2013. július 8., hétfő

Macedónia útja a Dunához


Macedónia tavaly decemberben, a Duna Bizottság 79. ülésén megfigyelői státuszt kapott a Bizottság munkájában. Egészen 1998-ig csupán partmenti országok vehettek részt az elsősorban a hajózás problémakörével foglalkozó, 1948-ban Belgrádban alapított szervezet munkájában. Macedónia megfigyelői státusza kevésbé meglepő, mint például Ciprusé, vagy Franciaországé, de még így is magyarázatra szorul. A státuszból fakadó gazdasági előnyök elemzése helyett vizsgáljuk meg Macedónia és a Duna földrajzi kapcsolódási pontjait.

Macedónia domborzata
 
Macedónia 1991. szeptember 8-án kiáltotta ki függetlenségét, azaz elszakadását Jugoszláviától, melynek addig egyik tagköztársasága volt. Valamennyi jugoszláv utódállam közül Macedónai kapcsolódik legkevésbé a Dunához. A Szovjetunió széthullását követő területi átrendeződések következtében számos új állam keletkezett. 1989-ben a Duna menti országokat 8 állam alkotta, ezek Németország, Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Románia, Bulgária és a Szovjetunió. Jugoszlávia, Csehszlovákia és a Szovjetunió megszűnésével három állam kiesett, helyettük azonban 5 új országgal gazdagodott a Duna-völgy: Szlovákia, Horvátország, Szerbia, Moldova és Ukrajna. Tehát jelenleg 10 Duna-parti európai állam létezik.
  
A Duna vízgyűjtő területét tekintve az átalakulás jóval nagyobb. 1989-ben még csupán 12 ország osztozott kisebb-nagyobb mértékben a 817 000 négyzetkilométeres vízgyűjtő területén; Németország, Svájc, Ausztria, Olaszország, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország (!), Bulgária, Albánia (!) Románia és a Szovjetunió. Koszovó 2008-as kvázi függetlenségével ezen államok száma 20-ra növekedett; (vastaggal az új államok: Németország, Svájc, Olaszország, Ausztria, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia, Horvátország, Bosznia és Hercegovina, Szerbia, Bulgária, Románia, Moldova, Ukrajna, Albánia, Montenegró, Koszovó és Macedónia.

A felsorolt húsz ország közül azonban csak egyetlen van, amely egész területéről csak és kizárólag a Dunába engedi vizeit. Vajon melyik lehet ez? Több ország is van azonban amelynek csupán apró szegletében van lefolyás a Duna irányában. Lengyelország dunai szegletéről, Árva vármegyéről már volt szó a blogon. Ilyen ország Macedónia is.
  
Skopska Crna Gora (trekearth.com)

A Szkopjétól északra elhelyezkedő Fekete-hegyekben (Skopska Crna Gora, Скопска Црна Гора, törökül: Kara Dagh) annak idején furcsa határvonalat húztak az illetékesek. Valószínűleg nem gondoltak bele mekkora szívességet tesznek így az akkor még csupán önálló tagköztársaságnak. A prekambriumi paláktól és gneisztől fekete hegység tipikus középhegység, legmagasabb pontja az 1651 méter magas Ramno. A Szerb-Macedón (korábban Szerb-Trák) masszívum nyugati tagja. Szeizmikusan kifejezetten aktív terület, többször is pusztított a környéken komolyabb földrengés. 1963-ban egy 6,1-es földrengés Szkopje négyötöd részét döntötte romba. A szkopjei Fekete-hegység kontinentális vízválasztó, északnyugati lejtői a Fekete-tengerbe, délkeleti lejtői pedig a Vardaron keresztül az Égei-tengerbe engedik vizüket. Összesen három egymástól elkülönülő terület alkotja Macedónia köldökzsinórját a Dunához és ez által a Duna-Bizottsághoz. Ez a 37 négyzetkilométer az össz-Duna vízgyűjtő terület 0,045%-a.

Macedónia három, különálló Duna-vízgyűjtő területe

Mivel nagyon kis területről van szó, kevés, hiányos, és többszörösen átvett, ellenőrizhetetlen információkból tudunk tájékozódni. Az angol wikipédia szerint a Ključevska és a Slatinska patak egyesüléséből ered a Golema patak, mely áthaladva a macedón-koszovói határon felveszi a Binačka Morava (Биначка Морава) nevet. (Térképen azonban sehol nincsen meg ez a névanyag, így hiábavaló találgatás lenne feliratozni a vízfolyásokat. A mellékelt ábrán látható, hogy Macedónia területét öt különálló patak hagyja el.) Ez a folyócska aztán keresztülhalad Koszovó délkeleti részén, átvágja magát a Skopska Crna Gora és a Plajčkovica (Пљачковица) hegységek között. Már szerb területen - Bujanovac városnál - 49 kilométer megtétele után felveszi a Preševska Moravica folyót, az összefolyástól nevezzük Déli-Moravának (Južna Morava, Јужна Морава).

