. Ybl Miklós maga is szemmel kísérhette a szobra felépülését, merthogy a maga is a Kálvin téren lakott. A szobrokat Fessler Leo szobrászmester faragta, akinek keze nyomát viselik az Operaház szobrai, és a Várkert Bazár domborművei. A kút legnehezebb darabja, a nagyobbik medencének kőtömbje 1000 mázsát nyomott, és a korabeli legendák szerint félő volt, hogy a Margit-híd nem fogja bírni ezt a terhelést. A kőtömb ugyanis budakalászi kőbányából származott.

A Kálvin téren a front 1945 január 15-16-án haladt át. A harcokban a műemlék súlyosan megsérült. Romjait 1947-ben a duna-parti Közraktárakba szállították. Újjáfaragásával Győri Dezsőt bízták meg, aki 1952-1956 között dolgozott a szobor helyreállításán. Az ő nevéhez fűződik még a Ferenciek terén álló Nereidák szobrának újrafaragása is. A helyreállított szobor azonban nem kerülhetett vissza a közben fontos közlekedési csomóponttá alakult Kálvin térre, így az akkori Engels (ma Erzsébet) téren kapott helyet.

 
A neoreneszánsz szoborcsoport koronája Ister (Danubius) férfialakja, aki enyhén hasonlít Neptunusz, avagy Poszeidón tengeristenekhez. Alatta három nőalak jelképezi a Tiszát, a Drávát és a Szávát. Hogy melyik melyik első ránézésre nehéz eldönteni. A hálót és benne halakat tartó leány nyilvánvalóan a halban gazdag Tisza, a dús szőke hajú, kereszbetett lábú leány a Száva és a vékony, mosolygós pedig bizonyára a Dráva.
 

Dráva                                                              Száva                                                              Tisza

     
Az Erzsébet-téren áthaladva érdemes a szoboralakokat közelebbről is megtekinteni, ugyanis a nőalakok olyannyira bájosan mosolyognak az arra haladókra, hogy az egyszerű halandó hajlamos hosszú ideig csodálni őket, mint tenné azt  a hullámaikkal lenn a folyóik partján.

Marsigli gróf és a Duna

Az első kiadás címlapja, 1726

A bolognai Luigi Fernando Marsigli gróf megtestesíti azt a szívemnek igen kedves régen letűnt embert, akit a mai kor egyszerűen polihisztornak nevez. Hosszú élete alatt volt hadmérnök, hadtörténész, tábornok, diplomata, térképész, meteorológus, mikológus, ornitológus, mineralógus, anatómus, régész, hidrológus, történész, tengerkutató, néprajzkutató, műgyűjtő, földrajztudós, botanikus.

Az ok, amiért bejegyzést szentelek számára, az 1726-ban, Amszterdamban megjelent hat kötetes - a maga nemében egyedülálló tudományos igényességű - Duna-monográfiája (Danubius Pannonico - Myscius Observationibus geographicis, astronomicis, hydrographicis, historicis, physicis perlustratus)

Marsigli a savoyai dragonyosezred soraiban érkezett magyarországra 1683-ban, végigharcolta a felszabadító háborúkat, ott volt Buda felszabadításánál, és 1699-ben részt vett a karlócai béketárgyalásokon. Ennek kapcsán két évig dolgozott határkijelölő térképészként, melynek során egy török megbízottal közösen feltérképezték Magyarország déli végeit a határtól számított két órányi járóföldnyi távolságban.

A mű megírása után két évtizednyi késéssel megjelentetett Duna-monográfia hat kötetének része a Bécs feletti Kahlenbergtől  a havasalföldi Gyurgyevóig (Giurgiu) tartó 18 szelvényes térképsorozat. Az átnézeti vízrajzi térképek méretaránya 1:103061. A maga korának legjobb technológiájával készített térképek érdekessége, hogy a Halley-féle 1702-es tengeri mágneses deklinációs mérések eredményének itt található az egyetlen szárazföldi ábrázolása. Ez volt az első magyarországról készült térképsorozat, mely felmérésen alapult. A felmérésben közvetlen munkatársa volt Johann Christoph Müller, akinek nevéhez fűződik az első magyar polgári térképkiadás (1709).
 

A dunapentelei római limesút és Bécs környéke Marsigli térképein

 
A térképszelvényeket a magyar szakaszon meglehetősen nagy részletességgel vette föl, ellenben a szerbiai és romániai (moesiai) szakaszon elnagyoltabbak, a török uralom alatt álló területeket hajóból, titokban rajzolta le. Térképein feltűnik a török alól felszabaduló Duna-mente minden apró részlete. Beszédesek a települések elhelyezkedése, elnevezése. Számtalan települést hiába keresnénk rajta, ez az térképlapok még a nagyarányú telepítések, sőt a Rákóczi féle harcok előtt készültek. Felelevenedik előttünk a XVII. - XVIII. század fordulójának Magyarországa, az erdős, hegyvonulatokkal tagolt Dunakanyar, a dombokkal jelzett löszfalak a Mezőföld szélén. A Kiskunság homokbuckái, a Duna kétszáz éve felszántott medrei, a szabályozás következtében eltűnt ezernyi sziget, a még felszínen lévő római romok, a budapesti - akkor még - fürdők nélküli források. Tavak, mellékágak, szigetek elfeledett nevei. Maga a Duna is Isterként szerepel egy feliraton. A térkép rajzolói ügyesen megkülönböztették a szigetet a zátonytól, feltüntették a Vaskapu örvényes, hajók számára életveszélyes szakaszait. Egy hidrológus szemével látjuk a mocsaras ártereket, árvizeket levezető fokokat.  De hiába is ennyi szó, ezt látni kell! Meséljenek maguk a térképek, melyek itt találhatók meg:

http://www.danubius-fluvius.eu/terkepek/marsigli_2_hu.html

Végül álljon itt a gróf jelmondata, mely többet mond bármiféle életrajznál: 

Nihil Mihi,

azaz "semmit nekem"

Film az életéről

• Danubius Pannonico-Mysicus. Observationibus geographicis, astronomicis, hydrographicis, historicis, physicis perlustratus. Vízügyi Múzeum, Budapest 2004, ISBN 963-217-033-4 (Reprint)
• John Stoye: Marsigli's Europe. The life and times of Luigi Ferdinando Marsigli, soldier and virtuoso. Yale University Press, New Haven, N.J. 1994, ISBN 0-300-05542-0