Az 1838-as jeges árvíz emléktáblái Budapesten

Wesselényi emlékérem 1988-ból (www.toplicit.com)

Az 1838. március 15-én éjjel tetőző híres pesti jeges árvíz történetét sokan megírták már. Az interneten fellelhető "irodalom" azonban jelentős átfedéseket mutat, szépen vissza lehet fejteni, ki kitől mikor mit vett át. Néha még arra sem véve a fáradságot, hogy a hibákra ügyeljenek. Sokat törtem a fejem, hogyan lehetne megemlékezni erről a hidrológiailag jeles napról, anélkül, hogy az unalomig ismert tényeket ismételjem. 

Jégtorlódásos árvíz a Révai lexikon szerint Európában leginkább a Ny-K-i és ÉNy-DK-i irányú folyókon szokott jelentkezni. Ennek oka, hogy a befagyott folyón először nyugaton jelentkezik az időjárásváltozás, és ennek következtében az olvadás. A kelet felé meginduló jégtömeg azonban nem tud haladni, mivel a folyásirányban még vastag jégpáncélt talál. Ez a jelenség igen gyakori volt a Dunán és a Volgán, ellenben a Tiszán például meglehetősen ritka. Jégtorlódásnak azt nevezik, amikor a zajló jég a meder egy jellegzetes pontján (mederelágazás, sziget, hídpillér, szűk kanyarulat, zátony) összetorlódik, és elzárja a víz útját.  Jégdugó kisvizes és hideg időszakokban alakul ki legnagyobb valószínűséggel. Ilyen esetben a vízszint órák, napok alatt igen magasra duzzad, és a folyó kilép a medréből, hogy megkerülhesse az akadályt. A jégtorlódások felszakadása során hatalmas összefagyott, kavicstól és egyéb mederanyagtól elnehezült jégtömbök keletkeznek. Ezek potenciálisan újabb és újabb mederelzáródásokat okoznak. Az 1900-as években sokszor volt arra szükség, hogy robbantásokkal, tüzérséggel és bombákkal zúzzák szét a gyakran több kilométeres jégdugókat.

1838. márciusában a hirtelen jött csapadékos felmelegedés következtében megindult a Duna magyarországi szakaszán a jégzajlás. A szabályozatlan, és elfajult Duna szakaszok különösen kedveztek a jégtorlaszok kialakulásának. A felszakadó jégpáncélból származó jégtáblák elsősorban a szigetcsúcsokon akadtak fönn, ahol aztán gáttá fagytak. A mögötte érkező víz addig emelkedett, amíg a felhajtóerő "átemelte" a jégdugót zátonyon. Március 13-án, az esztergomi tetőzés a Szentendrei-sziget csúcsán, Kisoroszinál feltorlódott jégtömeg következtében alakult ki. Még aznap este ugyanez a jelenség ismétlődött meg Óbudánál, az Óbudai-, a Fürdő-, és a Népsziget csúcsain. Ez okozta Vácnak, Szentendrének, és az összes szentendrei-szigeti és parti településnek a vesztét. Budapesten az emelkedő vízszint már  március 13-án átszakította az északi, más néven váci gátat. Az északi irányból érkező elöntés a régi Duna-mederben, a Rákos-árokban keresett lefolyást, így nem véletlen, hogy a mai Nagykörút nyomvonalán mérték a legnagyobb vízállásokat (lásd mellékelt térkép). A jég 14-én hajnalban újra feltorlódott, ezúttal a Csepel-sziget csúcsánál lévő Kopaszi-zátonyon. A Soroksári-ág fenékig befagyott, természetes akadályt alkotva a folyó útjában. A visszaduzzadt folyó dél felől is átszakította a várost védelmező soroksári gátat. Végül március 15-én a budai vízmércén mért 29 láb, 4 hüvelyk és 9 vonás (1030 cm, más források szerint: Pallas lexikon 940 cm, Révai lexikon 936 cm, Magyarország Földje 1037 cm, megint máshol 927 cm.) magasságban, azaz a valaha mért legnagyobb vízállással tetőzött a Duna.