A Déli-Morava Vranjétól (Врање) északra (fotó: Небојша, panoramio.com)
 
A Déli-Morava Stalać településig folyik, itt felveszi a Nyugati-Morava folyót, majd Nagy-Morava néven folytatják útjukat a Dunáig, ahová átlagosan 270 köbméter vizet szállít másodpercenként. A torkolat az egykori moesiai főváros, Viminacium mellett található, mai neve Kostolac.

A nyugati völgyek északi irányból
 
A három részre tagolt Duna-vízgyűjtő legnagyobb, nyugati részén található az egyetlen lakott település Tanushevci (albánul: Tanushë). 417 lakójából mindenki albán. A vízválasztó gerinc legmagasabb pontja a hírhedt Kodra Fura, 1492 méter magas. Nem is olyan régen ezen a területen még harcok dúltak. Itt kezdődött meg a koszovói albánok beszivárgása 2001-ben, három macedón katona agyonlövésével. A koszovóiak eszkalálni akarták a háborút a szomszédos Macedóniára, maguknak követelve többek között a Kodra Fura hegyet is. Mindenesetre az albánok elsősorban nem hidrológiai okokkal indolkolták követeléseiket.

A szárazságtűrő, világos erdőket főként a gerinceken szakítják meg legelők, ahol juhokat tenyésztenek a környékbeliek. Ezeken a lapos gerinceken zajlik a közlekedés is, a völgyek meredeksége miatt. Érdekesség, hogy a helybéliek crna gorainak mondják magukat, ami természetesen nem az országra, hanem a hegységre utal. A ritkán lakott hegységben külön crna gorai nyelvjárást beszélnek a macedónok.

A középső terület északról

A legkisebb völgyszakasz, ugyancsak északi irányból

Macedónia talán éppen e három kicsiny völgye által kapcsolódhat be majd a Duna Bizottság munkájába. Így talán ki tud törni (északi irányban) az elszigeteltségből, melyet többek között a tengerek távolsága és a görög rossz szomszédi viszony okoz.

2013. július 6., szombat

Élet a kismarosi ártéren

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen alkotóműhely létezik Kismaroson. Történt ugyanis, hogy a Mátyásfa Környezetvédő Egyesület a Kisduna újsággal és a Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával egy 20 perces természetfilmet készített a kismarosi ártérről és annak élővilágáról. A forgatás februártól májusig tartott így az ártér több aszpektusát is lencsevégre kapták. Külön öröm számomra, hogy néhány régi légifotó és térkép révén a blogból átvett anyag is helyet kapott a filmben, így a néző talán jobban el tud igazodni merre is járunk pontosan.


Napjaink kedvenc time-lapse hangulatát árasztja a film, találkozhatunk benne napozó teknősökkel, felszín alatt cikázó halakkal, tekergőző siklókkal, párzó békákkal, bukdácsoló kacsákkal, szárítkozó gémekkel. Előre szólok: a Dunakanyar felett sodródó felhőket elnézve gyakran lesz majd libabőrös a karunk. Órákig el lehetne nézni, hogyan rezeg a víz a kismarosi mellékágban, melyet hol eső ver, hol nap süt. A kedvenc részem a hatodik percnél van, de nem árulnám el mi az.

A végén egy kis kritika, érdemesebb lett volna talán az aláfestő zene rovására egy kicsivel több békakuruttyolást, madárhangot, csobbanás, loccsanást, szélzúgást szerkeszteni, de néha a csendnek is jobban örültem volna. Ám ezek az apróságok eltörpülnek a film kedves hangulata mellett. Nagyon jó tudni, hogy ilyen alkotások is készülnek jelenleg Magyarországon a Dunáról!

A filmben szereplő utolsó mozdulatot pedig tanítani kellene!

A Dunai Szigeteken is volt már szó a kismarosi Duna-partról:

2013. július 2., kedd

1956 - Háború a Dunán


Az 1956-os, utolsó magyarországi jeges árvízről készült félig-meddig propagandafilmben hangsúlyos szerep jutott a néphadseregnek. És itt nem elsősorban a gáton segédkező közlegényeké a főszerep, hanem a valódi fegyvereké. Ezúttal szó szerint értendő a "harc az árvízzel" szófordulat. Tűzszerészek robbantják föl a korabeli Kossuth hídnál feltórlódott jeget, a déli országhatárnál a jugoszláv elvtársakkal együtt veszik aknatűz alá a jégtáblákat. És mivel mindez korántsem elég, érkeznek a magyar légierő akkor még létező bombázói. Komplett hadgyakorlat kerekedik, mely a korabeli szóbeszéd szerint járulékos veszteségekkel zajlik. Állítólag a Tassi zsilipet sem a jég tette tönkre, sokkal inkább egy eltévedt bomba.


A jeges ár 1956. március elején egészen Dunaföldvárig gond nélkül levonult. Itt azonban kialakult egy több méter magas jégtorlasz. Nem ez volt az egyetlen, valamivel lejjebb, a bogyiszlói átvágásban is megrekedt a jég. A jéggát mögött emelkedő vízszintet Dunaföldváron nyúlgátakkal megfogták, azonban Doromlásnál töltésszakadást okozott és a Duna elárasztotta a fadd-bogyiszlói öblözetet. Lassan megindult a földvári jégdugó is a hatalmas víznyomás következtében. Ez az óriási mennyiségű jég és víz rátorlódott a domborinál szilárdan álló jégdugóra.

Töltésszakadások 1956-ban (Ihrig D. 1979)

A pusztítás minden képzeletet felülmúlt. A töltések minden irányba átszakadtak, a Dunántúl felé ugyanúgy kiöntött a jeges ár, mint a Duna-Tisza közén. A Gemencen átzúduló áradat Dunaszekcső felett az összeszűkülő mederben újabb torlaszt okozott, így a Mohácsi-szigetet védő töltések is átszakadtak összesen 14 helyen.

Dunaföldvártól délre összesen 58 töltésszakadás volt, 74000 hektár került víz alá, 39 községből összesen 57000 embert kellett kitelepíteni. Hogy mindez mennyiben volt köszönhető a merőben új szemléletű, katonai árvízvédelemnek, nem tudni.
 

2013. június 26., szerda

Széphalom vára Ausztriában


A sors néha érdekes fordulatokat vesz. Széchenyi Ödön gróf, útban Párizs felé bizonyára megcsodálta Schönbühel kastélyát, mely közvetlenül Melk előtt emelkedik egy 40 méter magas sziklán a Duna habjai fölé. A 400 éven keresztül Stahremberg birtok ekkor éppen a von Beroldingen grófok tulajdonában állt. A későbbi konstantinápolyi tűzoltóparancsnok nem is gondolta volna, hogy néhány évtizeddel később édesanyja kései rokonaié lesz, akik ma is lakják ezt a szép kastélyt.


A 2031. folyamkilométernél emelkedő csupasz kősziklán már a római korban is őrtorony állhatott, védelmezve a jobbparti Noricumot a Duna túloldalán élő germán törzsek ellen. Wachau völgyének nyugati kapujában álló erődöt Marchwardus de Schoenbuchele építtette. Arról nem szól már a fáma, hogy a lovag kapta-e a nevét a várról, avagy éppen fordítva történt. Mivel a vár magyarul annyit tesz, hogy Széphalom, nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk a lovag a várral együtt nevet is kapott.

Az Schoenbuchele család kihalása után rövid ideig még a Melki Bencés Apátság is bírta a várat, mielőtt az 1396-ban Stahremberg tulajdonba került. Ez az ősi felső-ausztriai katonadinasztia 1643-ban kapott grófi címet, majd 1765-től hercegit. Tagjai a császári hadsereg legfelsőbb köreibe tartoztak. Erasmus már Bécs 1529. évi ostromában kitűnt, leszármazottja Baltazár gróf építtette a vártól fél kilométerre lévő Szervita kolostort, ugyancsak a Duna fölé emelkedő sziklákon. Baltazár gróf fia, Ernst Rüdiger von Stahremberg kiváló katona volt, az 1683. évi török ostrom idején Bécs városkapitányaként irányította a védelmet. Részt vett Buda felszabadításánál tábornagyi rangban, de súlyosan megsérült. Később I. Lipót császár az Udvari Haditanács elnökévé nevezte ki.

Gróf Széchenyi István felesége, Crescentia von Seilern-Aspang
 
Schönbüchel vára (a közeli Aggstein-i várrommal együtt) már igen leromlott állapotban került adásvétellel Franz von Beroldingen gróf tulajdonába, aki 1819-1821 között mai formájában alakíttatta és lakhatóvá tette. 1930-ban újra gazdát cserélt Schönbühel, a Seilern-Aspang grófi család vásárolta meg. 1945-1955 között szovjet megszállás alatt állt, a család csak eztán költözhetett vissza. Sajnos Crescentia von Seilern-Aspang neve meglehetősen idegenül hangzik még a magyar fülek számára is. Kevéssé ismert, hogy Széchenyi István tíz évnyi reménytelen szerelem után 1836. február 4-én vette el a grófnőt a krisztinavárosi templomban. Három gyermekük közül kettő érte meg csupán a felnőttkort, az idősebb Béla neves utazó lett, a Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja és koronaőr. A fiatalabb Ödön pedig konstantinápolyi tűzoltóparancsonok és török pasa lett.





 










Schönbühel kastélya magántulajdon, Gróf Széchenyi Istvánné oldalági rokonai bírják a mai napig. Eközben Gróf Széchenyi István leszármazottai Magyarországon legfeljebb turistaként látogathatnak el nagycenki kastélyukhoz, ahol Crescentia grófnő és a "legnagyobb magyar" síremléke található.