Budán 1817-ben helyezték üzembe (a pozsonyival egyetemben) Magyarország első vízmércéjét. 1823-tól vált rendszeressé a leolvasás. Később a felépült Lánchíd budai pillérére került ez a mérce, 0 pontja az 1834. évi kisvízszinttel egyezett. Ez volt az úgynevezett "sempont" azaz semmipont. Ez egy abszolút magasság, pontos és fontos térképészeti szint és alappont. Az Adriai-tenger víztükrétől számított 96,586 méteren állt. (A nullpont később módosult, jelenleg a budapesti Vigadó téri vízmérce "sempontja" a Balti-tenger szintje felett 94,97 méter.) Ehhez képest mértek 1030, (940, 936, 927, 1037) centitmétert. Nem valószínű, hogy a mércén létezett ekkora érték, én azt gondolom, hogy a házfalakon hagyott iszap szintjéből számították vissza. Ha hihetünk a méréseknek, az 1838-as jeges árvíz 106-107 méteren tetőzött az Adria szintje fölött.

Pesten szigetszerűen kiemelkedő területek maradtak csupán szárazon ezekben a napokban: a Nyugati tér, Deák tér egy része, kisebb halmok a Parlament környékén, a Ferenciek terén, valamint a Nagymező utcától keletre eső magaslat.  A Kőmíves utca (ma Andrássy út) torkolatában álló kis kápolna is megúszta az árvizet, az ittenei menedék szerepet játszott abban, hogy a Bazilika később erre a magaslatra épült. 

Az árvízi szint magassága Pesten. (in. Némethy Károly 1938.)

Az árvíz levonultával felmerült a kérdés, hogyan is lehetne elejét venni az újabb elöntésnek. Egyfelől az volt a javaslat, hogy emeljék meg a város talajszinjét az árvízszint fölé. Mások, mint például Széchenyi ezt a tervet élesen kritizálták, ők elsősorban a folyó megregulázásában látták a megoldást. Vásárhelyi Pál az árvíz előtt is többször figyelmeztetett az egyre magasabb szinteken tetőző árvizekre. Rövid távú megoldásként (egészen az 1870-es évekig) az első elképzelést választották. Károlyi gróf ellenben az ésszerűséget követte, amikor  árvízmentes szintet választva 1840-ben megalapította Új-Pestet.
Pesten a feltöltések megkönnyítése érdekében városszerte számtalan mementót helyeztek ki az épen maradt, szilárd alapú épületek falára. Ennek szinte már hagyománya volt Pest-Budán, a XIX. század végén még álltak házak az 1775-ös árvíz szintjét megörökítő táblákkal. Ezek közül már egy sincsen meg, sőt az 1838-as emlékek közül is számtalan elpusztult. Azonban aki nyitott szemmel jár Budán és Pesten még jó néhánnyal találkozhat. Egy ilyen sétára invitálnám az olvasókat, fényképezőgéppel és mérőszalaggal a kézben:

1. Ferenciek tere, Wesselényi emléktábla 1895.

2. Százéves Étterem, Pesti Barnabás utca 2. 242 cm

3. Apáczai Csere János utca 7. 152 cm

4. Dessewffy utca 8-10. 63 cm.

5. Szerb utca 21. 151 cm

6. Váczi utca 47. (Angolkisasszonyok templomában) 220 cm

7. Veres Pálné utca 29. 157 cm

8. Bródy Sándor utca (Nemzeti Múzeum kerítése) 127 cm

9. Rákóczi út 41. 139 cm.

A Rókus kápolna régi árvíztáblája (a műemlék felirat fölött)

10. Rákóczi út, Rókus kápolna 154+82 cm.

11. Döbrentey utca 15. fejmagasság fölött

12. Horváth Mihály tér 7. Szent József plébánia, 156 cm (forrás: szoborlap.hu)

13. Szerb utca 4. 270 cm

14. Bem József tér 3. 122 cm

15. Ferencváros, Viola utca 31-33. 118 cm

16. Újlak, Lajos utca 18-20. 84 cm

17. Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény, a Kinizsi utca 22. szám alatti épületről

 

18. Ferencváros Liliom utca 25. 1977-ben eltűnt. Fortepan.hu

2013. május 10-i frissítés

19. Lágymányos, alsó rakpart, Szabadság hídtól délre. 272 cm

20. Víziváros, Gyorskocsi utca 44. 123 cm

21. Óbuda, Lajos utca 102 a, udvarban jobb oldalt. 212 cm

22. Terézváros, Avilai Nagy Szent Teréz plébániatemplom. Oltár bal oldalán, derékmagasságban.

23. Belváros, Váci utca 47 a. Angolkisasszonyok zárdájának kerengőjében (ma Heller Farkas Szakkollégium) 197 cm

24. Lipótváros, Vigyázó Ferenc utca 6. udvarban. 101 cm

2013. május 24-i frissítés
 

25. VIII. Józsefváros, Salétrom utca 5. Református parókia 148 cm

 