Képek forrása: christ-schmid.de, anschichtkarten-center, Robert Schellenberger, Gregor Semrad,  Michael Penzmann, fotocommunity.de, austriaforum.net, sagen.at

2013. június 23., vasárnap

A Sárkány felemelkedése

 
A hangzatos cím mögött mindössze egy aprócska szigetecske rejtőzik Szentendrétől délre, a Dera-patak torkolata alatt. Nevezhetnénk akár a környék legjelentéktelenebb szigetének, hiszen apró mérete és fiatal kora miatt ártéri erdőn kívúl ne nagyon számítsunk másra. Nincsenek itt ősi romok, érdekes szabályozási művek, nyaralók, még egy kiskocsma sincs a túlsó parton. A töltésen futó kerékpárútról észrevehetetlen, csupán a vízitúrázók emlegetik úgy, mint a 6-os szigetet (a nevet egy folyamkilométer tábláról kölcsönözve). Ami valljuk meg valamivel jobb, mintha Szálasi-szigetnek hívnák.

Ilyen nagy méterarányban még nem ábrázolják a szigetet (Pilis térkép 1930.)

Éppen a szigetnév etimológiája a legérdekesebb kérdés ebben az esetben, hiszen egy nagyon fiatal képződménnyel állunk szemben. A sziget elnevezése körüli problémáról a Dunai Szigetek blog történetének első interjújában már volt szó. Akkor azon elmélkedtünk, mit lehet tenni az ellen, hogy ez a nem túl szerencsés elnevezés átkerüljön a köztudatba. Ami persze az internetnek köszönhetően kiirthatatlanul terjed. Nos megvan a megoldás, de erről majd kicsit később. Először vizsgáljuk meg mióta létezik ez a sziget a Szentendrei-Dunában.

Részletesebb térképen már zátony (Angyalos vízisport Bp.- Vác 1930.)

Ha az ember bármit szeretne megtalálni a magyar Duna-szakaszon kénytelen elővenni az Angyalos vízisport térképeket. Igen, még így 83 év távlatából is igaz ez. 1930-ban nem csupán a bejegyzés tárgyát képező sziget elődjének tekinthető zátonyt látjuk (elsőként a történelem során). Szemben vele ott áll egy másik, eltűnő sziget, mely utoljára az első katonai felmérés idején ábrázolták élő mellékággal. Kettejük között pedig ott látható egy másik zátony, melyből ugyancsak egy kifejezetten rövid életű sziget fejlődött ki nagyjából 1935-1975 között.


Gif animációt nem csupán vicces jelenetekre lehet használni, hanem például szigetfejlődés bemutatására is. A rendelkezésemre álló néhány légifotóból összeállított animációból kiderül, hogy a sziget 1951-ben még zátonynak meglehetősen apró volt, 45 m hosszú, 11 méter széles. 1962-ben egy kisvízi időpontban ezek az adatok megduplázódtak. Érdemes megfigyelni, hogy a Duna két oldalán két eltérő irányú szigetfejlődés játszódik le. Mialatt a 6-os sziget zátonyból szigetté válik, addig szemben a nevenincs sziget szépen lassan feliszapolódik és a parti erdőkbe olvad. 2005-ben már nyoma sincs, ellenben a 6-os sziget 190 méter hosszúra és 55 méter szélesre nőtt. (Közben még az Luppa-tavakat is kiásták...)

A két sziget sorsát a Duna kotrás alakította. A Szentendrén át Visegrád és Esztergon felé tartó hajójáratok számára kialakított megfelelő mélységű meder relatív vízszint csökkenést okozott. Így vált geomorfológiai értelemben kifejezetten gyorsan zátonyból sziget és a szigetből parti ártéri erdő.

A 6-os sziget déli csúcsa folyamatosan növekedik folyásirányban, szerencsére a mellékága az év nagy részében még szállít vizet.

Sárkány, a hivatalosnak tűnő elnevezés

Visszatérve a sziget hivatalos nevére, ezen a vízügyi térképen találtam meg az egyetlen hivatalosnak tűnő elnevezést. Sárkány-sziget. A térkép dátumáról nincsen információm, egy biztos: a 2008-ban átadott Megyeri hidat már feltünteti, tehát mindenképpen 5 évesnél frissebb. A térképen ott találjuk a másik névadót a sárgával feltüntetett 6. folyamkilométer táblát.

Az elnevezéssel kapcsolatban ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg bennem, mint a Szálasi-szigettel kapcsolatban. Ki, milyen indíttatásból, milyen hivatalos eljárással nevez el egy szigetet, úgy, hogy az hivatalos térképekre is felkerülhet? Miért pont Sárkány-sziget? 

Remlélem akad majd valaki, aki ismeri ennek a különös névadásnak a történetét és megosztja velünk az információt! Addig is jó lenne, ha a Sárkány-sziget vagy a 6-os sziget elnevezés terjedne el!
 