26. Nagytétény XXII. ker. Nagytétényi út 306. Lábazati festés árvízszint magasságban! 53 cm

 

27. Budafok XXII. ker. Kossuth Lajos utca 38. 67 cm

2013. Június 17-i frissítés

28. IX. Ferencváros Bokréta utca 32. 122 cm

29. IX. Ferencváros Kinizsi utca 31. 164,5 cm

30. V. ker. Papnövelde utca 7. Bent a kerengőben. 97 cm

31. V. ker. Pesti Barnabás utca 2. 100 éves étteremben, 227 cm

32. VIII. Józsefváros. Emléktábla a Ludovikán, bejárattól balra bent

2013. Június 21-i frissítés

33. III. ker. Óbuda Római katolikus templom, oldalkaputól balra. 113 cm.

 

34. III. ker. Óbuda Római katolikus templom, bejárat melletti szenteltvíztartó felett. 127 cm.

2013. Július 2-i frissítés 

[...] Az árvíz szintjét, a városszerte számos épület falában jelenleg is látható magyar és német jelző-emlékeztető márvány- vagy öntöttvas táblákhoz hasonlóan, nyilván megjelölték ekkoriban több helyütt héber nyelvű felirattal is. Az egyetlen héber árvíztábla, amelyről tudomásunk van, éppen Óbudán maradt fenn: vörös márvány-kő, a Lajos utcai zsinagógában volt, a Tóra-szekrényhez vezető lépcsőzet bal oldali pofa-falában. Nem egészen véletlenül: a II. emeleti karzat sok hajléktalan számára nyújtott menedéket az árvízi napokban. A táblát a restaurálás és átalakítás során (1980 k.) eltávolították, de megvan, jelenleg a Vízügyi Múzeumban; híresztelések szerint egy tiszteletreméltó személy, akit minden zsidó történeti emlék és régiség vonzott volt, ajánlotta fel megvételre. [...] /forrás/

35. Óbudai zsinagógában álló árvíztábla, jelenleg Duna Múzeum, Esztergom

36. Józsefváros Tavaszmező utca 7.

2013. November 27-i frissítés

37. III. Óbuda Fő utca 168. R. kat. plébánia kapualjában

2013. December 15-i frissítés

38. I. ker. Fő utca 41. Szent Ferenc sebei templom 193 cm.

2014. Január 15-i frissítés

39. I. ker. Fő utca 41. Máltai Szeretetszolgálat épülete 200 cm

40. Ráday u. 51. a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményből (fortepan.hu)

Frissítés 2014.06.27.

Szinte hihetetlen, de Bokody József 2013-as prezentációjában újabb négy, már eltűnt árvíztábla arcchív fényképe bukkant elő!

41. VIII. ker. Bacsó Béla u. 20. 120 cm

 

42. IX. ker. Berzencey u 9. 200 cm

43. I. ker. Corvin tér 2. 269 cm

44. VIII. Hock János utca 10.

45. Óbuda, Bécsi út 77. 

FRISSÍTÉS 2017.05.03.

46. Budapest V. ker. Molnár utca 28.

47. Tabáni szerb templom szerb nyelvű árvíztáblája (lelőhely: BTM, kép: Becz Miklós)

FRISSÍTÉS 2023.03.15.

48. A Döbrentey utca 15. árvíztábla eredetije (lelőhely: BTM, kép: Takács Ágoston)

49. Ismeretlen helyről származó árvíztábla (lelőhely: BTM, kép: Takács Ágoston)

FRISSÍTÉS 2025.08.11. 

A 40-es tábla eredeti helyén: IX. ker. Ráday utca 51. 175 cm, 1978-ban eltűnt
(Fortepan 269464 / Kohut család)

FRISSÍTÉS 2025.08.26.

Az ötödik kerület Veres Pálné utca 28. szám hátsó falán lévő tábla eddig teljesen ismeretlen volt, nem szerepelt a Rajna-féle gyűjtésben, talán a megközelíthetetlensége és rejtettsége okán. Csak a Központi Papnevelő Szeminárium udvarán át lehet megközelíteni (a kispályás focipálya kapuja mögött bújik meg, csaknem a sarokban). Nagyon hasonlít a Papnevelde kerengőjében (lásd feljebb) található árvíztáblához, mind a feliratok, az árvízjel és a kéz rajzolata tekintetében. A találatért Síkhegyi Ferencet illeti a köszönet! 

50. V. ker. Veres Pálné utca 28.

Pesten az utcaszint magassága csak kivételes helyszíneken egyezik meg az 1838. évivel. Ilyen  hely a Százéves Étterem, a dombra épült Rókus kápolna, a Szerb utcai szerb templom kertje és a két templombelső. Az itt mért értékek jó közelítéssel mutatják meg, mekkora volt annak idején az elöntés. A többi helyszínen pedig éppen a feltöltés mértékét tudnánk meghatározni a kihelyezett árvízi táblák alapján.

További árvízi táblák itt találhatók:

• Bacsó Béla utca 20. Házzal együtt elbontották.

Budapesten kívül:

• Szentendrei árvíztáblák
• Nagymaros, Fő tér
• Érd, kiskocsma falán
• Vác
• Neszmély
• Szob 
• Esztergomi árvíztáblák

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Némethy Károly (szerk.): A pest-budai árvíz 1838-ban. Budapest, 1938
• Kaján Imre (szerk.): Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből. 1988
• Faragó Tamás (szerk.): Pest-budai árvíz 1838. Fejezetek Budapest múltjából 5. 1988.
• http://toriblog.blog.hu/2010/03/15/az_1838_as_dunai_arvizrol
• http://budapestcity.uw.hu/02-tortenet/1838-arviz/index-hu.htm

Dunai sziget születik - Jókai Mór leírása

 

Jókai Mór (1825-1904) kép forrása: www.pszeudo.hu

"...A Duna jobb ágának medrében volt sok ideig egy sziklatömeg, melynek alsó felén a lomhán kanyarodó ár zátonyt rakott le. Egy nagy téli áradás alkalmával aztán nekiment a jeges zaj az Osztrova-szigetnek, s annak egy csúcsát leszakította, magával ragadta a földet, követ, derékfákat erdőszámra; akkor azzal a jéggel, sziklával faderékkal vegyes özönvizi gomollyal megtorlott a szikla mögötti zátonyon. A gomoly ott maradt. És aztán félszázadig évről évre az új áradás új iszapréteget hordott föléje, új kavicstorlattal terjeszté ki közületét, az elkorhadt fatörzsek földjéből új ősnövényzet burjánzott elő, gyors növéssel, minő az újvilági természet alkotása, s lett ott azon a helyen egy névtelen sziget. Mely senkié sem; melynek nincsen földesura, sem királya, sem hatósága, sem papja, mely nem tartozik semmi országhoz, semmi vármegyéhez, semmi diocesishez. A török-szerb határon sok ilyen paradicsomi hely van, melyen nem szánt, nem kaszál, nem legeltet senki. Egyedül a vadvirágnak és vadállatnak hazája. S ki tudja még kinek?

     A sziget északi partja nyilván tanusítá annak keletkezését. A kavics egész torlaszokban volt mellette felhalmozva, emberfőnyi s hordónagyságú darabokban néhol; a közt nádgyökér és korhatag fatörmelék, a sekélyebb zátony zöld- és barnahéjú dunai kagylókkal fedve, az iszapos partoldalban pedig katlanszerű lyukak vannak vájva, mikbe a közeledő léptek hagjára százai a teknősbékáknak sietnek elrejtőzni. 

     A partot egész hosszában a vörösfűz törpe bokrai lepik be. Azokat minden jéginduláskor tövig letarolja a zajló jég..."  - Jókai Mór: Az aranyember, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960. 52-53 p.

A Temes-sziget (Gönczy Pál, 1897)

Jókai Mór szemléletes leírása egy dunai sziget fejlődéséről akár egy földrajzkönyvből vett részlet is lehetne, annyira pontosan írja körül azt a folyamatot, melynek révén egy zátonyból sziget alakul ki. A történet az Al-Dunán játszódik, hol a Duna, a Dráva, de főleg a Tisza és a Száva betorkollása alatt alsószakasz jellegűvé válik a beléhordott temérdek hordaléktól. Jókai idejében még ez így volt, hiszen a  nagyobb dunai szabályozások előtt járunk (Az aranyembert Jókai 1872-ben írta meg). 