Végezetül íme a legfrissebb kép a Sárkányról. Így festett a rajta lévő erdő 2013. június 10-én, tetőzéshez közeli időpontban. Még a fákat is meg lehet számlálni rajta. Kép innen: http://map.fototerkep.hu//arviz/ (Az árvíz fotótérképen Szentendrétől a Római-partig)

Frissítés (2013.06.27)

Rákos Péter készítette ezt az ábrát a Sárkány-sziget tágabb környezetéről. Mint evezős, nálam sokkal jobban ismeri ennek a szakasznak a felszínfejlődését, ezért úgy gondolom fontos idéznem a sziget kialakulásáról szóló elméletét, ami a bejegyzésből kimaradt:
"[...] Egyébként a Dera torkolattól délre van egy kőgát. Ez erősen megdobja a vizet, alatta limány is kialakul. Én ezzel is magyarázom az alatta kialakult "anomáliákat" , pl. a Sárkány sziget keletkezését." 
Egy G-gömb (googleearth) ábrát is mellékelt, magyarázattal:

2013. június 16., vasárnap

Mysterium Ad Flexum


Mosonmagyaróváron járva hiába keresnénk Ad Flexum római táborának emlékeit, a Hanság Múzeum Lapidáriumán kívül csupán néhány kiállított lelet maradt meg a Mosoni-Duna kanyarulatáról elnevezett egykor népes római településből. A felszínen semmi sem maradt a táborból és ami még különösebb: a felszín alatt sem. Ad Flexum egyszerűen eltűnt a föld színéről. A barbárok és az időjárás általában csak a talajszintig pusztítottak, így adódhat a kérdés, mi történt Magyaróváron?
  
1. ábra Ad Flexum feltételezett elhelyezkedése

A Hanság Múzeumban (ahol a római leletek legnagyobb része nem a városból, hanem a vármegyéből származik) sem térkép, sem leírás nem volt elérhető a római kori Mosonmagyaróvárról. Hosszas, de korántesem teljeskörű kutatás után is csupán információ-morzsákkal lettem gazdagabb. Mivel a pannoniai ripa egyik legnehezebben elképzelhető földrajzi változása itt következett be, úgy gondoltam rajzolok egy térképet a fellelt adatok alapján Ad Flexumról és szűkebb környezetéről a jobb érthetőség kedvéért. Térkép nélkül eddig is feltételezhető volt, hogy a Duna kanyarulatáról elnevezett tábor eltűnéséért nem a barbárok, sokkal inkább a folyó hibáztatható.

Ad Flexum eltűnését mi sem érzékeltethetné jobban, mint gróf Marsigli térképe, aki akkurátus ember volt, és igencsak érdeklődött a római emlékek után. Kiadott térképén minden apró római emléket pontosan bejelölt, legtöbbször az antik névvel együtt. Limesút szakaszok, őrtornyok, erődök stb. Magyaróvárnál azonban semmi római emlékkel nem találkozunk (2. ábra).

2. ábra Moson és Magyaróvár Marsigli térképén

A szerkesztett térkép egyaránt feltüntet bizonyos és bizonytalan elemeket. Nézzük ezeket sorban:

Biztos, hogy
  • Ad Flexum castellum és vicus létezett ezen a néven, a Notitia Dignitatum szerint.
  • Ad Flexum egyezik Magyaróvárral. Az azonosítást már 1623-ban megtette bizonyos Philippus Cluverius.
  • Az erőd 1,5 méter vastag falmaradványai előkerültek egy Lihardt György utcai ásatás során.
  • Római településnyomok kerültek elő a Téglagyári dűlőben, a Malom-árki Lajtától délre.
  • Itt állomásozott a cohors II Alpinorum equitata, majd később a IV. században a cuneus equitum Dalmatorum.
  • A Lajta torkolattal szemben egy kavicsgödörben előkerült egy hídfőerőd/kikötő romja.
  • a limesutak nyomvonala alapján az erőd valahol a Károly-ligetben állhatott.
Bizonytalan, hogy
  • hol húzódtak a korabeli Lajta és Duna medrek.
  • az erőd elhelyezkedése, tájolása, mérete, elpusztulásának ideje.
  • a túlsó, szigetközi part római uralom alatt állt-e, vagy a Mosoni-Duna volt a határvonal.
  • vezetett-e út a Szigetközbe.
  • mikor mosta el a Duna Ad Flexumot.

1. kép A Malom-árki Lajta a Pozsonyi útnál

A római-kori régészeti lelőhelyek mind a Malom-árki Lajta külső ívén helyezkednek el. Az erőd egyetlen feltárt része a folyócskától északnyugatra, míg a polgári településre utaló nyomok attól délre találhatóak. Lúcsony (mely szlávul ugyancsak kanyarulatot jelent) és a Károly-ligeti részen, azaz a balparton nagyon ritka és szegényes leletanyag került elő. Adódhat a feltételezés, hogy a Malom-árki Lajta kanyarulatfejlődése mosott el erről a területről minden római emléket. Azonban aki egy pillantást vet erre a patak méretű vízfolyásra könnyen kétségbe vonhatja ezt az állítást (1. kép). Ez a patak mosta volna el Ad Flexumot?

3. ábra Régi-Duna meder Óváról északra (II. kat. felmérés)
Azt biztosan tudjuk, hogy az erőd a Duna partján épült, de azt nem, hogy mely égtáj irányából határolta. Ez lehetett észak, északkelet és kelet is. Nagy kanyarulatról lehetett szó, erre utal az erőd elnevezése is: Ad Flexum = a kanyarulatnál. 

Milyen lehetett a római kori vízrajz? A mai vízhálózatból szinte lehetetlen kiindulni. A Duna mikor a Kisalföldre kiér lerakja hordalékát. A Csallóköz és a Szigetköz gyakorlatilag egy hatalmas hordalékkúp, melyen a Duna és mellékágai igen gyakran változtatták medrüket. Akár az is előfordulhatott, hogy egy nagyobb árvíz után teljesen más medret keresett magának. A Szentendrei-sziget analógiája szerint a rómaiak először a Szigetközben sem foglalkoztak azzal, melyik a Duna főága, a hozzájuk legközelebb eső ágat nevezték ki határvonalnak, esetünkben a Mosoni-Dunát. A későbbi korokban elképzelhető, hogy itt is kiterjesztették a határt a főágig, mint ahogy az a Szentendrei-szigeten történt.

A római korban a Duna nem a mai medrében folyt Ad Flexumnál. Nem kelet felől érkezett a várhoz, hanem északról (lásd 3. ábra). Valahol a Háromtölgy kápolnánál szakadt ki a mostani mederből és haladt egyenesen dél felé, a római tábor irányába. Itt fordult keletnek és kanyargott a feltárt kikötő/hídfőrom irányába. Ha ez a rom nem létezne, vagy nem találták volna meg, az is elképzelhető lett volna, hogy a Duna egyenesen keletnek tart (szamben a mai folyásiránnyal) és a Kálnoki-Dunán fordult volna csak déli irányban újra. A kavicsgödörben talált hídfő azonban azt bizonyítja, hogy a kanyarulat fejlődése nem folytatódott kelet felé, így az nem pusztult el teljesen.

Ha Ad Flexum és a stratégialilag fontos folyók helyzetét elemezzük nem kerülhetjük meg a Lajta-torkolat kérdését sem. Ez talán még bizonytalanabb terület, mint a Duna-medrek kérdése. Arrabona (Győr) erődjénél a rómaiak egyaránt figyelembe vették a Rába és a Duna stratégiai jelentősségét és úgy helyezték el az erődöt, hogy több oldalról védelmezze azt. Talán nem túl merész feltételezés, hogy a rómaiak a Lajta-torkolatnál építették fel Ad Flexumot annak idején. Így egyszerre két stratégiailag fontos irányt tarthattak ellenőrzésük alatt a Hanság mocsarai és a Szigetköz árterei között átvezető limesút mentén.
 
4. ábra A Malom-árki Lajta helyén folyt Mosoni-Duna által elpusztított Ad Flexum vicusa (pettyezett terület)

A Mosoni-Duna mederváltozásai nem csupán Ad-Flexum erődjében tettek kárt, pusztításuk nyomai megtalálhatók a Quadrata-Arrabona felé vezető limesúton is. Ez az út a rómaiak idejében az 1-es úttól keletebbre helyezkedett el, csak Quadrata erődtől egyezik e két nyomvonal. Az eltérés oka két hatalmas Duna-kanyarulat, amely két helyen bontotta el oldalazó erózióval a hadiutat.

Ad Flexum végzete tahát az a Duna-kanyarulat lett, melyről a nevét kapta. A természetes kanyarulatfejlődés és középkori Magyaróvár védelmi rendszeréhez köthető vízépítés teljesen felülírta a római tájat, rengeteg bizonytalanságot hagyva maga után. Csak remélhetjük, hogy egy-egy közműépítés, szondázó feltárás révén a jövőben legalább az erőd megmaradt falaiből következtethetünk hogyan is nézett ki a római Mosonmagyaróvár! Ezáltal ezt a korántsem teljes és tökéletes térképet is pontosítani lehet majd!

Ajánlott és felhasznált irodalom:
  • Visy Zsolt: A római limes Magyarországon. Corvina, 1988.
  • Pusztai R.: Mosonmagyaróvár településtörténetének vázlata a római kortól a XV. századig. in: Tanulmányok Mosonmagyaróvár és vidéke történetéhez. Szerk. Gecsányi L. Győr 1979. 
  • Böröndy Lajos: Mosonmagyaróvár az ország kapuja. 1996.
  • Aszt Ágnes: Castrumok Mosonmagyaróvár területén.
  • Ripa Pannonica: Ad Flexum

2013. június 5., szerda

Helyzetjelentés és képriport a 2013 júniusi dunai árvízről


2013. Június 13. Csütörtök

23:39 A Veránkán átszakadt töltés

Az ártéreken szétterülő víz csökkenti az árhullám magasságát. Ez a víz lelassul, később kerül csak vissza a mederbe. Igaz, hogy elnyújtja az árhullámot, de csillapítja is annak nagyságát.

forrás: hvg.hu

forrás: nol.hu


Korábbi hírek az alábbi linken, a törés után!


Ritka légifotók kerültek elő a 2002 augusztusi dunai árvízről!