 A Duna Vaskapuig terjedő szakaszának legnagyobb szigete az Osztrovó-sziget, (később Temes-szigetre keresztelték át). Ennek déli, sekélyebb és zátonyosabb mellékágába tette Jókai a "Senki-sziget" keletkezését. A szikla tömeg mögött a víz sebessége lelassul, a két irányból érkező víztömeg lerakja hordalékát, így alakul ki a zátony, melyen még nem telepszik meg a növényzet. Ennek oka az, hogy kevés a tápanyag, és a vízborítás olyan gyakori, hogy ott állandó növényzet nem telepedhet meg. A sziget fejlődésének következő szakaszában a zátonyt az árvizekből fennakadó, leülepedő növényi korhadék, elmosott talaj és további felhalmozódó üledék magasítja, gyarapítja. A magasabb térszínt a víz egyre ritkábban borítja el, a korhadékon növények szökkennek szárba. A sziget további fejlődése egy önmagát erősítő folyamat. Dús növényzet - tovább lassuló vízáramlás - kiülepedő iszap - további gyarapodás - újabb megtelepedő növények. A növekedésnek csak a folyóvíz energiaváltozása és a jeges árvizek pusztítása szabhat gátat.  A szigetcsúcsot érő erősebb sodrásból a nagyobb kavicsok, kövek maradhatnak csak meg, míg a lejjebb csendesedő áramlásból előbb az aprókavics, majd a homok, legvégül az iszap és agyag ülepedik ki. A parti üledékek jól jellemzik a folyó esésviszonyait.

Jókai Mór komáromiként jól ismerhette a Dunát, az árvizeket. Az erzsébet-szigeti birtoka révén közelről is megfigyelhette a szigetet alkotó folyamatokat. Leírása éppen ezért olyan élethű, majdhogynem "tudományos".

A Duna egyik legszebb medertágulata: A Moldova-sziget

1. kép. A Moldova-sziget az I. katonai felmérésen.

Lassan 40 éve, hogy megépült a romániai Turnu Severinnél a Vaskapu I. erőmű, amely jelentősen megváltoztatta az Al-Duna természetföldrajzi képét. Az 1964-től 1972-ig tartó közös román-jugoszláv beruházásban zajló építkezés során 3 millió köbméternyi beton beépítésével sikerült elérni, hogy a 30 méteres vízszint emelkedés nyomán biztonságossá vált a hajózás a Vaskapu-szoros teljes szakaszán.
Ennek azonban ára is volt. Az erőmű elkészülte előtt már megkezdődött a tározó feltöltése. Víz lepte el Orsovát, és még jópár falvat a Duna mentén. Eltűnt Széchenyi emléktáblája, mely emléket állított a Vaskapu-szoros első szabályozójának. A visszaduzzasztás éreztette a hatását még Báziáson túl is, amely település 142 kilométerrel van feljebb az erőműnél. 20 méternyi víztömeg alatt hever Ada Kaleh szigete, az egykori török skanzenfalu. A felvizi, partmenti területeket magasított árvízvédelmi töltések védik. Az elárasztott területek között van a Moldova-sziget nagyobbik része is, mely az egyik legszebb és legszabályosabb dunai medertágulatban fekszik. Egyesek szerint innen kezdődik maga a Vaskapu szoros is. Jómagam inkább a Néra torkolattól nem messze fekvő, már említett Báziástól használnám ezt az elnevezést. 

Ahogy a Duna elhagyja Ó-Moldova egykor szerb, ma inkább román lakosságú települést, az 1047. folyamkilométernél, kettéágazik és egy hatalmas medertágulatot alkot. Ebben a (8*5=) 40 négyzetkilométeres hegyektől körülölelt öblözetben alakult ki a Moldovai-sziget. Két viszonylag magasabb egykori szigetmagot lehet elkülöníteni. A 105 méteres magasságú Hunka dombnál a nyugati oldalon egy kisebb, az északi részen egy valamivel alacsonyabb, de nagyobb területű homokbuckás terület látható a mellékelt térképeken. A 4. képen jól megfigyelhető a homokbuckák irányultsága, mely megegyezik az innen északnyugatra található Delibláti homokpuszta dűnéinek irányával. A homokkal magasított térszínek ármentesek voltak a szabályozás előtt. A hajózás ma főként a romániai ágban zajlik. A szerb ág is hajózható, bár valamelyest sekélyebb és keskenyebb a hajózható út keresztmetszete.
 