A 2013 júniusi dunai árvíz kapcsán gyakran hivatkoznak a rekordméretű 2002. évi augusztusi árvízre. Valóban rekordméretű volt, azonban ezt a Dunakanyarban később felülírta a 2006 áprilisi árvíz. Meddig érhetett a víz? A folyó partján állva nagyon nehéz elképzelni a vízzel borított terület nagyságát. Amikor a Duna kitölti a medrét, az emberi szem képes befogadni a látványt mely parttól partig tart. Árvíz esetén a városokat leszámítva a part fogalma megszűnik, az éles határ elmosódik az ártéri erdőben, a mezőn. Ilyen esetben megkönnyítheti az árvíz nagyságának megértését, ha repülőgépen szállunk a Duna-völgy fölé.

Fasorok rajzolják körül a Szentendrei-sziget régi szigetmagjait

Gallé Miklós jókor volt jó helyen. Fényképezőgépével és repülőgépével 2002. augusztus 17-én egy vitorlázórepülő versenyről igyekezett hazafelé Matkópusztáról (Kecskeméttől délre). Egykori szülőfalujánál, Hartánál érte el a Dunát, innen a kék helyett piszkossárga szalagot követte egészen Esztergomig, végül vissza a célhoz, a Dunakeszi Repülőtérre. Útközben fényképezte az áradó Dunát fekete-fehár filmre, egy Zlin-142-es repülőgépről. Ezért tűnhetnek úgy a képek, mintha a negyvenes években készültek volna.

A 2002 augusztusi árvíz szokatlan időpontban zúdult végig a Dunán. Augusztus többnyire kisvizes időszak, amikor a vízgyűjtő már kezd kiürülni. Esőből, és hóolvadásból egyre kevesebb víz érkezik, s a folyóból ilyenkor leginkább homokzátonyok, nem pedig háztetők szoktak kilátszani. A meteorológusok erre az időszakra nem jeleztek előre jelentős csapadékot, éppen ezért volt váratlan az Alpok keleti részén lezúduló, özönvízszerű eső. A Magyarországi Felső-Dunán sorra dőltek meg a vízállásrekordok, később ezt a Dunakanyarban felülírta a 2006 áprilisi árvíz. Pozsonytól Esztergomig a mai napig a 2002. évi az LNV.

2002. évi váci vízállás-grafikon
 
A lórévi Zichy lápolna dombja magasodik egyedül az áradat fölé
   
Az Adonyi Nagy-sziget és feliszapolódott mellékága
 
A Táti-öblözet Esztergomtól délnyugatra. A várost töltés övezi.

Vízben állnak a sólyom-szigeti üdülők Nagymaroson

Kisoroszit elvágta a Duna a Szentendrei-sziget többi részétől

Óholocén medrek élednek újjá Kisoroszitól délre

Tahitótfalu északi részét elöntötte az árhullám

A Szentendrei-sziget déli részén maradt szárazulat, háttérben a Luppa-sziget

Ősi medreket rajzol ki a Duna Dunakeszitől nyugatra


A képek készítésének időpontja 2002. 08.17 délután 3-5 óra körül, 716-725 cm Váci vízállás idején. A tetőzés éppen másnap  volt, ugyanezen a mércén 757 cm este 18-22 h között. Főként a laposabb térszíneken ez a 40 centiméter különbség újabb hatalmas elöntött területeket jelentett.

2013. június 2., vasárnap

Rekord vízállás várható a Dunán!


Passaunál a Dunán ma, vasárnap (2013. 06. 02.) 1085 cm-t mértek, ami meghaladta a 2002-es árvizet és megközelíti az 1954-ben mért legnagyobb vízállást (1220 cm). A vízmérce grafikon trendje alapján szinte biztos, hogy meg fog dőlni ez a rekord. A városban a hadsereg szervezi már az árvízi védekezést, a polgármester katasztrófahelyzetet hirdetett. A májusban lehullott csapadék a sokévi átlag 178%-a volt, és az esős időszaknak egyelőre még nem látni a végét. A németországi helyzet alapján Magyarországon is fel kell készülni, hogy a Duna árvize minden eddiginél magasabban fog tetőzni.

Passau, Schaubling torony árvíznél és középvíznél (commons.wikipedia)

Szinte napra pontosan 3 éve tettük fel a kérdést a Dunai Szigetek blogon, hogy vajon meglesz-e az új LNV (legnagyobb mért vízállás). Három éve az árhullám tetőzése végül harminc centiméterrel elmaradt a 2006. áprilisi rekordhoz képest (Vácott: 767 cm). A rendelkezésemre álló váci vízmérceadatok alapján az ezredforduló óta a 2002. augusztusi árvíz közelítette meg leginkább a rekordszintet, ekkor 757 centiméteren tetőzött az ár. Tény, hogy az ezredforduló óta egyre gyakoribbak az extrém magas vízállások.


Passau, Duna vízmérce 2013. 06. 02. vasárnapi adatok

Vácott a legfrissebb előrejelzések vészjóslóan közelednek az LNV vonalához, a hibatartomány felső határa már át is lépte ezt az értéket. Fontos tehát figyelemmel kísérni a közeljövőben is a www.hydroinfo.hu honlap újra elérhető vízálláselőrejelzéseit. Az adatok itt naponta frissülnek:


2013 júniusában várhatóan vízállásrekordok dőlnek meg a Dunán (hydroinfo.hu)

A Dunai Szigetek blog pedig arra kéri az olvasóit, hogy küldjenek nekünk képeket az árhullámról, a tetőzésről! Az összegyűjtött képekkel szeretnénk dokumentálni ezt a történelmi árhullámot, másrészt a képek az árvízi védekezésben is segítséget nyújthatnak a szakembereknek. A képeket a blog email címén, vagy a facebook csoport oldalán keresztül várjuk!

dunaiszigetek@gmail.com


A beküldött képeknél kérjük tüntessék fel a pontos helyszínt és a dátum mellett az időpontot (óra, perc) is! Külön örülnénk, ha akadna valaki, aki a tetőzés időpontjában a Duna felett repülne, fényképezőgéppel a kezében!

Passau belvárosa víz alatt, 2013.06.02 (focus.de)

2013. május 27., hétfő

Hidrológus gyereknap a Margitszigeten


Felnőtt fejjel is nagy élmény volt a Danube Flow - Hív a Duna! szervezésében megrendezettt "hidrológus" gyereknap a Margitszigeten. A borús idő ellenére sokan választották ezt a rendezvényt, a hol a gyerekek mellett a szülők is kaptak feladatokat. Aki minden kérdőíven feltett kérdésre tudta a választ, akár hajókirándulást is nyerhetett a Mahart jóvoltából. De az biztos, hogy egy zacskó Dunakavicsot minden csapat kapott a rengeteg játszva megtanulható ismeretanyag mellé.


A Holdudvarban lévő első számú bázis mellett két másik helyszínt kellett bejárniuk a gyerekeknek. A Holdudvarban kézműves foglalkozások kaptak helyet, ahol szemétből lehetett hasznos dolgokat fabrikálni. Egy nagy asztalnál pillepalack, wc papír guriga, tojástartó, rengeteg toll, ragasztó, olló állt a gyerekek rendelkezésére. Ezen a helyszínen adták át a szervezők a díjakat és értékelték a kitöltött kérdőíveket.


A második helyszín a tudományé volt. A Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóintézetétől kitelepült standon megtudhatták a gyerekek élnek-e rákok a Dunában, hogyan néz ki a tüskés pikó, mely országok találhatók a Duna vízgyűjtőjén. Mindemellett lehetett lefolyást modellezni, mikroszkóp alatt halivadékokak, szitakötőlárvát és halpikkelyt vizsgálni. A legnépszerűbb a viza-kirakó volt! Komolyabb tartalom is helyet kapott itt; molinókon mutatták be a folyószabályozás hatásait, zooplankton vizsgálatokat. Volt szó a Dunába került invazív halfajokról, néhány példányuk spirituszban megtekinthető volt. Voltak élő ebihalak, halak és egy kis rák is, akváriumban, befőttesüvegekben bemutatva. Megtudhatták a gyerekek mi az a sulyom, miért fájdalmas belelépni, és azt is, hogy kissé gesztenyeízű lisztté őrölve ették eleink.


A harmadik állomás a játszóház funkciót töltötte be, ahol változatos feladatokon keresztül ismerkedhettünk a Dunával. Hosszú kék szalagon (Duna), amin egy barna karton (Margitsziget) állt kellett elhelyeznünk a főváros hídjait. A szépen megrajzolt papírhidakat nem volt nehéz felismerni, a sorbarakásuk már sokkal nagyobb kihívás volt. Gyereknapi mulatság nem létezhet lavórhorgászat nélkül, ezúttal a kifogott halaknak nevük is volt, közös jellemzőjük, hogy mindegyikük megtalálható a Dunában. A kifogott halak neveit egyből lehetett írni a kérdőívre! Egy másik gumimedencében vízipuskával lehetett legóvárosokat elsüllyeszteni.


A leadott kérdőívek helyszínén délután két órától a színházé volt a főszerep. A gyerekek megismerkedhettek egy vízcsepp életével, aki felhőből születik, lejut a földre, elutazik a tengerig, ahol a nap újra felszívja őket az égbe. A gyerekek fantáziája remekül működött az interaktív műsor közben, csupán egyetlen alkalommal mondott csődöt, amikor a vízcsepp megkérdezte: mit lehet csinálni a Dunában? - Fürödni! - Halászni, hangzott a válasz. - És még mit lehet csinálni? - Fürödni! - Halászni! - Na jó lehet fürödni meg halászni, meg fürödni, meg halászni, de mit lehet még csinálni?... Halászni! :)
 

A Danube Flow - Hív a Duna második alkalommal rendezte meg a margitszigeti gyereknapot. Céljuk, hogy a városi emberekhez közelebb hozzák, megismertessék és megszerettessék a Dunát. Azt hiszem a borongós idő ellenére sikerrel jártak! Jövőre ugyanitt!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...