2. kép. A Moldova-sziget a II. katonai felmérésen.

A sziget morfológiájáról. Északnyugat felől délkeleti irányban egyre laposodik. Déli és középső részén  a duzzasztás előtt mocsaras alacsony ártér terült el, melyet északról és nyugatról az említett két homobuckás szigetmag zár le. Közülük az északabbi szinte fennsíkot alkot a környezetéhez képest. Délkeleten beerdősült zátonyok forrtak a sziget tömegéhez. Az első katonai felmérés térképe alapján négy egykor különálló szigetet különíthetünk el. A Moldova-sziget területének növekedésében szerepe lehetett az Al-Duna XIX. századi szabályozásának, aminek során némiképp csökkent a vízszint, így a beerdősülő zátonyok mellékágai feliszapolódhattak. A második katonai felmérés térképén színek szerint is jól elkülönítették az egyes szinteket.  Elképzelhető, hogy a térképezés kisvízi időszakban zajlott, erre utal a szigetet körülölelő növényzet nélküli homokos sáv. Mezőgazdaságnak, és egyéb emberkéz alkotta létesítménynek a szigeten nyoma sincs. A szigettől délre található széles zátonyos szakaszon számos homokzátonyt találunk. Ezek nem voltak állandó formák, egy-egy komolyabb áradás jelentősen megváltoztatta helyzetüket és alakjukat.
 

3. kép A Moldova-sziget az elárasztást követően.

 
Ehhez képes a Vaskapu tározó feltöltése során a sziget déli része néhány magasabb szigetmagtól eltekintve víz alá került. Területe a legutolsó felvételek szerint (4. kép) a legnagyobb kiterjedést jelentő 20-ról 3,4 négyzetkilométerre csökkent. Ártéri erdei teljesen kipusztultak és nagyvíznél mindössze sejthetjük meddig is tartott a sziget. Területén felépült egy töltés, ez keresztülvág a sziget egykori mocsaras középső részén, nyilván az épülő híd biztosítására készült annak idején. Északkelet felé a román parton zagytározókat láthatunk, ezekben az újmoldovai bányászat során keletkező veszélyes hulladékokat tárolják, hasonlóan a magyar szakaszon található Almásfüzitőhöz.
 

4. kép A Moldova-sziget napjainkban. (forrás: maps.google.com)

 
A Moldova-szigeten az egyetlen említésre méltó látnivaló egy fél kilométernyi hídcsonk, mely egyik hídfő irányából sem megközelíthető. Semmiféle forrást nem találtam arra vonatkozóan, hogy vajon a jugoszláv-román kapcsolatok megromlása, vagy az ésszerűség diktálta, hogy abbahagyják az építkezést. A szigeten található még emberkéz alkotta töltés, mely a sziget mélyebben fekvő, mocsaras területeit keríti körbe és csatolja a homokkal borított szigetmaghoz. A sziget elárasztott déli zátonyai napjainkban csak akkor bukkannak elő a Duna habjaiból, amikor megnyitják a Vaskapu I.-es zsilipjeit és a duzzasztási szint kissé alábbszáll.
 

5. kép. Híd semmiből a semmibe

A környék viszont annál inkább gazdagabb történelmi emlékekben. A szigettől délre áll Galambóc vára, melyet az áruló szerb kapitány játszott a török kezére 12000 aranyért 1427-ben. Szemközt állt Szent László vára, Zsigmond király építtette, hogy szemmel tarthassa a törököt a Duna túloldalán. A sziget alsó orránál, már a román partnál a vízben áll Babakáj (Nagyapó) sziklája. A szabályozás előtt 21 méterrel emelkedett az Orsovánál mért 0 vízszint fölé. Legendájáról itt olvashatunk bővebben.

Moldova szigete a kicsiny Kalinovac zátonyt leszámítva utolsónak maradt a Vaskapu-szorosban. Megannyi társa került 1971-1972-ben hullámsírba, úgymint a kicsiny Ada-Kaleh (melynek szentelek majd az évforduló kapcsán egy bejegyzést a jövőben), Plavisevica-sziget, és az Ogradena-sziget, hogy csak a nagyobbakat említsem. Mindennek már lassan 40 éve...